Eredeti szerző: szempontpuska

Elcsalt magyar aranycipő, megkezdődik a válogatott diadalmenete, bajnokavatás az Üllői úton, újkori történetében először esik ki az MTK-VM. 1981 tavasza következik. Az év, amikor visszatért a remény.

 

Bajnokság

Az 1980-as ősz egysíkú volt, ezt kár lenne tagadni – ezzel a verdikttel kezdi a záruló évad értékelését az OTSH hivatalos lapja. Gyengeségünk tünetei – címszó alatt a védekezési rövidzárlat, a követő emberfogás (hiánya), a lassú indítás, védőink támadójátéka, a támadók magányossága és a futás teljes fegyverzetben pontok alatt foglalja össze Barcs Sándor értékítéletét. Mint látható, nem túl rózsás hangulatban nézett a magyar futballvezetés az előtte álló időszakra. Bármilyen pesszimisták is voltak akkoriban, akadtak azért bíztató jelek. A Diósgyőrnek össze kellett omlania (…) ahhoz, hogy észre vegyük, milyen kiváló játékos is Szántó Gábor – jegyzik meg. Az „ősz másik napsugara” – ahogyan írják – a Nyíregyháza. Amelyről mi magunk már a sorozat előző részében kimerítően írtunk. A Fradi a „felüljáróról” kezdi a tavaszi idényt és még csak most jön a Tatabánya nagy menetelése. 

Kovács I. (Tatabánya) elhúzza a labdát Kardos mellett. TBSC-Ú.Dózsa=5:0

Helyenként kicsit visszanyúlva sorozatunk előző részének időszakába is, csemegézzünk most a bajnokság meglepetéseiből:

Régi igazság, hogy bajnokságot újoncnál kezdeni rossz ómen. A közönség lelkesedése és a feljutók bizonyítási vágya szárnyakat ad a hazai csapatnak, és ez gyakran elég egy nagyobb tudású, rutinos ellenfél legyűréséhez is. Így járt a Videoton, amely a csepeli nyitányon sima négyest kapott és még gólt sem tudott rúgni. Nyert a Kaposvár is a PMSC ellen (2:1), valamint – ahogy akkor megírtuk – a Nyíregyháza a a DVTK-val szemben (2:0). A Kaposvár egyébként (még szintén ősszel), kiesési rangadón 4:2-re lelépte a Hungária körúton a botladozó MTK-VM-et.

Koritár lő az Újpest kapujára

Apropó MTK-VM! Történetének egyik legszomorúbb évéről kell még néhány szót ejtenünk most ugyanitt. Ahogy lassan kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a kék-fehérek nemcsak átmeneti formahanyatlással, hanem súlyos kiesési gondokkal küzdenek, a szurkolók egyre éberebb tekintettel figyelték, hogy hány fővárosi csapat – úgymond – „hullajt” majd el pontot Morgósékkal szemben. A lelátón egyre gyakrabban skandálták azt a bizonyos téli ruhadarabot…

Visszatekintve az eredményekre, nem taglalnám a nyilvánvaló hátterét, de azért akad egy pár beszédes példa: Igaz, a dobogós Fradi és a Vasas rendesen helybenhagyták a kék-fehéreket oda és vissza. A Hungária körúton 3:1-re ill, 4:1-re győztek, az Üllői úton és a Fáy utcában pedig 4:2 és 3:0 volt a hazaiaknak. Kellettek a pontok a Vasasnak és a Fradinak is. Ezeknek a találkozóknak volt tétje. És ahol tét van, ott a kék-fehéreknek nem osztottak lapot akkoriban.

