A FIDESZ új filozófiája a karnofallogocentrizmus avagy ezek tényleg nem tudnak hibázni
Jótündér megint hülyéskedik – gondolja magában az Olvasó, és ez elszomorít. A Batthyány Lajos Alapítvány (rajtuk keresztül támogatják az összes orbánista amerikai okostojást is) finanszíroz egy fiatal filozófusokból álló kutatócsoportot, akik célja a modernizmussal való szakítás és egy új filozófiai iskola, a Nonmodern, megalapítása.
Mondtam, hogy Jótündér megint hülyéskedik – jelenti ki elégedetten az Olvasó, és én folytatólagosan szomorodom. Az orbánizmus ideológiai folyóiratában a Kommentárban jelent meg egy cikk (tessék nyugodtan megnézni) . Címe Nonmodern, alcíme pedig „A kivüliség szférikus elmélete.” A szerzők Czopf Mandiner Áron és Horváth Márk. A cikkről azt írják, hogy (kurvára nem viccelek):
„A szöveg a három szerző által alkotott, a Batthyány Lajos Alapítvány támogatásával működő Nonmodern Kutatócsoport révén 2022–23-ban keletkezett azonos című kézirat bevezető fejezete. „
Nem, ez nem a poén, ez csak a plot thickens rész. Egy szerző hiányzik, he is absent. Amiről az embernek eszébe jut az absentology című filozófiai iskola lehetősége, de azt már kitalálták, a Horváth Márk nevű szerző is írt róla, most gondolja az Olvasó harmadszorra, hogy Jótündér hülyéskedik, és basszus nem szomorodom el immár teljesen, tessék megguglizni.
Ki a harmadik, ki az abszentológia alanya? Az Örülünkvincent blog mottója az „ezek nem tudnak hibázni„. Mekkora lehet esetünkben a legnagyobb mértékű nemhibázás?
Hároméve a qubitban jelent meg egy cikk egy Lovász Ádám nevú filozófusról Az Új Imposztor címmel. A cikk kissé kritikus. Lovász Ádám találmánya: a pre-kambriánus arche-writing, a karnofallogocentrizmus, a patafizika, a sztigmergikus komplex rendszerek, az állattá-leendés és különösen a medúzává leendés, a konnektivitás (ez az új orbánizmus egyik kulcsszava) epifániája (ez még nem, de ami késik nem múlik), az ökogótika spektrális hatása, a hungarofuturizmus, sőt a hungarofuturizmus nekropolitikája, a chthulucén, the phenomenology of the comatose body (ez azért elég bátor), pánikszex és persze az észlelés deterritorializációja, de leginkább :
„Pikacsú a promiszkuitás és a skizofrén perverzió tiszta szimbóluma, a kegyetlenséggel és erőszakkal keveredő aranyosság megtestesülése. Elektromos kisülései okán sokkolja mind az ellenségeit, mind gyermekek millióinak az idegrendszerét. A Pikacsú mint refrén a gépi valóság megszületésének önkinyilatkoztatása”
Természetesen Lovász Ádám a harmadik szerző.
Anything goes – mondta volt Roger Scruton, amikor születésnapjára egy üveg kiváló glasgow-i vöröset kapott.
P.S. A Brief Introduction of Absentology (the epistemology of thing that aren’t there).
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16531068-6750ff6b86a93' data-src='https://widgets.wp.com/likes/#blog_id=192691293&post_id=16531068&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16531068-6750ff6b86a93' data-name='like-post-frame-192691293-16531068-6750ff6b86a93'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@jack_of_all_trades:: itt sokkal többről van szó, mint begyűrűzésről. A z igazság és a valóság relativizálásának szépnagy baloldali filozófiai/ideológiai programja érett be, apró baki, hogy Trumppal… At egyik prominens, Bruno Latour ezt a következményt, vagyis a mércék feloldódásának hatását kénytelen volt a halála előtti nagy Science interjújában rezignáltan észrevételezni, kissé bocsánatot kérve:“We will have to regain some of the authority of science. That is the complete opposite from where we started doing science studies. Now, scientists have to win back respect.”
