Örülünk, Vincent?

A Vincent blog hazatér

Legújabb posztok

A legolvasottabb posztok

A magyar foci utolsó nagy korszaka XII.

by Vincent szerző

Eredeti szerző: szempontpuska

<

p style=”text-align: justify”>Mi történik a válogatottal az EB selejtezők közepén? Remény nincs, Mészöly távozik. A bajnokság inkább botrányoktól hangos. Az előző évek meghatározó csapatai botladoznak. Az egyetlen vígaszt kupacsapataink váratlanul jó szereplése nyújtotta. Ilyen légkörben, szinte észrevétlenül zajlik le egy csendes kapitányváltás a válogatott kispadján. Ekkor kezdődik meg a Mezey-éra. Sorozatunk utolsó, és egyben legmagasabbra ívelő szakasza. Lássuk a kezdeteket paraj tolmácsolásában! Érdekesség: A magyar-görög és a magyar-nyugatnémet párviadal nagyválogatott szinten is folytatódik.

 

 

 

Válogatott

Nulla óra, nulla perc, egy másodperc

Amikor 1983. június 1-én lefújták a dán-magyar EB selejtezőt, egy ország gondolta úgy: na, ebből elég, valamit itt tenni kell. Szép volt, jó volt Kálmán, de ekkorra Mészöly egy olyan vendégre hasonlított, aki egy kicsit tovább maradt, mint a vendéglátók szeretnék..a házigazda egyre többször ásítozik, a háziasszony pedig látványosan kezdi kivinni a tányérokat a konyhába. Személy szerint nekem csalódást keltett, ahogy a 82-es VB után – ha már maradt … – az égvilágon semmi nem jutott eszébe… először ösztönszerűen és persze a közvélemény nyomására is elkezdte bepakolni a győrieket és a váratlanul előtérbe került csepelieket, majd 1-2 mérkőzés után koncepciót váltott, és többször is a kezdőcsapatban szerepelt az argentinai VB csapat szinte teljes védősora, már csak Bálint hiányzott..  
 
No meg, felmerülhet a kérdés, ha ennyire evidens volt 1982 őszén és 83 tavaszán, hogy Hannichnak, Hajszánnak, esetleg Pócziknak, Burcsának helye van a csapatban, akkor miért nem volt az 1982 nyarán… de hagyjuk is ezt, Kálmán el, utolsó nyilatkozata korrekt: „Elbúcsúztam a csapattól, nem keresek bűnbakot… – nyilatkozta a sajtó képviselőinek. – Eljött a perc, amikor fel kell állnom a kispadról, mert úgy érzem, már nem tudok hatni a játékosokra, már nincs olyan eszközöm, amellyel képes lennék a csapatot motiválni. Én egyébként már a budapesti, Luxemburg elleni mérkőzés után közöltem, június elején szeretném átadni tisztemet. Tehát nem a vereségek után alakult ki bennem ez a vélemény. A közeli órákban, napokban lesz döntés, hogyan tovább?„
 
Helyére – emlékeim szerint szinte vita nélkül – addigi helyettese, Mezey György került, szerződése 1986 augusztusáig szólt ….  Tudom, nehéz elhinni, de én akkor sejtettem valamit, még emlékeztem arra, hogy nagyon fiatalon milyen jó kis csapatot csinált az – én életemben egészen addig – egérszürke MTK-ból (a hátvédsorban egy bizonyos Egervári Sándorral… ), és akkorra már egyértelmű volt az is, hogy Kálmán mellett az igazi megalapozott szakmai tudás Mezeynél volt már előzőleg is.
 
Kevés békésebb kapitányváltás volt tehát a magyar labdarúgás történetében, és egyben igazi őrségváltás más szempontból is.
 