Bunda??? Kakas térden, a gólszerző Boda a hálót szaggatja. Itt még egyenlített az MTK-VM

Ami az MTK-VM további eredményeit illeti a többi fővárosi csapattal szemben, a kor futballviszonyait ismerve, nem kell különösebben kommentálni, elég ha a tényeket ideírjuk: A kék-fehéreket semelyikük sem tudta (?)megverni. Micsoda véletlen! A Honvéd otthonában 3:3, Újpesten 2:2, Csepelen és a Volánnál békés 1:1 volt a végeredmény. A Hungária körúton a Honvéd kikapott, a lilák és a Csepel 1:1-re, a Volán pedig 2:2-re végzett. Szentmihályi Antal – majd a 18. fordulótól (néhány tavaszit ui. előrehoztak) – Szarvas László legénysége az egész bajnokságban mindössze négyszer tudott győzni (vendéglátóként a Honvéd, a Pécs és a Rába ETO ellen), egyetlen idegenbeli sikerét pedig a ZTE ellen könyvelhette el. Ezt meghaladóan a döntetlenek tucatja (14 db) már kevés volt ahhoz, hogy az előző évi, még tisztességesnek számító 8. helyezés után kiharcolják a bennmaradást. Utolsó előttiként 34-60-as gólkülönbséggel, mindössze 22 ponttal a másodosztályba szorultak. Pontjaiknak csaknem a felét a fővárosi csapatoktól szerezték kapták, melyek közül csak a már említett két dobogós verte meg a nagymúltú MTK-t.

Kiss L. fejel, Gujdár már tehetetlen. Ezzel lett 3:3

Továbbhaladva az eredményeken, a végül „tökutolsó” Dunaújváros 4:1-re lépte le a dobogóról éppen hogy lemaradt Videotont a bajnokságban.

Baranyi látványos mozdulata (háttérben Kolár)

A szerencse forgandó! A nyolcadik fordulóban az Ú. Dózsa 5:1-el kiütötte a PMSC-t, majd a következő mérkőzésen Tatabányán már 5:0-ra kapott ki. A rákövetkező meccsen viszont az egyébként gyengélkedő Diósgyőr az, amely 3:0-ra meglepi a diadalittas bányászokat saját otthonukban. Ez volt a Tatabánya egyetlen hazai veresége az egész bajnokságban. Lakat dr. csapata egészen elképesztő tavaszt produkált. Az utolsó hét mérkőzését zsinórban megnyerte, ráadásul úgy, hogy közben egyetlen gólt sem kapott. Az áldozatok a ZTE, a PMSC, a Békéscsaba, a Volán, a Debrecen, a Csepel és a Videoton voltak. A tavaszi idénynek a 6. helyről nekiinduló Bányász 28 pontot szerzett (12 győzelem-4 döntetlen-1 vereség; 28 lőtt és 11 kapott gól). A bajnok FTC ehhez képest tavasszal 26 pontot gyűjtött.

 

Ez közel volt! Helyzet a tatabányai kapu előtt

Mi van még?! A 11. fordulóban az Üllői úton, 32.000 néző előtt FTC-Ú.Dózsa= 0:3! (állítólag isteni virslit árultak ezen a meccsen. Sajnálhatja aki nem evett belőle!   😀) Ez meg a Fradinak az egyetlen hazai veresége. És a következő fordulóban? Ferencváros-Bp. Honvéd= 4:2. Nyilasi ezen a rangadón egymaga három gólt szerzett.

És még néhány eredmény: Ú.Dózsa-Nyíregyháza= 1:2. A tavaszi nyitányon FTC-Videoton= 3:1.

Nyilasi a nyíregyházi kapu előterében

Nota bene a Videoton is egyetlen hazai vereséget szenvedett, ezt a Debrecennel szemben (0:1). A Loki egyébként 11 mérkőzésen át tartó (!) veretlenségi sorozatot produkált a bajnokságban. Menyhárt, Kerekes, Kiss, Szűcs (kapus), Garamvölgyi, Sallai és Jankovics voltak a sztárok. Ennek köszönhetően az őszi 14. hely után, a tavaszi idény harmadik legjobb gárdájának bizonyult. Ez összességében a 6. helyhez volt elég a(z akkor még) kék-sárgáknak.

Az idény két legnagyobb arányú veresége a Voláné: A Vasas 12:1-re, a Videoton 7:2-re mosta le a közlekedésieket.

Jancsika „szerelte” Kozmát…

A bajnokságot végül az őszi első Ferencváros nyeri meg. Pályaválasztóként ők szerepeltek a legjobban (vendégként pedig a Vasas). A piros-kékek ott vesztették el a versenyfutást, hogy hazai pályán kevesebb pontot gyűjtöttek, mint idegenben. Na és persze a Tatabányával szemben, amely a fenti sikerszériával története legnagyobb sikerét érte el: Ezüstérmes lett!

