A keményvonalas nacionalizmusról
Eredeti szerző: jotunder
Magyarországon gyakorlatilag nincsenek nacionalisták. A keleties hülyeségekről fantáziáló miniszterelnök, a szoftfasiszta Jobbik-vezér egy vesztes Magyarországról delirál, tehát nem nacionalista. A nacionalizmus a győztes Magyarországról szól. A győztes Magyarország pedig Ausztriára vagy Hollandiára hasonlít, nem Tádzsikisztánra vagy Azerbajdzsánra
A nacionalizmus lényege a gloire. Nem a retardált rasszizmus, antiszemitizmus, a sovén majomparádé, hanem a gloire. Keleten pedig nincs gloire. Gloire csak nyugaton van.
Én nem vagyok nacionalista, elveszítettem a hitemet, a poszt nem is rólam szól, hanem az igazi, keményvonalas nacionalistákról, akik még hisznek ebben az országban.
A keményvonalas nacionalista, szemben e sorok írójával, hisz a nyugatos Magyarországban. A keményvonalas nacionalista egy komolyan vehető Magyarországban hisz, egy versenyképes Magyarországban, Tettmagyarországban, nem Szájmagyarországban.
A keményvonalas nacionalista először is finlandizálná a magyar közoktatást. Nem gyengítené meg az államot, nem feltétlenül a szlovák redisztribúciós rátát célozná meg. Képes lenne egyszerre hinni a magyar középosztály és a magyar underclass felemelésében. Talán konzervatívabb lenne, mint liberális, talán jobboldalibb, mint baloldali, mondom, ez a poszt nem rólam szól.
A frusztrált, versenyképtelen vesztesek szerencsétlen és gyáva gyűlölködése nem nacionalizmus. A nacionalizmus elegáns, nagyvonalú és bátor. Valamivel nagyobbnak mer lenni, mint a kicsi.
A nacionalista nem valamiféle sportban szeretné elsőnek látni Magyarországot, hanem egy színes kis kütyü gyártásában. Nem stadionokat építene, hanem egyetemeket. Angolul jól beszélő, izgalmasan gondolkodó, sikerorientált magyar fiatalokat akar látni, nem cigányozó, hisztérikus hülyéket.
Egy igazi nacionalista rács mögé dugná a rogánokat, habonyokat, andyvajnákat, és közben talán megmosolyogná a Demokratikus Kerekasztalt. Egy igazi nacionalista a tehetséget preferálná a lojalitással szemben. Egy igazi nacionalista valóban nyerni akarna, nem szánalmas kis döntetleneket győzelemnek hazudni.
Magyarországon nincsenek nacionalisták, mert egy nacionalista nem lehet cinikus senki. Orbán Viktor egyáltalán nem hisz Magyarország felemelkedésében. A környezete pedig talán még Orbán Viktorban sem hisz, csak abban, hogy lesz pár jó évük, amíg megszedhetik magukat, utána meg kit érdekel, mi jön.
Félreértés ne essék, lehet, hogy Orbán Viktornak igaza van, lehet, hogy Magyarország azt érdemli, ami felé halad. Lehet, hogy ez az ország pangásra van ítélve, szomorú kis alibilétre, egy pirosfehérzöld Szlovákiára, Montenegróra, Macedóniára.
Lehet, hogy ebben a partiban már egyszerűen nincsen több. Lehet, hogy így van, csakhogy ebben egy igazi nacionalista nem hihet.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519191-67d8e42aaf4ea' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519191&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519191-67d8e42aaf4ea&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519191-67d8e42aaf4ea' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@csársz: Én meg ezek szerint félre.
@Pelso..: Ne tévesszük össze a liberalizmust a libériával! Utóbbit kívül viselik, és le lehet vetkezni, előbbit belül és legfeljebb vétkezni lehet ellene. Más különbséget így hirtelen nem tudok mondani. Hogy mire használják? Hát, mindenfélére, de például cipőfelsőrészkészítéshez nem nagyon. (Kvantumdinamika!)