Hiv.: @fortin2: Én nem azt vitatom, hogy ez megtörténik, csak azzal kapcsolatban vannak kételyeim, hogy ezt a Lovász féle rizomatikus zöldég idézné elő, ami jelentőségében és súlyában elég elenyészőnek tűnik nekem mondjuk Feyerabend vagy éppen Kuhn hatásához a filozófiában (biztos csomó mások is vannak, erősen korlátozott a műveltségem ezen a fronton) és nyilván a pofátlanul hazudozó („posztfaktuális”) politikusokhoz képest, akik tényleg nagyon sok emberhez jutnak el.
@jack_of_all_trades:
Én most nem az ilyen helyi nullajóskákra gondoltam, hanem az olyan big time bullshit artist-okra, mint akik az Intellektuális imposztorokban szerepelnek (Lacan, Kristeva, Deleuze, stb.)
Hiv.: @szazharminchet: Na igen, ők felteszem azért jóval szélesebb nyilvánossághoz jutottak el, ha másért nem, hát Sokalnak köszönhetően 🙂
Hiv.: @fortin2:
„Az igazság és a valóság relativizálásának szépnagy baloldali filozófiai/ideológiai programja érett be,…”
Itt most több kérdés is felmerül.
Van olyan baloldali „filozófiai program”, amely erről szól, erre megy rá? És ha van ilyen, az mitől baloldali? Jobboldali igazságrelativizáló program nincs, csak baloldali van? Ha esetleg jobboldali is van, akkor mi a különbség köztük? És (ha van jobboldali) akkor azt miért nem említed? Trump hogyhogy nem a jobboldali igazságrelativizáló programot teljesíti, miért a baloldalit? Egyáltalán, mit értesz „igazságrelativizáláson”? Azt, hogy „relatív”, vagyis viszonylagos, „attól függő” az igazság, vagyis, hogy nincs objektív igazság? Es ha ezt egy filozófiai irányzat mondja, akkor annak mi köze van a politikához? Vagy csak azok a gonosz baloldaliak annyira hülyék, hogy nem elég, hogy baloldaliak, de még a valóságot, a tényeket, és az igazságot is relativizálják? Minden baloldali, vagy baloldali filozófus ilyen, vagy csak egy részük valóságrelativizáló? Mekkora részük? Ez a valóságrelativizáló baloldali filozófiai program mely baloldali filozófusok műveiben értető tetten? Ha mondjuk tetten érhető valahol, tehát ők tényleg relativizálók, és baloldaliak is, akkor a kettőnek mi köze van egymáshoz? Tehát az egyik elképzelés hitelteleníti a másikat? Milyen hatás, és hogyan tud hitelteleníteni két ilyen, egymással semmilyen kapcsolatban nem lévő elméletet (az egyik ismeretelmélet, a másik politika? Vagy te is tudod, hogy nem hitelteleníti az egyik a másikat, és minden elméletet a saját jogán kell megítélni? Ha tudod, akkor miért írtál ilyet?
Tudnál válaszolni ezekre a kérdéseimre? Nem rosszindulatból kérdezem ám (a te baloldal elleni ellenszenvedet nem is bolygatom, látod, még csak rá sem kérdezek ennek a személyes, történeti, pszichológiai okaira), csak kíváncsiságból teszem fel ezeket az egyáltalán nem személyes kérdéseket.
@fortin2: Bruno Latour nem volt baloldali. Legalábbis nem abban az értelemben ahogy ipartelep, nagyon-nagyon nem (és más értelemben sem nagyon). a kelet-európai nemkommunista, nem elitista-progresszivista baloldaliságnak gyakorlatilag semmi köze sincs ahhoz, ami Franciaországban a hatvanas-hetvenes években divatos volt. Ráadásul a francia elit filozófia/társadalomtudomány sem volt igazán baloldali, volt baloldalibb ága és volt egyáltalán nem baloldali liberális vonulata. Jobboldaliak sem voltak tipikusan. Az oldalizás egy leegyszerűsítés, és nem igazán működik, amikor értelmiségiekről van szó. Én pl. egyáltalán nem gondolom magam baloldalinak és egyáltalán nem gondolom magam jobboldalinak 🙂
@jotunder: és többnyire még értelmiséginek se.
