A fogyasztó visszanyal
Eredeti szerző: maroz
Szeretünk fogyasztani és ezzel úgy nekem nincs is különösebben bajom, hiszen ha alaposabban belegondolunk akkor láthatjuk, hogy ezzel valójában ősi, nehezen elfojtható ösztöneinket elégítjük ki egy mégiscsak humánusabb, emberbarátabb formában, hiszen ha a hierarchiában elfoglalt pozíciónkat nem a fogyasztásunk mennyiségével és minőségével próbálnánk meg kifejezni, hanem ténylegesen is megcsipkednénk egymást, vagy úton-útfélen harapásokat váltanánk az mitől lenne jobb? Ha a gyűrött tarkójú, fukszokkal súlyosan felszerelt embertársunk a falkavezéri késztetéseit nem azzal fejezné ki, hogy neki ilyen (szám-betű kombináció, márkanév, ha valakinek nem megy saját kútfőből az asszociáció szóljon, segítek) autója van, hanem helyette ütne, vagy jelképesen meghágna, az jobb lenne? Igen, igaza lehet abban a kedves olvasónak, hogy az jobb lenne, ha ezeket a falkalényi mivoltunkból eredező atavisztikus ösztönöket jobban el tudná magában fojtani, mert végső soron az emberi kultúra állítólag arról szól, hogy mennyire sikeresen bírjuk az ösztöneinket elfojtani, vagy szublimálni, tehát elgondolható, hogy jobb lenne, de ha mégsem megy, akkor fogadjuk el, hogy a javak fogyasztása, mint a falkán belüli hierarchiát alakító rendezőelv még mindig jobb, mint a nettó erőszak. Sóhajtsunk: ártalomcsökkentés.
Én nem tudom más hogy van ezzel, így inkább csak a saját nevemben beszélek, de vannak arra utaló jelek, hogy a problémámmal mégsem vagyok teljesen egyedül, ezért megosztom önökkel, mit lehessen tudni, közös kín, hátha így könnyebben enyhül. A problémám: időnként nem akarok fogyasztani. Nagyon nem.
Szóval nincs nekem bajom a fogyasztással, tömöm én is a pofám, de azért időként megszólal bennem a racionális-én és sikítva követeli, hogy ugyan, tuszkolnám már visszább egy kicsinykét azt a vicsorgó falkalény-ént, és ilyenkor van az, amikor mégsem szeretnék fogyasztani. Tényleg nagyon nem. Aki pedig ezt elszabotálni igyekszik, arra haragszom. Például arra a multira, amelyik viszonylag olcsón ugyan, de szart ad el nekem, ráadásul arra kényszerítve, hogy egy filléres javítás helyett újat vegyek. Vagy amikor elzavarhatatlan kígyóként sziszegi a fülembe egy másik, hogy: szakíts a fáról egy újabb, és újabb, és mégújabb almát. És tényleg elzavarhatatlanul teszi mindezt. Ön is régóta vágyik egy új notebookra? Okostelefonra? Parfümre? Gyapotra csokoládébatyuban? Kedvezménykártyára, amivel 15%-os kedvezménnyel vehet 20%-os engedménykártyát?
Fogyassz, fogyassz, fogyassz! Ápold, gondozd magadban az állatot!
Hát egy frászt! Hagyjanak engem békén, hadd küzdjek meg a démonaimmal! De nem hagynak. Megállítanak az utcán (akkor inkább nem is lófrálok az utcán), lökik a pofámba a neten (hihi, kitolok velük, használok mindenféle szűrőprogramokat), hívnak telefonon (akkor már inkább lemondom a telefont, a vezetékest), és az aktuális, a kritikus tömeg, ami kiváltotta ezt az aprócska robbanást: küldik az e-mailt. Nem, nem Tuvalu-felsőn bejegyzett pénisznagyobbító cégek, nem. A Deutsche Telekom hazai leányzója. Azért, mert állítólag én valahol, valamikor, valamelyik oldalukon ehhez hozzájárultam. Én ugyan ilyesmire nem emlékszem, de hipotetikusan: legyen ebben az esetben igazuk. Most még azt is hagynám, hogy mennyire tisztességes a mód, ahogyan az ilyen hozzájárulásokat megszerzik, hagyom is. Megtörtént, tételezzük fel. Caveat emptor! De az úristenit neki, ha már tényleg hibáztam, akkor kijavítanám! Jogomban áll? Igen. Módomban is? Igen. De mennyire egyszerű, mennyire fogyasztóbarát ez a mód? Ennyire:
„Amennyiben a jövőben nem kíván tájékoztatást kapni kedvezményeinkről, akcióinkról, ajánlatainkról, adatkezelési nyilatkozatát a T-Pontokban, Partner üzleteinkben és ügyfélszolgálatunkon (1412) tudja módosítani.”