@aronsatie:
„Én azt hittem, a nacionalizmus lényege a Gloire-menti kastélyok birtoklása.”
Kétségtelen. (csendben röhög)
@Rhonin: 07:59:32
Bár én mostanában nem járok sehová, néhány vezetéssel foglalkozó elméletet ismerek, mint pl. az általad megnevezettek közül a situational leadershipet, amely egy időben nálunk is divatban volt a HRD-ben. Még ma is használhatónak gondolom.
És van még egy rakás hasonlóan értelmes elmélet és modell, amelyek a vállalati szervezetek fejlesztésében némileg közhelynek is számítanak. Azt azért érdemes szem előtt tartani, hogy pusztán analogikus következtetéssel nem lehet átültetni azokat a makrotársadalmi kormányzásba.
De adaptálni és főképpen gondolkodni róluk érdemes lenne – ha erre utalsz, nagyon igazad van. Persze ehhez csökkennie kellene a legfelsőbb szinteken észlelhető butaságnak, korlátozottságnak, műveletlenségnek és akarnokságnak.
Vagyis lehetetlen dolgokat kívánunk.
A szerb nacionalizmusban példul volt gloire, ők komolyan gondolták a nemzet fölemelését, nem szaroztak, hanem megerőszakolták a szomszéd megyét. Nem annyira nyugatos, de remélhetőleg nem is a magyar hozzáállás. Szerintem igaza van @Kettes-nek, ezt az elméletet túltoltad, JT.
Én inkább egy viperafészekhez hasonlítanám ezt az országot, mint egy nációhoz, amelyiknek fényes a jövője. Eleinte 15 millió magyar miniszterelnökéről volt szó, de mostanra lejöttek ebből az üldözendő rétegek, úgyhogy aki a miniszterelnökkel harcol a többiek ellen, az már csak egy gazdag vezetővé kinevezett réteget, és annak családját tartja magyarnak. A többieket élősdinek a nemzet testén. Ezek a szopottgombóc vezetők és satrafa feleségeik meg pimasz kölkeik a nemzet. Ők hisznek a saját gazdagodásukban. A többieknek pedig a pusztulása a nemzet érdeke.
Aki nem fidesztag, az a viperafészekben csak az egér, aki hiába szaladoz.
@HaKohen: „De adaptálni és főképpen gondolkodni róluk érdemes lenne – ha erre utalsz, nagyon igazad van.” Igen, erre utaltam. Ahogy WiteNoir-nalk írt kommentemben próbáltam megvilágítani valami teljesen újra van szükség, mert egyrészt a helyek „foglaltak”, másrészt a vezetővel kapcsolatos várakozások nagyon hibásak és (tudatosan félreértelmezettek). Hogy ez mennyire így van, pont a tegnapi kommentelésünkkel (véletlenül) párhuzamosan az ATV-n a Havas a pályán-ban GFG erről beszélt. Tessék megnézni az első pár másodpercet (a link a végén, hogy befejezhessem a mondandómat). Szóval: az ún. „nagy ember” megközelítés (Bakacsi (2004), Szervezeti magatartás és vezetés, Aula kiadó, Budapest) alapul azon, hogy olyan vezetőre van szükség, aki erre született, karizmatikusak, impulzívak, képesek egy emberként felsorakoztatni a követőiket és ha jó vezetőt akarunk azt meg kell találnunk, várnunk kell rá. Mint Orbán Viktor. Ez a megközelítés azt mondja, hogy csak ilyen vezetővel érhet el sikert a szervezet/nemzet. G Fodor erre utal (nem kis cinizmussal) és ezzel a messiás várással szorítják gúzsba az éledező ellenzéki oldalt. Az én üzenetem pedig az lett volna, hogy a vezetéselméleti kutatások és gyakorlat pont, hogy nem igazolta ezt a feltevést, sőt számos vezető/vezetés mutatkozott eredményesebbnek úgy, hogy egyáltalán nem rendelkezett a „nagy ember” modellben elvárt tulajdonságokkal. Az a jó hír, hogy nem feltétlenül van szükség a másik oldalon OV-kre (persze, jó ha van/lenne), nem megtalálni kell a nagy vezetőt, hanem tudatosan felépíteni kell őt. Ehelyett az van, amit GFG is mond sajnos, és akkor itt a link (tényleg csak az első egy-két percről van szó): http://www.atv.hu/videok/video-20150214-havas-a-palyan-2-resz-2015-02-14
@Rhonin: ezt sosem értettem
a vezetéselmélet az valami spekuláció? vagy tapasztalatokból való leszűrés?