@ipartelep:: Ennyire azért nem kell bonyolítani egy kommentfélszavas utalást. A tudományos igazság és a valóság, mint nem-konstrukció kétségbevonása nyilván szép hosszú előtörténettel bír. a filozófiai és (a huszadik század közepétől) a tudományfilozófiai gondolkodásban – a hatvanas-hetvenes évekre ebből kristályosodott ki egy jócskán ideológiai töltetű áramlat, ami (persze, nem kizárólag de jellemzően) az elnagyoltan „baloldalinak” (elsősorban amerikai értelemben baloldali, amit a bölcsész tudományos mainstream eléggé átvett) nevezett világnézetekhez kötődött. Jellemzően (megint csak „jellemzően”) így kötődtek a posztmodernhez a progresszívek (hogy egy újabb triggerelő szót írjak), a tekintélyek (beleértve a tudományos tekintélyt is) megkérdőjelezésével. Vagyis, így értem, hogy a jellemzően némely baloldali áramlathoz kötődő konstruktivista-relativista előzményeket ügyesen vette át az altright.
És ha már hosszan felmerült, hogy nem merül fel az én tételezett ellenszenvem a baloldallal szemben, az kizárólag ennek az áramlatnak szól, amit a tudományművelésben konkrétan megjelenő károkozásnak látok. Ja, és még egy apróság: a szociális kérdés elegáns félreállítása szintén nem túl előnyös vonása (határozottabb időkben ezt árulásnak hívták) , és elég sajátos, hogy a szegények és megnyomorítottak ügyét mostanság egy éppen Rómában működő jezsuita hozza vissza a mainstreambe…
@jotunder: Ha úgy lehetett érteni, hogy Latourt kelet-európai baloldalinak mondtam volna, akkor valamit nagyon rosszul fogalmaztam. Vhol egy beszélgetésben (most nem tudom előkeresni) arról beszéltek vele, hogy az eredeti NagyFrancForr megalkotta bal-jobb skálán mennyit nem tudják elhelyezni, de ez mindegy is, kit lehet ma már elhelyezni rajta? Ennél fontosabb a világkép, és azért az olyasféle mondatok, hogy „Before Koch, the bacillus has no real existence.” nem csak Sokalnál veri ki a biztosítékot.
Az én olvasatomban az igazi kérdés a valóság/igazság kérdése és az állításom az, hogy az értelmiségi beszéd szintjén jellemzően a baloldali orientálódású szellemi divatok vitték extrémitásba hajlóan túl az amúgy jogos többszempontúságot, történetiséget stb. Ez szűrődött át a politikába és csapott le rá ügyesen az altright, aminek a dübörgése (ami náci felhanggal) felülírja a bal-jobb koordinátarendszert.
Hiv.: @fortin2:
Nem vitatkozom (legalábbis nem annyira), csak kíváncsi voltam. A kérdések ált. a kíváncsiság kifejeződései.
Az „igazság” (általában), és a posztmodern (akár baloldali, akár rosszoldali az) viszonyáról, analógiaként jutott most eszembe a szinesztézia. A csizma itt úgy kerül az asztalra, hogy eltűnődöm azon, hogy ezek a posztmodern mókusok vajon hogyan is interpretálják a világot. Hogyan, és minek érzékelik azt, amit én eléggé egyértelműen, és „keményen” érzékelek valaminek, és lehet, hogy ők talán máshogyan…? Vagy nem is az érzékelésükkel van baj, (a kváléjuk lényegében ugyanolyan lehet mint az enyém, hiszen ugyanaz az anyag, és szerkezet), hanem csak nem tudják jól, egyszerűen világosan kifejezni azt, ami a fejükben van? Hát ez utóbbi világos, tényleg nem tudják, de mi a fene van a fejükben? Lehet, hogy csak zagyvaságok? Tehát az analógia az lenne, hogy a múltkor olvasgattam valamelyik progresszív együttes történetét, és ott volt egy lemezfelvétel, ahol a hangmérnök „színesztéziás” volt, és emiatt, bár nyilván a hangokat is hallotta, de ez benne egyéb érzékekhez (íz, szag) is kapcsolódott, és sokszor ennek megfelelő instrukciókat adott (ez a hang itt legyen sósabb!), amiket persze a zenekar egyáltalán nem értett. Lehet, hogy a posztmodern filozófusok színesztéziások? Ezt persze csak viccesen kérdezem.