A zöld-fehérek 75 góljából Nyilasi harmincat rúgott (és…izé… bólintott). Ezzel aranycipős! Vagy mégsem …? Nos nem. Sajnos. A baráti Bulgáriában ugyanis később fejeződött be a bajnokság – és mit ad Isten! – Georgij Szlavkov a Slavia Sofia játékosa az utolsó mérkőzésén 4 (!) gólt lő, ez pont elég ahhoz, hogy megelőzze Nyílt. A rossznyelvek szerint azon a meccsen egyik gólját úgy lőtte, hogy egy csapattársa kicselezte még a kapust is, majd a gólvonalnál bevárta Szlavkovot, hogy ő értékesítse….

Nyilasi elől Katzirz szedi fel a labdát, háttérben Róth

Az FTC 5 évvel bajnoki címe után, ismét az élen végzett. Kevesen gondolták akkoriban, hogy több, mint tíz évet kell majd várni a következő aranyéremig.

Válogatott – út a VB-re

A nemzeti tizenegy tavaszát ezúttal vendégszerzőnk, paraj tolmácsolásában tekintjük át.

Mészáros – Szántó, Kerekes, Garaba (Baranyi), Tóth J. – Tatár, Nyilasi, Kardos – Dajka, Kiss L. (Pásztor), Törőcsik.

Mészáros – Martos, Bálint, Garaba, Tóth J. – Müller (Varga J.), Csapó (Szántó), Mucha – Fazekas, Kiss L. Törőcsik.

A fentiek következtében néhány játékos szinte a semmiből tért vissza a címeres mezhez:

Müller Sándor, csaknem 5 éven át nem volt válogatott, miután 1975-ben olimpiai selejtezőn “agyonvertek” minket a bolgárok (és ezzel nem jutottunk ki az 1976-os olimpiára 2 arany és 1 ezüst után … ), és 5 év után is csak egyszer, Lakat Károlynál 1980 elején mígnem megint “felfedezték”. Utolsó válogatott mérkőzese majd a belgák elleni VB mérkőzés.

Mucha József: 1975-ben, a lengyelek elleni 2:4 után, 1981-ben Valenciában volt ismét válogatott, ez csaknem 6 éves kihagyás…utolsó válogatott mérkőzése az angolok elleni VB selejtező Budapesten. A VB-re már nem jutott ki.

Martos Győző: 1979-ben még Kovács Ferenc cserélte be a Szovjetunió ellen Tbilisziben, ezt követően a 81-es spanyolok elleni mérkőzésen tért vissza és valamennyi VB meccsen játszik majd.

Martos Győző 1971-től nyolc bajnokságon át játszott zöld-fehérben. 202 mérkőzés, a jobbhátvéd poszt abszolút birtokosa. Tizennyolcszoros válogatottként, 30 évesen távozik az Üllői útról, de – ahogy mondja – a Fradi örök szerelme marad. Távozásának oka banális: a Volán lakást kínált neki. Ráadásul a fiatal Szántó helye biztosnak látszott a címeres mezben. A Népsport posztonkénti rangsorában még hosszú ideig vezeti a rangsort, bár ellentétben a Ferencvárossal, a Volánban védőként nincsenek támadó feladatai. Korábbi riválisai, Török Péter és Paróczai már nem tudják elvenni tőle a 2-es mezt. Mészöly tehát egy kiscsapatból, a Volánból hívja vissza a válogatottba. De rövidesen a belga Waterscheihez igazolhat idegenlégiósnak, amellyel a következő évben a KEK-ben egészen az elődöntőig jutnak. Csak a későbbi kupagyőztes Aberdeen tudja majd megállítani őket.

