A Bayer-ügy. Gengszterkrónika.
Eredeti szerző: jotunder
1929. március 11-én Frankie „Babyface” Bayer géppisztolysorozatot adott le a MacMahon és a Hetvenkettedik utca sarkán álló olasz vendéglőre. A helyszínen meghalt négy vendég, köztük Tito Cantalabra, a Massani-klán consiglierije. A vérfürdő a St. Benito Day Massacre néven vonult be a szervezett bűnözés történetébe.
Babyface Bayer orosz-zsidó bevándorlók gyermekeként született a Lower East Side-on, 1899-ben. Bolti lopásokkal és kisebb zsarolásokkal kezdte pályafutását, több mint két évet töltött az Eastmore Javítóintézetben. 1917-ben csatlakozott Vicky Schulman csoportjához. Schulman, Zvi Rosenthal, Ernie „Jarmele” Fein és Manny Cohen után ő lett az ötödik a Schulman-bandában. A húszas években Schulman első számú „enforcere” lett.
A háború után Abe Rosenzweig volt a West Brooklyn-i alvilág vezére, neki fizetett az összes bukméker, a gőzmosodák tulajdonosai és a textilipari szakszervezet korrupt vezetői. Az ír bandák a Cooper sugárúton kívülre szorultak. Rosenzweig halála után az öreg Bobby „The Killer” McMurphy csoportja szerezte meg az uralmat a kikötőben, a lóversenypályákon és az illegális italmérésekben. Schulmannak választania kellett. Beáll az írekhez, vagy átveszi Rosenzweig üzleteit, és kiszorítja McMurphyéket West Brooklyn-ból.
A húszas évek közepére már Schulmané volt minden, a piszkos munkát pedig általában Babyface végezte. Élvezte az ölést, és értett is hozzá. A Schulman-csoporttal rokonszenvező fiatal városi bűnözők között óriási volt a tekintélye. De Cantalabra és társainak meggyilkolása hatalmas felháborodást keltett a kerületben. Az írek attól tartottak, hogy Barrister rendőrfőnök, aki addig távol tartotta magát a West Brooklyn-i ügyektől, akcióba lép. Amikor a helyi újságírók megkérdezték Mandel Rothsteint, Schulman ügyvédjét, hogy Babyface nem jelent-e terhet Vicky Schulmannak, Rothstein úgy válaszolt, hogy ő mindig elítélte az erőszakot. Schulman vállalkozásainak legális voltához kétség sem férhet, de a Babyface Bayer-szerű elemek alkalmasak lehetnek arra, hogy megbontsák a közbizalom erős falait.
Babyface két nappal a gyilkosság után interjút adott a New York Times-nak, amelyben visszautasította a vádakat. Azt mondta, hogy csak provokatív formában akarta álláspontját kifejezni, természetesen nem volt szándékában Tito Cantalabra megölése, csak vitára akarta kényszeríteni, ami szerinte részben sikerült is, és azzal vádolta a sajtót, hogy kiragadták a lövéseit a kontextusukból. — Ha meg akartam volna ölni Cantalabrát, akkor nem a nyílt utcán tettem volna fényes nappal, úgy, hogy mindenki lát! — förmedt rá a kissé meglepett újságírókra. — Ez legfeljebb metaforikus értelemben volt gyilkosság, arról pedig, hogy Cantalabra meghalt, nem én tehetek, hanem az írek.
Schulman egy baseball-meccsre utazott Detroitba, nem nyilatkozott a sajtónak. Amikor évekkel később Gordon „The Nice Guy” Boomer átvette a hatalmat, Babyface eltűnt. Maradványait a hatvanas években találták meg a Rockets Stadion bontása során, a koponyája nem került elő. Soha nem derült ki, hogy az olaszok, az írek, vagy maga Schulman ölette-e meg, de ez már nem is érdekes.