ha az utóbbi, akkor csak körül kell nézni, hányféle sikeres ilyen meg olyan van
(persze, a kérdés: mi a siker?) (újabb kérdés: ami siker egy vállalatnál, siker-e egy országnál?)
ma sokan mondják: O. sikeres (mert mondjuk, nyert választást /az, hogy vesztett, nem számít/)
szerintem meg rettenetesen sikertelen (mert mondjuk, egy sikerre esélyes ország szemétté válásához nagyban hozzájárult)*
ráadásul: mi a karizma? Merkel karizmatikusabbnak látszott a találkozójukon, pedig… (vagy ő a szürke karizmatikus árnyalata?)
a lényeg: bár JT nagyon szereti a tudományos megközelítést, nagyon megnézném azt a rengeteg grantos szerzőt, aki még G. Fodornál is okosabbakat mondana erről… (azért sem rakok ki szmájlit!)
*pontosabban viszonylag élhető országot élhetetlenné tett (ebben már nem közreműködött, hanem maga varázsolta)
@csársz:
A grantos szerzők általában lenézik azt a főleg amerikai irányzategyüttest (igen, sok szerzőből álló együttest), amelyet némileg leegyszerűsítve pragmatikus teóriák hordozóinak nevezhetünk. Támaszkodnak mások által kidolgozott elméletekre, kikisérletezett módszerekre, gyakorlatban bevált modellekre.
De ezt itt nem érdemes megvitatni, mert ennek több könyvtári irodalma és valódi gyakorlata van, amelybe – most nyugodtan tartsál szakmailag gőgösnek – nekem pl. néhány évtizedbe tellett, hogy jól beleássam magam a szervezeti alkalmazás szintjéig. És még mennyi hasonló ismerettömeg van, amelyről nem is hallottam.
Szóval – most megint szakmai gőggel mondom – első lépés az elmélyülés a vonatkozó vezetéselméleti vagy HRD vagy management science vagy akárminek nevezhető szakirodalomban. Második lépés lenne mindezen ismereteknek a makrotársadalmi alkalmazhatósága megvitatása.
Persze nem egy blogon.
@Rhonin:
Vettem egy nagy lélegzetet. Nem csak azért, mert a fülemen csordulnak ki a politikai vitaműsorok és hasonló internetes szövegek. Hanem azért is, mert géfodornak nem vagyok ájult híve (ez most understatement volt!). Utána sokáig öblögettem a számat.
Ami a messiásvárást illeti, ennek leginkább kulturális (szociálpszichológiai) vonatkozásai vannak, túl a napi pártpolitikán (lásd pl. Norbi vagy más celebek eseteit) – de ezt sem érdemes itt megvitatni.
@Mister Gumpy: Milosevity Jugoszláviája egy rakás szar volt. Ezen az alapon, minden afrikai diktátor, amelyik megtámadja a szomszédját a gloire-ra vágyik. A Louvre, a Champs-Elyseés, az IHES, a tíz Fields érmes az École Normale-ból, az a gloire.