Martos és Keegan harca a budapesti magyar-angolon

Martos Győző 34-szeres válogatottságig viszi. Egyszer bajnok a Fradival, 4 magyar és egy belga kupagyőzelme van. Az FTC örökös bajnoka, visszavonulása után sportvezető, a Volán ügyvezető elnöke (1984-1991), később elnöke (1991-92). Aktív labdarúgó pályafutását a Thor Genk színeiben fejezi be. A Mészöly korszak végén, az 1983-as koppenhágai 1:3 alkalmából búcsúzik a válogatottól.

Bizakodva vághatott tehát neki a VB selejtező sorozatnak a válogatott. Az első állomás Luzern, ahol megintcsak elképesztő események történtek:

A magyar válogatott nem zavarodott meg attól, hogy két kulcsjátékosa, Nyilasi és Katzirz nem játszhatott (Nyilasi az utolsó pillanatban belázasodott, míg a pécsi kapusnak eltört egy ujja),  aztán nem zuhant össze attól sem, hogy az ellenfél szerezte meg a vezetést, sőt a félidő végén nem mi kaptunk, hanem mi rúgtunk gólt – Törőcsik féltérden állva gólpasszt ad …

 Figyeljétek ahogy Bálint versenyt fut a svájci órával!!!

 

– majd a második félidőben megint csak hátrányból visszahozzuk a meccset döntetlenre.

Müller büntetője, Burgener már tehetetlen. 2:2

Mintha ez egy másik csapat lenne, egymásért is küzdenek a játékosok, koncentrálnak a döntő pillanatokban… szokatlan erények voltak ezek akkoriban. Még az is belefért, hogy Sulsert egyszerűen nem tudtuk tartani. (Igaz, ő akkoriban bombaformában focizott, pl. a 79-es BEK sorozat legjobb góllövője, többek között kettőt hintett a Real Madridnak és a Nottingham Forestnek is).

Következett a magyar-román, Budapesten, akikkel nem játszottunk azóta, hogy az 1972-es EB negyeddöntőben drámai hármas csatában legyőztük őket. Szóval jöttek a románok, Raducanu, Camataru, Stoica, Iordanescu és társaik, tele önbizalommal, hiszen az angolokat pl. legyőztek Bukarestben, Londonban pedig döntetlent értek el  (és ezek a románok nem jutottak ki végül … ). Maga a mérkőzes tipikus egygólos meccs volt, Fazekas (de jó, hogy visszatértek a légiósok…) remek gólpasszt kapott egy román védőtől, és okos gólt rúgott. Innentől markolhattuk a fotel karfáját, mert jó néhány helyzetük volt a vendégeknek, de a magyar válogatott (Katzirz-Martos, Bálint, Garaba, Tóth J.-Müller (Szántó), Nyilasi, Varga J.-Fazekas, Kiss L. (Bodonyi), Törőcsik –  ekkor már ihletett (szerencsés…) időszakban volt, hogy mennyire, azt majd Oslo-ban láthattuk egy héttel később.

Nyilasi és a román kapus, Iordache. Nem lett gól!

Fazekas sorsdöntő gólja:

 

Góóóól !!!

A selejtezők előtt sokan úgy gondolkodtak, az otthoni meccseket nyerni kell, idegenből pedig lehetőseg szerint 1 pontot el kell hozni. Ennek jegyében csordogált egy héttel később a norvég-magyar első félideje, aholis Bálint helyett a békéscsabai Kerekes játszott, egyébként az összeállítás ugyanaz volt.  A második félidőben hatalmas védelmi hiba, Thoresen árván, egyedül a 16-oson belül és máris 1-0 oda… Viszont ez nem az a válogatott volt, amelyik összeroppan ettől, ellenkezőleg! Egy – nem létező – szögletre Kiss Laci Kieft módjára érkezik, majd két perc múlva zseniálisan ível a kapus felett és 2-1 ide!!! Szinte hihetetlen volt, a fordulat és annak gyorsasága is. 