Érthető valamelyest a háborgásom? Arra minden további nélkül van műszaki lehetőség, hogy akár egy figyelmetlen kattintással is felkerüljek a listára, de a lekerüléshez már ugyanez, ugyanígy nem megoldható. Nincs olyan opció, hogy ha nem akar több sziszegést a fülébe, akkor kattintson ide. De még csak olyan sem, hogy lépjen be az internetes ügyfélszolgálati felületen és kattintsa ki a báj miszték bekattintott rubrikát. Nem, menjek be a boltba, vagy hívjak fel egy telefonszámot és basszak el fél órát az egyre kevesebb hátralévő időmből azzal, hogy menüpontok között flipperezek.
Vajon tényleg ennyire megéri nekik? Nem számít az, hogy én érzelmileg finoman szólva is nempozitívan fogok ehhez (ezekhez, lőjünk sörétessel, ha már) viszonyulni? Nem finoman szólva: utálni fogom őket, annyira, mint amennyire egy gusztustalan piócát utálni lehet? És igen, mindenki emberből van: ha azt látom, hogy egy Orbán nevű alfahím oson mögéjük, kezében egy doboz vazelinnel, akkor valahogyan képtelen leszek/vagyok együttérzően gondolni rájuk, pedig ezt az Orbán nevű őslényt sem kedvelem túlzottan. Jó az nekik, ha érzelmileg az Orbán vs. multik cicaharchoz úgy viszonyulok, hogy én már csak egy kávét kérnék, egy cukorral és kevéske tejjel? Tényleg nem tétel a haragom, amit hosszas és kitartó munkával váltottak ki, és ugye közben még fizettem is nekik, sokat, tisztességgel? Tényleg nem számít, ha alkalomadtán visszanyal a fagylalt?
Ha tényleg nem, akkor nem is szóltam semmit, tekintsék tárgytalannak, hajrá, Magyarország, hajrá, mr. Vazelin!
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520935-69e35f00db9a9' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520935&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520935-69e35f00db9a9&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520935-69e35f00db9a9' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Megpróbáltad felhívni a telszámot és komolyan félórára jött ki a végén? Meglepődnék, nekem ezek 5 perc alatt menni szoktak, kihangosítom és amíg váratnak addig csinálok mást.
Nem tudom Orbán hogy került a végére, de én az Orbán vs multik harchoz úgy viszonyulok hogy eszembe idézem amikor még nem voltak multik és éveket kellett várni egy telefonvonalra. Inkább maradnék a multiknál.
A „Tékötőjel” névkezdetű cégekkel egyszerűen szigorúan tilos leállni. Ők ugyanis a legalja. Sunyi banda, sajnos tapasztaltam. 🙁
Hát pedig nem. Tényleg nem.
a túlfogyasztói magatartásról nem tehetünk. evolúciós cucc. nincs beépítve plafon. mert az emberi faj életének jelentősebb részében nem volt rá szükség, mivel nem volt lehetséges. nem volt annyival több érett gyümölcs, annyival több állatot sem tudott elejteni, vagyont szimbolizáló kagylóból vagy mifenékből sem volt korlátlan mennyiség. a letelepedéstől kezdve lehetséges valamiféle felhalmozás, de ez olyan kicsi idő, hogy evolúciósan még nem épült be megoldás. itt a szakirodalom.
bookline.hu/product/home.action?id=99400&type=22&_v=Csanyi_Vilmos_Miklosi_Adam_Fekevesztett_evolucio_Megszaladasi_jelensegek_az_emberi_evolucioban
a kéretlen, vagy véletlenül kért telefonokhoz én másképp viszonyulok. igen, nem kellemes, de mindig azt gondolom, hogy az az ember aki felhív…….annak az embernek ez a munkája. és mindenki akinek van/lehetséges hogy mást dolgozzon, az örüljön neki. én nem is lennék képes rá, hogy idiótaságokra próbáljak bárkit rábeszélni. Apám mindig azt mondja nekik, hogy: én egy 78 éves ember vagyok. így is folytatja? és akkor általában leteszik. én kínoskodok, de valahogy lekoptatom őket. le lehetne tenni szó nélkül, de sajnos nem tudok függetleníteni attól, hogy ott egy ember van, akinek ez a munkája stb.stb.
és semennyire sincs lelkiismeret-furdalásom hogy szeretnék egy új vaiot, blakberryt, egy 15-szörös optikai zoomos canon ixust, és még több körömlakkot. a hülye evolúció………az a hibás…
@tollaszerge: Mobilról is hívható? 😮
Látom nem érted a problémámat: miért nekem kéne tárcsáznom, időt elbasznom, satöbbi, amikor egy darab bevarrt linkre kattinta simán lemondhatnék a hírlevélről. Ne mondd, hogy nem láttál még „unsubscribe” linket hírlevélben. 🙂
„de én az Orbán vs multik harchoz úgy viszonyulok hogy eszembe idézem”
Azért nem tudod, mert figyelmetlenül olvastál. Pedig direkt odaírtam, hogy „érzelmileg”. Racionálisan már máshogy, és abban veled gondolom egy centi vitánk sem lenne, hogy hogyan, de ismétlem: érzelmileg. És jó azt tudni, hogy mi, emberek a döntéseink elég sok hányadát hozzuk meg úgy, hogy sokszor még ha szeretnénk sem tudunk elvonatkoztatni az érzelmeinktől. Erről a kettősségről is szólt volna a poszt, hogy valahol érthető, ha sok ember rációját felülírja az emóciója, és aki el szeretne adni valamit, az talán erre is lehetne tekintettel.
