A magyar válogatott még mindig a legjobb dolgok egyike az országban (rövidposzt)
Tegnap a németek kettő nullra nyertek. Igen, a magyar csapatban játszik Szoboszlai és négy Bundesliga játékos (+ Dárdai Bundesliga II), de a németeknél a Bayer Leverkusen, a Dortmund, a Stuttgart és a Bayern München top játékosai játszanak, és hát Arsenal, Real Madrid, Barcelona. A magyar csapatban a nyugati második ligákból is be lehet kerülni, Dél-Koreából, Ciprusról. És alakulhatott volna kicsit jobban, ha….
Olyan emberek írnak lekezelően a magyar futballistákról, akik a saját szakmájukban a nemzetközi ötödosztályba sem férnek be. A futballban rengeteg pénz van, ijesztően kompetitív sport és a mostani csapat az utóbbi évek legjobb magyar válogatottja. Ez nem Orbánról szól, nem Magyar Péterről, hanem arról, hogy kiscsapatok aránylag ritkán nyernek EB-t (Görögország nyert egy közepes csapattal). Argentina világbajnokként is elég reménytelen ország, Magyarország 1954-ben talán még reménytelenebb volt. Nem ezen múlik a jövőnk, hanem azon, hogy hányan fognak legalább nagy vonalakban felnőni a saját szakmájukban Ádám Martinhoz (akiról azt írják, hogy 86 kiló a 191 centijéhez, hát a Harry Kane is 86 kiló és három centivel kisebb).
P.S majd fogok írni másról is
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16531504-684b199e57fd1' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16531504&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16531504-684b199e57fd1&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16531504-684b199e57fd1' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Lehet, hogy a kritikusok a saját szakmájukban nincsenek ott, mint a magyar csapat az ő szakmájukban, de pl. egy a saját szakmájában csak a megyei szinten játszó orvos nem is keres ennyit, és azért kiveszi a vakbeled, ha kell.
„Magyarország 1954-ben talán még reménytelenebb volt” — Khm, „talán”??? Argentín kollégáktól hallom (legutóbb épp két napja), hogy mi a helyzet ott, de a Rákosi rendszerhez (még a Sztálin halála utánihoz sem) nem hasonlítanám.
Az állítások igazságának vizsgálatával/ellenőrzésével az az egyik, és gyakori baj, hogy ha az állítás nem faktuális- vagyis tényállítás, akkor nem lesz igazságértéke. Hamis se lesz, és igaz se. A mindennapokban egy csomó ilyen állítással találkozunk, sőt az a helyzet, hogy a legtöbb állítás ilyen (valójában zizis, pontatlan, elmosódott állítások). Az állításaink ált. nem egzaktak, nem tényszerűek, vagy/és önmagukban, részletes magyarázat, és kiegészítések, és a kontextus nélkül nem vethetők össze a tényekkel.
Pl. egy ilyen állítás a „A magyar válogatott még mindig a legjobb dolgok egyike az országban”. Azt azért ember sejti, hogy itt valami sántít, illetve ha ez tényleg így van, akkor abban az országban nagyon kevés dolog lehet jó, de pontosan, logikusan nehezen tudja megmagyarázni, hogy mi a baj ezzel az állítással. Hát az a baj vele, amit mondtam: nem tényellenőrizhető. Mert a „legjobb” fogalma, az szubjektív. Kinek hogy. Ráadásul itt a feladat szerint, az ország különféle, eltérő jellegű, és minőségű dolgait kellene egymáshoz viszonyítani, hasonlítani, és aszerint megmondani, hogy melyikek a jók, és abból a legjobbak. Ez logikailag nem műxik, ahogy a művelt bushman mondja, inkommenzurábilis.
De van ebből egy menekülő út is. Ne az ország különféle dolgait hasonlítsuk egymáshoz (aszerint, hogy melyik a legjobb), hanem 1. vagy ahhoz hasonlítsuk a dolgot, hogy ideális esetben, vagy az elvárások szerint mi lehetne (mit lehetett volna kihozni belőle, ha…), vagy 2. a környező azonos minőségű „dolgokhoz” (természetesen a többi válogatotthoz) hasonlítsuk.
Na most eddig ugye ez egy száraz, elvont filozófiai elemzés volt. Uncsi, meg minden. Ami nem uncsi (hanem szórakoztató: kinek így, kinek úgy), az az, hogy a gyakorlatban, kint a terepen a mogyoró válogatott hogyan hasonlítja össze a saját jóságát más, vele egyívású „dolgok” jóságával. És ebbe én nem is szólnék bele, szabadkezet adok a fiúknak, és megmutathatják, hogy milyen jók. Sajnos eddig ez a megmutatás kissé negatív mérleget jelez. (Ez viszont egy ún. tény).
Még egy megjegyzés: nem kell ahhoz mesterszakácsnak lennem, hogy az ebéd jóságát (a nekem való jóságát) minősítsem.
És egy + szubjektív megjegyzés: én már nagyon sok focit láttam életemben. A jó csapatok nem így néznek ki. A jó dolgok sem.