 

 

 

Ott álltunk tehát, 3 VB selejtező után a maximális 6 pontból 5-tel…A labdarúgás a világ legkiszámíthatatlanabb csapatsportja…ha nem Argentínába megyünk túrázni (hanem pl. Afrikába, ahol esetleg sima győzelmeket aratunk), ha nem hallgat Mészöly a játékosokra, ha Luzernben Törőcsik nem tudja féltérden állva is továbbpasszolni a labdát, hogy aztán Bálint hanyatt esve beguríthassa (vajon hány akciógólt rúgott Bálint pályafutása során ..? ),  ha a román védő nem ad gólpasszt Fazekasnak Budapesten, ha a bíró nem ítél szögletet Oslo-ban, sok-sok ha. Viszont végre egyszer nem ellenünk fordultak a dolgok és persze a labdarúgás egy sportág, ahol nincs “ha”.

A tavasz utolsó meccse népünnepélynek indult: negyedszázad után ismét Magyarországon Puskás! Le a kalappal a szervezők előtt, akik pont a magyar-angol előmeccsének tették az öregfiúkat, köztük Puskással, aki futni nem tudott már, node a bal lába …

Állnak: Szentmihályi, Budai, Tichy, Várhidi, Kárpáti, Mahos, Bundzsák, Novák, Mátrai Guggol: Szusza, Hidegkuti, Puskás, Tóth M., Fenyvesi, Berendi

Minden adva volt tehát lélektanilag is, hogy folytatódjon a diadalmenet, egy gond volt csak: az angol válogatott sokkal jobb csapat (volt már akkor is), ráadásul előző héten Svájcban kikaptak (Sulser!), tehát nekik létfontosságú volt ez a mérkőzés, ami egyébként – bár viszonylag sima angol győzelmet hozott – közel sem volt lehangoló. Méltó ellenfelek voltunk. Brooking vezető gólját Garaba (…) még kiegyenlítette – megintcsak Törőcsik zseniális gólpassza után -, de Brooking újabb, legendás gólja, valamint egy teljesen jogtalan angol 11-es már túl sok volt ennek a csapatnak: Katzirz-Martos, Bálint, Garaba, Varga J.-Müller (Komjáti), Nyilasi, Mucha-Fazekas (Bodonyi), Töröcsik, Kiss L.  

0:1-nél felső léc!

A mérkőzés összefoglalója (8’29”): – ami 5,25-nél történik, azt nem felejtjük el

 

Ez is nagy helyzet volt! Kiss L. elrobog, de az oldalhálóba lő. 

Világosan látszik, hogy kialakult egy viszonylag stabil csapat, törzstagokkal. Kicsit talán sok volt a Vasas, és volt-Vasas játékos a keretben … (Müller, Komjáti, Kiss L. Izsó), egy olyan időszakban, amikor a Fradi bajnok lett (2 válogatottal), a Tatabánya pedig ezüstérmes (1 válogatott)…dehát akkoriban aligha merte volna bárki, csak halványan is kritizálni azt a csapatot, vagy pláne a szerencse faktort emlegetni ..(és el kell azt is ismerni, hogy Kiss L. alighanem élete formájában volt,  Izsó is rúgdosta gólokat a bajnokságban) Viszont ez a szemlélet visszaüt majd egy év múlva, amikoris a Rába ETO “összezavar” mindent…

Izsó és a pécsi Schulteisz párharca

Mindenesetre 1981 nyarára a selejtező csoport állása ez volt:

1.Anglia             6 mérkőzés 7 pont

2.Románia         5 mérkőzés 6 pont

3.Magyarország  4 mérkőzés 5 pont

4.Svájc             5 mérkőzés 4 pont

5.Norvégia        6 mérkőzés 4 pont  

Annyi látszott már, hogy az angolok alighanem továbbmennek simán, nekünk pedig itthon le kell győzni a norvégokat és a svájciakat. De az is látszott, hogy őrült egy csoport ez, még bármi lehet.

 paraj

Sikerült! Bálint, Tóth J. és Varga a győzelemmel felérő svájci 2:2 végén

Magyar Kupa (MNK)

 A Magyar Népköztársaság Kupa döntője előtt még rengeteg kérdőjel izgatta a szurkolókat a bajnoksággal kapcsolatban. Még versenyben volt az aranyéremért a Vasas, a dobogóért a Bp. Honvéd, élethalál harcot vívott a kiesés ellen a szebb napokat látott DVTK, s csak az volt a biztos, hogy az elődöntők negyedik résztvevője, az Ú.Dózsa a középmezőnyben végez.