Amit a válaszodban írsz azzal már világosabb a kép. De akkor is külön kell választani a különböző témákban tett állításokat, vagy állásfoglalásokat. Nyilván többféle baloldali(ság) van, és én (a baloldali) néha csak nézek nagyot, hogy miféle hülyeségeket beszélnek más baloldaliak, akik nem pont úgy, és abban baloldaliak, mint én. (Írtam már erről korábban.) De ez egy téma, és egy másik téma az, hogy a tudományfilozófiában, vagy az ismeretelméletben milyen zöldségeket beszélnek – ha egyáltalán kinyomozható, hogy a költők mit is akarnak mondani, mert még az is csak nehezen derül ki – lásd posztmodern halandzsák. Tehát, cipőt a cipőboltból, és ne keverjük a politikafilozófiát, az episztemológiával. A második a keményebb téma, és ha valaki azt mondja, hogy nincs objektív valóság (tények, igaz-ság), az hülye. Bár nem tudom, hogy igazából, így explicite ki merészel ilyet mondani.
@fortin2:](#comment-329684) Latour leginkább csak viccelődött azzal, hogy II. Ramszesz nem halhatott meg tuberkulózisban, mert Koch csak 1882-ben fedezte fel a bacillust, ami a tuberkulózist okozza. az állításai nem természettudományosak, hanem a philosophy of science-ről szólnak.
http://www.bruno-latour.fr/sites/default/files/65-DASTON-RAMSES-GB.pdf
ez a konkrét szöveg. engem ez a problémakör egyáltalán nem érdekel, és nem pontosan értem, hogy mit akart ezzel Latour mondani. az biztos, hogy nem volt szándékában természettudományos kijelentést tenni. tőlem teljes mértékben idegen ez a megközelítés, sőt azt hiszem a filozófia, mint olyan, is egyre távolabb van tőlem. mindazonáltal azt gondolom, hogy vigyázni kell a kontextusukból kiemelt mondatokkal. nem állítom, hogy sohasem szabad kiemelni mondatokat a kontextusukból, de azt gondolom, hogy ebben az esetben érdemes kicsit óvatosabbnak lenni.
@ipartelep:: „ne keverjük a politikafilozófiát, az episztemológiával”. Az a gond, hogy a legtöbb politikafilozófia éppen episztemológiai alapozású. Nem akarok (Poppert követve) Paltonig visszamenni, de az már nagyon is mai,, hogy a szabadságelvű amerikai alkotmány Locke szabadságfilozófiáját fordítja le, ami pedig kifejezetten a valószínűségi igazság ismeretelméit téziséből következik. És persze Hayek, és Rawls és Rorty (hogy legyen baloldali liberális is…) és igazából Marx is. De ez nem baj, sőt.
@jotunder: Az biztos, hogy Latourban van némi játékosság, de a gond az, hogy ezek a mondatok kiemelődnek és komplett világképek épülnek rájuk, a tudományfilozófiai kontextustól már odébb lépve (ettől még a tudfil kontextusa is lehet probléma,s de az valóban megvívható vita). Jelen poszt esetében csak azért hoztam szóba, merthogy a filozófiai blabla (Latour nem feltétlenül az, de a posztban idézettek nagyon is, ebben nagyjából szakmai konszenzus van) nem csak ártatlan bölcsész köldöknézegetés, hanem lehetnek súlyos következményei is. MOndjuk a Lovász-projektnek jelenleg nincs, az inkább szalmailag tűnik irtó veszélyesnek (legalábbis nekem többen mondtak már ilyesmit), ugyanis nem kevés financiális háttérrel zajlik egy építkezés-területfoglalás és valahogy furcsa, hogy nem nagyon mernek (,) beszélni róla, a jelzett finoman-recenzió óta.
@fortin2: Nem tudom, hogy miért védem Latourt, akiről semmit sem tudok, azt hiszem, én is felhúznám magam rajta, ha úgy érezném, hogy komolyan gondolja, amiket beszél. Szerintem Sokalnak és Bricmontnak alapvetően igaza van. Ami Lovász doktorandusz urat illeti, róla a magyar filozófiának kellene mondania valamit, nem nekem, és simán el tudom képzelni, hogy kicsit meg vannak illetődve.
