A hülyék nyelve III. — többesszámosítás
Eredeti szerző: Pásztörperc
„Ha a választásokon túlra gondolok (…), a legnagyobb szakmai dilemmát az okozza, hogy hogyan fogjuk a világ nyilvánossága előtt felfedni az ország valóságos helyzetét anélkül, hogy ne kerüljünk Görögország helyzetébe” — számolt be még áprilisban Orbán Viktor gondjairól a Heti Válasz:
http://hetivalasz.hu/uzlet/orban-viktor-aggodik-hogy-mi-lesz-a-valasztasok-utan-27752
Azóta már tudjuk, hogyan csinálták ezt, de most nem erről van szó.
Mesterházy Attila ugyancsak a kampányidőszakban (megszokott hülyeségeinek egyikeként) úgy vélte, az MSZP_ben „110 százalékos hozzáállásra” van szükség, hogy a párt sikeresen szerepeljen a választásokon:
http://www.hirextra.hu/2009/11/24/eldolt-mesterhazy-szall-szembe-orbannal/
Amint valamennyien tudjuk, mindketten hajszálpontosan egy darab választásra gondoltak: a 2010-es országgyűlésire. Ma cikizgetett nyelvi jelenségünk a többesszámosítás.
Ennek sajátossága, hogy bár eddigi példáinkhoz hasonlóan a tudatlanságból és a műveletlenségből táplálkozik, a leggyakrabban mégsem a politikusok használják — hanem az újságírók. Elemi erővel tör magának utat a könyvkiadásban is, és általában mindenhol, ahol angoltudásukból élő emberek dolgoznak.
„Antóniának nem csupán a vékony alakja szembetűnő, hanem formás, izmos lábai is” — írja a Nők Lapja Café:
http://www.nlcafe.hu/sztarok/20100602/elkepesztoen_jok_eros_antonia_labai_-_fotok/
„Simona Halep… az eredetinél jóval kisebb mellekkel jelent meg”— számol be a francia teniszbajnokságról az Index:
http://sportgeza.hu/tenisz/blog/2010/05/29/mar_nem_akkorak_a_teniszsztar_mellei/
stb. stb.
Nos, mindezeket a páros testrészeket — az indoeurópai nyelvektől eltérően — mi, magyarok egyes számban mondjuk. Kedvenc példám az 1970-es évekből a „Magas, szőke férfi…” filmsorozat első része, amit először magyarul láttam.
— Magas, szőke férfi, felemás cipőben — számolt be a kiválasztott balekról az alügynök a főügynöknek.
— Felemás??
— Egyik fekete, a másik sárga.
Úgy adódott, hogy nem sokkal később (amikor még emlékeztem erre) megnéztem a filmet oroszul is.
— Magas, szőke férfi, fekete cipőben.
— Feketében??
— Igen. A másik sárga.
No ja. A magyar nem indoeurópai nyelv.
A fő példánkban szereplő „választás” azért különleges eset, mert nemcsak tükörfordítás, de egyúttal az újságírók tömeges tudatlanságának indikátora is. A fogalom jelentése itt is durván más magyarul, mint angolul: a cselekvő igei állítmányokra alapozó magyar nyelvben a választás az a tevékenység, amikor valaki választ: ahányszor választ, annyi választás. 2010-es választások tehát vannak: egy országgyűlési tavasszal, egy önkormányzati ősszel. Angolul viszont a választás az a tevékenység, amikor valakit megválasztanak: ha egy embert, pl. az USA elnökét (még ha alelnökkel is) választanak, az „választás”, ha többet (pl. a képviselőket), az „választások”.
De ezt az újságírók nem tudják. „Horvátországban megkezdődtek az elnökválasztások” — írta tavaly év végén (ez a találat jött be elsőnek) a HírExtra:
http://www.hirextra.hu/2009/12/27/horvatorszagban-megkezdodtek-az-elnokvalasztasok/
— pedig hát Horvátországban ugyanúgy pontosan egy köztársasági elnököt választanak, mint egyebütt.
Megállapíthatjuk, hogy a többesszámosítók nemcsak magyarul nem tudnak, de angolul se.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517248-67d7dc4cb0528' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517248&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517248-67d7dc4cb0528&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517248-67d7dc4cb0528' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Nem akarom a sajtót védeni, de az országgyűlési választás(ok)on kétszer választottunk: egyszer egyéni jelöltet egyszer pártlistát. Sőt, akár többször is, hiszen egyéniben több helyen volt második forduló is, és ott lehetett másik jelöltet választani. Ez a helyzet fordulhat(na) elő a többfordulós köztársasági elnök választás(ok)nál is.