@lmate:
Voltam pár éve Argentinában, nem tűnt olyan reménytelennek. Persze, szegény ország, de azért alapvetően úgy tűnt, hogy maguk mögött hagyták Perónt és a juntákat, és alapvetően kifelé jön a szarból. Abban hasonlított a Kádár-rendszerre, hogy drága az importárú, de kaja volt és jó is volt, volt szellemi élet az egyetemen, és a fizikus-matematikus hallgatóknak MO-ról Lukács György jutott eszükbe és nem Orbán.
nem megalapozott szakmailag hozzátenném, hogy azért egy jelenséget is lehet utálni és ezen keresztül az egész iparágat. de hát az olyan események sem éppen javítják a képet, hogy a fiam pl egy anyagilag folyton nyűglődő, infrastruktúrában gyenge tömegsportos/utánpótlás klub (jó eredmények, de nincs felnőtt csapat) megszűnése miatt kellett csapatot váltson. miközben jópár, hasonló méretű utánpótlásnevelő hely működtetésére elegendő közpénzből épített stadionokban nem igazán sikerül megváltani az első ligás felnőtt csapatoknak a világot. és talán persze van ebben kultúr/politikai vonulat is, nehogymár szeressük, amit a főgenya és tán ez hiba, de számomra teljesen elfogadható indok
A foci az egyik legjobb dolog a világon. A magyar foci viszont teljesen más dolog. Ha győz a válogatott, annak orbán egyrészt örül, másrészt felmenti a disznóságai alól. Ezért nem tudok a magyaroknak szurkolni, mert az olyan, mintha orbánnak szurkolnék. Az én véleményemtől egyébként teljesen függetlenül játszanak jól, vagy rosszul. Ádám Martin viszont a kedvencem, igazi beállós, ő a magyar Lukaku. Már a megjelenése is tiszteletet parancsol és fellökni se egyszerű. Ne mondjátok meg orbánnak, de nem az akadémiai rendszer vezet a jó focihoz, hanem az iskolai és a falusi bajnokságok valamint a tehetségek tervszerű kiválasztása és fejlesztése.
Hiv.: @vattablz:
Az akadémiai rendszer egy elitiskolai rendszer. Arra való, hogy csak a kiválasztottak lehessenek focisták. Hiszen ott mégiscsak sokmilliós keresetekkel dobálóznak. Ne legyen akárkié.
Ha jól látom, az Orbán előtti magyar fociban nem volt ennyi szőke, kék szemű játékos, mint a mostaniban.
A nagy merítés nem egyezne az Orbán rendszer lényegével.
„A magyar válogatott még mindig a legjobb dolgok egyike az országban”
Melyik országban?
Magyarországon lehet, de Németországban biztosan nem.
@ipartelep: ” És ebbe én nem is szólnék bele, szabadkezet adok a fiúknak, és megmutathatják, hogy milyen jók. Sajnos eddig ez a megmutatás kissé negatív mérleget jelez.”
az derült ki, hogy nincsenek nagyságrendekkel elmaradva a németektől. ez volt a megmutatás. a huszonötödik másodpercben rúghatott volna egy gólt a sallai, a szoboszlai szabadrúgás után elképesztő mázlija volt neuernek, varga barnabásnak volt egy fejese, amiről az angol speakerek azt hitték, hogy be fog menni, megelőzte a védőjét, és ha nem hiszi két védő el, hogy szabadrúgást adnak gündogan ellen, akkor ő az életben nem lövi be azt a gólt (lehet, hogy angliában sem adják meg a szabadrúgást varral együtt sem), hát nyomtak rendesen a németek, és nekünk nincs musiala, gündogan, kroos szintű játékosunk, de azért a mieink nem rosszak, össze van rakva a csapat, szerencsével továbbjuthatnak, és utána meg bármi történhet. nem ciki a magyar futballválogatott. tudnék mutatni pár szakmát, ahol nulla darab nemzetközileg elfogadható ember van magyarországon, csak erről nem szívesen beszélünk.
Én mostantól Albániának drukkolok. Az a foci, ahogy a horvátokkal játszottak.
@jotunder: Ki mondta neked, hogy a németek jól fociznak? Ha nem volna Musiala, belefulladnának a tehetetlenségbe és az unalomba.
„Olyan emberek írnak lekezelően a magyar futballistákról, akik a saját szakmájukban a nemzetközi ötödosztályba sem férnek be. ”
Azért, ha a szakmák úgy versenyeznének, ahogy a focisták, hogy minden európai ország delegálhat egy válogatottat, akár külföldön praktizáló szakmabeliekből, amit sokmilliárdból felkészítenek a megmérettetésre, és bemutatnák a küzdelmeiket az összes tévében, szerintem más lenne a helyzet.
Lehet, hogy bejutnánk az európai nyolcaddöntőbe néhány szakmában. Már ha gólokra menne a játék és nem pontozásra.
Nem tudhatjuk, mit hoznának ki magukból a fogtechnikusok, nehézbúvárok, vagy a gyógypedagógiai konduktorok, ha korlátlan pénzből gazdálkodhatnának, és az egész világ repesve figyelné a küzdelmüket.
Mert most miben vagyunk versenyképesek ?
Abban, hogy nálunk van a legalacsonyabb életszínvonal az unióban, és próbáljuk legyőzni szegénységben az egész világot.
Örülhetünk, hogy vannak még szakemberek egyáltalán az országban.
K. a párom regisztrált a jegysorsolásra. Az osztrák labdarógó szövetségnél regisztrált, és kisorsolták. K. magyar, de kilencventől csak úgy dolgozhatott orvosként Ausztriában, ha leteszi a magyar állampolgárságát. Engem akart megajándékozni a meccsekkel, ő is szereti ugyan a sportadásokat nézni, de a műkorcsolyát és a teniszt a focinál sokkal jobban. Június tizennegyedikén volt a hetvenkettedik születésnapja, egyidősek vagyunk.. Betegsége következmnyeként hosszabban csak úgy tud járni, ha a a tolókocsijára támaszkodhat. „Tolókocsisként” kedvezményes jegyeket vehettünk. A kölni meccsen csak húsz percig játszott jól a csapat, az alatt a húsz perc alatt még az egyenlítés reménye is felcsillant.
A meccs után a Schnellbahnon egy nő ült a közelünkben két kamasz fiúval, ahogy meglátott bennünkert rögtön át akarta adni a helyét K.-nak. Beszédbe elegyedtünk, illetve K. beszélt, én csekélyke német tudásommal csak értettem, amit a hölgy mondott. Ők is a meccsen voltak, a fiúk em a fiai voltak, hanem diákok, és jutalomból kaptak a mékőzésre jegyeket. A nő tanárnő, ő vigyázott rájuk a meccsen. Azt mondta a hangulat a légkör megfogta, de rögtön hozzátette: most voltam előszőr futballmeccsen, és valószínűleg utoljára is. A magyar szurkolók ne tűntek nagyon bánatosnak hazafelé menet. Néhányukkal beszélgettünk is. Az egyikük mellettünk elhaladva hátrafordult és azt mondta: minden tiszteletem az Önöké.