Hiv.: @fortin2:
Néha meglepő(en) érdekes, és merész dolgokat mondasz. Én álmomban sem gondolnám, hogy a politikafilozófiának bármi köze is van/lehet az ismeretelmélethez (a vizsgálódás egy ésszerűen magas, nem elemi szintjén), de azt meg aztán pláne nem gondolom, hogy az előbbit az utóbbi meg tudja alapozni. Persze a filozófiában mondani bármit (is) lehet, és amint azt itt már több példából is láttuk, a filozófusok némelyike nem is tartóztatja meg magát ez ügyben. De azért, akárhogy nézem, ez a két diszciplína nagyon másról szól. Az ismeretelmélet a megismerésről a tudásról szól, a másik meg arról, hogy hogyan, milyen elvek alapján lehet, és érdemes egy jól működő társadalmat építeni. Itt nem arról van szó, hogy a filozófia diszciplínái nem kapcsolódhatnak egymáshoz, vagy nem „következhet” egyik a másikból, de azért nem mindegyik mindegyikből. A politikafilozófia alapja szerintem az etika (a fil. diszciplínák közül) annak kell megalapoznia azt. Azt persze nem vitatom, hogy (1) voltak filozófusok, akik ez ügyben is próbáltak egy koherens rendszert építeni az említett részegységekből, és azt sem, hogy (2) ezeket a rendszereket lehet úgy is interpretálni, ahogy te itt tetted. Kérdés persze, hogy helyesen-e.
Hiv.: @jotunder:
„…és simán el tudom képzelni, hogy kicsit meg vannak illetődve.”
Úristen, de miért, és ki lenne megilletődve attól, hogy egy nevenincs filozófuspalánta nyilvánvaló hülyeségeket beszél és halandzsázik, és erről ne merjen kritikát írni? A könyvéről írt recenzió szerzője sem volt megilletődve, csak nagyon udvariasan, jólnevelten fogalmazott. Belinkeltem egy másik filozófus könyvéről írt másik recenziót amelyben is kevésbé udvariasan, és szó szerint ízekre szedik a Lovászhoz képest összehasonlíthatatlanul komolyabb filozófus könyvét. Tehát akkor a neves filozófustól nem voltak megilletődve, de a nevenincs Lovásztól meg igen? Ez nem stimmel. És azt sem gondolom (bár nem ismerem a köreiket, de nem hiszem), hogy Lovász (és társai) valószínűleg nem is létező NER-es hátszelétől lennének megilletődve.
Hiv.: @ipartelep: Ez esetben elég logikus magyarázatnak tűnik, hogy az utóbbi (Boros) recenzió szerzői jóval tapasztaltabbak, érettebb szakemberek, ennek megfelelően magabiztosabbak, a Lovász recenziót pedig egy doktorandusz írta, aki nem volt benne teljesen biztos, hogy Lovász hadovál, vagy ő helikopter (amit ugye elég szépen explikált is).
@ipartelep: Nem attól, úgy tudom.
@ipartelep:: Hát, az hogy az ismeretelmélet alapoz meg politikafilozófiát (ami valóban az etika, azaz a gyakorlati filozófia folyománya), eléggé bevett filozófiai nézet, így tanítjuk legalábbis egyetemivilágszerte. KÖnnyen belátni, hogy miért: hacsak nem akarjuk teljesen szabad értékválasztássá tenni egy-egy társadalomszerveződés logikáját (mert akkor végső soron nincs mivel érvelni a választása mellett), akkor kell találni valami alapot rá. Ez lehet ontológiai/metafizikai (emberi természet, Isten parancsa stb.) vagy (és ez célravezetőbb) ismeretfilozófiai: pl. ha az emberi megismerés sosem lehet tökéletes, ha az információk sosem elégségesek, akkor tervezni sem lehet, így a tervgazdaság inkl. szocializmus zsákutca, de legalábbis The Road to Selfdom (Hayek, nyilván szimplifilkálva), vagy a tudatlanság fátyla miatt meg kell állapodnunk (Rawls) stb. . Nem állítom, hogy ezek sikeres alapozások (spec. sztem Locké igen), de érthető, hogy miért szövi át a politikafilozófiát oly gyakran lés széles körben az ismeretfilozófia.