Valóban nem tétel a haragod, mert olyan kis számosságú halmaz tagja vagy, amely manapság már nem képez jelentős fizetőképes keresletet, sem számottevő választási erőt, tehát bátran figyelmen kívül hagyható .
Sőt, akik a posztban említett rendszereket működtetik oly mértékben nem tagjai a halmazodnak, hogy még csak tudomásuk sincs róla (és ez a megfejtése a Szar ellentéte is lehet szar posztodnak is).
(immár többes számban) Bár az együttes visszanyaló képességünk elenyésző, bár ennek ellenére én egyénileg minden lehetséges esetben vissza szoktam nyalni. És igen, bekészítem a kávét a más halmazok meccseihez 🙂
@maroz: Igazad van, felületesen olvastam, azt hittem hogy telefonon hívtak.
@royslade: Bocs, de honnan derül ki számodra hogy maroz nem fizetőképes kereslet? Miért ne lehetne vkinek pénze úgy, hogy nem akar impulzusfogyasztani, de minőségi, számára szükséges dolgokra szívesen költ?
@tyto: „szeretnék egy új vaiot, blakberryt, egy 15-szörös optikai zoomos canon ixust, és még több körömlakkot”
De hát azok cuki, szerethető dolgok, mint az angus-ribeye és a dover sole! 🙂
Én leginkább az olyan fogyasztástól viszolygok, amelyiknek egyedüli funkciója maga a fogyasztás, mint szimbólum. Nem túl nagy örömmel szállok meg Hotel Formule 1 szállodában (Rue d l’Industrie 67 Bussigny, blőőőő, milyen már ez? ;)), kivéve, ha Kényszer Nagyúr megparancsolja, de azt se nagyon tudnám elképzelni, hogy ácsingóznék egy több ezer eurós, százcsillagos elnöki lakosztály után. Na, az ilyen jellegű fogyasztásokról, mint ez az utóbbi is gondolom én, hogy egyetlen funkciójuk lehet: jelezni, hogy ki a csaszi a hierarchiában. 🙂
Engem ugyan ritkán hívogatnak, de ha azt akarod, hogy lekerülj a listáról akkor csak szólj bele, hogy bocs nem az enyém ez a telefon, de mindjárt szólok a gazdájának. Aztán mute-old le a mikrofont és tedd félre. Hamar abbahagyják.
Vagy csak simán mond, hogy köszi nem érdekel, és tedd le.
Az emailek spam nek megjelelőse sem egy ördöngösség. Szóval szerintem ezen ne húzd fel magad.
Egyébként meg én a magam részéről igyekszem nem venni olyasmit aminek reklámból ismerem a nevét. Úgyhogy nálam a túlzott nyomulás kontraproduktív. De azt hiszem még azok között is kisebbség vagyok akik értik ezt a szót 🙂
@maroz: Maroz fizetőképes kereslet mivoltáról nem állítottam semmit. Azt állítottam, hogy maroz egy olyan halmaz tagja, amely a többi halmazhoz képest nem képez fizetőképes keresletet. Ez az oka, hogy az ő igényeit nem veszik figyelembe.
Én ugyanebbe a halmazba tartozónak érzem magam. Ódzkodom pl. az olyan szolgáltatásoktól, amelyek az induláskor időszakos kedvezményt adnak, vagy ahol a kedvezményért fizeni kell, vagy ahol nem tudom áttekinteni a tényleges költségeket, vagy trükköznek a feltételekkel. Ha menet közben érzékelem ugyanezt, a szolgáltatást rendszerint felmondom. A posztban írt akadálypályás spam lemondási nehezítés tipokusan ilyen.
A tartós fogyasztási cikkeimet ár/használati érték arány alapján választom ki, és a végsőkig szeretem életben tartani (műszaki ember lévén képes is vagyok rá). Divatszempontok alapján nem vásárolok, és annak alapján sem, mit gondol a szomszéd, a rokon, az ismerős, mit vár el a „társadalom”. Családom ugyanilyen, és a gyerekeinket is így neveljük.
Ezekután nem csodálkozom, ha a reklámok 99%-a nem nekem szól, a fogyasztásra „felajánlott” termékek, szolgáltatások egy jó része nálam szóba sem jön, tehát számukra nem képezek fizetőképes keresletet.
@royslade: bocs, @tollaszerge: a címzett
Bár néha úgy érzem hiába a munka, gyerekeimnek még sokadszorra is el kell mondani, tegyék fel a kérdést: kell ez nekem, ennyiért? És utána mi lesz? Vastagabb és hosszabb lesz? Egyszerre többen lesznek? Boldogabb leszek?
