Alinda és Sándor, dráma a NER árnyékában
Ez egy színházi előadás. Egy hatvankilenc éves férfi és egy negyvenkét éves nő beszélget egy bárban, a régi Piafban a Nagymező utcában. A férfi pontosan tudja, hogy a nő meg fog tőle kérdezni valamit, amire nem fog tudni válaszolni. Ötven évvel ezelőtt a férfi, még gimnazista, barátjával Árpáddal, elmegy egy tüntetésre a Batthyányi örökmécseshez. Árpád fényképez, a férfi csak nézelődik, de aztán jönnek a rendőrök. Árpád elszökik a térről, de a férfit a rendőrök a Szalay utcai rendőrkapitányságra viszik, csak késő este kerül haza. Akkor arra gondol, hogy ez soha nem lesz másképpen. A bátyja Düsseldorfban él, kiengedik hozzá meghívólevéllel, egy hónap, minden évben, az harminc év alatt harminc hónap, „jó, hát akkor itt fogunk élni”. Ötven év múlva majd lesz valahol, és akkor is lesz egy Kádár, valaki, aki elveszi a szabadságot, és akkor is el kell menni a térre, és majd jönnek a rendőrök.
Eltelt az ötven év. A férfi elmondja a nőnek, hogy nincs olyan, hogy szabadság, lejárt lemez, értelmiségi rétegprobléma volt az mindig. A népet nem érdekli a szabadság, különben is senki sem lehet szabad, mindenki rabja valaminek. És hát ma nincs Kádár. A nyolcvanas években, Kádár alatt, feljárt X lakására, Y tanítványa volt, de persze Y igazából a Z-t patronálta, ő nem kerülhetett be abba a társaságba. A deklasszálódott takarítónő szerint azért, mert nem kommunista, aztán, hogy még mi nem, az egy másik kérdés, kik nem vették be a társaságokba, kik azok az ők, akik azért mégsem mind kommunisták, sőt időnként nagyon nem kommunisták. És talán a férfi sem tudja. Csak azt tudja, hogy nem kerülheti el a kérdést.
Próbál cinikus lenni, próbál kedélyes trágárságokba menekülni, hol tegezi, hol magázza a nőt, időnként durva, színpadiasan fenyeget a távozással, de a nő csak szelíden mosolyog.
A kérdés nem úgy sül el, mint egy Csehov drámában a puska. Lassan jutunk el a kérdéshez, amire persze nem válaszol a férfi, de a nem válasza is válasz, nem került el semmit, ott maradt a kérdéssel, amit ötven éve a fiú feltett magának. Ötven év múlva, ha ugyanúgy ki kellene menni a térre, ha ugyanúgy lesz egy Kádár, akkor ugye nem fogod szolgálni, ugye nem leszel olyan, mint a kommunisták?
Egy fáradt öreg kommunista ül szemben a nővel, mindene megvan, vagyon és státusz, meghívó az éves nagy beszédre, mindig, A-val, B-vel, C-vel együtt a kamerák előtt, mert neki az jár, az éves nagy beszéd, ami persze nem azt jelenti, hogy ő nem bírálhatná a rendszert, mert tudja ő, hogy mik a problémák, ahogy a kiváló színházi rendező is, akivel néha megbeszélték a darabokat, sajnos az utolsó színdarab már túlságosan… nem olyan jó, mint az, amit a kommunistákról írt, nem elég jól kritikus, mert persze nem baj, ha valaki kritikus, csak ugye ő személy szerint, az ő szabadsága a kritika hiányának szabadsága, az éves nagy beszéd szabadsága, ő nem kritikátlanul szolgálja ki a rendszer urát, csak kritika nélkül, mondja, de a nő már nem figyel rá, már megtudta a választ, elcsendesedik a színpad.