@jotunder:
mno.hu/belfold/tortenelmi-emlekhely-lett-az-eotvos-jozsef-collegium-1245807
(Marha nehéz lenne leírni azt különbséget, ami a cikkből „árad” – és amit „szülőkeként” személyesen tapasztaltam. Hogy egy rakás valóban kiváló képességű gyerek hogyan „kallódik” érdemi koncepció és érdemi partnerség híján… )
@aronsatie:
😀
@HaKohen: nem gondolom teljesen komolyan a párhuzamot, de a homeopátiának is nagy szakirodalma van, és biztosan rendkívüli elmélyülést kíván
és valahogy nagyon nehéz komolyan venni egy tudományt, ha a legsikeresebb alkalmazói azzal kezdik: „az első lépés a sikerhez: hagyd ott a Harvardot, aztán majd meglátjuk”
@Rhonin:
z én üzenetem pedig az lett volna, hogy a vezetéselméleti kutatások és gyakorlat pont, hogy nem igazolta ezt a feltevést, sőt számos vezető/vezetés mutatkozott eredményesebbnek úgy, hogy egyáltalán nem rendelkezett a „nagy ember” modellben elvárt tulajdonságokkal.”
jó ezt olvasni, én is így gondoltam
(az meg külön vicces hogy egyesek gyurcsányban látták a nagy embert…)
@csársz: Időközben HaKohen megválaszolta a kérdést, de megerősítésként: igen, ez tapasztalatokból való leszűrés, sőt annál is több. Nagyon komoly kutatásokat és tudományt állítanak olyan dolgok szolgálatába, mint a tőzsde, biztosítás, piackutatás, közvéleménykutatás, stb., és a vezetés., azaz általában olyan problémák, ahol az emberek viselkedésének megjósolása, befolyásolása a tét, mert az a hatalom/pénz megszerzésének/megtartásának alapja.
Ha már szemantikai kérdéseknél tartunk: A gloire magyar fordítása dicsőség, de esetünkben talán helyesebb, ha dicsfényre, (azaz glóriára) gondolunk. Ki-ki döntse el, hogy ebbe beleérti-e a más vallásúak és a szegények üldözését, az idegenellenességet, a szomszéd népek elleni agressziót, és egyéb hasonló divatos népszokásokat.
@Rhonin: nagyon komoly tudományt állítanak a köz véleményének megtudására is (annyira, hogy szerintem ezek a kutatások pontosabbak, mint maga a választás, ami jó kis paradoxon), aztán a politikus (ha nem áll nyerésre) azt mondja: nem hiszek a k.*kutatásokban, és hívei pedig őrjöngve éltetik (a legjobb pedig, hogy ez a „nem hiszek” néha elég erővel rendelkezik ahhoz, hogy változtasson a kutatáson mért eredmény realizációján)
(és a tőzsde: magam néhányszor beszélgettem – igen, ilyen szerencsés voltam! – André Kosztolanyival, aki akármennyi könyvet írt a tőzsdéről, a tudomány szót valahogy sosem sikerült beleírnia, és ha megemlítettem előtte a tőzsdével kapcsolatban, nagyon szépen tudott nézni)
*k. mint…
@jotunder:
Az egyszeri K-Európainak nehéz ezt elmagyarázni. Itt a „nacionalizmus” legjobb esetben az impotens, mártírkodó melldöngetést, legrosszabb esetben az etnikai tisztogatást idézi fel az emberek fejében – és emiatt szimpatikus, vagy sem a többségnek. Most nagyon eretnek dolgot fogok mondani, de a jó értelemben vett gloire-hoz közel utoljára a Kádár-rendszer vége előtt nem sokkal jutott ez az ország…. előtte meg a 30-as években. Olyan volt amilyen, de azért valami volt. Orbán 98 óta ezt akarja reprodukálni igazából (merjönk nagyok lenni, stb.), de a második kormányzása óta végképp csak vértizzadós erőlködés a vége.
@WiteNoir: Egyetértek. Arra meg, hogy „…külön vicces hogy egyesek gyurcsányban látták a nagy embert..” azt tudom mondani: a fentiek alapján most már tudományosan megalapozva is megválaszolhatjuk azt a Ferenc saját maga által -mint DJ- nemrég feltett kérdést, miszerint „Should I stay, or should I go?”. Annyi kiegészítést tennék,hogy Viktorral együtt, ha lehet…
@csársz: Van ebben is igazság és a magyarázat is meg van rá, de ez újra nagyon messze vezetne.