Az elődöntőket és a döntőt (szokatlan módon volt még meccs a harmadik helyért is) az NB I-be feljutó SZEOL AK stadionjában, Szegeden rendezték:

DVTK-Ú.Dózsa= 2:1; Vasas-Bp. Honvéd= 2:1

Megismétlődött tehát az előző évi döntő, ahol akkor a vasgyáriak nyertek 3:1-re.

A Vasas visszavágott! Izsó Ignác magányos góljával az angyalföldieké lett a trófea.

Vasas: Mészáros – Szabó, Híres, Hegedűs, Kántor – Birinyi, Halász, Zombori, Rixer-Izsó, Kiss L. Edző: Bundzsák Dezső

DVTK: Szabó – Szántó, Oláh, Theodoru I. – Kádár, Tatár, Görgei, Szemere – Borostyán, Theodoru II., Fekete (Szlifka). Edző: Deák István

 

 Játékvezetés

Palotai két élete

 

 

A tények makacs dolgok.

A 70-es, 80-as években a magyar futball legrangosabb szereplője a világszínpadon Palotai Károly volt. A Bíró. Nagybetűvel.

 

Történetünk főszereplője egyedi eset. Két szempontból is.

1. A nemzetközi játékvezetés történetében mindmáig ő a legsikeresebb játékos.

2. Három csodáról maradt le.

 

Játékoskarrier

 

Palotai 1955-ben Csabáról került Győrbe. Mindkét város magénak vallja, itt is-ott is büszkék rá.

1956-59 közt tett egy gyors kitérőt, 3 évig a németországi Freiburg csapatában játszott.

Aztán hazajött onnan és itthon csinált karriert.

Ez sem volt túl gyakori akkoriban.

 

59 és 67 között gyakorlatilag nem volt nélküle Győri ETO.

Középpályán játszott, a támadásépítés volt a feladata.

Robusztus volt, higgadt és pontos.

Irányító és csapatkapitány. Fix pont.

 

63-ban-Albert ide, Mészöly oda, Göröcs emide, Tichy meg amoda- a Győr nyerte a magyar bajnokságot. Furcsa bajnokság volt, egyfordulós, ősszel játszották le.

13 meccsen rúgtak 20 gólt, ami nem túl sok, de csak 7-et kaptak, ami viszont ijesztően kevés.

(Edző: Hidegkuti Nándor)

 

A csapat válogatott játékosok nélkül üzemelt, arra ott voltak a kor sztárjai a Fradiban, a Dózsában, a Vasasban.

 

64 őszén elindultak a Bajnokcsapatok Európa Kupájában.

A Tóth – Kiss, Orbán, Tamás, Palotai, Máté, Keglovich, Győrfi, Orosz, Korsós, Povázsai összetételű csapat addigra fejlődött támadójátékban is valamit.

 

A keletnémet Chemie Leipzig ellen összesítésben 6-2-vel, a bolgár bajnok Lokomotív Szófia ellen a két meccsen 8-7-tel mentek tovább. A DSW Amsterdam ellen elég volt a 2-1, igaz, ott Jan Jongbloed védett, 10 évvel később a VB-döntőn a németek is csak kettőt rúgtak neki.

 

A Győr eljutott a 4 közé, ahol a címvédő Benfica ellen estek ki, 65 májusában 70.000 néző szurkolt nekik a Népstadionban….

 

Palotai lemaradt egy BEK-döntőről. Másik lemaradását a 64-es tokiói olimpián szedte össze.

 

A dr. Lakat Károly edzette együttes a svédek és a spanyolok búcsúztatásával jutott ki. Aztán 5 meccsen 22 gólt rúgva és 6-ot kapva (gólkirály: Bene Ferenc) megnyerte az olimpiát.

A Szentmihályi-Novák, Orbán, Ihász-Palotai, Nógrádi-Farkas, Csernai, Bene, Komora, Katona összetételű együttesből egy ember nem jutott el a csehszlovákok elleni aranymeccsre.

 

Palotai sérülés miatt lemaradt az olimpiai döntőről is.

