A fideszes ideológus leszámol a demokráciával, a vallásszabadsággal és az értékpluralizmussal
Pogrányi Lovas Oszkár (valamiért Miklósként írja alá az írásait, valójában Oszkárnak hívják és nem is Pogronyi) az index.hu-n magyarázta el, hogy mi a probléma Európával. A totális fasiszta terror hiánya. Hogy Salazar és Franco helyett olyan embereket választottak, mint Adenauer és Churchill.
Idézetek következnek ettől a strompánytól.
„Ezen értékek azonban már kezdetben is valamiféle liberális kereszténységre hasonlítottak a leginkább – és meg sem próbálták kifejezésre juttatni a keresztény társadalmi tanítást (XIII. Leó: Rerum novarum, 1891; XI. Pius: Quadragesimo anno, 1931.) – noha arra vonatkozóan voltak pozitív történelmi példák (Engelbert Dolfuss, Antonio Salazar vagy a vitatottabb megítélésű Francisco Franco irányítása alatt).”
„Ehelyett az »alapító atyák« (Alcide De Gasperi, Altiero Spinelli, Jean Monnet, Konrad Adenauer, Paul-Henri Spaak, Robert Schuman és az Európai Egyesült Államok létrehozását szorgalmazó Winston Churchill) elkötelezték magukat a demokrácia, a vallásszabadság és az értékpluralizmus mellett.”
„Tehát az alapító atyák pontosan azon ideológiai előfeltételeket fogadták el, melyek a korábbi problémákat is előidézték – és premodern történelmünk a tapasztalataiból nem merítettek.”
Ez a kis sprüntyi az Alapjogokért Központ vezető kutatója, ez a hivatalos ideológiája a FIDESZ-nek, ha valakinek esetleg kétségei támadtak volna.
Konkrétan a zsidók emancipációját veti el ez a kis pöllencs, a reformátusok elleni terrort sírja vissza, és melegeket ölne. A nők helye nem is a konyhában van, hanem a máglyán.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16531913-686e57d5c758e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16531913&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16531913-686e57d5c758e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16531913-686e57d5c758e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Örülök, hogy Dolfuss és Salazar megítélése körül nem maradtak nyitott kérdések. Franco meg így járt.
@vattablz: Schmidtmariák Csurka-emlékkonferenciát szerveznek.
@jotunder: Ráadásul semmibe véve a Csurka-emlékét ápoló, tavaly emlékkönyvet (Kásler-pénzből) kiadó másik csoportot (Zárug Péter Farkasék). Megy a harc Csurkáért…
https://www.valaszonline.hu/2023/06/12/csurka-istvan-konyv-zarug-peter-farkas-miep-politika-rendszervaltas-interju/
@jotunder: Tiszta izomból belekezdtek a nyíltan nácik, antiszemiták, miegymások domesztikálásba: minden szavazat számít.
Van itt valaki, aki ert Salazar rendszerehez? Az angol nyelvu wikipedia szerint a rendszerenek egyetlen ideologiaja az volt, hogy a rendszer fennmaradasa mindennel fontosabb. Salazar minden ezen tulmeno ideologiat megvetett. Ez, ha igaz, akkor erdekes.
Engem ugy altalaban erdekel az a fura helyzet, hogy 1970-ben meg volt Europaban harom orszag, akiket diktaturakent szokas leirni, de nem proletardiktaturakent (enyhen szolva). Igy aztan sok mindent elolvasok roluk, de ez nem jelenti azt, hogy ertem oket. Szoval ha valaki tudná kommentalni amit az elozo bekezdesben irtam Salazar rendszererol, annak orulnék.
Én ilyenkor megnézem a neten az elkövető fényképét, hümmögök egyet, egy pillanatra elképzelem, hogy ha összefutnék vele az utcán, belevernék-e abba a buta arcába, de aztán persze ezt a célszerűtlen gondolatot elhessegetem. De a szövegeikről továbbra is azt gondolom, amit mindig is gondoltam róluk: bolond likból bolond szél fúj, ezek címzetes futóbolondok.
Egészen rémületes, ahogyan ezek a ner-írók fogalmaznak. Mindig ugyanazt tapasztalod: üres vagy értelmezetlenül hagyott fogalmak, egymáshoz közel álló, de ellentétes tartalmú mondatok, egészen nyilvánvalóan hamis és logikailag is hibás következtetések, racionalitást imitáló stílus tele halott és/vagy félrecsúszott metaforákkal … BESZARÁS.