@Rhonin:
A tragédia az, hogy Gyurcsány még mindig kiemelkedik a magyar politikai mezőnyből – pl. mert teljességgel hiányzik belőle az ellenzék többi részére olyannyira jellemző elképesztő gyávaság és naív – ne szépítsük – balfaszság; pontosan érzi, hogy Orbánnal szemben csak egészpályás letámadással és hiperaktívitással lehet nyerni, nem pl. heteket, hónapokat várni a következő tüntetésig meg útlezárásig. Persze a gond ott van, hogy általában meg sem áll a ló túlsó oldaláig – képtelen bármiféle önkontrollra, mindig száz ideológiai csatát akar vívni egyszerre és félelmetesen nem érti a magyar választók lelkivilágát, a saját szűk fanclubja (értsd: a ballib intelligentsia egy jól körülhatárolható, kormányképtelen részhalmaza) világnézetének akar állandóan megfelelni.
@snakekiller23: Én továbbra is kitartanék a saját elképzelésem mellett, miszerint arra, hogy még nincs megoldás egy problémára, a korábban már leszerepelt próbálkozást/fél megoldást nem érdemes újra előhívni. Az ellenzéknek, akikre „…olyannyira jellemző elképesztő gyávaság és naív – ne szépítsük – balfaszság…” pont azt kéne megfontolni, amiről fentebb tárgyaltunk. Van tudománya/gyakorlata annak, hogyan építsék fel magukat, nem kell a nagy emberre várni és pláne nem kell a már bukott „nagy embert” visszatapsolni.
@csársz:
A homeopátiához nem értek, ambivalens vagyok, de ez mellékág.
De amit a Harvardról meg a tudományról írsz, azt legnagyobb sajnálatomra nettó ostobaságnak tartom.
Itt különben sem arról az elméleti kérdésről van szó, hogy mit tartunk és meddig tudománynak. Szerencsére azokra a teóriákra és módszerekre, amelyekről fentebb írtam éppen a gyakorlatorientáltság jellemző.
Csak gondold meg, hogy mondjuk az első T-modelltől a legújabb drónokig mi minden jött létre az USÁ-ban és kapcsolt csúnya kapitalista országaiban – az emberierőforrás-fejlesztés kíséretében mondjuk Taylortól Lewinen át McClelandig és tovább… És utóbbiak valszeg eredményesek lehettek véleményed ellenére, ha azt a hatalmas és előretörő globális gazdaságot tudták istápolni, amelyet 50 éve is meg ma is a rothadó Nyugat címkével szoktak illetni. Amely köszöni jól van.
Szóval, hátrább az agarakkal management science vagy HRD vagy akármi ügyben.
Ami pedig a karizmát illeti:
Most járt nálunk egy kőműves a csőtörés következményeit rendbehozni, és saját kezüleg cipelt föl a II. emeletre (lift nincs) egy rakás cementeszsákot, csempésdobozt stb.
Na, neki volt karizma.
@jotunder: Ezek közül a Champs E valójában nem gloire, a többi meg nem nacionalizmus, még a pozitív patriotizmus értelemben sem…
@Mister Gumpy: Na Jótündér, most megkaptad! Kár volt koptatnod a klaviatúrádat, most összeomlott az egész mondandód eme észérvek és tapasztalati tények súlya alatt. (A Champs Eliseés tényleg nem a Gloire, hanem a Szajna partján van. Juj, ez még nekem is fájt!)
@Mister Gumpy: szamomra ez a Gloire. azert Bonaparte Napoleon emlekezeterol beszelunk, esetleg a Napkiralyrol, de Gaulle-rol. Magyarorszag sokkal kisebb, mint Franciaorszag vagy Nagy-Britannia, de mondjuk nagyobb, mint Svajc. az ETZH, az EPFL, a Nestle, a Credit Suisse, a Rolex, es persze a Rutli mezeje jelentik a svajci gloire-t.