És roysdale kollégának is igazat kell adnom: kis halmaz vagyunk, így miattunk nem fogják elcsapni az ájtí-menágert, mert schlendrián volt, és nincs „link” az üzenet végén.
Számomra sokkal tanulságosabb, hogy én lehet, hogy csapom a delete mappába az ilyen üzeneteket, kapom a telefonokat (DájrektNeked) és próbálom röviden lezárni a beszélgetést, de ha nem érné meg, nem csinálnák a cégek és egyéb kufárok.
És az emberek hogy vágynak egy kis beszélgetésre.
( you are here!)
És megéri. Csak kicsi a mintám, hogy ezt ésszel felfogjam. Nekik pedig annyi kibaszov listájuk van, hogy hátradőlnek és pontosan megtudják mondani, mennyi message és telefonálás kell a profithoz!
valóban bosszantó a nyomulás, de azért kár feszülni miatta.
tudod, kedves maroz, ahogy a mondás tartja:
idegeskedni annyi, mint más hülyesége miatt magadat büntetni.
akár teccik, akár nem, meg kell tanulni együttélni ezzel az agresszív üzletpolitikával, ráadásul a kivédése sem túlzottan bonyolult.
vonalas telefonom már évek óta nincs, a méleket pedig már a feladó, vagy a téma alapján, automatikusan dobom a szpembe, a bedobott reklámcuccok a legrövidebb úton a kukában landolnak, ha néha személyesen keresnek, akkor azzal nyitok, hogy „köszönöm, már van belőle kettő is”.
esetleg el lehet költözni egy másik bolygóra…
ugyan értem a koncepciót, és azt a metódust ami itten hiányolva van, de a helyzet ilyen úton nem fog megoldódni amúgyse
a levél alján az unsubscribe jelentése a következő: „igen, ezt a levelet megkaptam, kinyitottam, elolvastamátufottam, végig, az aljára csavartam, és a kisbetűs részt is kisilabizáltam. Kérem, hogy küldjenek nekem még több szpemet, mert megbízható olvasó vagyok, továbbá kérem hogy tegyenek bele a szuper-végigolvasó-kattintó adatbázisba, és azt adják el minél több cégre, hogy még több szuper szpemet kapjak”
ezt az egész felesleges kommunikáció kérdést csak központilag lehetne megoldani, úgy, hogy csak azzal lehessen kapcsolatba lépni, aki effektív kéri. Ilyen meg marha kevés lenne, szal nem is lenne érdemes üzemeltetni marketing-gépezetet. Ezeket a cégeket akik úgy szpemmelnek hogy nem-viagrát akarnak eladni, elég könnyű lenne megregulázni, mert elérhetőek. Aztán mégse nemse.
Újabb Fidesz simli PÉCSETT!
Szerdán tíz órakor ült össze a bírálóbizottság, hogy döntsön arról, hogy ki nyeri a pécsi iskolák takarítására kiírt közbeszerzést. Ám az egyik pályázó már egy nappal korábban elment felmérni legalább egy intézményt.
A közbeszerzést, ahogyan a hasonlóan kalandos életű közétkeztetésit, a pécsi önkormányzat Elszámolóháza írta ki, múlt csütörtökön volt a borítékbontás. Bár felhívtuk az intézmény vezetőjét, helyettesével tudtunk is beszélni, részleteket nem sikerült megtudni a közbeszerzésről. Mivel a bírálóbizottság csak ma tíz órakor ült össze, délelőtti megkeresésünkkor a szóban fogó még folyamatban lévő közbeszerzésnek minősült.
A valóság hófehér szövedéke azonban ezúttal is felfeslett. Az egyik iskolában ugyanis megjelent kedden, azaz egy nappal a bírálóbizottság ülése előtt egy takarító cég képviselője, mondván, jött felmérni az intézményt, mert ők fognak itt takarítani. Az iskola nevét csak azért nem közöljük, nehogy retorzió érje őket.
– Amennyiben ez valóban így van, haladéktalanul érvényteleníteni kell a közbeszerzést, és azonnali vizsgálatot elrendelni – mondta Tóth Bertalan, az MSZP országos elnökségi tagja. – Ha valóban így történt, kijelenthetjük, hogy Pécsett lassan megszokottá válik, hogy már a bírálóbizottság összeülése előtt eldőlnek a közbeszerzések, és a Fidesz újabb egyértelmű jelét adja mérhetetlen arroganciájának.
Azt talán mondanunk sem kell, hogy a cég budapesti központú, tehát – ha információnk helytálló – megint nem a helyi vállalkozók megsegítése volt a jobboldali városvezetés célja. A társaság már most havonta 2,5 millió forint körüli összeget kap a Zsolnay Kulturális Negyed takarításáért.