Egy Stuttgarthoz közeli faluban lakunk K. régi barátainál. Brigitténél és Jürgennél. Ők öt-hat évvel idősebbek nálunk. Három fiuk van. Magyarországon egy nyaraláson ismerkedtek meg K.-ékkal. K. akkor megkérdezte tőlük vállalnák -e két gyereküket csere gyerekként. Vállalták. A két lány a nyolcvanas évek ásodik felében kétszer három hetet töltött itt. Iskolába is jártak. A kapcsolat utána sem szakadt meg a két család között. Jürgenék K. férjének temetésére is átjöttek Magyarországra, meg az egyik lány esküvőjére. Az EB alkalmat adott arra, hogy másfél évtized után ismét találkozhassanak, mert Jürgen ragaszkodott hozzá, hogy náluk szálljunk meg. A tegnapi meccsre K. kisebbik lánya is eljött Budapestről a férjével és a fiával, a nagyobbik lánya pedig Bécsből, ő a családja nélkül jött. Jürgenék legidősebb fia, Lars itt lakik a szülőkkel szemben az utca túloldalán. Vasárnap grillezésre hívtak bennünket. Kért lánya van, 18-20 évesek. A nagyobbik lány – még érkezésünk előtt – azt mondta a nagyszüleinek, ha a magyarok nyernek a németek ellen, akkor zavarjanak bennünket haza. Ezt persze viccesen mondta. A meccs reggelén Lars német zászlóba burkolta titokban a visszapillantó tükrünket. „Cserébe” K. két lánya, amíg Larsék családja nem volt otthon: a teraszukra kifeszítették a magyar zászlót. Most, ahogy kinézek az ablakon egymás mellett látom a német és a magyar zászlót. Mi sem szedtük le a németet a kocsiról.A meccs után hazafelé a két lány telefonjára a következőüzenet jött Larstól: Van egy jó hírem a számotokra: nem kell azonnal hazamenneteket. K. két lányának azonban csak a német-magyarra volt jegye. Mi K.-val még a skótok ellenire is itt maradunk. És, hogy a meccsről is mondjak valamit: Gündogan szabálytalansága kb. tőlünk tíz méterre történt.
Neuer óriási védését nem láttuk a túloldalon, de azt viszont igen jól milyen kétségbeesetten vágta ki a labdát a félpályától a szélen egyedül kitörő Szoboszlai elől az egyik hátvéd, azt hiszem Rüdiger. Sallai sem volt ügyetlen. Varga sem.
…
És az Ipartelep emlegette jó fociról: 86-ban jó csapatunk volt, agyonvertek bennünket. =8-ban talán még jobb, Nyilasit, Törőcsiket, Csapót szinte csak szabálytalanul tudták szerelni az argentínok. A 78-as világbajnokság előtt egy előkészületi meccsen az Ebédlő-Törő péros bolondját járatta a 78-ban világbajnoki címet szerző argentínokkal..
…
A Dárdai-Strk-Rossi időszak előtt évtitzedekig nulla volt a magyar válogatott, nagy dumák, semmi foci, még kevesebb eredmény. Most azért néha már az is van. És számunkra, akik már elég öregek vagyunk ahhoz, hogy láttuk a régieket is:e is nagy élmény, hogy valami ismét kezd kialakulni
„A magyar válogatott még mindig a legjobb dolgok egyike az országban”
Igen. És ez a meccseket elnézve sok mindent elmond az országról.
„A futballban rengeteg pénz van…”
Oooo, nos, igen, es azon elgondolkoztunk-e mar valamikor, hogy mashol mennyi van, mashova mennyi jut? Es hogy nem feltetlen minden „otodosztalyba sem fero” senkihazi sajat jogon senkihazi? Hogy ha nem a bonsaiduce szemelyes hobortjaba nyomnank bele elkepeszto mennyisegu forrast, hanem mondjuk az oktatasba ekvivalens ertekben, vagy a kutatasba, vagy a matematikuskepzesbe, akkor lehet nem csak masod-harmadvonalbeli csapatnak ujjonghatnank, hanem esetleg elvonalbeli kivalosagoknak is esely adatna, mar csak azert is, mert a focival szemben par mas dolognal nem feltetlen szamit (olyan mertekben), hogy kicsi vagy nagy orszag vagy? Humm?
@KennyOMG:
Szerintem JT nem a magyar sok pénzre gondolt. A csapatunk jó része nem itthon kapja a pénzt és egy része a focit sem itt tanulta meg.
Hadd lám Uramisten, mire megyünk ketten, mondja a székely és dorongot ragadván azzal veri tovább a vetést, miután a jégeső már szinte mindent elpusztított. Ilyenek a magyari ellendrukkerek is. Épp most ért véget az angol-dán meccs.
Az angolokról azt tartja a foci-szakmai viág, hogy Európa legjobb játékosállománya alkotja az angol válogatottat. De az angol válogatott szövetsségi kapitánya Rossihoz képest egy balfasz.
És kicsit tovább írhatnánk a poszt címében benne lévő tartalmat. A jelenlegi magyar szövetségi kapitány még mindig a legjobb dolgok egyike a válogatottban.
Magyar focit nem nagyon nézek, néhány focistára viszont felnézek, mint sportolóra, pl: https://www.youtube.com/watch?v=pcrv2D8hjNY
Amúgy a közeg légkörét szerintem jól jellemzi, hogy (Jótündér névrokona tudja, miről beszélek): a kapufa a fociban pech, a kézilabdában rossz lövés.
