Álmok és a magyar tudomány
Eredeti szerző: jotunder
A Magyar Tudományos Akadémia ma hozta nyilvánosságra a 2012-2016 között támogatandó akadémiai kutatócsoportok listáját. Ötvennégy pályázat nyert összesen 1457 millió forintnyi támogatást. 2006-ban nagyon komoly felhördülést keltett, hogy 79-re csökkent a támogatandó kutatócsoportok száma a 2007-2011-es időszakra, és csak 1750 millió forintot szántak rá.
2011 őszén már nem ítélnek oda újabb OTKA támogatásokat, a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap költségvetési támogatása 9 milliárd forinttal csökkent. A felsőoktatási törvényről most már nem is beszélnek, de a Széll Kálmán tervben nyolcvanmilliárd körüli kiadáscsökkentést irányoztak elő az elkövetkező három évre.
Az Európai Unió közben növelte az uniós tudományos támogatások mértékét, és két egymilliárd eurós megagrant igéretével állt elő.
Az uniós grantpályázatokon az újonnan csatlakozó országok katasztrófálisan alul vannak reprezentálva, a töredékét kapják a nyugat-európai államokba érkező támogatásoknak. Magyarország amúgy még mindig a legjobban szerepel Kelet Európában.
A magyar tudományról szinte sohasem esik szó, ha mégis, akkor valamilyen kultúrkampfos szörnyűség kapcsán. A kormányzati jövőképekben közmunkaprogramról és látványsportokról esik szó, a tudományról nem. Még a kósza ábrándok szintjén sem.
Már az álmokba sem fér bele a magyar tudomány. Nem tudom, hogy miért. Az álmok aztán tényleg nem kerülnek semmibe. Százezernyi talicskáról nem lehet álmodozni. Az álmodozás műfaji sajátosságaival nem egyeztethető össze. Az elitfelsőoktatásról sem beszélünk már. Minden évben egyszer közlik a lapok, hogy a legjobb magyar egyetem csak a háromszázötvenedik a shanghai listán, nagyjából a kétfejű borjú született Novoszibirszkben és a Kiszel Tündét mégsem operálják sajtoskiflivé hír között, és ennyi. Nem álomkompatibilis ma ez az egész Magyarországon. Talán azért mert a kormányfőt egyáltalán nem érdekli a dolog, képtelen hozzá viszonyulni, és Magyarország jövőképét ma leginkább a miniszterelnöke alakítja. Nem mintha Kóka János viszonyulását és érdeklődését, az akadémiai intézetek ledózerolásáról és a halott magyar tudósokról visszasírnám.
A tudományról és az elitfelsőoktatásról való álmodozás nehezen választható el a magas hozzáadott értéket produkáló iparról való álmodozástól. Tudatosan álmodozást írok, ez az egész poszt nem szándékozik túllépni az álmodozás határain. Az álommagyarország csak olyan lehet mint Dánia vagy Svájc, és nem lehet olyan mint egy koszos kínai iparváros. Az álommagyarország a tehetséges és kreatív fiatalokról szólhat csak, nem a lepusztult főiskolákról kibukott kommentharcos nagyszájúakról. Az álommagyarország, a rohadt életbe, csak fent lehet a magasban, ha már az álmodozás is a gyávaságról és a megúszásról szól, akkor mindent megevett a fene. Az álommagyarország nem létezhet tudomány, Grand École-ok, csillogó elmék, ragyogó tiszta gondolatok nélkül, ahogy nem létezhet zseniális színielőadások és filmek nélkül sem. Az álmaink nem lehetnek középszerűek. Arról nem lehet álmodozni, hogy kiosztunk egy kokit vagy sallert valamelyik szomszédos országnak, az nem egy álom, hogy jól beleordibáljuk Európa arcába, hogy mennyire frusztráltak vagyunk, az álom nem szólhat vicsorgásról.
