A cseresznyéskert már nem a mienk
Ha az Istenek alkonya harmadosztályú futballmeccs lett volna, akkor most azt látjuk, de Vidnyánszky Huba bácsi annyira utálja a színházat, és nem csak a Katonát, mindegyiket, amelyikben nem Wass Albi valamely szép antiszemita versét rendezik meg szakrálisan, hogy most inkább nincs alkonya az Isteneknek és hazáknak. Hát pont a családoknak, különösen Ranyevszkaja asszony, azaz most csak Ljuba, családjának tulajdonképpen van egy egészen kis alkonya.
Vidnyánszky Töhötöm bácsi elővenné a kézifegyverét attől a Cseresznyéskerttől, ami az Istenek alkonya helyett van, mert nincs benne díszlet, aranyozott nemzeti medencével, nincs benne több versztányi nagyorosz galambocskám és lelkecském, csak cseresznye, ami valójában meggy.
Jermolaj, amióta megigazította egy belpesti értelmiségi a nyakkendőjét, arra vágyott, hogy egyszer az övé legyen a színház a cseresznyéskertben, amit aztán kivághat csutkáig és építhet a helyébe stadiont. Mert Vidnyászky Tas bácsinak kell egy stadion, ahol valamelyik putyinista rendezővel megcsinálhatja a Pavel Morozov vidám kalandjait.
Ezt is Tarnóczi Jakab rendezte, mint a tegnapit és a tegnapelőttit, ezt az Istenek alkonya helyett, egy nagy üres színpadon, tizenkét kiváló színésszel, akiknek mind elvették a cseresznyéskertjét, még Jermolajnak is, egy nagy üres színpad maradt a cseresznyéskert helyén, bár Vidnyánszky Ond und Kond bácsinak már ez is sok. Lakásszínházban játsszák a fajkeresztény teátrumi hagyományainkat tagadó népellenes vircsaftjukat, ez a Csehov is Grünfeldről oroszosított!- de hálistennek ő már nem jár színházba, a saját darabjait is unja, mondjuk ezt megértem.
Csehov is megértené a nagy üres színpadot, nyilván tőle is vettek már el cseresznyéskertet, felismerné azt a szép nagy elbaszott Oroszországot kicsiben, de tényleg kurva kicsiben, ahonnan nem Párizsba, de még Reykjavíkba is elmenekülne az ember.
Ma a hetvenkilenc éves Koltai Róbert volt a Vándor, ötven évvel ezelőtt játszott Kaposvárott, amikor még Kaposvárott is volt cseresznyéskert, de már ott sincs.
200 km távolság akadály a színikritika valóságtartalmának megítéléséhez.
(szomorúságposzt)
https://m.hvg.hu/kultura/20230525_fuggetlen_szinhazak_tamogatas_elvonas_kivereztetes_kuratorium_csak_janos_kulturalis_miniszterium_bosz_anett_budapest_fovaros_onkormanyzat
ezt Herr Göbbels sem csinálná szebben.
a Gálvölgyi Pintér mentöket feljelentés akció is egy tökéletes fasiszta húzás.
A ma esti Cseresznyéskert előadásban a Katona József Színház színpadán a csavargó szerepében Nagy Ervin suhant át a színen. Megy most ez a méltatlan vita Rákay Kálmán és Ervin között, nem is tudtam nem erre gondolni, ahogy megláttam strandpapucsban, kolduló vándorként.
Ez a Cseresznyéskert egyszerűen nincs kész. A villódzó fények, a zene riasztó, nem állnak össze a dialógusok, mintha mindenki bolyongana az üres színpadon. A negyedik felvonás utolsó perceiben, az állomásra siető sokadalom a színpadról a nézőtéren át távozik. Nem szép, nem melankolikus. A színdarabot szünet nélkül, 120 percben játszották, színészek színről el, Szacsvay László, mint Firsz egyedül marad a házban, vége, tapsrend, taps. Még a tíz évvel ezelőtti Meggyeskertet sem hevertem ki, pedig az Örkényben volt pálmafa, mobiltelefon koporsó, gigantikus macskafej. Az első Cseresznyéskert, amit láttam, a kaposvári Csiky Gergely Színházban 1984-ben, azt sose fogom elfelejteni, most már biztos.
Persze minden igaz, most már Cseresznyéskert sincs.