A fogyasztó visszanyal
Eredeti szerző: maroz
Szeretünk fogyasztani és ezzel úgy nekem nincs is különösebben bajom, hiszen ha alaposabban belegondolunk akkor láthatjuk, hogy ezzel valójában ősi, nehezen elfojtható ösztöneinket elégítjük ki egy mégiscsak humánusabb, emberbarátabb formában, hiszen ha a hierarchiában elfoglalt pozíciónkat nem a fogyasztásunk mennyiségével és minőségével próbálnánk meg kifejezni, hanem ténylegesen is megcsipkednénk egymást, vagy úton-útfélen harapásokat váltanánk az mitől lenne jobb? Ha a gyűrött tarkójú, fukszokkal súlyosan felszerelt embertársunk a falkavezéri késztetéseit nem azzal fejezné ki, hogy neki ilyen (szám-betű kombináció, márkanév, ha valakinek nem megy saját kútfőből az asszociáció szóljon, segítek) autója van, hanem helyette ütne, vagy jelképesen meghágna, az jobb lenne? Igen, igaza lehet abban a kedves olvasónak, hogy az jobb lenne, ha ezeket a falkalényi mivoltunkból eredező atavisztikus ösztönöket jobban el tudná magában fojtani, mert végső soron az emberi kultúra állítólag arról szól, hogy mennyire sikeresen bírjuk az ösztöneinket elfojtani, vagy szublimálni, tehát elgondolható, hogy jobb lenne, de ha mégsem megy, akkor fogadjuk el, hogy a javak fogyasztása, mint a falkán belüli hierarchiát alakító rendezőelv még mindig jobb, mint a nettó erőszak. Sóhajtsunk: ártalomcsökkentés.
Én nem tudom más hogy van ezzel, így inkább csak a saját nevemben beszélek, de vannak arra utaló jelek, hogy a problémámmal mégsem vagyok teljesen egyedül, ezért megosztom önökkel, mit lehessen tudni, közös kín, hátha így könnyebben enyhül. A problémám: időnként nem akarok fogyasztani. Nagyon nem.
Szóval nincs nekem bajom a fogyasztással, tömöm én is a pofám, de azért időként megszólal bennem a racionális-én és sikítva követeli, hogy ugyan, tuszkolnám már visszább egy kicsinykét azt a vicsorgó falkalény-ént, és ilyenkor van az, amikor mégsem szeretnék fogyasztani. Tényleg nagyon nem. Aki pedig ezt elszabotálni igyekszik, arra haragszom. Például arra a multira, amelyik viszonylag olcsón ugyan, de szart ad el nekem, ráadásul arra kényszerítve, hogy egy filléres javítás helyett újat vegyek. Vagy amikor elzavarhatatlan kígyóként sziszegi a fülembe egy másik, hogy: szakíts a fáról egy újabb, és újabb, és mégújabb almát. És tényleg elzavarhatatlanul teszi mindezt. Ön is régóta vágyik egy új notebookra? Okostelefonra? Parfümre? Gyapotra csokoládébatyuban? Kedvezménykártyára, amivel 15%-os kedvezménnyel vehet 20%-os engedménykártyát?
Fogyassz, fogyassz, fogyassz! Ápold, gondozd magadban az állatot!
