A súlytalanság állapota
Eredeti szerző: jotunder
Trebitsch emlékére
A miniszterelnök beszélt ma. Mondják, Abraham Lincolnt emlegette meg a Wayne Gretzkyt. Viszonyulnom kellene ahhoz, amit a miniszterelnök mondott.
Azt írja egy jobboldali hetilap főszerkesztője, hogy leverték a globális világban feloldódott értelmiség puccsát. A 4k! vagy mi nem vesz részt az Ellenzéki Kerekasztalban. Gyurcsány szerint. Hoffmann Rózsa szerint. A Milla szerint. Blogbejegyzések szerint. A Facebookon terjed. Az Index is megírta. Elveszik, bezárják, nem veszik el, de el kellene, nem zárják be, de be kellene. Viszonyulnom kell. Viszonyulnod kell, két viszonyul utazik a vonaton.
Ha körülbelül tízezernél kevesebb a majdnem százezer, akkor hányszor többtízezer a félmillió. Több a vombat mint az opposzum, írja a nyílt levél. Szanyi kapitány, Nyakó őrnagy, Szijjártó ezredes, Selmeczi tábornokasszony. Haza és Mandiner. Viszonyuljunk lábkörzéssel és térdhajlítással. Egy-kettő-három és elég.
Trebi, mi valamikor megértettük egymást. Írogattunk mindenfélét, figyeltünk egymásra, megpróbáltuk megérteni egymást. Passzolgattunk, mondta D. Ugyanabban a Magyarországban éltünk, ha nem is ugyanazon az oldalon, de ez még nem volt annyira fontos, még meg tudtunk inni egy sört a belga sörözőben, és persze éltünk. Én még élek egy ideig, te már nem élsz. Ehhez tudok viszonyulni. A nem éléshez.
Elolvastam pár régi mondatunkat. Egészen jó mondatok voltak. A mondatainkban volt valami közös: ha nem is mindig a tartalmukban, de az irányukban feltétlenül. Kerestünk valami minimumot, pragmatikus minimumot — ha jól emlékszem ez volt a neve: pragmatikus minimum. Nem konzervatív, nem liberális, hanem pragmatikus.
Aztán elfogytak a mondatok. 2002 táján. Már nem emlékszem az utolsó sörözésre, az utolsó, késő éjjelig tartó beszélgetésre a kocsidban.
Nem emlékszem, hogy került Magyarország a súlytalanság állapotába. Francis Fukuyama magyar blogkommenteket olvas, és nem érti, mi ütött ezekbe az emberekbe, miért viselkednek úgy, mintha teljesen elment volna az eszük.
Miért viselkedünk úgy, mintha teljesen elment volna az eszünk. Már nem passzolgatunk, csak viszonyulunk. A passzolgatás jó. A passzolgatást ugyanis nem lehet megnyerni. Az egy kooperatív játszma. Mi már a krumplipürét, a szemétlevitelt és az őszi alkonyt is meg akarjuk nyerni. Pontértéke van mindennek, ha a luxemburgi külügyminiszter bírál, ha a litván futballszövetség elnöke támogat, ha túl hideg van, ha túl meleg van, ha túl langyos.
Itt már minden polgárháború, Orgovány, puccskísérlet. Árnyalatok nincsenek. Az árnyalat rossz. A dolog legyen pink vagy bézs. A Pinkek és a Bézsek. Ez egészen biztosan be fog vonulni a történelemkönyvekbe, és visz magával egy kis sósburgot párkáppal. Erről Marx is írt volna valamit. A Groucho.
A súlytalanság állapotában vagyunk. Te úgy léptél ki, hogy meghaltál, én úgy próbálok kilépni, hogy távolodom. A te módszered a biztosabb, Trebitsch.
<
p style=”text-align: justify”>
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521384-6aa02d22612f0' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521384&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521384-6aa02d22612f0&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521384-6aa02d22612f0' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Közbiztonság Szilárd: Rendben, nem volt internet, rendben mendemonda. Kiszállnál Trebitsch emléktopikjából?
@Kettes:
Gondolod, hogy önmagammal vitatkozom?
Vagy a többiek belső emberek, mint te is, esetleg a haverjaid, ezért őket megkérni ciki lenne?
