A legkedvesebb magyar íróm…
Eredeti szerző: zsazsu4
…halt meg kedden.
Nyugodj békében Fejes Endre!
„Nyári estéken fönt ültünk a pad támláján, szorosan, mint dróton a madarak, lábunkkal harangozva a levegőben, és szájharmonikáztunk. Ahogy megzörrent orrunk előtt a bokor, ledobtuk magunkat a földre, készen arra, hogy elfussunk. De nem a csősz, hanem ő jelent meg, a hazudós. Soha nem használta az utakat. Szabadon járt, mint a halak a tenger vizében, keresztül a tér gondozott füvén-bokrán, és ezért is hallatlanul csodáltuk valamennyien. Előfordult, hogy a csősz megkergette, ilyenkor fürge, tornacipős lábát megszaporázta, és vissza-visszanevetett, ahogy a távolság nőtt közöttük. Később valamelyik bokorból megint előbukkant, és komoly ábrázattal mesélni kezdte valószínűtlen történeteit. Előfordult az is, hogy a csősz megfogta. Ilyenkor pufogott hátán a bot, úgy vitték be a Kenyérmező utca sarkán levő rendőrőrsre. Olykor idézést kapott a Szerb utcai gyermekbíróságra, és mi áhítattal és tisztelettel bámultuk őt. Később elmesélte, hogy a rendőrbíró magázta, majd megkérte, négy órát maradjon a fogdában. Megesett, hogy napokra eltűnt. Mikor újra megjelent, elkért egy cigarettavéget, és nagyokat szipákolva közölte, hogy a Margitszigeten, a Palatinus szállóban lakik pillanatnyilag, mert otthon ciánoznak.
– A szálló mennyezete színüveg, besüt a hold, és ha végigdőlök a selyemágyon, a csillagokat számolom. Reggel csöngetek, és csodálatos ezüsttálon egy egész libamájat hoznak be. A portás meg szalutál – és hegyeset köpött a kavicsok közé, mert a nyelvét csípte a nikotin.
Később lejött az apja, félszemű, goromba bádogos, és nadrágszíjjal keményen elpüfölte, majd nyakánál fogva cipelte haza. Sokáig, még a Berzsenyi utca végéről is visszahallatszott keserves jajgatása.”
A hazudós
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519057-678e8266b7576' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519057&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519057-678e8266b7576&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519057-678e8266b7576' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Requiescat in pace.
(Mellesleg vátesz:
„És majd Viktor jön és mesél nekünk,
Ismeri a csodát
És majd Viktor jön és álmod virrasztja
Elűzi a halált
És majd Viktor jön, tud ezer varázst
Bíznod kell igazán
És majd Viktor jön és tenyerében csillag
Rád vigyáz ezután.
És majd Viktor jön és szó a hatalma
Az egyetlen csoda
És majd Viktor és álmaid őrzi
Szép varázs dala
És majd Viktor jön, ő nagy varázsló
Ismeri a csodát
És majd Viktor jön és egyet mond
S a halál odébb áll.”)
🙂
:/
🙁
és az enyém is…….R.I.P.
Nagyon szerettem. A Rozsdatemetőt szinte évente újraolvastam.
R.I.P.
Nagy író volt, ha sokan már elfelejtették is, mint annyi kollégáját. De őt méltatlanul.
A Rozsdatemető nagy regény volt.
És a korábbi lírai novellái (mint például éppen a Hazudós) is csodálatosak.
R.i.P.
A Rozsdatemetőt olvastam. Stílusában gyönge Hemingway-epigon. De korrajznak nem olyan rossz.