A félázsiai vadmarha magyarok összefogdosásáról

Ez egy ilyen csürhe, félázsiai vadbarmok, nyereg alatt puhított demokrácia se való ezeknek, nem hogy az a másik, a polgári. Most arra kérem a kedves olvasót, hogy hunyja be egy pillanatra a szemét, olvassa el az alábbi rövidke kivonatot egy kórlapról és tippelje meg, hogy mi történt volna úgy 6-8 éve, ha ezt nem a kormánykerék mögött apránként bucira hülyült szánalmas kis akarnok mondta volna, hanem teszem azt egy liberális.

„Az összefogás nem szándék kérdése, hanem erő kérdése. Lehet hogy vannak országok, ahol ez nem így működik, például a skandinávoknál, de egy ilyen félázsiai népség, mint mi, akkor tud összefogni, ha erő van. Ez nem zárja ki a konzultációt, a vitát és a demokráciát, de kell egy központi összefogás, ami az ország történelmi tapasztalataiból is levonható”.

Ilyesmire emlékeim szerint még a legvadabb vérliberálisok sem ragadtatták magukat. Félázsiai. Aki csak abból ért, ha jól pofánbasszák. Akit erővel kell összefogdosni, mint a vadkecskéket Tádzsikisztánban.

Kedves fideszre szavazó polgártársaim, erre számítottatok? Mi kell még történjen, mi szégyent, megalázást, ocsmányságot kell még megélni ahhoz, hogy elzavarjátok végre a francba ezt a nagypofájú lúzert? Nem esik rosszul, hogy a kormányzásra való totális alkalmatlansága miatt immáron már benneteket is kecskebaszó félázsiai népeknek tekint?

Amit erről az erő alapú összefogásról mond, az egyrészt hülyeség, másrészt pedig iszonyatosan veszélyes hülyeség. Összefogni ugyanis polgárok tudnak, már csak fogalmilag is, hiszen az összefogás feltételezi azt a meglévő szabadságot, aminek egy részéről a polgár egy, általa is óhajtott cél érdekében lemond. Az összefogás a polgár szuverén döntése, azt kikényszeríteni nem lehet, mert a kikényszerített összefogás az már csak idézőjeles összefogás, Sztálin, Hitler és néhány kortársunk is valósított már meg ilyen összefogást, a környékünkön legutóbb a Ceausescu-féle összefogás volt a leglátványosabb, amelynek keretein belül az az ország is megpróbálta a valamilyen súlyosan beteg módon értelmezett függetlenségét kivívni azzal, hogy igyekezett a teljes államadósságát visszafizetni. Évtizedek, életek milliói mentek rá, de azt meg kell adni, hogy volt ott akkora látszata az összefogásnak, amekkorától Orbán vélhetőleg gyönyörűségében bokáig fosná össze azt a csodálatosan szép félázsiai lába szárát.

Amikor egy felső hatalom „fogja össze” az immáron expressis verbis is csürhének tekintett népet azt bárhogyan is cizellálják, a végén úgyis úgy fog bevonulni a történelembe, mint diktatúra. Orbán diktatúrát javasol bevezetni az ő félázsiai népe fölött, és meglepne, ha történetesen ne lenne arra valamiféle ötlete, hogy ki is kéne adja ezt az erőt, ki lenne itt a legalkalmasabb diktátornak. A vakok között a félázsiai is király. Vagy mi.

Amúgy meg a tényleges összefogáshoz pont az kellene, amit ez a szerencsétlen beteg ember oly sok év oly sok kemény munkájával szétbaszott, és ezt nem tudom szebben mondani, csak így, félázsiaiul, sebaj, így majd Orbán is érteni fogja. Az összefogáshoz ugyanis kell egy csomó olyan tulajdonság, olyan attitűd, ami elég nehezen alakul ki, de ezzel szemben pillanatok alatt szétbaszható.