(Ahhoz képest, hogy a selejtezőktől kezdve 8 meccsen át végig ott volt a csapatban, nem lehetett túl boldog.)

 

Palotai másik élete

 

1969-ben vezetett először NB I-es meccset, 14 év alatt összesen 215-öt. Robusztus volt, higgadt és pontos-pont olyan, mint játékos korában. Minden csibészséget ismert és remekül tudta csitítani az indulatokat.

 

 

Palotai egyik „törzsvendégével”: Ebedli Zoltánnal 

 

72-ben lett FIFA-bíró.

Azidőtájt vezettek is, lengettek is, partjelzőként is üzemelt néhány érdekes meccsen.

 

74-ben a németországi VB-n közelről nézhette, hogyan szedik szét Johann Cruyff-ék Uruguay-t a csoportmeccsen.

Első VB-je volt, elég jól sípolhatott, mert – kevesen tudják róla – ő volt a világbajnoki döntő (NSZK-Hollandia 2:1) tartalék játékvezetője. Abban az évben vezették be ezt a rendszert…

 

Ez volt a harmadik lemaradása. BEK-döntő, olimpiai döntő, VB-döntő – szép sorozat.

 

A Sors aztán rendesen nekifogott, hogy kárpótolja. 1975-ben ő dirigálja a Mönchengladbach-Twente UEFA kupa döntő első meccsét.

 

1976-ban Glasgow-ban BEK-döntőt vezet a skótok búcsúzó sztárbírója, Davidson helyett, a fénykorát élő Bayern München (Maier, Beckenbauer, Müller, Rummenigge) harmadik győzelmét (1-0) szerzi, a francia St. Etienne ellen.

 

1978-ban 3-szor szerepel az argentinai VB-n, az osztrák-spanyol csoportmeccs után megkapja a középdöntő leggyilkosabb találkozóját: Argentína-Brazília (innen Passarella, Ardiles, Kempes, onnan Socrates és Zico).

Simán lehozza a meccset, utána argentin és brazil drukkerek is kérnek tőle autogramot.

A brazilokat még egyszer látja: ő az egyik partjelző a 3. helyért vívott Brazília-Olaszország meccsen.

 

Szintén 78-ban mellékfeladatként a BEK-győztes Liverpool és a KEK-győztes Anderlecht meccsét dirigálja az európai Szuper Kupáért.

 

Hogy teljes legyen a sorozata az európai kupákat illetően, 79-ben tébolyítóan fordulatos, hosszabbításos KEK-döntőt vezet: a Neeskens-szel, Krankl-lal, Asensivel felálló Barcelona 4-3-ra veri a Düsseldorfot (két reményteljes fiatal testvér: Thomas és Klaus Allofs a túloldalon.)

 

Többen úgy vélik, Palotai kb. ezidőtájt van a csúcson.

 

A 80-as EB-n már csak egy meccs jut neki, nincs is szebb, mint olasz-spanyolt vezetni, két higgadt nép. Neki való feladat.

 

A Sors úgy véli, ad még valamit, cserébe az elmaradtakért.

81 tavaszán, 5 évvel a glasgow-i meccs után ismét rábízzák a BEK döntőjét, két kiscsapat vár rá Párizsban: a Real Madrid és a Liverpool. A mérkőzést az angolok nyerik.

 

1982-ben szerepel harmadszor és utoljára VB-n, a spanyol sportdiplomácia a rendező jogán elintézi neki, hogy NE ő vezesse a nyitómeccset, állítólag a Real a ludas a dologban, rossz néven vettek egy dupla kiállítást egy fontos meccsükön.

Így Platiniék meccsét kapja Prohaskáék ellen a középdöntőben (Franciaország-Ausztria 1-0)

 

1983-ban vonul vissza a FIFA-bíráskodástól, aztán 98-ig a Játékvezetői Bizottság oszlopa,

 

Puhl Sándor szerint az, hogy ő VB-döntőt vezethetett, nehezebben jött volna létre Karcsi bácsi nélkül.

 

116 nemzetközi meccs, erős többségében közmegelégedésre.