Hát egy frászt! Hagyjanak engem békén, hadd küzdjek meg a démonaimmal! De nem hagynak. Megállítanak az utcán (akkor inkább nem is lófrálok az utcán), lökik a pofámba a neten (hihi, kitolok velük, használok mindenféle szűrőprogramokat), hívnak telefonon (akkor már inkább lemondom a telefont, a vezetékest), és az aktuális, a kritikus tömeg, ami kiváltotta ezt az aprócska robbanást: küldik az e-mailt. Nem, nem Tuvalu-felsőn bejegyzett pénisznagyobbító cégek, nem. A Deutsche Telekom hazai leányzója. Azért, mert állítólag én valahol, valamikor, valamelyik oldalukon ehhez hozzájárultam. Én ugyan ilyesmire nem emlékszem, de hipotetikusan: legyen ebben az esetben igazuk. Most még azt is hagynám, hogy mennyire tisztességes a mód, ahogyan az ilyen hozzájárulásokat megszerzik, hagyom is. Megtörtént, tételezzük fel. Caveat emptor! De az úristenit neki, ha már tényleg hibáztam, akkor kijavítanám! Jogomban áll? Igen. Módomban is? Igen. De mennyire egyszerű, mennyire fogyasztóbarát ez a mód? Ennyire:
„Amennyiben a jövőben nem kíván tájékoztatást kapni kedvezményeinkről, akcióinkról, ajánlatainkról, adatkezelési nyilatkozatát a T-Pontokban, Partner üzleteinkben és ügyfélszolgálatunkon (1412) tudja módosítani.”
Érthető valamelyest a háborgásom? Arra minden további nélkül van műszaki lehetőség, hogy akár egy figyelmetlen kattintással is felkerüljek a listára, de a lekerüléshez már ugyanez, ugyanígy nem megoldható. Nincs olyan opció, hogy ha nem akar több sziszegést a fülébe, akkor kattintson ide. De még csak olyan sem, hogy lépjen be az internetes ügyfélszolgálati felületen és kattintsa ki a báj miszték bekattintott rubrikát. Nem, menjek be a boltba, vagy hívjak fel egy telefonszámot és basszak el fél órát az egyre kevesebb hátralévő időmből azzal, hogy menüpontok között flipperezek.
Vajon tényleg ennyire megéri nekik? Nem számít az, hogy én érzelmileg finoman szólva is nempozitívan fogok ehhez (ezekhez, lőjünk sörétessel, ha már) viszonyulni? Nem finoman szólva: utálni fogom őket, annyira, mint amennyire egy gusztustalan piócát utálni lehet? És igen, mindenki emberből van: ha azt látom, hogy egy Orbán nevű alfahím oson mögéjük, kezében egy doboz vazelinnel, akkor valahogyan képtelen leszek/vagyok együttérzően gondolni rájuk, pedig ezt az Orbán nevű őslényt sem kedvelem túlzottan. Jó az nekik, ha érzelmileg az Orbán vs. multik cicaharchoz úgy viszonyulok, hogy én már csak egy kávét kérnék, egy cukorral és kevéske tejjel? Tényleg nem tétel a haragom, amit hosszas és kitartó munkával váltottak ki, és ugye közben még fizettem is nekik, sokat, tisztességgel? Tényleg nem számít, ha alkalomadtán visszanyal a fagylalt?
Ha tényleg nem, akkor nem is szóltam semmit, tekintsék tárgytalannak, hajrá, Magyarország, hajrá, mr. Vazelin!
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520935-69b523bf9af09' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520935&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520935-69b523bf9af09&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520935-69b523bf9af09' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Sztem három fél tudna ezen változtatni:
1) Szolgáltató. Sajnos éppen az ellenkezőjében érdekelt. Naív ügyfelet nem alaposan tájékoztatni.
2) Fogyasztó: reklamációkkal bombázni, elpártolni, hírverést csapni etc. De a magyar fogyasztó alig tudatos, tk. bármit le lehet vele nyeletni. Nálunk a vevői tudatosságnak nincs kultúrája. ld. még rosszul adnak vissza és vevő pironkodva elvonul…
3) Hatóság. Bár megkövetelik, hogy legyen ilyen opció de azt már nem, hogy ez könnyen hozzáférhető helyen legyen és erről tájékoztassák az ügyfelet. vö: Szabó Máté esete a fóti gyermekotthonban 2 méter magasan elhelyezett tájékoztatóval. Barátom, az otthon még csak nem is értette mi a baj…
Még mindig vadkapitalizmus van…
Telefon, felveszem: hadaró, idősebb női hang: üdvözlöm, a … (érthetetlen) megbízásából hívom, szeretnénk meghívni Önt és kedves párját…. Itt félbeszakítom: Üdvözlöm. NINCS Kedves Párom! Még elnézést is kér és azonnal leteszi. Havonta van egy ilyen telefonom. Bájos….