Egyik legjobb írásod JT. De tényleg. A bajom csak az, hogy honnan vesszük majd ehhez a változáshoz a nacionalistákat, abban az országban igazi ragya-bunkók osztják az észt, és tisztelet annak a kevés kivételnek, aki nem korrumpálódott, fogát összeszorítva marad, mert oda tartozónak érzi magát. Vörösmarty-t komolyan véve ott is akar meghalni. Elegendőek lesznek e ezt a mocskot eltakarítani, mert szerintem ezt vér nélkül nem lehet.
@alexian: eleve senki sem fogja eltakaritani a mocskot. ra fog szaradni az orszagra. nem lesz itt semmi ver (ami mondjuk nem baj)
@jotunder: ERC starting grantekkel is foglalkoztam az NKTH-ban, köszönöm a kijavítást. Tisztában vagyok vele, hogy Szlovákia Magyaro. mögött kullog K+F és innováció tekintetében, ettől függetlenül Szlovákiában nincs pangás. Gazdasági értelemben biztos nincs. A kutatás-fejlesztés tökéletesen irreleváns eből a szemszögből, nem tudom, minek hoztad fel ezt példának (illetve sejtem, mert más adattal nem igazán lehetne alátámasztani a Szlovenszkó-Montenegró összehasonlítást).
@Fisk: ja, és a csehek, lengyelek, szlovének, baltiak mind mögöttünk vannak ERC-ben, ettől függetlenül ott sincs a magyarországi értelemben vett gazdasági pangás. Uff, kiszálltam.
@Fisk: itt csal arrol van szo, hogy van valamifele sajatos magyar gloire maradvany, ami nem is igazan a szocialista, hanem talan az azt megelozo rendszer maradeka. kicsit izolalt az egesz, egyaltalan nem vilagos, hogyan lehet ez barmifele fellendules resze, az vilagos, hogy letezik.
@balmoral: Quod licet jó vicc, non licet szóvicc. Bár én sem álltam meg.
Mindenkinek joga van úgy értelmezni a nacionalizmust, ahogy szeretné (ezért vagyok liberális (is)), de személy szerint de Gaulle értelmezését történelmileg megalapozottabbnak tartom, mint jotunderét.
„Patriotism is when love of your own people comes first; nationalism, when hate for people other than your own comes first.”
És ez egyébként tökéletesen leírja a magyar nacionalizmus jelenségét.
De persze értem, hogy nem arról a nacionalizmusról van szó, amit valóban látunk, hanem arról, ami liberális szemmel is elviselhető lenne (és ezzel nem azt akarom sugallni, hogy jt liberális, csak a közönsége az).
@Rhonin: Nem tudom, hogy a nacionalizmus a megfelelő kifejezés arra, amit ezekben az országokban látsz. Ezek büszkék az országukra, arra, amit a világban az adott országokkal azonosítanak, de a többség nem nacionalista, legfeljebb hazafias, lásd a fenti hasznos megkülönböztetést. Aki igazi nacionalista ott (és magát annak is tartja), az azért jellemzően rasszista, még akkor is, ha kulturális okoknál fogva ezt általában nem annyira nyíltan teszi, mint itthon a fideszesek és jobbikosok jelentős része.
@ulloiut: ez az egesz csak egy nyelvi kerdes. en pozitiv nacionalizmusnak nevezem azt, amit de gaulle patriotizmusnak nevez, es negativ nacionalizmusnak nevezem azt, amit o nacionalizmusnak nevez. nagyon hulyen hangzik a kokemeny patriotizmus, es nem eleg provokativ :)))
Ha mindenki úgy értelmezi a fogalmakat, ahogy neki tetszik, akkor képtelenekké válunk a kommunikációra. Ezt hívják mifelénk (a mifélénk) Bábelnek. A nacionalizmusról egész jó wiki-szócikk található hu.wikipedia.org/wiki/Nacionalizmus, ez nem áll ellentétben Jótündér fáin kis írásával. Az idegengyűlölő nacionalizmus a sovinizmus, ezt mi is így tanultuk a középiskolában.