Hiv.: @naki:
Igen, Gerát tényleg lehetett becsülni. Az angol csapattársai soha nem értették meg, hogy lehet, hogyan létezhet olyan focista, aki nem megy el a többiekkel sörözni a győztes meccsek után.
Hiv.: @ATCG: csak edzősködnie nem kéne
A fő probléma itt szerintem az, hogy a foci az Orbán-maffia számára valójában egy fedőtevékenység, egy pénzmosoda. A stadionépítések, az akadémiák, a tao-pénzek stb. mind-mind a százmilliárdok elsikkasztásáról szólnak. Orbán megjátssza a focimániás diktátort, de ebből csak a diktátor stimmel, a focimániás helyett sajnos valójában szimplán pénzmániás a diktátor. Ettől persze még lehet a magyar focinak élvezeti értéke: a maffiák fedőcégei mindig elvégzik a fedőtevékenységüket is, hiszen egyébként nem lennének jó fedőcégek. Ha valaki beül az olasz maffia egyik new yorki éttermébe, ott valószínűleg finomat ehet. De ettől még én a magam részéről, ha lehet, kerülném az olasz maffia bármilyen fedőcégét, legyen az étterem, autómosó, fodrászat stb. Sajnos ez szélesebb körben is igaz persze: pl. az MCC is valójában elsősorban ingatlanholding, a kekva-egyetemek is valójában a lopásról szólnak, sőt tulajdonképpen az egész kormányzása az Orbán-rezsimnek egy fedőtevékenység (ld. pl. a Covid elleni védekezés örve alatt ellopott száz, sőt ezermilliárdok), a valódi cél a lopás, a szerzés. Szóval én speciel emiatt a magyar focit nem tudom, csak távolságtartással nézni. Megnéztem most a svájci és a német meccset is, észleltem magamon a szurkolás tüneteit, de úgy igazán lelkesülni nem tudtam.
@ATCG:
„Hadd lám Uramisten, mire megyünk ketten, mondja a székely és dorongot ragadván azzal veri tovább a vetést, miután a jégeső már szinte mindent elpusztított. Ilyenek a magyari ellendrukkerek is. ”
Ez vészesen hasonlít a magyar ellenzéki szavazó viselkedésére is.
Ezelőtt 20 évvel, a válogatottunk szerencsétlenkedését látva eleinte bosszankodtam, majd röhögtem. Mióta a puhos az ország sikermérőjévé tette a futballt, azóta viszont nekem mindenhogy jó. Ha nyerünk – ritkán -, akkor azért örülök. Ha meg kikapunk – gyakrabban – azért, mert ujra és újra bebizonyosodik, hogy az összes focira kiadott pénz kidobott pénz, és hátha ezért üti meg a puhost a guta.
@steinerzsiga:
Az az érdekes, hogy az olasz maffia szerinted elvégzi rendesen a fedőtevékenységet. Akkor most mi is van azzal a kormányzással?
A belga nemzeti válogatott a harmadik most a FIFA ranglistán, évekig első volt. Szép szép, de mégsem ettől járnak a villamosok Brüsszelben. Nincs óriási hajcihő körülöttük (Argentinába persze van). A magyarok vágyakoznak valamire, valami álomra, de maguk sem tudják, az miért olyan nagyon fontos. Nem is az. Igaz viszont, hogy nem fogják átélni, hogy nem is annyira fontos, így egy elérhetetlen álomként mindig valami kiemelt nemzeti cél marad.
Irapuato után kezdett kevésbé érdekelni a foci. Ehhez persze kellett a F1 elérhetővé válása is.
Azóta kábé azonos (lanyhább) „intenzitással” játszik a F1, a póló, a kézi, meg a foci. Utóbbi jobbára VB-EB idején.
Ami a focit illeti, egyszer fenn, egyszer lenn. Gary Lineker aranyköpése nem volt véletlen, aztán persze volt francia, olasz, „tikitaka” (spanyol) korszak. Így megy ez. A Dél-Afrikai VB idején a krautok nem villogtak, de látszott, hogy abból a fiatal csapatból (Schweini-Özil…stb) még lehet majd valami. Lett is (világbajnok). Most kevésbé megy nekik.
No szóval és tetűvel, nem néztem meg a mogyoró-kraut meccset, de félszívvel örülök a Nationalelf sikerének (a másik fele káröröm (egyszer csak megüti a guta a stöpszlit), amiben ugye az a jó, hogy nincs benne irigység). És nem tudom „lejtett-e a pálya” (ami a nariférgeknek mindig akkor fáj nagyon, ha nem nekik lejt). Rossi kiváló coach, ám rossz hír számára, hogy ha lejtett is, csak egyre jobban fog. Nem vagyunk népszerűek Európa nyugati felén (pár elmeroggyant AfD-szerű szerzetet leszámítva), és egyre kevésbé leszünk. De tolja csak csak nyugodtan tovább a nyugat arcába a bűnözőalkatú bolsygyereket és csapatát a kétésfélmilla idióta/aljas gazember (2/3-al), s lesz ez még rosszabb is.
A vitya-nutella aranypapírban sem komilfó, és előbb-utóbb a grófné az ártatlan portékára is élből rámondja: „Szar az, szar az!” :-(. Ezért tkp. sajnálom a srácokat, de aranylábú gyerekek, ha tényleg lejtett a pálya, leginkább a kéretlen (és roppant visszataszító) mecénásotoknak köszönjétek. Emlékszem a focibolond Sandro Pertini mennyire szerethető módon tudta szeretni a Squadra Azurra-t (és még tudnék pár hasonlót). Szóval naridióták, a szeretetet és tiszteletet nem lehet (vicsorogva!) kikövetelni. Hiába pattog ez a visszataszító izé… phűűű… :-(.
(Konklúzió: mindenki először a saját portáján söprögessen. és ne a szőnyeg alá!)