Kell hozzá a szabadság. Annak az elgondolása, hogy én egy szabad polgár vagyok, aki szabadon választ magának életcélokat és azok megvalósításához kreatívan kutatgathat az eszközök után. Nálunk a szabadság, hála Orbánnak, félázsiai. Ma már egy fiatal, ha tényleg polgárként szeretne saját maga számára célokat kitűzni akkor ehhez az esetek nagy többségében legelőször is elkezd egy idegen nyelvet tanulni. Olyan rendszerben nem bízunk, ahol helyettünk egy Orbán dönti el, ráadásul az utolsó utáni pillanatban, hogy belőlem lehet-e jogász, vagy inkább basszam meg vidéken a portakocámat.

Kell hozzá a bizalom és a kiszámíthatóság. Eszem ágában sincs még olyan emberekkel sem összefogni, akikben amúgy megbíznék, mert nem bízok a hatalomban. Nem bízok ebben a silánynál is silányabb félázsiai államban. Mi a bánatnak fognék össze bárkivel is, bármi célból? Azért, hogy jöjjön egy ki a faszom az a Rogán és péntekről hétfőre szarjon egy törvényt, amitől én húzhatom le az összefogásomat a budin? Ilyen viszonyok közepette vállalkozzak, kezdjek bele bármibe is? Ebben az országban a kakaskukorékolástól a tízóraiig nem lehet tervezni, mert ezek a félázsiai nomádok délre szétzúznak mindent, ha rájuk jön a bagzódüh, és tessék már utánaszámolni, hogy eddig hányszor jött rájuk! És ha a bizalom nem működne, ha lennének konfliktusok, akkor kihez fordulhatok, ki fog nekem abban segíteni, hogy igazság szolgáltassék nekem? A Handó-hivatal? Kiszámíthatóan?

Kellene hozzá némi szolidaritás is. Legalább azon a minimális nemfélázsiai szinten, hogy legalább nem pusztítom el azt, akivel elvileg össze kéne fogjak. Ha ma A-val vagyok összefogva és B-vel versenyzek, akkor ne akarjam B-t egyszer, de nagyon legyőzni, értsd: levágni, mint félázsiai a kecskéjét, mert alakulhat úgy, hogy bizonyos dolgokban jobban járnék, ha B-vel fognék össze, vagy történetesen A-val és B-vel együtt, mondjuk C ellenében. Nekem egy, a bunkósbotját ingerülten rázó és rikácsoló félázsiai törzsfőnök ne beszéljen összefogásról, mert akkorát röhögök rá, hogy menten kecskévé változik.

Kellenének készségek is az összefogáshoz. Kooperációs készségek. Ezeket egy jó közoktatási rendszerben viszonylag kitartó munka során el lehet sajátítani. De ehhez olyan oktatási rendszer kell, amelyik legalább a hangsúlyt ezekre helyezi, és nem a délibábos akármikre. Kellene még ehhez az emberi beszéd is, mert artikulálatlanul, fogalmatlanul makogó féllények tényleg képtelenek az összefogásra. És pont ez az, amit talán a legdurvábban cseszett szét ez a bolond ember, hadd ne soroljam most az unortodox fülkeforradalomtól az ellenforradalomig terjedő összes értelmetlen zagyvaságát. Hogy a viharba tudjanak ott összefogni az emberek, ahol azért nem értik egymás szavát, mert a vezető félbolondjuk önös érdekből a legtöbb fogalmunkat a használhatatlanságig szétbarmolta?

És még sorolhatnám hosszan, hogy mi minden feltétel szükséges a tényleges összefogáshoz, de minek. Akit érdekel, az úgyis tudja, Orbán meg úgysem olvassa a Vincentet. 

Szóval ha Orbán nem diktatúrát akarna, hanem tényleg összefogást, akkor arra lennének ötleteim, de erős a gyanúm, hogy mégiscsak diktatúrát akar ő, nem lesz itt félázsiai kutyából kumisz. Tisztelt fideszes szavazók, kedves félázsiai vadbarom sorstársaim, ideje lenne felébredni. A bolond már ilyeneket kérdez:

„A fő kérdés, hogy mi a fészkes fene történt Magyarországon.”