@aronsatie: Valamit muszáj volt reagálnom arra az ex chatedra megnyilvánulásra, hogy mi tartozik a Gloire-hoz, és mi nem. A Place Pigalle például nyilvánvalóan igen. (Vagy nem?) A magyar Gloire utolsó sugara alighanem a bűvös kocka, ha eltekintünk Kovács Ákostól. (Ez nagyon durva vicc, bocsi!)
@HaKohen: egyáltalán nem szeretném bántani a szent vezetéselmélet-tudományt, le a kalappal előtte
de amit eredményeképpen fölhoztál, azt sajnos maga az eredmény nem bizonyítja, mert nincs ellenpróba (ahogy nem tudhatjuk azt sem, milyen mértékben voltak sikerének részesei Sztálin vezetéstudományi ismeretei)
tudod (és ezt @Rhonin: -nak is írom), egyszer láttam néhány igazi tőzsdeszakértőt a televízióban, akik egészen jól kerestek, és lenézően vitatkoztak egy hozzá nem értővel, aki viszont milliárdokat nyert a tőzsdén
de még egyszer: én hiszek a vezetéstudományban (nyilván Gates csak viccelt, amikor azt az előadást tartotta a Harvardon, aminek hatására Zuckenberg is otthagyta azt a jó kis helyet, ahová nagyon vágytam, de csak az unokám fog járni, erősen fogadom!)
@jotunder: fair enough:-)
@balmoral: Ha a bűvös kocka a gloire része, akkor egyáltalán nem állunk rosszul, és messze nem az volt az utolsó reménysugár.
@aronsatie: A Széles-féle örökmozgóra gondolsz? Az a dicsfényből is villanyt kovácsol.
@ulloiut: Ha ez a definíció: „Patriotism is when love of your own people comes first; nationalism, when hate for people other than your own comes first.”, akkor igazad van. Bár én továbbra is érzek egy hajszálvékony többletet a szimpla hazafiságnál, ami meg lehet, hogy inkább egyfajta protekcionizmus, de ez meg ellentmondásba keveredne a piaci liberalizmussal. Értem ez alatt, hogy pl. Svájcban tized annyi plázával nem találkozom, mint idehaza (nem vagyok egyébként pláza ellenes), és a kisebb városokban és településeken (ahol megdöbbentően nagy számban vannak vállalkozások, még komoly brandek is (tehát ott a vidék más értelmezést nyert, mint nálunk)) nagyon erősen a hazai, ráadásul környékbeli kistermelők termékeit „nyomják” (ami nem baj, mert a helyi kvázi kézműves svájci sajtnál pl. jobb nincs a világon). De coopoknál nagyobb üzleteket nem látok. Bajor terület és kisvárosok detto. Ott pl. még van is az a szlogen (Munchen tipikusan), hogy Laptop und Lederhose (arra is utalva, hogy nagyon is jól elfér egymás mellett a helyi hagyomány és a globális csúcstechnológia), és ha az ember egy helyi kocsmában kirendelne egy bolti Heinekent pl. (amit csak lenézően TV sörnek gúnyolnak) a helyi főzésű szűretlen búza sör helyett, hát eléggé végigmérnék az illetőt. És akkor az USA-ról még külön téma lehetne. De, még egyszer, mindezek egyértelműen személyes benyomások amelyekben valóban keverednek a fogalmak.
@aronsatie: @balmoral:
Nem tudom, miért kell szégyellni/gyalázni a szóvicceket?
Kosztolányi, Karinthy és társaik megvannak?