Babyface Bayert már mindenki elfelejtette, csak én nem. Kriminológiát tanítok az állami egyetemen, kutatási területem West Brooklyn és az ottani maffiózók. Könyvet is írtam róluk, az amazon.com-on megrendelhetik. Babyface-ről még apám nagybátyja mesélt nekem. Az öregnek volt pár kisebb összeütközése a törvénnyel, ült is pár évet, de aztán jó útra tért, autószerelő lett Connecticutban. Tizennyolcadik születésnapomra kaptam tőle a Dobozt. Le van forrasztva, nem lehet kinyitni, autók képe van rajta, gyönyörű sportkocsiké, nagyon szerettem. Azt mondta, ami a Dobozban van, az legyen titok, a kettőnk titka, de talán az lenne a legjobb, ha csak az ő titka lenne. Valami kemény tárgy volt, talán egy autóhoz tartozott. A Doboz alján volt Babyface Bayer neve. Még mindig ott van a pincében a Doboz, és azt hiszem, még sokáig ott is marad.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520424-6a045183f25fb' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520424&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520424-6a045183f25fb&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520424-6a045183f25fb' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Nem a gyilkosok pártján, weltwoche:
„Die letzte Titelgeschichte über die steigende Kriminalität von Roma-Banden in der Schweiz und den Missbrauch von Roma-Kindern für Verbrechen und Prostitution hat massive Diskussionen und Kritik ausgelöst. Aus Deutschland und Österreich trafen Klagen ein. Einzelne Kläger klagten erklärtermassen, ohne den Artikel gelesen zu haben. Der Zentralrat Deutscher Sinti und Roma möchte gar ein Vertriebsverbot der Weltwoche in Deutschland verfügen. Wir luden die Kläger ein, ihre Argumente in der aktuellen Ausgabe darzulegen, doch die Kritiker lehnten ab. Stattdessen soll die Weltwoche juristisch belangt werden.
Die Vorgänge werfen grundsätzliche Fragen auf: Wie weit darf eine Zeitung unerfreuliche, mit Tabus behaftete Realitäten abbilden? Wieweit ist es erlaubt, politisch unkorrekte oder politisch unerwünschte Missstände aufzudecken? Es ist eine Tatsache, dass die Roma-Kriminalität in der Schweiz auf einem hohen Niveau weiter stark zunimmt. Es ist zudem eine Tatsache, dass für die kriminellen Aktivitäten gezielt Roma-Kinder missbraucht werden. Darüber berichtete differenziert auf mehreren Seiten die letzte Weltwoche. Man kommt diesen Problemen nicht durch Klagen und Maulkörbe gegen Journalisten bei.
Es heisst, die Darstellung solcher Missstände sei «rassistisch». Diesen Vorwurf weisen wir mit aller Entschiedenheit zurück. Rassismus entsteht dort, wo die negativen Begleiterscheinungen von Migration tabuisiert und verschwiegen werden. Es muss gestattet sein, die Abgründe des freien Personenverkehrs in Europa auszuleuchten. Die Schweiz ist beileibe nicht das einzige Land, das unter den Roma-Banden leidet. Die gereizte bis hysterische Reaktion auf unseren Artikel beweist allerdings, dass man die offene Diskussion darüber scheut und verhindern will. Die Weltwoche wird sich weiterhin dafür einsetzen, dass echte Missstände ans Licht kommen, damit sie diskutiert und schliesslich behoben werden können.”
@Herr SturmLikudnik: Hol van szó ebben a cikkben gyilkosokról? Vándorcigányokból álló bűnszövetkezetekről van szó, akik bűncselekményekre, koldulásra, lopásra, prostitúcióra kényszerítenek gyerekeket. Nem svájci romákról van szó, hanem érvényes letelepedési engedély nélküli román állampolgárokról, akik nomád életmódot folytatnak. Itt, ebben a városban is van ilyen.
A svájci hatóságok egyébként csak formálisan kezelik bűnözőként a gyereket, el lehet olvasni a rendőrségi vezetők nyilatkozatait, pontosan tudják, hogy áldozatokról van szó, de az egyetlen legális módja a fellépésnek az, hogy fiatalkorú bűnözőként kezelik őket, és megpróbálják kiutasítani őket az országból, a saját érdekükben is. A román hatóságok semmit sem tudnak csinálni. Ennél sokkal nagyobb probléma a maghreb menekülteké, akik Olaszországból jönnek be, papírjaik nincsenek, és bűnöző életmódra kényszerülnek, tunéziai, líbiai állampolgárokról van szó.