Kb. mióta is nem az emlékezésről van szó a topicban?
Nézz már kicsit magadba…
@Közbiztonság Szilárd: Nem. Azt gondoljuk, hogy Te itt egyáltalán nem vitatkozol, csak vmiféle magánszámba feledkezve rombolod Trebitsch emlékét.
Az olyan ember, aki szerint „Gyurkó nem volt ott”, tehát nem írhat róla, az egész történettudományt minősíti „városi legendának”. Az ilyen ember nem vitaképes.
@Közbiztonság Szilárd: Olyan furcsának tűnsz. Szerinted értelmes dolog lenne elvárni azt, hogy valaki a belső emberei, amint te is írod a barátai helyett inkább egy gyüttment ezer idegen javára legyen elfogult?
Nem érzed kicsit se cikinek, hogy vendégként beállsz a pult mögé és dirigálsz?
@Pásztörperc:
Azt hiszem, kicsit kevered a dolgokat. Ilyen alapon Gyurkó írhatott volna arról is, miket mondott mondjuk Xerxész vagy Pheidiász. Természetesen csupa olyan dolgokat, amiket senki más nem dokumentált, de ő tudja.
Ez nem történelemtudomány, hanem idézetgyűjtemény, senki által nem bizonyított idézetekből.
A „városi legenda” pedig magyarul mendemonda.
Szerintem meg az olyan ember nem vitaképes, aki hatalmi pozíciót vagy tekintélyelvűséget használ az igaza bizonyításaként.
@maroz:
Nem, nem érzem kicsit sem cikinek, ráadásul egyrészt nem a pult mögött állok, mivel nem férek hozzá a sörcsaphoz, másrészt nem dirigálok, csak elmondom a véleményem, ami esetleg nem egyezik a tiétekkel, harmadrészt tudtommal ez nem kocsma, és elméletileg minden hozzászólónak egyenlő jogai vannak.
És szó sincs elfogultság, csak az objektivitás elvárásáról.
Gondolom, tudod, mi a különbség.
@Közbiztonság Szilárd: Ehhh…
„A szokásosnál bővebben használtam korabeli dokumentumokat és emlékezéseket. Nemcsak azért, mert minek mondtam volna el a magam szavaival, amit a kortársak már megfogalmaztak. Azért is, mert célom nemcsak az ismertetés, hanem az érzékeltetés is volt; nem érthet meg egy kort igazán az, aki nem érzi meg sajátos atmoszféráját, hangulatát. Az emlékezések bizonyára
nem pontosak és objektívek, de még tévedéseiket sem tartottam szükségesnek kiigazítani; így, ahogy vannak is jól tükrözik a kort.
Leninről és az orosz forradalomról könyvtárnyi irodalom jelent meg a világ minden táján. Művem jellegéből következik, hogy feleslegesnek érzem annak a mintegy háromszáz kötetnek a felsorolását, melyet könyvem megírása előtt elolvastam: a történelmi tényeket illetően a lehető legnagyobb pontosságra törekedtem.”
Mindezt persze magad is megnézhetted volna, ha tényleg véleményt akartál volna mondani, és nem ítéletet. SZVSZ ennyi elég volt belőled.
@Pásztörperc:
Jaja, az ehhh…-ben egyetértünk.
Az idézet jó, de nem az derül ki belőle, hogy a szerző ott lett volna az idézett mondat elhangzásánál, innentől pedig nem nagyon tekinteném hitelesnek.
Ahogy a rendszerváltás előtt a szocialista/kommunista rendszernek és vezetőinek dicsőítése, úgy utána ugyanezeknek a lejáratása lett a divat, többek közt ilyen művek és idézetek formájában.
Az igazság meg valahol a kettő között van, mint általában ilyen esetekben. És nem mindig az utóbbi művekhez közelebb.
@Pásztörperc:
(Mégis mit vársz ilyen művek előszavában, írja le, hogy „nagyrészt kamuztam, emberek”? De még ő is megemlíti: „Az emlékezések bizonyára nem pontosak és objektívek, de még tévedéseiket sem tartottam szükségesnek kiigazítani;” – na, ez ugyanazt jelenti virágnyelven.)