Mi csak ülünk és nézünk magunk elé.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16530375-6969dba0569dd' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16530375&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16530375-6969dba0569dd&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16530375-6969dba0569dd' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@fortin2:
az most mindegy, hogy joggal vagy sem
hol vagyok? mit olvasok? „mindegy”? ötletként is fura ilyet hallani és akkor még nem is beszéltünk a konkrétumokról. a bérrettegők minden lázálmán túltesz a rendszer és még mindig az a gáz hogy szóltak előre
@szazharminchet:: „Az SZDSZ-szel kapcsolatban nem igazán értünk egyet. Szerintem ott volt a legtöbb igazi ellenzéki, volt szamizdatos, liberális.” – így van, de ez nem mond ellent annak, hogy igazából ők baloldaliak voltak. Nem a szlogenek szintjén, hanem habitusukban, neveltetésükben, tapasztalataikban.
Valaki meséljen már egy kicsit Pintér Béla (politikai) nézeteiről, mert kicsit összekavarodtam.
@Podvinecz marsall: Fábry beszélt Pintér Béláról, hogy ellenzéki, de… (a legjobb színházi rendezőnek nevezte). Erre Alinda elkezdett mosolyogni, amire lecsapott Fábry, hogy lám, nem feltételezi róla, hogy Pintér Bélára jár. Azt mondta, hogy PB őt felhívta egy időben, hogy tetszett-e neki a darab. Valahogy az Imádkozót nem szerette 🙂
@aerduloensamtonight: „Gondolom Jotunder látta, vagy vele is leült kávézni mint a Bayer nevű neonácival….”
szerintem te valakivel összetévesztesz, mondjuk írt a Vincentre olyasvalaki, aki kávézott Bayerral, de ő nem én vagyok 🙂
@aronsatie: magyar viszonylatban nagyon tehetségesnek számít, mint esti televíziós showműsorvezető. lehet, hogy elég lenne simán csak tehetségesnek nevezni. ő nem egy dj. jeszy, egy megadja vagy egy trombitáspöpi.
@jotunder:
„írt a Vincentre olyasvalaki, aki kávézott Bayerral, de ő nem én vagyok 🙂”
Akkor sorry
jotunder szerint:2023.03.13 – 20:25
@aerduloensamtonight: “Gondolom Jotunder látta, vagy vele is leült kávézni mint a Bayer nevű neonácival….”
Hiv.: @aerduloensamtonight:
szerintem te valakivel összetévesztesz, mondjuk írt a Vincentre olyasvalaki, aki kávézott Bayerral, de ő nem én vagyok 🙂
Hiv.: @jotunder:
Bírom, amikor valaki 38 éve nem él itthon, és osztja az észt a hazaiaknak. A hetvenes években én is egyházi iskolába jártam, de a nyolcvanasokban nem hagytam itt a bagázst, hanem részt vettem több ellenzékinek vagy féllegálisnak tekintett csoportosulásban (kikértem a titkosszolgálati anyagaimat is), mint ahogyan ma is ezt teszem. Igazából Bayer miatt ragadtam billentyűzetet, aki valóban neonáci dolgokat ír (volt is vele afférom), de hogy a Népszabiban balról támadta a kommunistákat, az nekem új. Az a sejtésem, hoigy ez is úgy lehet, mint a JT-féle kávézás. Az átkosban még csecsemő volt ahhoz, hogy ott írjon; a kilencvenesekben tényleg ott (is) írt, és pl. az antiszemitákat bírálta, nem a komcsikat. Azokat majd később, a Magyar Nemzetben, és jobbról. A stílusában már akkor benne rejlett a későbbi zsidózó és cigányozó, bár még jóval „kulturáltabb” volt. Szóval bármit megír rendelésre. Hogy aztán bármikor is gondolt-e bármit magában, azt csak ő tudja.
Nafene, már a Fábry is nagyon tehetséges lett? …Miért, ő mit lopott? (Bocs, nem vagyok képben, nem láttam mostanában az ojságokat.)
.