Hiv.: @fortin2:
Szerintem amit írsz, az nagyrészt téves. Azt nem vitatom, hogy néhol azt tanítják, hogy a politikafilozófia az ismeretelméletre alapoz, de ha ezt tanítják, akkor azt helytelenül tanítják. Míg azt könnyű belátni, hogy miért, és hogyan alapozhat az etikára, az egyáltalán nem látható, hogy hogyan jön ide az ismeretelmélet. Te itt fentebb azt írod, hogy az egyiknek (az etikának) a „folyománya” (ami ugyanaz, mint a „rá alapoz”), a másikra pedig (az ismeretelméletre) szintén alapoz. Vagyis végül is, szerinted mind a kettőre alapoz. Szerintem pedig csak az egyikre.
Ez a tévedés (a te vélekedésedben) talán az ismeretelmélet szerepének, vagy mibenlétének félreértéséből adódik. Ugyanis az ismeretelmélet nem az ismeretek feltárásáról, halmozásáról szól. Arról a tudományok szólnak. Hanem arról szól, hogy mik az ismeretek, és mik a tudás megszerzésének feltételei, és módjai. De nem magukról az ismeretekről szól, nem azokat „gyűjti”. És olyan jellegű szabályokat sem állít fel mint az etika, amely szabályokból valóban könnyen lehet tovább menni a politikafilozófiai elképzelésekre. Ráadásul az ismeretelmélet „műfaja” is különbözik a másik kettőtől, az etikától, és a politikafilozófiától, hiszen az míg előbbi az objektív világ bizonyos jellemzőit kutatja, addig a másik kettő normatív jellegű. Az természetesen igaz, hogy minden rendszerhez (a normatívakhoz is), és a rendszer koherens, és konzekvens voltához, kellenek általános, és bizonyos konkrétabb ismeretek is, de ezeket az ismereteket, vagy szabályokat sokkal inkább a logika alapozza meg mint az ismeretelmélet. Hiszen, ha a gondolkodás logikai szabályait megszegik, akkor abból valami értelmetlen fog kijönni. A logika mindenképpen alap. De mégsem mondjuk azt, hogy a politikafilozófia a logikából következik. Azért nem mondjuk ezt, mert az összefüggések ilyetén láncán nincs értelme visszamenni a kezdetekig. Analógiát mondok erre. A világ elvileg leírható a legalapvetőbb alkotóelemei szintjén is, a fizikával. De ezek az alkotóelemek nagyon bonyolult, és összetett struktúrákat alkotnak, és azoknak olyan jellegű, és szintű jelenségeik vannak, amelyeket már nem a fizika szintjén célszerű leírni. Tehát bár a fizika a legalapvetőbb természettudomány (a matek nem természettudomány – ill. talán valamilyen nagyon alapvető, és általános szinten az, de ezt hagyjuk), és elvileg bármit le tud írni, de nagy melléfogás lenne az, ha pl. az emberi viselkedés (pszichológia) leírása az atomi mozgások szintjén történne. Ezért, és erre alakultak ki a különféle természettudományok, és még magasabb szinten a társadalomtudományok. Ez végül is mind-mind fizika, de a leírásuk megfelelő és jó szerszáma már nem a fizika, hanem kaptak egy adekvátabb szerszámot.
Tehát látszik, hogy itt legalább két okból sem az ismeretelmélet az „előzménye”/alapja a politikafilozófiának. Az etika viszont nagyon az – de ezt te is elismered.
Egy kicsit máshogy is mondom az egyik fontos érvemet. A faktuális, és a normatív, a lényegükben különböznek egymástól. Az egyik leír valamely tényt, a másik szabályt hoz. És van a logika, és a matek, amik nem konkrét tényeket (mint a fizika), hanem a világ nagyon alapvető (logikai) szerkezetét írják le, de ezt hagyjuk most, ezek alapok ahhoz, hogy egyáltalán beszélni, vagy gondolkodni tudjunk. A faktuálisból sehogy nem lesz normatív, mert ezek jellegükben különbözőek. A normatív rendszert (pl. a politikafilozófiát) valahol el kell kezdeni, de még a legalapvetőbb szintje is normatív lesz. Az lesz az etika, és pl. annak egy olyan kezdeti „szabálya”, hogy „legyél jó”. Vagy mi a „helyes”. És akkor elkezdi leírni, hogy milyen a jó, és a helyes, mit jelentsen az. Satöbbi. És kialakul az etika egy morális rendszere (ami nem abszolút), és azt tovább lehet vinni egy konkrét alkalmazásra a politikafilozófiára. Ebbe sehol nem szól bele az ismeretelmélet, hiszen az más műfaj.