 

Hidegkuti mondta róla: „Minden edző hálát adhatna a sorsnak, ha olyan megbízható, fegyelmezett játékosa és csapatkapitánya lehetne, mint nekem volt Győrött Palotai Károly.”

 

Azt hiszem, nem bánta meg, hogy 59-ben hazajött…

 Medvegyev

Utánpótlás

A váltakozó szerencsével járó évek után tehát úgy tűnt, immár nem csak egy játékvezetőt tudunk küldeni a világ focijának élvonalába. Node most, a sorozat V. részének végén, már éppen ideje, hogy első ígéreteink egyikének megfelelően, vessünk egy rövid pillantást a kor utánpótlására. A sportsajtóban – talán éppen annak árnyékában, hogy a jól szereplő válogatott törzsét javarészt harmincon túli játékosok adják – továbbra is azon keseregnek, miért nincsenek kiugró tehetségek manapság?! Hol vannak azok a játékosok, akik majd Bálint, Müller, Martos és Fazekas örökébe lépnek?

Murai (FTC) és Jankovics (DMVSC)

A Labdarúgás című lap például rovatot indít „Az élvonalba ajánlom” címmel. Végigolvastam a korabeli leveleket és bizony egyetlen olyan névre sem bukkantam, akik utóbb akárcsak az élvonalban megfordultak volna. (Talán ha egyik részünk témahiányban szenved – amit kötve hiszek – kap egy szövegboxot az a névsor is. De kommentelőink ebben eddig verhetetlenek :-D)

Akad egy-egy cikk, amely az utánpótlás helyzetét boncolja. Feltűnik a már korábban említett honvédos Pandúr, Grósz, a zalaegerszegi szélső, Takács és egy alkalommal egy bizonyos Détári nevű suhanc, akinek fotóját ráadásul összekeverték 🙂

Most következzék néhány fotó. Gondolkodtam, hogy képrejtvény formájában teszem be, de vagy túl könnyű, vagy úgyszólván lehetetlen megállapítani, kiket ábrázolnak. Így inkább megjelölöm a neveket:

Kiprich József

  

Zsivóczky Gyula

 

ifj. Albert Flórián (balról az angol válogatott McDermott)

 

Kun, a SZEOL AK nagy ígérete 

„Korosztálya vezéregyénisége lehet”. Steidl Sándor. Nem lett az.

Jórészükből nem lesz semmi. Néhányan eljutnak a stabil NB I-es tagságig és beleszürkülnek. Mások pedig – akikhez nagy reményeket fűztek, a jövő letéteményeseinek tartották őket – nyom nélkül eltűnnek a süllyesztőben. Ez bizonyára – részben legalábbis – természetes folyamat. Lemorzsolódás. Egy részük azonban eltékozolt lehetőség.

Mörtel (FTC) és Kovács Attila (Csepel). Hihetetlen, de ez is kimaradt!

Akárhogy is van, ahogy e sorozat írása közben a korabeli sajtót olvasom megállapítható: az időszak edzőinek, szakembereinek, újságíróinak és szurkolóinak fogalmuk sem volt róla, kik lesznek azok, akik az elkövetkező években – mostanáig utoljára – még egyszer jó  magasra emelik a magyar futball zászlaját.

Persze ahogy a mondás tartja:

„Az utólagos bölcsesség, egzakt tudomány.”

---

1981 nyarához értünk. A válogatott nyerő pozícióból várja az őszi selejtezőket. Nagy erőpróba vár rájuk Bukarestben, és győzni kell majd a Népstadionban Svájc és Norvégia ellen. Az európai kupák rajtvonalánál a Fradi, a Tatabánya, a Videoton és a Vasas áll ugrásra készen. A vidéki csapatok új színt hoztak a bajnokságba. Úgy tűnt valami megváltozott a hazai futballban is. Pedig ekkor még halvány sejtelmük sem volt, hogy fenekestül felfordulnak az erőviszonyok. ’81 ősze következik. A VI. rész.

Köszönet a közreműködésért  paraj-nak és Medvegyev-nek 

 

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16516640-690dbd75686da' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16516640&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16516640-690dbd75686da&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16516640-690dbd75686da' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>