És látom, előkerült a gyíkemberek Nagy Páholya is. 🧐 Ami miatt minden igaz hazaffy orbánista kelletik, hogy legyék. Egyszerűen nem tehetnek mást, de tényleg.
Derék, derék…
.
Legalább végre magyarázatot kapunk arra, miért is szar alakok minden generációban azok a
parvenükpolgárok, akik úgy vélik, a „konzervatívságuk” emeli őket a tömeg fölé.@halatlangazember:
TGM pl. akkoriban leginkább libertariánus volt, és még először abból is konzerv lett, és rég nem volt SzDSz-es, amikor balos lett. Voltak ott sokan, akiket leginkább az emberi jogok és a szabadság kérdése érdekelt, talán ők a leginkább klasszikus liberálisok. A SZETA-sok (Solt Ottilia, Iványi Gábor) valóban baloldaliságot képviseltek, de ez egyáltalán nem mond ellent a liberálisságnak.
Most éppen se a 444-en, se a HVG-n nem lehet kommentelni. Jó, hát akkor itt fogunk élni.
@halatlangazember: Írhanál példát rá, hogy kivolt az a pár akinek a kiátkozása után a zöm ezerszer is meggondolta. Akik naivan azt gondolták, hogy van kiút ebből és akiknek emiatt az egszisztenciális ellehetetlenülés is ott lebegett?
Engem például Cseh Tamás orbanizálódása megdöbbentett, de nem tűnt fel, hogy kiátkozódott volna és hogy nyomorogna. Fábry, Csurka, Csóri, egyik se lett földönfutó. Konkrétan kire gondolsz, aki előjött a szekrényből mint konzerv és ettől összedőlt az élete, a háttérhatalmak kisemmizték? Azt el tudom képzelni, hogy pár korábbi barát már nem barátkozott többé. Node kinek kellenek a lipsi, komcsi barátok?
@jotunder: :
„Ebben az országban mindenki tehetséges
és mindenki iszik, hogy elfelejtse.
Ennyi tehetséges ember, ilyen kis országban
már-már zavaró körülmény.” 😉
@jotunder:
Ne nézzük le ennyire a magyar viszonylatot, az általad felsoroltak semmilyen mérce szerint sem adnak viszonyítási alapot. Fábryt nem is lehet a mai televíziós műsorvezetőkhöz hasonlítani, mert ilyenek egész egyszerűen nincsenek. Csak valakik odaengednek valakiket, és kész.
Lehet, hogy lemaradtam valamiről, de Fábrynak egyetlen műsora volt, illetve van, és már hosszú évek óta csak azért van, és nem volt, mert feltalálta magában a konzervatívot.
@nyulambator:
Nekem inkább az „adjunktusok forradalma” (az Antall-kormány értelmiségieire) a hihető szcenárió. Elérték a nyugdíjkorhatárt, „lemerültek és kibekkeltek”, amíg a szamizdatosok megverették magukat, és a hirtelen jött szabadságban sem lettek menők, mert nem a támogatás hiányzott hozzá, hanem a tehetség. Elvárták a liberális kollégáktól, hogy most, hogy szabad, vegyék be őket a baráti körbe, jöjjenek el velük a libsi menők meccsre meg pálinkázni.
@szazharminchet:
Nem tudom, miért kellene Fábry-t a magyar viszonylathoz hasonlítani. Ha tudósról van szó, akkor a Q1-et meg a peer reviewed publikációt nézzük errefelé, nem? Akkor most hol is van Fábry humoristaként George Carlin-hoz vagy Sean Lock-hoz képest, vagy műsorvezetőként Stephen Colbert-hez és Jay Leno-hoz? Nem hallgatók számában, mert azt persze nem lehet összehasonlítani a nyelvek miatt, nem ilyen külső mércék szerint, hanem megnézve, mint néző, valamiféle minőségben. (Az értelmiségi szemmel megnézést megengedhetőnek tartom, olyan ember minden falusi kocsmában van, aki disznóviccekkel meg tud nevettetni egy kicsit spicces asztaltársaságot.)