Tudom, hogy ezt nehéz így elfogadni, talán megérteni is, de szerintem ez így műxik.
@ipartelep:: Hízelgek magamnak azzal, hogy mivel (megszakításokkal) cca harminc éve tanítok filozófiát és politikafilozófiát, megértem a a gondolatmenetet. Szegény hallgatóim eszerint sajnos tévtanokat kellett elsajátítsanak, annyi vígasztal csupán, hogy sok ilyen társuk akadt világszerte, így nem lógnak ki a sorból. De igyekszem fejlődni, viszont ez sztem annyira elvisz már a poszt témájától, hogy másutt térjünk erre vissza.
Hiv.: @fortin2:
A 30 év tanítás teljesen tiszteletreméltó, és még csak argumentum ad hominemnek sem tartom, hiszen az önmaga igazolja, hogy értesz a témához. Azonban, „argumentumok” azok mindig kellenek… én olyanokkal próbálkoztam fentebb. Viszont… igaz, (nagyon igaz, Ványadt Ványadtovics Vinyov, mintha csak magam mondtam volna), hogy eltérültünk a tocsik témájától, de hát mindig és mindenhol eltérülünk, nem? Ez óhatatlanul bekövetkezik, és addig, amíg nem a hódok nemi életéről kezdünk beszélgetni, addig szódával elmegy (Én is tocsikgazda vagyok, és az óidőkben levelezőlistát is vezettem, és a témaeltéréseket mindig engedtem.) Harmadik szempont: a filozófiában mindenfélét vitatnak, mindet mondanak, és annak az ellenkezőjét is. Ez egyszerre jó, és rossz is. Soha nem ugyanaz a dolog egyszerre jó és rossz, mert az ugye logikai ellentmondás lenne, hanem…, hanem az ebben a jó, hogy korlátozás nélkül bármit lehet mondani, kitalálni, az elméleteknek csak a képzelet szabhat határt. És az a rossz benne, hogy a „tárgy” természete miatt nagyon nehéz (ha egyáltalán lehet) kideríteni, hogy „kinek van igaza” (ez ennél bonyolultabb, de most mondjuk csak így egyszerűen). A filozófia sok mindennel foglalkozik, már maga az is a témája, hogy egyáltalán mivel is foglalkozik, és foglalkozzon, mivel ne, sőt az is témája hogy ő maga micsoda. Ez is jó dolog. (Azért mesélek most ilyen szép távoli, nagyméretű dolgokról, mert nincs konkrétum, amire válaszoljak, de közben azt is magyarázom, hogy megértem ezt, nem is hiányolom azt, és mégiscsak egy kontextusba akarom ezt helyezni.)
Még pár mondat a „tévtanokról”. Nem mondtam ilyet, ez túl erős, negatív ítélet lenne. Csak helytelen elképzelésnek gondolom. De azzal sincs semmi baj, ha te éppen ezt tanítod. A filozófiatanulás célja, és eredménye nem az, hogy tételeket biflázzanak be, hanem az önálló gondolkodásra való tanítás, ami nyilván sokkal nehezebb, mint a biflázás. Tehát, szerencsés esetben még az is előfordulhat, hogy egyszer az egyik tanulód feláll, és azt mondja neked: dehát tanár úr, az amit most mondott, marhaság. Ilyenkor őt nem lebaszni kell, hanem örülni, hogy végre valaki gondolkodik.
.
Latour?
.
„Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán…”
.
Na és „Akasszátok föl a királyokat!”
.
Meg a diktátorokat. Persze, néha golyó is megfelel… Esetleg egy a fejére eső tégla.
.