Az elektronikus sajtó dolga nem a jóslás, de néhány perccel azután, hogy a bírálóbizottságnak össze kellett ülnie, megkockáztatjuk, hogy a szupertitkos közbeszerzés győztese, vagy legalábbis egyik nyertese a P. Dussmann Kft. ígérkezik.
durva h mennyi mostanaban a magyar spam.
es az ossszesnek ott a vegen, h:
This is not SPAM it is an offer in Hungarian language!
fenyezokamratol a legbuzibb richpoi vagy miafaszom „hirportal”ig
egyszeruen hihetetlen, h letezhetnek emberek, akik vasarlassal reagalnak erre.
(en max egy kurvaanyadatspammeld valasszal szoktam, altalaban sulyoson megsertodve reagalnak ra a spammer cegek)
Nem vagy ezzel egyedül.
Csak általában hülyének nézik az embert manapság, ha ezen gondolatait hangoztatja.
Mert kilóg a trendből. A nemkilógók pedig – akiknek nagy része él ezekkel a lehetőségekkel, sőt! – hülyének, illetve inkább nem e földre való lúzernek néz.
Amúgy meglepődtem ezen a poszton. Nem kicsit. Nagyon.
A sokadik fideszes simli PÉCSETT!
Augusztus 23. óta várjuk Páva Zsolt válaszát arra a kérdésünkre, hogy vajon milyen okból vehetett igénybe a pécsi önkormányzat az állam által célzottan a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ fenntartására küldött 250 millióból 160-at. A dolog azért is ciki, mert a helyettes államtitkár szerint csak a két intézményre lehet fordítani a támogatást.
Augusztus 22-én tartottak a Zsolnay Kulturális Negyedben sajtótájékoztatót, melyen Hammerstein Judit, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára is nyilatkozott.
Hammerstein Judit elmondta, hogy az állam által beígért félmilliárd forint időarányos részét ugyan a pécsi önkormányzatnak utalják, de „azzal a feltétellel, hogy azt a kulturális negyed és a hangversenyterem működésére fordítja a város”.
@tyto: Bár én is rühellem a direktmarketinges telefonokat, úgy szoktam viszonyulni hozzá, mint Te. Sajnálom, hogy nekik ilyen munka jutott és tízből kilencszer végighallgatom őket, majd udvariasan – és szinte mindig, kivétel nélkül hasonlóan udvarias módon történő tudomásulvételt kapok cserébe -, és elnézést kérve nemet mondok.
Van néha kivétel, ha agresszív, vagy értetlen, na akkor leteszem és kész.
Én a direktmarketinges telefonokat félre szoktam tenni, hogy várjanak egy percet, és elfelejtkezek róluk. Nem tud érdekelni, hogy ilyen munka jutott csak nekik.
A megélhetési bűnözőket sem mentesíti semmi. Valóban nem ugyanaz a súlya a kettőnek, de a logikája igen.
A fülkeforradalmat és a nyugdíjvédelmet is megkapta mindenki – aki nem kérte külön.
Aztán, ha kapálózik ellene, akkor bumlizzon oda a motyójával a távoli hivatalba és állja végig a sorát, hogy rajta lehessen egy listán, amelyiken gyűlnek az ilyen ellenkezők nevei.
De ne remélje, hogy a Cég békénhagyja.
Ahhoz már a kivándorlás is kevés.
A fétisként tisztelt GDP-növekedést jórészt a cikkben kritika tárgyává tett fogyasztási spirál táplálja.
Vagy tévednék?
Most akkor ez jó, vagy rossz?
Ha már moralizálunk.
A probléma jogos, és ha nincsen a DM e-mailben elektronikus úton leiratkozási lehetőséget tartalmazó link, akkor az jogszabályba ütközik. Amennyiben az ún. „közvetlen üzletszerzés” körébe tartozó megkeresést kap valaki, akkor arra a 2008. évi 48. tv. (Reklámtörvény) 6. § vonatkozik a 6-7 bekezdés rendelkezik arról, hogy a lemondást postai és elektronikus úton is lehetővé kell tenni.
A telefonos megkeresések esetén nagyon egyszerű a védekezés, megkérdezed – ha nem mondta – hogy melyik cég adatbázisából kapta az elérhetőségedet, majd közölni kell a telefonálóval, hogy az adott cég részére megtiltod a marketing célú adatkezelést és ezt követően nem hívhat fel ismét. Ha nem akarja törölni, akkor egyszerűen azt mondod, hogy a 2011 évi 112. információszabadságról szóló törvény alapján kötelessége, ha nem hajtják végre bejelentést teszel a cég ellen az Adatvédelmi Hatóságnál. Ezek után vita nélkül törlik, és nem is keresnek később.
Ha ez eddig nem volt ismert valaki számára, akkor alkalmazza bátran, én évente maximum 4-5 DM hívást kapok ezzel a módszerrel védekezve, és csak azok a hírlevelek jönnek amiket tényleg kértem.