@szazharminchet: én a rendszerváltásból semmit sem láttam. tudtam, hogy be fog következni, de 1989 augusztusában beköltöztem egy amerikai egyetem kollégiumába és 1996 májusáig csak látogatóba jöttem haza, először ’91-ben. annyit láttam az országból, amit a szüleim által kéthetente küldött nagy újságcsomagokból illetve a hix nevű pre-internetes mailforumból olvastam. ekkor alakult ki ez a mi vs. ők. és ha volt valami, ami ártott ennek az országnak, akkor ez a mi vs. ők nevű baromi nagy hazugság, amit valahogy visszamenőlegesen építettek fel féligazságokra.
Végülis, mindegy mivel cimkézzük fel Fábryt, a tutit megmondta (btw, én is ezt látom a környezetemben a világlátott, nyelveket beszélő, amúgy rendes embereken), miszerint, nem arról van szó, hogy nem látja a NER visszásságait, de szeretne örülni annak, amiért végre olyasmi van, ami mégiscsak közelebb áll hozzá, mint a kommunisták és utódaik.
Ő csak örülni akar, hogy egyem meg.
@jotunder:
Én sem hiszem, hogy akkor direktben olyan sokat értettem volna belőle, mert én meg általános iskolában voltam, igaz, hogy Budapesten. De egy-két év múlva már érdekelt a dolog, és viszonylag frissen láttam a dolgokat, egy csomó mindennek meg utánaolvastam, amikor érdekelni kezdett, hogy hogy a fenébe ment ez a dolog ennyire félre, miért nem lett semmi azokból a reményekből, amik még egyetemista koromig is kitartottak, hogy lesz valami normalitás, eltűnnek a szürke nagyhatalmú alakok, a kormány nem uralkodni fog, hanem dolgozni érte, hogy jól menjen az ország, és nem azon, hogy megmondják, hogy milyen nap menjek vásárolni.
Szerintem a mi és ők megkonstruálása kellett Antall győzelméhez. Fel kellett mutatniuk valamit, és azt nem tudták, hogy olyan sokat tettek volna a rendszerváltásért, mert az ismert ellenzékiek (szamizdatosok, SZETA-sok, Charta ’77-esek) nagy része nem velük volt, ők lemerültek, és általában valami tűrhető állásban kibekkeltek (Antall, Boross, stb.). Nekik az apákésfiúkozás és a mente jutott.
@nyulambator:: gondolkodom egy ideje, hogy mit írhatok ide, három kategóriába tudom csoportosítani: 1. a híresek, akiről tudod 2. az átlagember 3. a félhíresek, akiről nem tudod. Az elsőt most hagyjuk, az átlagember irreleváns bizonyos szempontból, van pár példa, nyilván nem nevesítem, mert miért. Egyetemi tanárom, aki panaszkodott másik egyetemi tanárára, az osztályfőnököm, aki összeszorított foggal tolta végig a kilencvenes éveket, majd valaki mondta, hogy 2002-ben fidesztüntetésen látta (pedig vidéki városból kellett feljönnie), érettségi találkozókon már sziszegő gyűlölettel beszélt „a komcsikról”. Ismerős művészek, akik megpróbálták a 90-ig kötelező, utána nem kötelező, de szokásjog alapján megmaradó zsürizést kiváltatni valami mással, és akkor jött a megtorlás, stb. A harmadik a legérdekesebb, őket szeretném a legkevésbé lebuktatni, de mondok példát: erősen szdsz-közeli zenész, zeneszerző, kampánydalt is írt nekik. 2006-ban felháborodott az ismerőseinek, amikor a szeme láttára vertek tüntetőket, az eredmény: ezeréves zenésztársai elkezdtek nem köszönni neki, és furcsamód lemondták a már leszervezett fellépéseinek elég nagy részét.
.