@DarthVader: : látom nem vagyok egyedül ezzel a „gutaütéssel” :-DDD.
Btw. a minapi Belügymiszerinti tesióra direktíváról jut eszembe… a seggarc komcsy butább a kádárkommernél is. Erről a fiam tudna mesélni. Az „ép testben épp hogy élek” direktíva miatt, egy évig ebéd után rögtön tesióra jött nekik (így alakult). OK a menzakajától nem zabálja senki degeszre magát, de kérdezzétek meg Marco Rossit, szerinte mekkora ötlet tápolás után rögtön edzést csinálni? „Mert „mi akkor meghosszabítjuk Bicskéig…” ugyi???
Hiv.: @Podvinecz marsall: az lehet. De alázatos sportembernek és a gyerekek számára példképnek kitűnő volt.
Kb. mint Iniesta.
Vagy ő: https://index.hu/sport/futball/2017/01/01/kante_sztori_chelsea_leicester_suresnes/
A fociban túl sokan vannak a pályán ahhoz, hogy ne tűnjön kicsinek az elég nagy különbség. A németek simán nyertek, a foci meg teljesen érdemtelenül túl sokba kerül, Orbán a miénkből áldoz rengeteget a hobbijára.
Mindeközben: a kajakosok, akik régóta szállítják a győzelmeket (és nem a tisztesnek látszó vereségeket) annyira a foci mellett csak csurranó pénzre mennek rá, hogy most sikerült kitúrni a csapatból a hatszoros olimpiai bajnokot. Nem ártana, ha az lenne a hír.
Hiv.: @ijontichy:
Ez lenne a megoldás. Elméleti testnevelés elméleti ebéd után.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=446653311485051&set=a.125849466898772
Hiv.: @aronsatie:
… „A németek simán nyertek,””…
Így van. Megerőltetés nélkül nyertek, sőt: előre tudták, hogy meg sem kell majd erőltetniük magukat. Ugye ahhoz már azért elég meccset néztünk (hosszú évtizedek óta – hiszen itt nem tinédzserek irogatnak), hogy tudjuk azt, milyen az, amikor egy csapat „megerőlteti magát”, amikor tényleg hajtanak. A németek ezt nem tették, mert nem volt rá szükségük. A mogyorók meg nem tudnak többet, náluk ez a hajtás, ennyire képesek. Nem hogy tikitakázni nem tudnak, nem hogy egy gyors ellentámadásra nem képesek, de akár csak egy percig sem tudják megtartani a labdát (Dadus, bazmeg!). Erre a kocsmában simán azt mondják, hogy „cseszdmeg, ezek nem tudnak focizni” (mondanák, ha nem legyintenének már erre), de mi itt nem mondjuk, mert mi árnyaltak vagyunk. És – hogy félreértés ne essék – nem a Mari nénihez képest nem tudnak, és nem is a kígyóvállú, szemüveges egyetemi adjunktushoz képest.
Egyébként, félreértés ne essék, van itt még két dolog: (1) Bár a focit gólra, és eredményre játsszák, de egy csapat értékelésénél én soha nem ezeket nézem elsősorban. Hanem az egész játék képét. Pl. ezért becsültem, és szerettem nagyon a már említett 82-es brazil, vagy a Platini-Giresse-Tigana-féle, 1978-tól futó francia válogatottat, vagy éppen a hollandok többször is VB-döntőbe jutó, de elbukó csapatait (azok a 25 méteres bombák! emlékszik még azokra valaki? ma már azokról valahogy leszoktak a focisták). Nem nyertek semmit (akkor, azok), de olyan focit játszottak, amire minden fociértő csak csettint. A fociban bizonos szinten felül nagyon sok véletlen játszik, de azt a szintet elérni, azt nem lehet véletlenül. A mogyorók a fociban nincsenek azon a szinten, hogy a németekkel/franciákkal/spanyolokkal/olaszokkal, stb. szemben, – komoly tétmeccsen persze, amikor az ellenfél nem lazázik – a jótékony véletlenre (a szerencsére) bízhassák a meccset. Nem az a tudásszint…
(2) Semmit nem utálok jobban, mint a „lelketlen játékot”. Lehet rosszul játszani, lehet rossznak lenni, de nem szabad lelkesedés, illetve „hajtás” nélkül játszani. Mert akkor minek ment oda? A mogyorók ez ügyben vegyes képet mutatnak. Az alaptermészetük a fásultság, és abból néha felrázza őket valami, hogy aztán visszaessenek. Nem kitartóak, és nem állhatatosak, ami nem szép. A svájci meccsnél persze az volt a baj, hogy a nagy mellény elfedte előlük, hogy ők nem is annyira jók, mint amennyire képzelik, és ezért alapgázon nem tudják megverni a svájciakat. Mire erre rájöttek, már késő volt, és attól messze vannak fél óra alatt, lelkesedéssel, és hajtással fordítsanak egy svájc ellen. A németek ellen a felpörgéssel már nem volt baj (rászorította őket a „hangulat”), de oda a nettó tudás nagyon kevés volt.
Evvan… Igazából a mogyoró focival nincs nagyon mit tenni. Hosszú távon a nagy fociországok tudnak jól focizni, rengeteg focistával (fiatalok, utánpótlás is), pénzzel, erős bajnoksággal. A kis fociországok legfeljebb fellángolásokat mutathatnak (tudtátok, hogy pl. a cseszkók is már 2 VB-döntőt játszottak?), de hosszú távon, tartósan nem tudnak az élen maradni. Az aranycsapat egy kivételes fénypont volt (bár előtte azért mindig elég jó volt a mogyoró csapat), nem mostanában várható a megismétlése. Ha helyén kezeljük ezt a fociügyet, akkor nincs is semmi baj, (még akár szurkolni is tudunk ezeknek a séróbajnokoknak), akkor van baj ha a nagyon tehetséges dogtorminielnökúr ebbe is beleszól.