Gyakorlatilag itt ért végleg véget az argentinai VB generációjának címeres mezbeli pályafutása is, természetesen Nyilasi es Törőcsik kivételével. 1983 tavaszán az alábbi játékosok búcsúztak a címeres meztől (még ha többen közülük erre akkor még nem számítottak .. ):
 
Ebedli Zoltán, ekkor 30 éves, tizenkétszeres válogatott, 1 gólt szerzett (76-ban Stockholmban). Tagja a Baróti féle csapat bővebb keretének, de csak az athéni selejtezőn lépett pályára, a VB-re nem jut ki, majd Lakat Károly veszi elő megint, de itt újabb – csaknem 4 éves – szünet következik, mígnem Mészöly teljesen váratlanul a kezdőcsapatba jelöli 1983-ban, a görögök elleni csúfos EB selejtezőre. Ezen a meccsen egyébként hozta a saját játékát, finom cselek, okos passzok, de a görögök egyszerűen átrohantak rajtunk.
 

Martos Győző ekkor 34 éves, 34-szeres válogatott, 2 világbajnokságon szerepelt, ezen kívül egy KEK döntőben is.

 
 
 
 
 
Kocsis István, ekkor szintén már 34 éves (és ezután már csak 11 évet élt…), húszszoros válogatott, 1 világbajnokságon szerepelt.
 
 
 
 
 
 
 
Tóth József, ekkor 32 éves, 56-szoros válogatott, 2 világbajnokságon szerepelt.
 
 
 
 
 
 
 
Fazekas László, ekkor már 36 éves, már volt róla poszt emlékeim szerint, csak annyit tennék hozzá, hogy potenciálisan akár 4 VB-n is szerepelhetett volna, hiszen már ott volt Marseille-ben is … (bemutatkozó mérkőzésén pedig ez volt a csatársor: Rákosi, Fazekas, Varga, Farkas).
 
 
 
 
Katzirz Béla, ekkor 30 éves, még Kovács Ferencnél mutatkozott be az argentinai VB után, 22-szer volt válogatott, Mezeynél már egyszer sem. Nem tudom, miért, igaz, ekkor szerződött Portugáliába, de ez nem lehetett volna akadály.
 
 
 
 
 
 
Szentes Lázár ekkor 28 éves, mégsem került már vissza soha többé a válogatottba. Mindenesetre 6 mérkőzésen 3 gólt rúgott.
 

 

 

 

Kerekes Attila, ekkor 29 éves, az egyetlen békéscsabai labdarúgó, aki szerepelt világbajnokságon (talán nem nagy kockázat, ha azt mondom, egyben az utolsó ilyen játékos is …), 15-ször szerepelt a címeres mezben, már a Baróti korszak legelején bekerült a csapatba, de végül Argentínába nem jutott ki.

 

Póczik József, ekkor 30 éves, az előző évben az év játékosa, 14-szeres válogatott és 4 gólt szerzett. Szupertehetségnek indult, az NB1-ben már 17 évesen bemutatkozott, és alig 20 éves, amikor Illovszky Rudolf a kezdőcsapatba jelöli a bolgárok elleni mérkőzésen. Ezután tagja a csapatnak Bozsik Cucu egyetlen kapitányi mérkőzésén is, de 1975 es 1979 között egyszer sem viselte a válogatott mezét. Vegül Lakat Károly “rehabilitálja” a válogatottba, nehogy kimaradjon az USA elleni itthoni vereségből …. Megint elfelejtik, de a Rába ETO aranycsapatából már nem lehet nem beválogatni, játszik a spanyolországi VB előtti két válogatott mérkőzésen, majd … de ez ismert.

Tárgyévünk nyarán Fazekas mellé szerződött az Antwerpenhez, ahol azonban súlyosan megsérült és ezzel gyakorlatilag vége is lett pályafutásának.

De összességében látszott, hogy a csapatnak volt valami koncepciója, rendszere, taktikája.