@maroz @mernörk: nem bantasbol mondom, de ez a fajta zsigeri gondolkodas az egyik nagy baj, ami miatt nem mennek elöre a dolgok.
Az önkeny ellentete nem az ellenkezö elöjelü önkeny hanem az önkeny hianya, a törvenyesseg.
Az önkeny aldozataval nem azert kell együtterezni mert edibedi nagyszemü kis fülesmacko, hanem azert mert önkeny aldozata.
A moralis dimenzio mellett – amiröl termeszetesen lehet vitazni – van egy egeszen praktikus is.
Amikor igy büntetik meg a gonoszt, az megint az önkeny kulturajat (es nepszerüseget) epiti tovabb, es nem a törvenyesseget. Kiszamithatosag igy nyilvan vegkepp nem lesz sosem, hiszen definicio szerint ez a reakcio mindig az adott, hatalmi pozicioban levö aktor pillanatnyi kedvetöl, helyzetetöl, strategiajatol függ. Ezeket a dolgokat epp ti maskor igen jol erteni latszottatok.
egy feljelentést simán megér
@Ellenpontok: „gondolkodas”
Pedig olyan kitartóan magyarázom. 🙁
Nem gondolkodás, hanem érzelem. Amiről te beszélsz, az a gondolkodás, amiről én az az érzelem. Tényleg ennyire nem érthető? Akarod egyáltalán érteni? Semmi baj, ha nem, csak akkor szólj, hogy ne strapáljam magam.
Ja hogy az erzelmi motivacioju velemenyalkotas az nem gondolkodas. Termeszettudos/mernök-e vagy? 😉
Ha igy jobban tetszik, az a baj, hogy az erzelem elnyomja az ertelmet.
Az ertelem ebben a kontextusban azt a tudast jelentene, hogy a törvenyessegnek, törvenyek uralmanak van egy önmagaban vett erteke.
A magyar tarsadalom persze a törvenyek uralmanak lehetösegeben sem hisz mar, es ha mashonnan ilyesmiröl hall, azt ugy forditja le a maga szamara, hogy ott mashol tul ostobak az emberek hogy atlassanak szitan. Közhellye valt hogy a törvenyek az önkeny formaba öntesere szolgalnak es a kivaltsagok biztositasa szolgalnak valamint eleve csak a plebsre vonatkoznak; igy aztan ilyen törvenyessegen nem is akarnak semmit vedeni.
Es ez a folyamat egyebkent Orban elsö kormanyzasa idejen gyorsult fel rendkivüli modon, mikor a politika irant kevesse erdeklödök szamara is vilagossa valt ennek a tarsasagnak a vegtelen cinizmusa es hatartalan eröszakossaga.
„Es ez a folyamat egyebkent Orban elsö
kormanyzasa idejen gyorsult fel rendkivüli
modon, mikor a politika irant kevesse
erdeklödök szamara is vilagossa valt ennek
a tarsasagnak a vegtelen cinizmusa es
hatartalan eröszakossaga.”
Sajnos nem így volt.
Most nem tartanánk itt.
@Ellenpontok: Értem, szóval te nem megérteni szeretnéd azt, amit mondani próbáltam, hanem csak elmondani azt, ami éppen eszedbe jutott róla. No, örültem, hogy ebben segíthettem neked, látogass meg máskor is.
Bakker, én ezt nem értem. Amire szükségem van megveszem, amire nincs azt nem. Ezzel a „fogyasztói társadalom”, meg „mindent rámtukmálnak” picsogással nagyon tele a pallás.
A szüleim kiskoromban megtanították: fiam azt vedd meg, amire szükséged van. Ha a testednek akkor azért, ha a lelkednek akkor azért. Ha nincs rá pénzed, ne vedd meg.