@kiazmármegint: ő a fasiszta Kádár volt. nem nyomatta a fasiszta ideológiát hivatalosan (sőt, megszabadult azoktól, akik próbálkoztak), a portugál Gestapo a PIDE, nem ölt meg tömegesen embereket. volt valamennyi szabad választás (ritkán), de az egyik ilyen jelöltet a PIDE meggyilkolta. a baloldali vezetők elég sokat voltak börtönben, Cunhal 11 évet, és Mario Soares is éveket). a scholar.google-n lehet látni cikkeket, néhányat megnéztem amikor egyszer írtam valamit a forradalomról.
@jotunder: Nyilván máshogy kell megítélni a forradalmakkal, politikai oldalak véres összecsapásaival, politikai gyilkosságokkal – meg a szomszédban polgárháborúval, majd egy világháborúval, kommunisták világhódító törekvésével terhelt első időszakot, és a ’60-as évek humanista felszabadulása, demokratizálódása utáni végjátékot. Az első időszakban az apolitikus, bizonyos katonai, rendőri és titkosszolgálati támogatással békét és fejlődést hozó, de a munkásokra és szegényebbekre is odafigyelni igyekvő katolikus konzervatív modell talán tényleg jobb megoldás volt, mint ami hasonló fejlettségű országokban (Spanyolország, Görögország, Kelet-Európa…?) megvalósult. Aztán elszállt felette az idő vasfoga….
„Antonio Salazar vagy a vitatottabb megítélésű Francisco Franco”
Hű.
@kiazmármegint:
Én is alig tudok valamit a Salazar-rendszerről, de ez a film elég nagy hatással volt rám (a rossz kritikák ellenére, de ez nem is csoda, mivel amit azok bűnnek rónak fel – pl. az „idejétmúlt, lassú történetmesélés” – az nálam nem az).
Magyarul, tényleg csak figyelemfelkeltésre:
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89jf%C3%A9li_gyors_Lisszabonba_(film)
Ezzel viszont óvatosan, mert részletes cselekményt tartalmaz:
https://en.wikipedia.org/wiki/Night_Train_to_Lisbon
Ennek alapján azért volt ott terror rendesen, viszont pl. a „Rui Luís Mendes, the Butcher of Lisbon” nevű karaktert én valósnak gondoltam, de most rákeresve a neten alighanem mégse az, szóval javasolt a forráskritika.
Ebben megint benne van szerintem a deontolikus vs. konzekvencialista vita. Salazar rendszere persze felrúgta az alavető etikai szabályokat, ez a magatartása eleinte kevésbé tűnt fel vagy tért el nagyban másokétól (hiszen a periférikus Európa – mai szemmel – máshol is szörnyű volt. Igazából az Egyesült Államok meg a mag-Európa is eléggé), a ’60-as évekre viszont már nagyon kilógott Európából, már Francot meg a görög ezredeseket leszámítva. De még Kekkonen sem volt egy gyönge kis virágszál. Tito-t meg hagyjuk is.
A konzekvencialista megközelítés megkérdezné valószínűleg, hogy mi is volt a reális alternatíva? Ha utcai öldöklés, polgáháború, kormányozhatatlan ország, esetleg kommunista diktatúra, akkor akár azt is mondhatja, hogy a Salazar-rendszer alapvetően, nagyrészben egy elfogadható megoldás volt. Én nyilván nem akarom meg nem is tudom megítélni, de az világos, hogy nem bíznék túlságosan egy reflexszerű válaszban.
Párhuzamok vannak a Pinochet-kérdéssel, meg a Batista vs. Fidel kérdéssel is.
Erdekes az is, hogy milyen szinten allt a Salazar-rendszer idejen a kozoktatas. Ez nyilvan nem fuggetlen attol, hogy milyen sokaig allt fenn a rendszer. Az alabbi ket bekezdes az angol nyelvu Wikipedia Estado Novo szocikkebol valo. Engem meghökkentett. Kiemelések tolem.
In 1952, while 81.4% of the children aged 10 to 11 were literate, only 6.3% of them had finished the three years of compulsory education.[74] In this same year, a vast multi-pronged Plan for Popular Education was launched with the intent of reducing adolescent and adult illiteracy and put into school every child of school age.[74] This plan included fines for parents who did not comply, and these were strictly enforced.[81]
In 1956, compulsory education for boys (and girls in 1960) was raised from three to four years.[74]. In 1964, compulsory education was raised from four to six years.