„csokiba mártott gyapotbatyu”
Helyesen:
„gyapot csokoládébatyuban”
Klasszikusokat csak pontosan idézzünk, ha kérhetem :)))
@Evezős:
Mi történne, ha holnaptól az emberek vágya a lehető legkisebb mértékű fogyasztás lenne?:)
@Vortumnus: Pápua-Új Guinea egyes részein elvileg még láthatod.
vegyé sokmindenet akor töbet lopok el hehe
A modszer valoban igen otvar; es valoban sok cegnek a jelek szerint teljesen mindegy hogy felk*rjak az emberek agyat. Ez velhetöen azert van igy, mert megtehetik. Emlekszem sok evvel ezelött nagy felhaborodas volt a Danone valamelyik lepeseböl (gyarbezaras? Györi termekek gyartasanak athelyezese Szlovakiaba? Nem emlekszem). Az egesz media tele volt vele, a partok ritka egysegben kivtak fel bojkottra. Utolag volt egy hir, hogy az eladasokra gyakorolt hatas merhetetlen volt.
Ugyanakkor jellegzetes hibat velek felfedezni a konkluzioban („akkor b@ssza meg öket az Orban”). Disznosagot nem lehet disznosaggal kezelni, legalabbis nem erdemes. Itt is mennyivel jobb volna ha volna egy szervezet, akihez ilyenkor lehet fordulni (nyilvan van is), es az jol megbüntetne öket.
@agresszív kismalac:
🙂
másik ilyen kérdés, hogy mi lenne, ha holnaptól senki sem akarna utódot létrehozni?
@maroz: kihagyni egy c-t a blackberryből…kínos….namindegy.
a százcsillagos lakosztály megfelelője nálam pl. a gourmand-kodás. egy bizonyos szintem felül. aztán a milliós órák. (pedig órabuzi vagyok, és van is egy tökéletes órám, ami az ezer legcoolabb óra közt van, de közelse volt milliós.sőt.) az egyedi bentley-k, (kivéve ha király vagy) pedig azok valódi komoly és értékes produktumok. a hülyeségre építő drága márkák, azok jobban irritálnak ezeknél, ruhák amelyek 100-szor annyiba kerülnek mint a normális, minőségi ruhák, és nem tudnak/tudhatnak többet, nem néznek ki jobban, csak a brand, az a drága. leginkább azt nem értem, hogy aki ilyenre költ, annak miféle lelkiismerete lehet, hogy eszébe nem jut egy többszázezres kurvarusnya louis vuitton táska helyett egy szegényebb család gyerekének tanévkezdésébe nyomni névtelenül a zsetont.
én, ha ilyen cuccokat látok egy emberen, de lehet az rolex is, vagy vertu mobil, azonnal arra gondolok, hogy ez egy totál gáz embertelen ember. és jó ívben kikerülöm.
mondhatnánk a klasszikussal, hogy épelméjű emberekre nem lehet luxusfürdőhelyt bazírozni, de nekem mindig a kérdésem, hogy kell-e egyáltalán a luxusfürdőhely. ha én dönthetnék, akkor nem kell. csak a sima, nem luxus. és hát így belátható, hogy nem véletlen hogy nem vagyok ebben a helyzetben 🙂
@GL-581 g: annyira értelmetlenek ezek a bejegyzések. Minden nagy cégről elmondta már ezt kisebb városnyi ember. Akiknek épp volt rossz tapasztalatuk. Meg egy másik városnyi meg az ellenkezőjét, akiknek meg olyan tapasztalatuk volt.
@Evezős: Szerintem azért érzed magad meglepődve, mert félreérted a posztot. Akkor neked külön: semmi bajom magával a fogyasztással, semmi bajom a fogyasztói társadalommal, alapvetően kedvelem, jól elvagyok benne, és eszem ágában se lenne kivonni magam belőle, valamint konzekvensen továbbra is átgondolatlannak tartom azokat a véleményeket, amelyek szerint úgy komolyabban megoldás lehetne a „vonuljunk ki belőle!”-jellegű viszonyulás. Egy szélsőségre (fogyasztás a fogyasztásért, mint szimbólumért) szerintem nem túl jó ötlet egy másik szélsőséggel válaszolni, és szándékaim szerint én semmi ilyesmit nem mondtam a poszttal.
@Evezős: én a legjobban azt utálom, amilyen érzés keletkezik bennem. hogy mindig végiggondolom, hogy bármikor kerülhet az ember olyan helyzetbe, hogy csak ilyen munkalehetősége lesz. ugyanez van a hajléktalanokkal. hihetetlenül kevés kell ahhoz hogy az ember kicsússzon a normál életből.
@Evezős: Ez teljesen korrekt, végső soron ha mögé nézünk a dolgoknak akkor az esetek súlyos százalékában azt látjuk, hogy az ilyen direktmarketinges-vigéckedős munkákra olyan embereket castingolnak, akik sokszor már annyira elkeseredettek, hogy szinte bármit megcsinálnának, és többnyire nem a valós milliós jövedelmekért, hanem azért, hogy fussa holnap is csirkefarhátra.