Az említett híres urakat nehezen lehetett volna cancelni, de azért megkapták ők is a gyűlölet-cunamit. Érdemes megnézni Hajdú Eszter filmjét: https://videa.hu/videok/hirek-politika/a-fideszes-zsido-nemzeti-erzes-p7oKfLUpS2pY6kQ2 ha még nem láttad. Lazán kapcsolódik, de érdekes.
@szazharminchet:: ebbe lehet, hogy nem itt kell belemenni, de a klasszikus liberális az a kapitalista, semmi köze a baloldalisághoz. A liberalizmus az egyéni szabadságjogokban, a szólásszabadságban, törvény előtti egyenlőség, állam és egyház szétválasztásában látja az élet értelmét, a szocializmus pedig a jövedelmi kiegyenlítősdiben, osztályharcban, korlátozott szólásszabadságban, állam-ideológiában (ez pl. teljesen ellentétes bármilyen liberalizmussal). A progresszív liberalizmus valahogy összegyúrta a kettőt, de én a liberalizmust inkább középre vagy attól picit jobbra pozicionálnám.
@halatlangazember:
Ez inkább két külön felosztás, egyrészt a liberális-konzervatív (nagyon leegyszerűsítve, egyéni szabadságjogok vagy a hagyomány hangsúlyozása) és a másik irányban a szociális egyenlőség kontra piacpártiság.
Ha simán belapítod ezt az egészet egy bal-jobb vonalba, akkor az mondjuk világos, hogy jobbra helyezel egy libertariánust (nagy egyéni szabadság, nulla újraelosztás), de hova teszel egy kereszténydemokratát és egy kommunistát? Ugyanoda balra, mert mind a kettő nagy újraelosztást tart helyesnek, csak az egyik az államon át a szegények felé, a másik az egyházi adón át? Mit csinálsz egy szociáldemokratával, széthúzod a két szélre (egyéni szabadságjogok, de nagy újraelosztás)?
@halatlangazember: Fábrynak is megvan a maga hasonló filmje, a Dumafilm. egy az egyben ugyanez a sztori, Szomjas György rendezte, három barát, Fábry, Dettre Gábor és Heller Gábor beszél benne. szőrmentén azért szó volt erről a filmről az Alindás beszélgetésben.
@szazharminchet:: jó, nyilván, én nem vagyok politológus, de itt valszeg dimenziók vannak, és egy irányzat az egy n-dimenziós értlemezési tér egy jól definiált pontjától valamilyen távolságon belül eső pontjainak halmaza, amelyek át is fedhetnek egy másik ilyen halmazzal 😀 😀 😀
.
Az SZDSZ szerintem azért volt inkább baloldali, mert azt ismerték, a liberalizmust meg könyvből olvasták (túlzás, de érthető talán).
@jotunder:: köszi, erről nem tudtam, megnézem.
.
@halatlangazember:
.
Hajdú Eszter filmjét láttam anno. Azt ma sem tudom, hogy a két Gábor (Székely és Sebes) párviadalához miért fércelte hozzá a mediációról szóló második részt; de te nyilván az első részre utalsz.
.
Székely a rendszerváltás után egy darabig Demszky alpolgija volt; Sebes az első ciklusban pedig a Bp. XII. ker. SZDSZ-es polgija. Előbbit csak hírből, utóbbit az óta személyesen is ismertem. Futólag találkoztam vele, amikor néhány évig a MAZSÖK irodavezetője volt. Majd amikor a Fidesz színeiben a Bp. XXII. kerület önkori képviselője lett, fb-ismerősnek is bejelöltük egymást.
.
Az általad említett filmbeli alapélményem, hogy Sebes, aki akkor már régen fideszes volt nyíltan vállalta önmagát; eközben Székely, aki akkor már régen nem volt főpolgi, sumákolt. Sebes már csak azért is volt szimpatikusabb nekem, mert mindig egyenesen Székelyhez beszélt; utóbbi viszont a falnak vagy a kamerának, soha nem nézve Sebes szemébe. Nekem (ez szakmai ártalom) a nonverbális kommunikáció nagyon sokat mond.