Mezey egyébként ekkor már az olimpiai válogatottat is irányítja, zajlottak a selejtezők a Los Angeles-i olimpiára, és nem is álltunk rosszul, egy pontot hoztunk el Bulgáriából és itthon vertük a görögöket. Mezey kapitányi bemutatkozása igazi nagy nap volt, egyrészt az előző évi VB ezustérmes NSZK ellen törtent, másrészt pedig az előmeccs a szovjetek elleni olimpiai selejtező volt, ott is ő ült a kispadon. Ezt a meccset elvesztettük 1:0-ra egy (akkor még.. ) bosszantó, utolsó percben kapott góllal, majd következhetett a díszelőadás.
 
Magyarország – NSZK
 
1983. szeptember 7-én így álltak fel a csapatok:
NSZK: Schumacher (Burdenski)-B. Förster (Matthäus), Strack, K.H. Förster, Briegel-Groh, Rolff, H. Müller (Waas), Meier-Littbarski, Völler.
 
Magyarország: Zsiborás – Farkas, Kardos, Róth, Varga J. (Péter) – Garaba, Burcsa, Nyilasi, Csongrádi – Szokolai (Mészáros), Dajka.
 
 
Az összeállitás több szempontból is érdekes, van ugyebár három abszolút újonc, Farkas a Vasas-ból (szerintem méltatlanul kevésszer szerepelt a válogatottban, nem volt klasszis, de klasszikus, vonalon fel-le rohangáló szélsőhátvéd igen), Róth (Rocsó ! Végre !! A hátvédsor oszlopa innentől sok-sok éven át, hamarosan következik a Pécs aranykorszaka, és később szép karriert futott be a Feyenoord-ban is) és persze a “pécsi Rossi”, az ekkor alig 20 éves Mészáros Ferenc, nem akármilyen indulás a pályán (talán túl korai ? ), későbbi karrierje messze nem úgy alakult, ahogy ekkor várni lehetett.
 
Farkas T. és Fekete küzdelme a bajnokin
 
De nemcsak ők jelentették a frissítést, hanem 1980-as bemutatkozása után megint előkerül a tárgyalt korszak szerintem egyik legalulértékeltebb csatára, Dajka László, aki ekkor még mindig csak 24 éves, és innentől lesz stabil csapattag Péter Zoltán is. Szokolai és Nyilasi pedig immáron légiósként térnek vissza a Népstadionba, ez további extra érdekességet jelentett.
 
Maga a mérkőzes persze barátságos, helyén kell kezelni, de azért a németek 2 kapufával kezdenek, mígnem Varga bead, és Nyilasi toronyként emelkedik a kapu előtt ..
 
 
Nyilasi fejel: 1:0-ra vezetünk
 
Aztán persze … egyenlítenek a németek (egy Littbarski, Völler csatársortól ezt el is lehetett várni). Magyarország – NSZK = 1:1
 
 
 
 
Magyarország – Anglia
 
Aki egy kicsit bizakodni kezdett, az hamar felébredhetett az álmodozásból: alig 1 hónap múlva az angolok érkeztek a Népstadionba, nekik, Shilton – Gregory, Martin, Butcher, Sansom – Lee, Hoddle, Robson, Mabbutt – Mariner, Blissett (Withe) ez tétmérkőzés (EB selejtező).
 
Nekünk Kovács – Csonka, Kardos, Garaba, Varga J. – Hannich (Szokolai), Csongrádi, Nyilasi, Burcsa (Nagy A.) – Dajka, Hajszán “csak” egy újabb megmérettetés.
 
Itt aztán villámgyorsan kiderül, milyen hatalmas munka vár(t) Mezey-re! Az angolok lazán átgyalogolnak rajtunk, osztálykülönbség van a két csapat között.
 
Fejpárbaj a magyar kapu előterében (Kardos és Mariner)
 
Amint az látszik, a vérfrissités folytatódik. 4 év után ismét válogatott Nagy Antal, ki gondolta volna akkor, milyen meghatározó alakja lesz majd a Mezey válogatottnak (én nem, sőt, ma is úgy gondolom, erősen felül volt értékelve, legalábbis ami a szigorúan vett játéktudást illeti, viszont tény, vezéregyéniség lett). És igen! A kapusposzton bemutatkozik egy nagy tehetsegű, az olimpiai valogatottban, és persze már Pécsett és Csepelen is bizonyító játékos, aki aztán stabilizálja a helyét egészen a következő időszakra.
 