Hiv.: @ipartelep: Tényleg, hogy is volt akkor az aranycsapat ? Az én generációm még nem részesült sporttörténeti mindennapos oktatásban. Szóval akkor az aranycsapat idejében volt egy erős bajnokság, ami kitermelte az aranylábú fiúkat ? Még nem volt magyaros alaptermészet a fásultság ? Vagy több volt az edzésmunka ? A taktikai érzék ?
Én csak annyit tudok, hogy Puskás Öcsi egy pesti proligyerek volt a grundról. Aki dobbantott, amint tudott. Gyorsak voltak és okosak. Lehet, hogy ezt is rosszul tudom.
@annokkk: : Wow… mindig éreztem, hogy itt van a lényeglátó zsenik gyűjtőhelye ;-). Szuper :-). És milyen költséghatékony, hisz – némi utánképzést követően – egy „obsitos” is megtarthatja. Mindkettőt! :-DDD
@annokkk: Puskás Ferenc ötvenhatban ment ki, az UEFA annak rendje és módja szerint eltiltotta két évre. Harmincegy évesen játszott először a Real Madridban és harmincöt évesen a spanyol válogatottban. Kocsis és Czibor is kiment, a Barcelonában játszottak évekig. A többiek maradtak, és még négyen játszottak az 1958-s VB-n ( Tichyvel, Sándor Csikarral, Mátraival együtt) és kiestek a csoportkörből miután kikaptak Wales-től. Nagyon jó volt a magyar futball, kétszer játszottak VB döntőt, még 1966-ban is abszolút klasszis játékosaink voltak. Aztán valahogy minden megváltozott.
Hiv.: @ipartelep:
Na igen. Jó volt. De , mitől volt jó ? Mert azt látni a felvételeken, hogy még ma is nagyon jó lenne így focizni. De milyen volt a bajnokság ? Milyen a kiválasztás ? Milyen az utánpótlásnevelés ? Milyenek a fizetések ? Milyenek a stadionok ? Tészta-e vagy nem tészta ? Külföldi edző, vagy idegenlégiós ?
Mert erről van szó. Hogy mi hozza el a sikert, amit végül megnézhettünk.
Sok kis csavargó utcakölyök kell a rongylabdával, vagy még a gyúró is legyen milliárdos ?
Hiv.: @ipartelep:
„(azok a 25 méteres bombák! emlékszik még azokra valaki? ma már azokról valahogy leszoktak a focisták)”
Ja: 74-ben a Bercsényiben erősen két táborra oszlott a társaság: a „maradiak” a brazil focit istenítették, az újért lelkesedők (köztük jómagam is) a hollandot. 74 után évtizedekig a hollandokért szorítottam a nagy tornákon, meg az olaszokért, és természetesen 78-ban, 82-ben és 86-ban még a magyarokért is (emlékzetes volt az a 66-os brazilok elleni győzelem, és 62-ből, ahogy apukám lelkesedik 8 és tíz éves fiainak a chilei világbajnokságon elért angolok elleni győzelemről; persze ugyanilyen emlékezetes a marseillei vereség is, amikor a cseh focisták térdüket csapkodva nevettek rajtunk. Itt az EB-n a vonatokon mindenütt ott a tanító, nevelő mondat: szép dolog mindig sportszerűnek és fairnek maradni.
…Most is vannak azért távoli gólok: a románok két találata, vagy tegnap a dánoké, ha Donnarumma nem véd olyan parádésan pár spanyol lövésből is ilyen gól lehetett volna, de ő kipiszkálta, vagy szemmel kapufára verte azokat.
Áh, megette a fene az egészet. Hivatkozhatnék Esterházy vagy Moldova e tárgyban „elkövetett” írásaira, de minek marad inkább a legyintés, szégyellni azt nem fogom magam, az biztos.
„A BŰN
Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van.”…(József Attila)
…
vagy
kicsit erősebben:
„Neve szégyen, neve átok:
Ezzé lett magyar hazátok.” (Vörösmarty Mihály)
hiszen Jotunder egy réges-régi posztban írt meghatározása szerint a „pragmatikus minimum”
jelen poszt témája szerint az lenne, ha annyiban legalább egyetértésre jutnánk, vagy csak annyit fűznénk hozzá együttérzően: valóban …a magyar v….
Hiv.: @annokkk:
Egy kis iróniát érzek ki a szavaidból. Azt nem kéne, mert mire föl?
Mi az, hogy „sporttörténeti, mindennapos oktatás”? Én ha valamit minden nap csináltam, úgy 6-18 éves koromig (néha még télen, hóban is, emlékszem, egyszer majdnem térdig érőben, egyszer meg egy nagy viharban, a haverért az apja jött ostorral – az ronda jelenet volt), az a focizás volt. Az tekinthető egy mindennapos izének. És utána (meg közben) utána is olvastam a dolgoknak, és persze minde megnézhető meccset megnéztem. Akkor még nagyon érdekelt a foci, ma már az amcsifocit jobban szeretem. (El tudnám mondani, hogy miért izgisebb, érdekesebb az amcsifoci, de attól tartok ez itt most senkit nem érdekel.) Szóval, az Aranycsapat, az azért nem a semmiből jött. A 2 vh közötti mogyoró foci kb. világszínvonalú volt, tulképpen annak az utózmánya, és a csúcsra járatása volt az Aranycsapat. De hogy miért tudtak annyira focizni… jó nyilván megtanultak a grundon, de akkor a maiak miért nem, Dadus? Nem tudom. Így jött össze akkor, és mondom, egy világszínvonalú foci utolsó nemzedéke volt. A 66-os „brazil csodát” (3:1) én már inkább egy szerencsés meccsnek gondolom, a braziloknál akkor a 2 világbajnoki győzelem között éppen volt egy kis interregnum is. Persze szó se róla, az az Albert, Bene-féle társaság még mindig más osztály volt, mint ezek a maiak, de azért az már nem az Aranycsapat szintje volt.