.
A dolog utótörténetéhez tartozik, hogy tavaly (oroszok, Fidesz stb.) nagyon csúnya vitába keveredtem a fb-on Sebessel: osztogattuk egymást keményen. Hadd ne részletezzem, hogy ki melyik álláspontot képviselte; a fantáziádra bízom. Az eredmény: Sebes törölt az ismerősei sorából (nekem véleményeltérés okán az ilyesmi nem szokásom).
.
Akkor két közhelyes szólással zárom kommentemet. „Lám, miből lesz a cserebogár!” és „Sic transit gloria mundi.”
.
@hakohen:: nem csak az első rész volt tanulságos, hanem az egész. Érdekes volt a mediáció folyamata is, bár én jobban kiborultam volna a mediátor szenvtelen hangjától 😀 A testbeszéd is érdekes volt, de asszem Székely alapvetően egy simulékony, sima beszédű, nem konfrontálódó, de azért alapvetően domináns figura, aki pl. sohasem fenyegetne meg senkit direkt, inkább azt mondaná, hogy reméli, senkinek sem lesz baja, mert azt nem bírná elviselni 🙂 Az is érdekes volt, amire már utaltam feljebb, hogy szinte az összes fideszes/jobbos magyarázkodott, megmagyarázta, érvelt, hogy miért is választotta ezt – és ebben implicite benne van az is, hogy ez egy tudatos választás volt -; míg a többiek az evidencia, „hát ez a normális, nem?” alapállásból (magas lóról?) beszéltek. Én egyébként a fidesz (magyar jobboldal) sikerét nagyrészt ebben látom, ezek az emberek meg kellett dolgozzanak az értékválasztásukért, energiát kellett abba tenniük, hogy ledolgozzanak egy csomó stigmatizáló vádat, míg a baloldal ezt nem csinálta meg. Legalábbis nem az utóbbi 30 évben
.
És ahogy a letiltósdi is mutatja, mostanában ért oda a fidesz, hogy „csak és kész, mert nekem igazam van”, ez látszik orbán nemzetközi botladozásán is, valahogy az önreflexió meg a visszajelzésre figyelés valahogy alábhagyott. /Mielőtt bárki ebbe belekötne, viktor igenis nagyon figyelt ezekre, csak nem ortodox válaszokat adott. Vagy az is lehet, hogy mostmár kiismerték, hogyan működik 😀 nem tudom./
.
@halatlangazember:
.
Érdekes és meggondolandó amit írsz. Egy dologban szorulok magyarázkodásra:
.
Valamikor 2000-ben alakult meg az Országos Mediációs Egyesület. Az elnökségének aktív tagja voltam kb. két cikluson keresztül. Ezért talán érzékenyebb vagyok a mediáció mint szakma és tevékenység iránt. És ezért lehet, hogy összeférceltnek tartom a film két részét.
.
Ja, és a film 2008-ban készült. Ennek fényében érdemes szemlélni a két Gábort és mindazt amit itt leírtál..
.
@halatlangazember: Szerintem is érdekes, amit írsz! Én a Fidesz-híveket szimplán „barmok”-nak tartottam, de a Te meglátásod sokmindent érthetőbbé tesz számomra. Mindenesetre, köszönöm, tágítottad a horizontomat. 🙂
@hakohen:: nekem egyetlen fenntartásom van a mediációs résszel: szerintem ez annyira intim dolog, hogy így kamerák előtt valószínűleg nem tud működni. És igen, 2008-ban nagyon más volt a helyzet. És miért elgondolkodtató, amit írok? Én úgy érzem, hogy trivialitásokat mondok 😮
@obeszel:: nyilvánvalóan, az ország fele nem lehet barom egyformán, de ez nem zárja ki, hogy legyenek barmok. Feltéve, természetesen, ha nem csak ironizálsz 😀
@halatlangazember: Nem ironizálok, hóttkomolyan mondtam.