@ipartelep:: akkor, ha elfogadható illetlenség a poszttól távolabb menni, csak a hasznos tartalom érdekében érvelek: A szólásszabadság ugye alapvető politikaifilozófiai fogalom. Nos, klasszikusan három nevet szokás említeni a kidolgozói között: Miltont, Locke-ot és Millt. Mindhárman kifejzetten ismeretelmélti (Milton részben teológiai) alapon vezetik le, miért kell gondolat- és szólásszabadság. Milton a teológiai viták szükségességét tekinti alapnak, Locke tudásunkat az érzékelés bizionytalanságai miatt csak valószínűséginek tartja, ezért a mind pontosabb ismerethez kell a vitathatóság, az érvek elmondhatósága. Mill pedig kifejezetten az igazság kereséséhez/eléréshez feltételnek tekinti a nézetek szabad kifejezését. Vagyis, ez mutatja, hogy az ismeretelméleti alapozás nagyon is közvetlenül függ össze gyakran a politikafilozófiai levezetésekkel.
A másik oldalról érdemes végigondolni Popper és Lukács egymással szöges ellentétben álló, de ebben megegyező logikájú könyvét, az Open Societyt és Az ész trónfosztását. Mindketten egy társadalmi-politikai fejlemény elméleti megalapozását ismeretfilozófiai gondolatokban vélik megtalálni, Lukács kifejezetten a racionalitáshoz való viszonyban (így lesz aztán lényegében mindenki a fasizmus előfutára, aki nem marxista, de legalábbis hegeliánus), Popper ennél egy kicsivel tágabban (ő ezért Platonra, Hegelre és Marxra koncentrál, részben metafizikára, részben ismeretfilozófiára.) Igen sokan csináltak még ilyesmiket (Hayek nagyon jó példa erre, az Út a szolgaságba iskolapélda rá azzal, hogy a tervezhetőséget a megismerés és racionalitás ismeretfiiozófiai érvei alapján utasítja el).
Az is igaz, hogy vannak ellenpéldák, csak a frissebbekből, Dworkinék például önértéknek tekintik a szabad véleménynyilvánítást, stb., az emberi méltósághoz tartozónak tartják.
Ha pedig nem történetileg/filológiailag nézzük, csak egy elemet emelek ki: ha az igazságot nem tekintjük mércének, mármint olyasminek, amihez mérni lehet, tehát a posztmodern egy eléggé radikális irányzatát képviseljük, akkor közéleti vitáink jelentős része eldönthetetlen lesz, hiszen a viták végén valamiképpen a tudományos igazságokig jutunk el az érvelésben. Ebből közvetlenül adódik a posttruth elmebaja, amivel egy kedélyes értelmiségi divatirányzatból a közösségi ügyekről való beszéd totális ellehetetlenítése következik, annak minden politikai következményével.
És végül, nagyon lényeges: természetesen nem azt állítom, hogy a politikafilozófiai álláspontokat képviselők, vagy, ami még rosszabb, megvalósítók minden esetben szorosan ismeretfilozófiából indulnak ki (többnyire nem is ismerik azt.)csak annyit szerettem volna jelezni, hogy odavissza számít egymásra az ismeretfilozófia és a politikafilozófia, nagyon gyakran. ja, és egy apróság: a Felvilágosodás, az Ész programja aztán végképp erről szól.
Bocsánat minden olvasótól a hosszas iskolás szövegért, odébb kicsit a poszttól.
@fortin2: Hát, a filozófia meg én sosem voltunk jóban, (bár, én próbáltam barátkozni…,) de azért az nagyon fura, hogy valid filozófiai nézet lehet az, amelyik a „tervezhetőséget a megismerés és racionalitás ismeretfiiozófiai érvei alapján utasítja el”.
Miközben, mindig, mindent tervezünk, a hétvégi bevásárlástól a holdraszállásig.
Azt értem, hogy bármely tervezéshez használt modellnél a valóság mindig komplexebb, de ennek ellenére, a vasárnapi ebéd elkészül, a holdkomp leszáll.
Azt is értem, hogy pl. a Föld csak laposnak látszik, pedig nem is az, de akkor a filozófusok a mérőszalagot, a vonalzót, meg a síkgeometriát is „elutasítják”???
Na, mindegy. Mi ez ahhoz képest, hogy van, aki szereti a mákosbejglit…