Egyébként ekkor még szurkolunk, hogy törjön meg az évtizedes átok, és végre jussunk ki egy olimpiára. Jó úton haladunk, hiszen még 1983 szeptemberében, szó szerint drámai körülmények között (a meccset a Drama nevű görög kisvárosban rendezték .. ) idegenben győzunk a görögök ellen, Dajka es Hajszán góljaival. Talán most sikerülhet, gondoltuk, és ki figyelt akkor az afganisztáni hírekre, komoly ember (…) csak 20 óra előtt pár perccel ült le a Híradó elé, amikoris Vass István Zoltán vagy Novotny Zoltán elmondta a sporthíreket…. Magyarország – Anglia = 0:3
 
Az angolok elleni 0:3-as vereség volt a válogatott, zsinórban negyedik veresége tétmérkőzésen. Ideje lenne már nyerni valahogy, jönnek a dánok, többek között Simonsen-nel, Lerby-vel, Jesper Olsen-nel, Laudrup-pal, és számukra hatalmas a tét: 1964 után ismét ott lehetnek egy nagy tornán (1964-ben éppen ellenünk játszották az EB bronzmeccsét…hát persze, hogy akkor mi nyertünk. Igen! EB bronzérmet…)
 
Magyarország – Dánia
A magyar csapat így állt fel: Kovács – Csuhay, Kőhalmi, Róth, Varga J. – Hannich, Kardos (Nagy A.), Törőcsik (Dajka), Csongrádi – Kiss S., Pölöskei.
Látszik, hogy kísérletezik a kapitány, többek között a jobbhátvéd és a csatárposztokon. Ami megint feltűnt: a csapat hatalmas akarattal küzd, és az akkoriban egyébként is nagy formára felfutó Kiss Sanyi villan egyet, szenzációsan okos és szemtelen gólt lő, nulla szögből (vérbeli latin-amerikai kommentárral!).
 
 
 
Magyarország – Dánia = 1:0
 
Jesper Olsen indítja Lerbyt, a magyarok elleni meccsen
 
Nyertünk, küszködve, csúszva-mászva, okosan, taktikusan es persze némi szerencsével; ezek a tulajdonságok akkor komoly újdonságot jelentettek. A Mezey csapat játékát a későbbiekben is ezekkel a szavakkal lehetett leírni (kivéve, ugyebár, az utolsó három meccsét, illetve talán az utolsó két és felet..).
 
Kovács Attila győzelmi mámorban a dánok elleni meccs után
 
Magyarország – Görögország 
Mindenesetre Mezey fáradhatatlanul dolgozik, és az év és az EB selejtezők számunkra utolsó mérkőzésén, a mindig veszélyes, minket Budapesten lefocizó görögökhöz megyünk. Emlékeim szerint szakadó esőben játszottunk, olyan körülmények között, amikor a nem is olyan régmúltban egy-két játékos inkább cserét kért, vagy esetleg végig alibizte a meccset. Itt erről szó sem volt!
 
A büntető kijön a kapusról, de Kardos az ismétlésből betalál
 
A Kovács – Csuhay, Kőhalmi, Róth, Varga J. – Hannich (Hajszán), Kardos, Csongrádi – Bodonyi, Törőcsik, Dajka (Garaba) összeállitású csapat megintcsak elképesztően nagyot küzd, és többek között Törőcsik vezérletével, úgy ér el 2:2-es döntetlent (gólszerzők Kardos és Törőcsik, akinek ez az utolsó gólja címeres mezben…ki hitte volna ezt akkor, hiszen 28 éves volt csak!), hogy igazából mi voltunk közelebb a győzelemhez.
Magyarország – Görögország = 2:2
 