Egy választás volt, méghozzá két fordulós. Amikor a lengyelek életükben először köztársasági elnököt választottak, ezt öt fordulóban tették, de attól az még egy választás volt.
@Pásztörperc: http://www.guardian.co.uk/world/us-elections-2008
Általában elections-nak nevezik azt amikor több ember megválasztása történik paralel. Az elnökválasztás az presidential election, de a szenátusi választás az senate elections.
@jotunder: Ha jól sejtem, egészen pontosan ezt írtam — csak éppen az election helyett a választás, az elections helyett pedig a választások kifejezéssel. Ha rosszul sejtem, az baj — mindenesetre a szándék jó volt.
@Pásztörperc: Rossz hírem van, a románok is egyfeszt többesszámban választanak. Sőt, ők még az elnököt is többesszámban, a 2009-es elnökválasztásokról például ezt írja a Wikipédia:
„Ezek voltak az első olyan elnökválasztások Romániában, amelyek a törvényhozói testületi választásoktól elkülönülve zajlottak, az első olyan elnökválasztások, amelyek egy népszavazással együtt történtek, és az első elnökválasztások, amelyek Románia Európai Uniós csatlakozása utánra esnek. „
Ismétlem, a fenti szöveg a 2009-es elnökválsztásról szól. Egy darab elnök egyszeri megválasztásáról.
Ja, és tanárnő, irigylem a problémáiért. 🙂
??? jó, legközelebb a „zajlásról” meg rokonairól…
Index, a címlapon:
„Az öt és hétéves gyerekek holttestére az unitárius templomban találtak rá…”
A cikkben értelemszerűen egy öt- és egy hétéves gyerekről van szó.
Zagyvaság, magyar anyanyelvűek magyarul tudását kétségbe vonni tipikus önmagadat lejárató kváziértelmiségi hablaty.
Olvass egy kis Nádasdy Ádámot, Kálmán Lászlót, esetleg alapműként Szepesy Gyulát: mek.oszk.hu/01600/01688/01688.htm
„(2) A közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek tekintetében törvény, az adott adóévtől
kezdődően, külön mértékű kötelezettséget állapíthat meg.”
Innen: http://www.parlament.hu/irom39/00579/00579.pdf
Nyilván nem szerencsés jogi szövegeket laikusként elemezgetni, de ez így elég érdekes, hogy ne mondjam baromság. A közterhek viselésére szolgáló forása nyilván nem az államnak van (vagy nem csak, vannak állami alkalmazottak és az ő közterheiket is fizetik), hanem aki közterhet visel és minden jövedelme, ami után befizeti a közterheket, közterhek viselésére szolgáló forrás. Másfelől ha ezt közpénznek óhatják értelmezni, vagy közfinanszírozásnak, vagy költségvetési pénznek, akkor ugye az EU és magyar költségvetési támogatásokkal kistafírozott vállalkozótól kezdve mindenkire vonakozni fog?
@Wolff: A nagyobb baromság az, hogy lassan már azt is az Alkotmányban fogják szabályozni, hogy a parlamenti büfében kötelező legyen vaníliás karikát tartani.
@maroz: Ezzel teljes mértékben egyetértek, ha minden alaklommal úgy próbálják meg elkerülni az alktományellensséget, hogy bele írnak egy új paragfarust, akkor még az új alkotmány meghozatala előtt teljesen szét fog esni a rendszer (abban biztos vagyok, hog az új alkotmány működésképelen lesz, az organiuks nemzet jogi képtelenség), mert nagyon hamar elveszti minen koherenciáját és egymásnak ellenmondó vagy csak szimplán mindent lehetetlenné tevő paragrafusok fognak mindent smegengedni vagy tiltani.
@Wolff: És ez még csak a kezdet, mi lesz, ha majd belecsapnak a lecsóba ősszel, amikor a 2011-es költségvetéshez kell majd igazítsák az adó- és járuléktörvényeket, meg amit még érint.
A salátatörvények egyik jellemzője az, hogy újabb salátatörvényeket generál, szóval a kodifikációs munkát illetően nem kevésbé böszmék ők, mint a böszméék voltak. 🙂
Nézem itten a meccset… a riporter szerint az egyik játékos átlőtte a másik lábai között a labdát.
Azt már vagy fél órája mondta, és még mindig nem rúgták ki (természetesen partjelző helyett meg asszisztenst mond).
Pici fiam még „elméletalkotó korszakában” ráébredt arra, hogyan veszik fel a tévéhez a leendő sportriportereket? Intelligenciatesztet töltetnek ki velük: aki nem éri el a 80-at, alkalmas.