Egyébként Puskás a Honvéddal az 56-os balhé idején éppen kint túrázott, és akkor gyorsan meghívták őket Brazíliába 6 meccsre, asszem a Botafogóval, és a Flamengoval (nem pite csapatok) játszottak, meg valami vegyes csapattal (asszem 4 győzelem, 2 vereség – akkoriban tűnt fel Garrincha, és persze azért hívták meg őket, mert a brazilokban még élénken élt a 2:4-es VB-vereségük). Satöbbi. Ha érdekel, olvass utána. Hosszú történet.
https://kereso.napirajz.hu/index/642.jpg
Hiv.: @ipartelep: Csak a tudatlanságomra utaltam, meg Pintérre, aki a kötelező mindennapi testnevelés helyett javasolja a mindennapi sporttörténet oktatást, mert nincs elég tornaterem az iskolákban.
Én is minden nap a grundon fociztam már óvodás koromtól. Nem is grundon, hanem a házak közti udvarokon gyűltek a gyerekek és garázsajtókra játszottunk. Bombám volt, és elég durván szereltem, de sose képzeltem magam focistának. Azokon röhögtünk. Hogy milyen komoly képpel nyilatkozgatnak egy olyan „munkáról” , amit még a legkisebb gyerek is jobban csinál náluk.
„A magyar válogatott még mindig a legjobb dolgok egyike az országban”
attól félek, ez tényleg így van
nem is Németország a mérce, de mivel K-Európából gyakorlatilag mindenki más is kijutott, majd alkalmunk lesz a csoportkör végén összevetni magunkat mondjuk Szlovéniával vagy Szlovákiával
Hiv.: @ipartelep:
Az angliai VB. Utána
a Vasast elhívták a Maracana-ba. Pelé átölelte Farkast, úgy fényképezkedtek, úgy tekintenek ránk onnan messziről
És még azután is egy darabig, legalábbis a klubfoci szintjén: A Vasas És a Dózsa nagy korszakai: a hatvanas évek végétől a hetvenes évek végéig…
Varga Zoli, és a Vasasból is sokan kint maradtak, Varga az olimpiáról lépett meg, Ladinszki, meg még egy páran a Vasas valamelyik portyájáról. Még a hetvenes évek közepe-vége táján a kettős rangadókon megtelt a Népstadion: és egyszer már használam ezt a József Attilás hasonlatot
„galambok ültek a verebekhez” mert a Dózsás megtapsolta Nyilasit, vagy Ebedlit egy-egy szép megmozdulásáért, és viszont: a Fradi tábor Törőt.
…
És voltak magyar edzők is akik – akkor még – tudtak csapatot csinálni, taktikát, stratégiát kidolgozni, felépíteni. Vagy legenda, vagy nem: Gutmann Béla átkának feloldozásáért Eusébio elzarándokolt az öreg sírjáig. Vagy a Torino nagy csapatának magyar edzője, aki ott veszett a játékosokkal együtt a repülőgép szerencsétlenségben; a lánya azt hiszem csak tavaly tudta elérni azt, hogy az apja neve és fényképe is ott legyen az emléktáblán a focisták mellett.
…
Grundfoci. Igen az iskola utántól sötédedésig rúgtuk a labdát. Volt köztünk kisVarga, Sándor, Göröcs, mindenki. A grundunk a lakótelep sarkán volt. Az anyák vacsoraidőben messziről kiabálva parancsoltak bennünket enni. A Böle testvéreknek volt a legjobb, mert ők a sárga ház pályához legközelebb eső lépcsőházának második emeletéről nyíló lakásban laptak. Felszaladtak egy percre, azán már rohantak is vissza, kezükben a zsíros kenyérrel.
Nemcsak a Pál utcai fiúk grundját vették el, a miénkre garázsokat építettek.
…
A fociszeretet kicsit a valláshoz hasonló, vagy más ilyen érzésekhez: mert „akit a mozdony füstje egyszer megcsapott”; aki nem szereti, nem élte át annak kár is egy sort is írni erről.
…
Az amerikai foci – ha ideírhatom – engem nem fogott meg: tudom, látom az abban rejlő furfangokat, taktikát, jó játékot, a csapat, mint organizmus és a különváló egyének összehangolt, egy cél érdekében történő mozgását, de nekem ez olyan, mint amikor egy lassú, a létezés minden mozzanatát kibontó művészfilmet, vagy egy jó izgalmas krimi, sci-fit vagy akciófilmet nézek.
Az igazi foci nekem a lassú műélvezet, azt szeretem igazán.
Gera: (Naki, ATCG) érdemeit nem kisebbítve, példaképpé vált;
neki „jót tett” a HIT gyülekezet; előtte már legurult pár korty a torkán, de a gyülivel eljött az absztinencia (is)
…
és ha már Puskás, akkor Albert Flórián, akit (az aranylabdája mellett) vendégjátékosnak is meghívták Braziliába, nem csak világválogatottként (abban játszott mellette még Farkas, Novák, Szűcs:)
@apokalipszistmost: Ez nekem is feltunt, hogy Magyarorszag minden egyes szomszedja ott van. Ilyen még nem volt.
most nagyon vók leszek (gonosz, troll, háborúpárti, még az égető, nagy nemzeti dilemmák idején is, hogy ki most a vezérszurkoló, és ki lesz a szurkolóvezér, vagyis főmogyi, ilyeneken rugózom):
„…Denmark’s Euro 2024 football squad have refused a pay rise to ensure the women’s team receive equal pay.