Törőcsik a második gól előtti pillanatokban
 
A kezdőcsapatban mindössze három olyan játékos volt, aki szerepelt ugyanezen év tavaszán a Népstadionban, a görögök elleni vesszőfutásban. Hol van már Ebedli (aki egyébként egyáltalán nem játszott rosszul azon a meccsen, de ebbe a rohanó, rakkoló csapatba nyilvánvalóan nem férhet be), Póczik vagy éppen Jancsika…
 
Rengeteg változás történt tehát már ekkor, 1983 őszén a magyar válogatottnál, persze nem is sejthettük, hogy hamarosan Európa legjobb, legmasszívabb csapatai között fognak minket számon tartani. Igaz, addig még rengeteg minden történt, ezért a fenti cím, úgy érzem, itt tényleg szinte a nullárol kezdődött el, egy építkezes, hogy aztán az egész atomjaira hulljon szét, amikor 3 év múlva elérkezünk a 23 óra, 59 perc 59 másodpercig…a romeltakarítás azóta is folyik.
 
 
 paraj 

Magyar István. Nyilasival gyakorlatilag egyidős, szinte együtt haladt pályafutásuk a Fradiban és a válogatottban is. Ugyanazon a meccsen mutatkoznak be Irán ellen, majd később az Austria Wien-ben is együtt játszanak. 1973-ban, alig 18 évesen mutatkozik be az NB I-ben, és az 1979-es, Rába ETO elleni kupadöntő volt az utolsó meccse itthon. A nyári spanyolországi túrán “lekési a buszt”. Persze eltiltják, aztán az FC Bruges-höz került (nincs információm róla, de komoly esélyt adok rá, hogy egy bizonyos Kű Lajos győzte meg a bruges-i vezetőket … ).

Itt nem sokat szerepel, de az Austria Wien-nél sikeres, stabilan a kezdőcsapat tagja, és még Nyilasi érkezése után is az marad. A Fradiban 183 bajnoki-, illetve kupameccsen 43 gólt rúgott, a válogatottban 15-ször szerepelt és egy gólt lőtt. Érdekesség, hogy a Baróti-éra szinte első percétől kezdve stabil tagja a keretnek. 1975 es 1977 között a mérkőzések jelentős részén pályára lépett (igaz, csak egy VB selejtezőn, a kinti görögök ellenin), de a VB-re nem viszik ki, alig 1 évre rá viszont megint válogatott, Kovács Ferencnél.

Magyar I. harca Jiménezzel (Austria Wien – Real Madrid)

Ha valaki tud erről többet, miért tűnt el 1977 vége es 1979 között, akkor írja meg! Sérülés? Katonaság? Drasztikus formahanyatlás? Tény, a 78-as VB keretben ott szerepel a tatabányai Halász, vagy az MTK-s Fülöp, de Magyar nem.

 paraj 

paraj válogatott-krónikája után még maradt egy kis helyünk a szokásos, korabeli utánpótlást áttekintő rovatra
 
 

Utánpótlás

Kezdjük mindjárt kroos személyes jegyzetével: 
 

Bücs Zsolt. Nyírségben született, ott is tanulta meg a futball alapjait. Első profi klubja a Szpari volt természetesen ahol Temesvári Miklós már 16 évesen (!!!) berakta egyszer a kezdőcsapatba. Sokan óriási jövőt jósoltak az univerzális középpályásnak, amit az én szubjektív meglátásom alapján nem futott be, bár kétségtelen hogy eredményes karrier van mögötte.

Hogy miért írom ezt? Nos. Temesvári távozása után összeesett a csapat és végül botrányos körülmények között kiesett 1984-ben, többek között úgy, hogy az utolsó DVTK elleni 7:2-es győzelmet bundázás miatt annulálták. Majd látjuk, hogy Bücs nem csak itt volt ,,rossz időben rossz helyen”. Eztán került át a Lokihoz, amikor is már 22 éves.