Szóval az embert a vonal túlsó oldalán én se szívesen bántanám (sajnos ez, törekvéseim ellenére nem mindig jön össze, de azért igyekszem), de magát a rendszert azért egy kicsit mégis. Amikor például barkácsolom a szivattyút és tökig szutykos vagyok nagyon tudom utálni, ha a téakármi nevében és megbízásából aznap már az ötödik vigéc hív, hogy egészen biztosan jó-e nekem az a díjcsomag, amit én magam választottam ki? És ez azért kicsit más, mint amikor nem a téakármi nevében hívnak, hanem mittomén, nyelvtanfolyamot vagy lakásriasztót vagy üdülést vagy ésatöbbit akarnak eladni nekem. Azt megköszönöm és határozottan nem kérem, és többnyire néhány másodperc alatt le is van tudva.
De bassza már meg, ennek a távközlési cégnek én eddig már kifizettem egy kisebb afrikai ország éves dzsídípíjét, ennyiért azért kaphatnék tőlük annyi engedményt, hogy ne baszogassanak állandóan!
@Ellenpontok:
Csak nyugodtan baszogassa őket a zorbán. El úgyse mennek, azt meg hogy a sok agyhalott konzumidiótára visszaterhelik azt amit rájuk terhelnek kb. leszarom.
Hm. Nem is értem, miért nem mész be egy téügyfélszolgálatra, végülis tök egyszerűen elintézhetnéd, kiállod az 1-1,5 órás sort, közben boldogan nézed hogy az egyenruhás, túlképzett alkalmazottaknak 10-15 perc kell egy mobiltelefon értékesítéséhez, de egy laza késedelmes számlabefizetés is legalább 6-7 perc. (Persze, messze van a nyomtató, és a modern, hatékony adminisztráció jegyében 2x-3x el kell odáig sétálni egy ilyen bonyolult procedúra során, meg egy csomót kell pötyögni a gépen is, naja, meg kell adni a módját, mindegy hogy ugyanez a folyamat ma már a sarki kisboltban is megoldódik egy pittyenéssel.)
Ha meg már úgyis ott várakozol, úgyis végigolvasod a kirakott plakátokat, belenézel 1-2 brossúrába, ha nem így tennél, sűrűn kiakasztott plazmatévék gondoskodnak róla, hogy le ne maradj a legújabb ajánlatukról. Nem lehet nem oda nézni, mert akkor lecsúszod a sorszámodat – amik direkt össze-vissza jönnek, nehogy elmenj addig a közértbe vagy a gyerekért – és amikor végre rád kerül a sor, mindjárt meghallgathatsz még az ügyintézőtől is pár kivételes akciót, mielőtt elmondhatod, miért jöttél.
Ehez képest a spamtörléssel nem töltök több időt napi 5-10 másodpercnél.
Szóval ha már fogasztóvédelem, az ügyfélszolgálatok működése azért megérne pár tízmilliós nagyságrendű ejnyebejnyét, persze nem csak a kedvenc nagyténk, de az egyesült páneurópai vagy akármelyik másik sem jobb fej.
Az upcit volt szerencsém lemérni: késedelmes számlabefizetés, blaha. Másfél óra büncsi alapból. Rám kerül a sor, köszönés után levegővétel nélkül közlöm hogy nem szeretnék egyetlen ajánlatot sem meghallgatni, majd látványosan kirakom a telefont a pultra és elindítom a stoppert. Hat és fél perc. Mondtam is hogy gratulálok, igazán hatékony az ügyintézés.
@agresszív kismalac: Adottság, ez van. Mint a reuma. Én azt keresem, hogy miként tudnék vele én harmóniában együttélni. Szélsőséges megoldásoktól mentesen. 🙂
A moralizálós rész pedig pont arról szólt volna, hogy ez (tehát a fogyasztás, mint szublimált erőszak) nem jó, de még mindig jobb, mint bármi más, amit helyette el tudnék működőképesnek képzelni.
Mondjuk ha nem lenne szempont a működőképesség, akkor lennének ötletem. Állhatna például a piramis csúcsán az, aki a legjobb, legszebb, legakármibb írásokkal tudja szórakoztatni a nagyérdeműt és lehetne ő az alfahím, az összes velejárójával: legfinomabb falatok a falka által elejtett jószágokból és egy tetszőleges hárem a legszemrevalóbb nőstényekből. Nekem tetszene ez a hierarchizáló rendezőelv. ;))))))
@Ellenpontok: Nem ez a konklúzió, hanem az, hogy _ha_ megbassza őket Orbán, akkor nem fogok tudni _érzelmileg_ ugyanúgy viszonyulni a dologhoz, aka: nem fogok tudni együttérezni velük, mert ezt kiltja az, hogy sokszor felbaszták az agyamat.
És nekem van egy olyan sejtésem, hogy ez általános. Hogy sokan azért nem tudnak egy-egy nagy, neves multival _érzelmileg_ mit kezdeni, mert ahhoz túl sokszor cseszték fel az agyunkat. Rohadjál meg, meg is érdemled, hogy Orbán farbarakjon, gondolja a kisember, és nem lehet nem gondolni arra, hogy ezért valahol mégiscsak megdolgozott maga a multi is, bank, teszkó, szolgáltató, etc.