A másik amit megtanultam: a pénzt nem vihetem magammal a következő életembe (keresztyéneknek: a sírba), így csak azért ülni a pénzen, hogy ne költsem, ne fogyasszak, ugyanakkor barom dolog, mint többet költeni amennyim van 😀
Sírva könyörgöm: bakker ne azon sírj, hogy ki akar rávenni, hogy vegyél valamit, hanem használd az agyad és azt vedd meg, amire szükséged van. Azért ehhez nem kell Mensa Hungariqa 😀
@maroz: Ej maroz, maroz, én nyomtam ide egy lájkot (meg a Goldenblogon is) – mert megértem a nyűgödet -, pedig igazából nem érdemled meg, ha a Mr. Muscle Vazelin hathatós támogatására van szükséged, hogy lerázza rólad a piócákat. Ez szánalmas, ne haragudj.
Miért nem csak azt veszed meg, amire igazán szükséged van?
Nekem szinte kéjes örömet okoz, ha egy kéretlen reklámra, vagy telefonra „nyomok” egy NEM-et (nem kell bunkón, csak kéjesen), avagy a szórólapot bebaszom a kukába. 🙂
Szerintem, szép az élet – és csak rajtad múlik.
@Benedic: pont erről van szó. Fasznak kell ehhez gardedám.
nekem eddig bevált az a módszer, hogy a kéretlen reklámlevél írójának küldök egy anyázós választ, amit cc-zek valami teljesen hihetőnek látszó hivatalos címre is. A címzett nem tudja, hogy az a cím hamis, a válasz visszapattan, így rendszerint lecsinálja a sarkát és befejezik a spammelést.
A másik, ami működik, hogy az internet szolgáltatónál teszek bejelentést, hogy csináljanak valamit a spammelővel, ehhez megfelelően fogalmazott, jogszabályi hivatkozásokkal teletűzdelt levelet írok. Kivéve az invitel, mert azokra csak az hat, ha élő egyenesben elküldöm őket az anyjukba a hatóságnál.
a posztról: ritka, hogy ennyire egyetértsek 🙂
@maroz:
„Állhatna például a piramis csúcsán az, aki a legjobb, legszebb, legakármibb írásokkal tudja szórakoztatni a nagyérdeműt és lehetne ő az alfahím, az összes velejárójával: legfinomabb falatok a falka által elejtett jószágokból és egy tetszőleges hárem a legszemrevalóbb nőstényekből. „
Ernest Hemingway mosolyog.
„küldik az e-mailt. Nem, nem Tuvalu-felsőn bejegyzett pénisznagyobbító cégek, nem.”
Érdekes, nekem igen. Épp tegnap kaptam ajánlatot 7,5 cm-re.
@Vortumnus: Valamivel normálisabb lenne a világ, azt hiszem. De nem tartok attól, hogy ez bekövetkezik, mint a posztból kiderült, a zemberek nagy hányada ellenkezőleg van bekötve.
@tyto: Úgy van.
…és nem vagyok benne biztos, hogy képes lennék csinálni (annak fényében meg pláne, hogy úgy tűnik, a dolog ezen emberi oldalát a felhívottaknak csak egészen minimális százaléka képes tolerálni), mert mennyire lehet az frusztráló bármiféle munkavégzés során, hogy tízből kilencszer szardarabnak néznek és ezt esetleg még közlik is …?)
@maroz: Nem értem félre (elolvastam még egyszer, biztos, ami biztos), de mindegy, nem ez a téma és amúgy sem vitatkozom.
@Evezős:
és még gondoskodnak is arról, hogy véletlenül sem lehessen másképpen. de mindegy, ez van, bele kell törődni.
@Vortumnus: Nem kell, de bele lehet.
„Vajon tényleg ennyire megéri nekik? Nem számít az, hogy én érzelmileg finoman szólva is nempozitívan fogok ehhez „
Korábban hasonló iparágban üzleti elemzőként dolgozóként a következőt tudnám erről mondani:
-igen
-nem