@csársz: Szerintem nincs ellentmondás, csak messzire vezetne egy komment lehetőségeihez képest a kifejtés. Egyrészt mind a „tanulatlan” tőzsde guru, mind Zuckenberg és a hasonlók követnek valamilyen stratégiát, van valamilyen implicit tudásuk, ami legfeljebb a következő körben lesz vizsgálat tárgya és épül be a tőzsde/vezetés stb. tudományba. Newtont és Galileit sem dobták ki, csak mert megjelent Eistein. És ha már Einstein (és ezt akartam elkerülni, hogy ne esszét írjak) a vezetés tudomány, tágabb értelemben a társadalomtudományok, maga az ember (emberi agy) működésének vizsgálatát/kérdéseit is egyre gyakrabban megközelítik azoknak a komoly tudományoknak (pl. matematika, kvantumfizika, relativitáselmélet, stb.) az oldaláról amiről eddig sokan csak azt hitték, hogy tisztán a természettudományok jelenségeinek leírására vannak (jelzem a társadalom is része a természetnek, ígyhát…). Erre talán a legjobb példa, ha érdekel: Roger Penrose: A császár új elméje című mű (ami igazándiból a gondolkodás, mesterséges intelligencia kérdését feszegeti, de jó példája annak, hogy a „nap végén” minden matematika és fizika) Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy a sokszor „lájtosnak” tekintett társadalom tudomány is tudomány, nem egyszer a legkomolyabb természettudományokkal is „megtámogatva”. De lehet, hogy csak a közgazdászok kisebbségi érzése beszél belőlem a matematikusokkal szemben :)))
@csársz:
Szent vezetéstudomány? Ezt kitől hallottad? Tőlem ugyan nem. Sok hülyeséget leírtak, amint más területeken is sokan.
Ellenpróba? Ne mondd, hogy nem tudod. Az egész huszadik századi bolsevik és álmarxista ideológia tárgyi szárba szökkenése, ami ezt ugyanúgy az imperializmus rút ármányának tartotta, mint pl. anno a kibernetikát, amelyből a számítástechnika kinőtt, a fölösleges pszichológiát, a nem kevésbé fölösleges szociológiát és í.t. Közben a világ másik része elment mellettünk.
Cukorhegy és Acélos mint döntő érv? Ne mán…
Viszont az unokádnak sok sikert kívánok. De tényleg.
@Rhonin:
Tartományokból, hercegségekbôl stb. alakult országok más utat jártak be.
A másik kérdés, hogy az önmeghatározás viszonyítás „valami ellenében”, vagy a saját „fényében” /gloire??/ képes elfogadni magát.
@HaKohen: Nem gyalázom, csak szégyellem, ha rossz. Éppen a fent nevezettek tisztelete miatt.
@HaKohen: Nem minden nyelvi humor szóvicc. Karinthy például az ún. intarzia nagymestere volt (az se szóvicc, csak szójáték), és egyszer feladták neki, hogy a mozit, akkori nevén a kinematográfiai műintézetet helyezze el egy intarziában.
Nem tartott sokáig és mondta:
Kohn haldoklik és fiainak indokolja, hogy miért bízza helyettük Grünre a boltot:
– Mondhat akármit akárki, nem adtok rá, fiaim, ű intézett eddig is mindent, ezután is ű fog.
@muci: A másik kérdés, hogy az önmeghatározás viszonyítás „valami ellenében”, vagy a saját „fényében” /gloire??/ képes elfogadni magát. Nem világos, hogy mire vonatkoztatva kérdezed (JT posztja, vagy valamelyik kommentem), de nekem erről az jut az eszembe, hogy az emberek egymáshoz való viszonyuk alapján úgy is megkülönböztethetők, hogy ún. külsőleg vezéreltek-e, vagy belsőleg vezéreltek-e. Az előbbi esetén az ember mindig a környezete ellenében, azokkal folyamatosan összehasonlítva definiálja magát, míg az utóbbi esetében önmaga fényében képes meghatározni magát. Amikor ezzel találkoztam, ott az volt egyébként a mondás, hogy egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, mindegyiknek meg van a maga előnye és hátránya.
@balmoral: Szemerédy, a teniszrajongó lemmája se gloár? Sir Andrew, a friss sütetű lovag se az?
@balmoral:
Mi köze Kovács Ákosnak a bűvös kockához ott a Gloire partján?
És ez az a Kovács Ákos, akivel anno Vitray Tamás készített interjút valamilyen rákellenes gyógyszer feltalálása alkalmából? Ja, nem, az Kovács Ádám volt.
De akkor ki a rák az a Kovács Ákos?