@maroz: „mert ezt kiltja az”
helyesen: mert ezt kioltja az
És újfent figyelni a hangsúlyra: érzelmileg. Racionálisan tudok, érzelmileg nehéz. A döntéseink zömében pedig bizony igen erősek az érzelmi tényezők is, tehát én fontosnak gondolnám őket.
bash.hu klasszikus:
‘Kaptam egy ilyen sms-t:Nyerjen 500eFT-ot az Europarktol..blabla.. erre kuldtem nekik egy ilyen valaszt:”Meg egy ilyet kapok es megbaszom anyadat a ravatalon!” erre jott egy valasz: „On sikeresen leiratkozott hirlevelunkrol ‘
Érthető a nyűg, de magukkal basznak ki, ha zaklatják az embert. Keserű ízt hagynak a szájban a semmiresemjó csak zaklatásra marketingesek.
@tyto: Én azzal nyugtatom meg magam, hogy belátom, miszerint ezeknek az embereknek nem sikerült leküzdeniük magukban az ősi ösztöneiket és ezekkel a cuccokkal mindösszesen csak azt szeretnék a csóringerek elérni, hogy nagyon alfahímközelinek láttassák magukat.
A fiam szokta a nagyonautó autókra mondani, hogy ejj, milyen szomorú, ha valakinek egy ennyire drága cuccal sikerül csak kompenzálnia azt, hogy olyan pici bögyörővel verte meg a teremtője. 🙂
@Zka: A tiédhez hasonló modoros píszískedő kommentek szerzőivel is megtölthetnénk pár várost. „Egyik sem jobb, mint a másik, mindenkinek más jön be, szeressük egymást gyerekek!” – komolyan ezt akartad mondani? Jaj, ne már!
Ha valakinek bejön a T-Vedés által nyújtott szolgáltatás, örülök neki. Ha valakinek esetleg valamelyik T-cég a munkaadója, és ezekben a munkanélküliség sújtotta, válságos időkben erkölcsi kötelességének érzi, hogy álnéven is védelmezze Kedves Munkaadóját az interneten, annak puszilom a homlokát.
Aki valaha dolgozott már multinál, és esetleg még nem lett teljesen kimosva az agya, az úgyis érti, mire gondolok.
@guszti: Mintha pont a T-nél láttam volna a múltkor, hogy ha akarod, sms-t küldenek, ha a te sorszámod jön.:-)
Remélem, nem álmodtam.
(Én nem ikszeltem be, mert épp az olimpia ment két tévén, azt néztem a várakozás alatt. És ha üzletben fizetem be a díjat, mindig megnézik (egy programmal), van-e kedvezőbb tarifacsomag a számomra.)
@maroz: A kérdés inkább filozofikus volt- avagy mi értelme van az iparitermelés-növekedés állandó hajszolásának?
Van-e egyáltalán?
Vagy rossz irányba tartunk?
Mi értelme van egy x millió €-ért kifejlesztettt Skoda Rapidot újdonságként bemutatni, mikor az tk. egy Octavia I-es?
Ilyesmi.
@Demis Castro: Köszönöm, javítottam. 🙂
@maroz: Rajcsányi Gellértre gondoltál?:-D
@tyto: Köszi a könyvajánlót! Érdekesnek tűnik, tuti megveszem. 🙂
A luxusfürdő-millásóra témához: Szerintem mindennek van egy optimális ára. Egy tartomány, amelyen belül választani lehet, ami indul az „olcsó és gagyi, de végülis arra épp jó, amire kell” termékektől, és tart a „méregdrága, de cserébe modern/intelligens/elnyűhetetlen/Az Eredeti” termékekig.
Ami ez alatt van, az a hasznavehetetlen gagyi, ami fölötte, az pedig az agyatlan pénzpocsékolás kategóriája. Szerintem.
Kevesen utálják nálam jobban a T-Rexet, de asszimetriát vetni a szemükre, az jelen esetben fals. Amikor szerződést kötsz velük, ott van egy csomó eldugott rubrika, ahol bejelölheted, hogy nem kérsz a szemetükből. Szerintük ha ezen módosítani akarsz, azt megint csak papíron teheted meg. (Tudom, hülyeség, de szimmetrikus.)
Többek között ilyenek miatt szeretem a gmailt. Ha kapok egy szemét levelet, akkor rákattintok a gombra, hogy ez szemét. Ha a levélben volt egy unsubscribe link, akkor a gmail egyből felajánlja, hogy amellett, hogy szemétként kezeli a továbbiakban, a biztonság kedvéért le is irat.
@Ellenpontok: Minden más cég is ugyanúgy spammeli az ügyfeleit, szóval aki elmegy ettől, annak a helyére jön majd másik ügyfél a másik szolgáltatótól.
Legjobb, hogy a UPC is rendszeresen felhív, hogy már lejárt a hűségem, és nem akarok-e egy digitálisos TV-t az analógom helyett (minek, a műsor ugyanaz a szar), meg netet tőlük. Persze drágábban, mint most a hűség nélkülit. A hülye meg én vagyok.