Kétségtelenül jól és kiegyensúlyozottan teljesített a cívis városban, szerették is nagyon, aminek csalhatatlan jele, hogy visszahívták nemrégiben másodedzőnek. Ezután jött az ETO és a Vasas, de ezek a csapatok egyrészt nem régi fényükben csillogtak, másrészt hősünket elkerülte ezidáig a válogatottság. Majd ’90-ben megtörik a jég és Mészöly Kálmán behívja az törökök ellen.

Gondolja valaki, hogy lenne válogatottsága ha ekkor épp nem a Vasast erősíti? Majd az angolok elleni vereség alkalmával is válogatottságot ünnepelhetett. Ám az EB-selejtezőkre már a Kozma István – Bognár György belső középpályával álltunk fel, így Bücs válogatott karrierje is a végéhez ért. Időközben sajnos ,,kivette a részét” a 2. bundabotrányból is.

Nem mennék most bele a részletekbe, a lényeg, hogy Bücs és jó pár társa aláírt egy olyan premizálási listát, ami fiktív volt, hisz azon a pénzen a bent maradást vették meg a vezetők. Csakhogy a játékosok nem tudták mit írnak alá. Még nem volt 30 éves amikor a Volán játékosa lett.

Külföldi kalandjai is több, mint érdekesek. Ehhez egy adalék, 34 évesen az év játékosa lett Szingapurban. Talán többen kicsit bohém focistának aposztrofálták, mégis kiegyensúlyozott teljesítménye volt az egyik erőssége. A Supkával, Benyóval, Duróval, Mezővel, Paróczaival, Mörtellel felálló csapat nem volt épp gyenge (bár az eredmények alapján igen) a nagy áttörés nem jött össze, sem velük, sem másutt.

A 80-as évek közepén nagyon erős volt a válogatott, majd 86 után a bundabotrány miatt nem lehetett behívni… rossz időben, rossz helyen…….. Bár Sallainak sikerült, csak 3 évvel idősebb hősünknél és jó pár válogatottságig vitte, megjárt 2 VB-t is. A két játékos pályája között óriási a különbség de a képességeik között ekkora nem volt.

 
 
És még néhányan a korabeli reménységek arcképcsarnokából:
 
 
Balázs Tibor (Vasas majd SZEOL AK)
 
 
 
 
Katona György (Vasas – később Ú. Dózsa)
 
 
 
 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csík Ferenc (Vasas)

 

Czérna Sándor (PMSC)

Katzirz utódja a pécsi kapuban: Bodnár

 

Plotár Gyula (Tatabánya)

  

 

Rezi Lajos

 

Turbék István

 

 

 

Zsinka János (FTC)

 

 Orovecz György (MTK-VM)

 

 

A következő számunkban egy meglepetés poszttal szolgálunk. jabka készített számunkra egy vendégposztot a magyar foci…. nade ezt most inkább nem árulom el. Rövidesen megjelenik egy különszámban. Ugyanitt.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16516611-6792fe64f39c7' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16516611&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16516611-6792fe64f39c7&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16516611-6792fe64f39c7' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>

One comment

  1. Dajkáról már említettem egy korábbi posztnál, hogy talán 24-szer volt válogatott, ám csatárként csupán egy öngólra tellett tőle, a szovjetek ellen. Specifikuma volt, hogy gyakran a kapunak háttal cselezett.

    Plotárnak egy válogatott szereplés adatott meg, 1987 nyarán, Verebes utolsó meccsén, NDK-Magyarország 0-0, kihagyott egy ajtó-ablak ziccert, többet nem is hívták.

    Farkas Tibi a korai kísérletezések után Verebesnél lett legközelebb válogatott, ’87 elején. Aztán Verebes el is hívta a Vasasból az MTK-VM-ig. Farkas, Kőhalmi, Csuhay, Csonka után végül Sallai vált be jobbhátvédként Mezeynél – méltán…

    Kovács Attilát pedig ugyancsak sokat emlegettük, nyilván fogjuk is.

    Hiv.: [@Enok mester (törölt):](#comment-7606)

Vélemény, hozzászólás?