@jotunder:
a) „gyilkosokról” nem a cikkre vonatkozott, de annak tartalmával sem ellentétes (lopás/prostitúcióval kapcsolat bűncselekmények velejárója lehet, tetszik tunni)
b) „nem svájci romákról van szó”… hát éppen ez az! a svájci társadalom a saját cigányságát (jenische) jobban integrálta, mint a témát szimplán leszaró román (egyik véglet), avagy briliáns nyomorfétises magyar (másik véglet) közeg, ergo van mit tanulni az alpesiektől, arról nem is beszélve, hogy a svájci cikk tönkremaszatolás helyett NEVÉN nevezi a cigánysággal kapcsolatos devianciákat és az ezekről szóló teljes és tabumentes tényfeltárás/párbeszédben látja a megoldáshoz vezető első lépést
c) „bűnöző életmódra kényszerülnek” senki sem kényszerül bűnöző életmódra ajrópában, ez max egy gyengus elmélet a naiv jogvédői dogmák kudarcának mentegetésére
d) ez a kedvenc gyöngyszemem: „A svájci hatóságok egyébként csak formálisan kezelik bűnözőként a gyereket, el lehet olvasni a rendőrségi vezetők nyilatkozatait, pontosan tudják, hogy áldozatokról van szó, de az egyetlen legális módja a fellépésnek az, hogy fiatalkorú bűnözőként kezelik őket”
cukorfalat, akit formálisan is bűnözőként kezelnek, azzal szemben rendészetileg TÉNYLEGESEN is megnyílik az eszközök teljes tárháza és nem kell kényszeredetten széttárnia a karját a hekusnak mint minálunk, amikor a 8 éves gyerkőcöt küldik késsel betörni a jól integrált megélhetési bűnöző szüleik – szóval akkor mi is a baj, ha NÁLUNK is legalább „formailag” lehetséges lenne eljárni? konkrét esetnél maradva nálunk is van import roma (gyerek)bűnözés (aka „maugli” a blaháról) és akkor majd mi is express kiutasítjuk őket a saját érdekükben, nemdebár
(külön kör, hogy a szomszédos osztrákoknál meg a gyerekvédelem felől fogják meg: aki lopni/koldulni küldi a gyerekét, attól gyorsan elveszik, oszt gutentag – a nevelőintézet is jobb, mint amikor a „szerető szülők” devianciára idomítják a next generationt)
helsinkifigyelo.hvg.hu/2013/01/17/miben-teved-az-ugyeszseg-a-bayer-ugy-margojara/
„Bayer Zsolt rasszista írását követő közéleti megnyilvánulások azt jelzik, messze még a kijózanodás. Jogvédőként mi most azt a jogi fejleményt értékeljük, hogy az ügyészség elutasította a feljelentést. Szerintünk rosszul tette.”
„A Tomcat írásából kiragadott idézet egyrészt megtévesztő, a teljes mondat a blogon így hangzott: „Ne sírni tessék, hanem keresni a lehetőséget az ellencsapásra. A ti utcasarkotokon tán nem ácsorog egy drapp galeri? Szedjetek össze húsz embert, menjetek le, és egy szó nélkül verjétek szét őket.” Nem világos, ez miért konkrétabb annál, mint hogy „Nos, akkor tegyük fel a kérdést Erdős Virág után szabadon: na most akkor, nagyokosok, mi legyen? Vagy úgy is kérdezhetjük: ez itt még egy társadalom? Mert ha igen, akkor a rendőrség még ma elviszi a fenyegetőző állatokat. S ha nem, akkor a szigethalmi közösség gondoskodik róla, hogy soha többé ne legyen kedvük fenyegetőzni. Minden más esetben bátran elmondhatjuk magunkról, hogy mi már nem vagyunk emberi társadalom többé. »mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, /ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen«. Ezt kérdezi Erdős Virág. Legyen minden Oláh Gergő, és éljen velünk boldogan. Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!”
A két kiemelt felhívás konkrétsága semmiben nem tér el”–írják a szerzők.