A new four-year agreement has been reached with the Danish Football Association that will see both male and female national team players receive the same fee for representing their country. …”
pedig a nők nem is tudnak focizni. biológiailag nem. itt van pl. ez: https://www.facebook.com/reel/2395843067279373 – nem is az az az érdekes, hogy az a nőci csinált két cselt (vak tyúk is talál), hanem az a taktikai éretlenség, ahogy az átjátszott védőknek itten eszükbe sem jutott felrúgni a picsába, noha abból még gól is lehet. ilyen jelenet manapság férfi meccsen (röviden: meccsen) nemigen van, tíz esetből kilencben elkaszálják, fellökik, lerántják (a maradék egyben csak azért nem, mert megpróbálták, de nem érték el). és ebben az öldökben van a tesztoszteron, azaz a fodbal. meg is mondta a főmogyoró ma, a politika is olyan mint a fodbal. márpedig minden politika. minden fodbal.
@incze: nők…
Nem értek a focihoz. Vki azt írta (nem itt), hogy 500 milláig nem kell adót fizetni a focistáknak. Ez igaz?
Szerintem meg a vadas zsemlegombóccal a legjobb dolog Magyarországon….
Az egesz nemzeti valogatottas foci egy bohockodas valahol. Ez abszolut nem topfoci. Meg is latszik a meccsek minosegen. Abszolut nem vagyok ellene, felreertes ne essek, bele-bele nezek meccsekbe, de vannak azert problemaim, kulonosen az elmult par nagy torna altal keltett hullamokkal.
Nem csak Orban hasznalja politikai celokra a futballvallogatottat. Hanem eleg sok helyen, es sok helyen raadasul a szelsojobbos partok es a csocselek koszoruli a nyelvet a nem eleg europid kinezetu jatekosokon.
Pedig alapesetben ugy nez ki a dolog, hogy a vilag legjobbjai sokszor egy 50+ meccses szezon utan idejonnek gyakorlatilag ingyen jatszani, a szabadsaguk rovarasa, 2-3 hetet elpocsekolva a kovetkezo 50 meccses szezon elott. Amikor golt rugnak vagy jol jatszanak, akkor orul a paraszt es dagad a keble a nemzeti buszkesegtol a tv elott, de ha szarul megy nekik, kihagynak egy helyzetet, tizenegyest, akkor rogton beindul a gyulolethullam, hogy te nem is vagy angol/nemet/francia/holland, stb..
Tehat ezeknek – a vilag legjobbjainak – egy olyan csapatban kell (majdnem) ingyen jatszaniuk es oromet szerezniuk olyan embereknek, akik szerint ok nem is tartoznak az adott nemzethez, takarodjanak.. Amint elkezdenek kiesni ezek a csapatok (angol, francia, nemet, belga, stb) azonnal beindul majd a kulfoldi hatteru jatekosok gyulolete es kikozositese. Itt tart Europa 2024-ben.
Szoval a magam reszerol jobban elvagyok a PL-el mar csak ilyen szempontbol is. A meccsek minosege meg fenyevekkel van akar a legjobb EB meccs elott is.
@labrys:
Azonnal, minimum igazsagugyi minisztert csinalni belole!
Hiv.: @incze:
A te hsz-od népszerű, én nem leszek most majd az.
Nagyon alapvető elméleti kérdés az, hogy a sportolók (tágabban: zemberek) fizetéseit minek kellene meghatároznia: a nyers piaci viszonyoknak, vagy a humánus, egalitárius, emberjogi szempontoknak.
Az első alapján a női focisták nem keresnének annyit, mint a férfiak. Egyszerűen azért, mert „nem termelik ki”, nincs akkora közönségük, a női foci nem annyira ismert, nézett, és népszerű, mint a férfi foci. Nyilván nem is fociznak ugyanazon a szinten mint a férfiak (hogy van néhány labdazsonglőr nő, ehhez az kevés), mivel ált. a sportok (kivéve a fedettpályás sakkot) egyik, sőt fontosabb összetevője a fizikai erő (még a fociban is – ami részben ügyességi sport – csak valami extrém, embertelen fokú ügyesség tudná ezt kompenzálni).
A második szempont azt mondja, hogy hiba lenne a társadalom- és gazdaságszervezést csak a piaci viszonyok játékára bízni, az súlyosan eltorzítaná a társadalmi viszonyokat, nagyon nagyfokú igazságtalanságot teremtene (bármit is jelentsen az), végső soron rombolná a civilizációt (jé, mintha ez valahonnan ismerős lenne!), és közeliteni kell az egalitarizmus felé.
Ez a kettő fenti a két szélsőség, és a jelenkori rögvalóság valahol a kettő között, de sokkal közelebb a „piacihoz” van. Hogy mi itt az igazságos (a helyes, és a jó), az végül is egy elméleti filozófiai kérdés.
Én – baloldali lévén – természetesen a második felé hajlok, de annak még nagyon sok feltétele lenne, hogy azt tisztán meg lehessen valósítani. Addig is, – elméletileg legalábbis – helyesnek tűnik, ha a gyakorlatban valamiféle kompenzációval közelítenek az egalitarizmus felé. (Bár, tudom, hogy az egalitarizmus a liberálisok nagy része előtt is szitokszónak számít.)
Más kérdés, hogy ez mennyire fog kihatni a női foci férfiakhoz viszonyított színvonalára. Azt hiszem, kevéssé. A nők nem csak azért tudnak gyengébben focizni mint a férfiak (általában, globalice), mert fizikailag gyengébbek, hanem az ügyesség-faktor is hiányzik. Ha majd világszerte a nők is olyan arányban, és olyan sokat fociznak mint a férfiak (gyerekkorban a grundon), akkor az ügyesség-faktor rendben lesz. A fizikai akkor sem. De a sportban mindenképpen ez van, a két nemnek nem egymással kell versenyeznie.
(Na, mennyire lettem népszerű? Megyek is ki inkább kovácsolni. Az jobban tetszik a nőknek is. Vagy nem? Egy izmos, napbarnított férfi, amint keményen üti az izzó vasat… Vagy mostanában már nem az az ideál, hanem inkább a kígyóvállú, szemüveges szobafilozófus? 😉 )