A két Korea újraegyesítése
Eredeti szerző: zsazsu4
Katona József Színház 2014. november 5.
Isten nyugosztalja édesjódrágacsurkapistabácsi, hogy megmondta anno, hogy ez az Ascher café mekkora egy métely.
Az.
Engem például folyamatosan mérgez a Katona. Sűrűn járok ide, de ez az előadás a kedvencem lesz egy darabig.
Kortárs francia dráma ritkán láthatunk ilyet. Nem értek hozzá — sajnos — ha meg kéne fogalmaznom, azt mondanám, szkeccs színház. Néhány perces jelenetek, mind a párkapcsolati problémák körül. Hétköznapiak, képesek elhidegíteni és kinyírni bármilyen kapcsolatot. Eltemetett, vagy soha ki nem mondott titkok, amin az egyik fél csak nevet, a másikból gyilkos ösztönöket hoz ki.
Szinte díszletmentesen, egy kanapén és akörül játszódik az egész, de a zseniális színészi játék miatt ez szinte mindegy is.
Olyan, mintha egy trambulinon ugrálnánk: egyszer fent, egyszer lent. A súlyos mélységekből frenetikus humorral röpít a magasba, csak kapkodjuk a levegőt.
Tudom, hogy ez egy nagyon komoly társulat, tehát elvárható a jó játék, de itt a színészek valahogy gyomorból hozzák a figurákat — sehol egy bicsaklás. Mindenki főszereplő és mindenki hibátlan.
Mégis kiemelem Szirtes Ági és Kulka János 27 év házasság után jelenetét — mélyebb, mint a Mariana-árok.
És ami az előadást felejthetetlenné teszi, az alcím, Szécsi Pál dala. Körbelengi, mindenhol ott van, még az egyik jelenetben megszólaló mobiltelefon csengőhangja is ez. Ez a végig ott döngicsélő zene az, ami a szkeccs színházból egy kerek egész és érett előadást varázsol.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519284-67e1b2807ece1' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519284&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519284-67e1b2807ece1&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519284-67e1b2807ece1' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Ha otthon vagyunk Katona kötelező menet 🙂
Szinte azonnal láttuk, sokkolóan jó volt, nekem a katonának bevonuló srác szüleinek a párbeszéde ütött a legnagyobbat, bár szinte vétek bármit is kiemelni.
A dal pedig tényleg ad valami pluszt és mi hazafelé azt énekeltük (úgy hogy a dal után bő egy évtizeddel születtünk).
@csizsikpizsik: Ha már így magunk közt maradtunk… 🙂 Mikor ti láttátok, akkor is volt beletapsolás- az előadás közben?
@zsazsu4: mikor mi, akkor volt, pl a Kulkás éneklésnél, amikor az Ötvös András és a Borbély Alexandra várja haza a férj&feleségüket.
(De amúgy nekem a (nem sokszori) ‘jelenet utáni’ vagy szünetbeli tapssal nincs túl nagy bajom. Amivel viszont ki lehet ölni a világból az a „belépanagyszínésztaps”. Ezt régebben nyomatták pl a József Attila Színházban.)
@OoOoOo: Jujj, de jó! Örülök neki, mert ehhez az előadáshoz ez való szvsz., tegnap Nagy Ervin lakodalmasánál őrjöngtünk. 🙂
@zsazsu4: (ja és még annyi, hogy nem „édesjódrágacsurkapistabácsi” , hanem „naggggyonteheccségescsurkapistabácsi”, ki is kerestem a végfrusztrált ámdeésmégis csontgrafomán dudenbuch blogkispajtás vonatkozó posztját:
dudenbuch.blog.hu/2011/10/08/tehetsegtelen_talpnyalo_senki )
@OoOoOo: jujj 🙁
@zsazsu4: Kulkánál meg amikor Nagy Ervin a szintin nyomta mint valami 86os sulibulin:)