Nem, nem követelem azt, hogy tessék holnap sokkal több pénzt adni a magyar tudománynak. Azt követelem, hogy vegyék fel az álmok listájára. Csak ennyit. Semmibe sem kerülne.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521946-67b3a0eea866a' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521946&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521946-67b3a0eea866a&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521946-67b3a0eea866a' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@jotunder: Voltak jobb és rosszabb előadások (indiszponált előadó, betegség miatt; megkérdőjelezhető módszertan – aktivista, feminista résztvevő megfigyelés; elnagyolt anyagon elnagyolt bemutatás; és ezzel szemben néhány nagyon alapos előadás, pl. Kasznár Katáé)
http://www.mtaki.hu/hirek/hirek_20101110_003364.html
A barrikád.hu újságírója is jelen volt, időnként hozzászólt, időnként vitatkoztak vele (ki nem rakták és le sem kezelték)
Aztán kezdődött a herce-hurca:
http://www.barikad.hu/tov%C3%A1bb_folyik_magyar_kult%C3%BAra_rombol%C3%A1sa_k%C3%B6vetkezm%C3%A9nyek_n%C3%A9lk%C3%BCl-20101130
barikad.hu/istenr%C5%91l_haz%C3%A1r%C3%B3l_meg_ilyesmikr%C5%91l-20101130
Erre egy reakció az egyik előadótól:
„nem az ELTE TKK, hanem a Debreceni Egyetem munkatársa vagyok; a nem lelkesen bizonygattam, hanem kutatási adatok igazolták, hogy a nemzeti radikális csoport tagjai kevesebb kedvenc tanárt neveztek meg, illetve kevésbé sportoltak; a házi feladat nem annak megfejtése volt, hogy aki bölcsődébe jár, az nagyobb valószínűséggel lesz nacionalista (ez így kapitális baromság), hanem: az intézményi szocializáció ágenseit magyarázó változónak bevonva, az átlagosan 34 éves nemzeti radikális csoportban a nacionalizmust szignifikánsan valószínűsítette, ha a válaszadó kisgyermekként ( cc. 30 évvel korábban, az ország keleti csücskében) bölcsődébe járt (az akkori helyi társadalom elitjének tekintető szülői státusz és családi környezet milyenségén kellene meditálni).”
Aztán:
„M E G H Í V Ó S A J T Ó T Á J É K O Z T A T Ó R A
Tisztelt Szerkesztőség!
Ezúton hívjuk meg Önöket sajtótájékoztatónkra, amelynek témája: az MTA „szakértői” szerint a magyarok kétharmada antiszemita – a Jobbik véget vetne az államilag finanszírozott magyarellenes őrjöngésnek
Tartja: Mirkóczki Ádám, a Jobbik szóvivője
Időpont: december 2. (csütörtök), 11:45 óra
Helyszín: a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt (1051 Budapest, Roosevelt tér 9.)
Tisztelettel:
Pál Gábor, a Jobbik sajtófőnöke”
barikad.hu/p%C3%A1link%C3%A1s_j%C3%B3zsefnek_t%C3%A1voznia_kell
És végül lett a megrovás, persze szakmai kifogásokra hivatkozva.
@jotunder: A smiley jelezte a végén, hogy azért nem gondolom én ezt teljesen komolyan. Én ráadásul ismertem őket anno 90 környékén, sokukkal beszélgettem is, akkor is, később is, hát, szembetűnő a változás. Kedves, jófej srácok voltak, jókat dumáltak, buliztak, csajoztak, ahogy azt kell huszonévesen. Mondjuk a Kövér vagy a Simicska már akkor is bolond volt, de a többiek még nem.
@Wolff: A szakértői szigorúan idézőjelben, ahogyan azt szélsőjobboldali szájtokon és az MTI-nél írni illő. :)))))
@Wolff: Olvasom, hogy Putyin mégsem kapja meg a Quadriga-díjat, mert páran olyanok is tiltakoztak, akiket nem lehet figyelmen kívül hagyni még akkor sem, ha Merkel Putyinnal bármekkora puszipajtás is, és ha Németországnak bármekkora érdeke is jóban lenni Oroszországgal.
Ebben az az ontopik, hogy vannak, léteznek olyan társadalmak, amelyekben léteznek olyan személyek vagy hivatalok, akiknek/amelyeknek a morális morgolódása alkalomadtán erősebb tud lenni, mint az aktuálpolitika pillanatnyi érdekei.
Nálunk szerintem az a legnagyobb baj, hogy az akadémia elnöke, mint hivatal közel nulla presztízzsel bír a szélesebb társadalom szemében. Attól szinte teljesen függetlenül, hogy ki is tölti be azt a bizonyos hivatalt, és az a gyanúm, hogy ez nem csak az akadémiai elnökségre lehet igaz, hanem szinte bármire és bárkire. Nem nagyon hiszem, hogy lenne ma Magyarországon olyan értelmiségink, akinek szélesebb körű tekintélye lenne a saját jogán.
Ezt azért tartom lényegesnek, mert egy akadémia elnökének a mozgásterét is erősen be tudja ez határolni. Ahogy jotunder mondta nemrég az alkotmánybíróságra, hogy ha az elnöke tiltakozásul lemondana, akkor Orbán vállat vonna és fél órán belül kinevezné Szájer Fannit AB-elnöknek, leginkább azért, mert megteheti. Nem, nem a kétharmad miatt, hanem azért, mert senki komolyabban le nem szarná, ha az AB mostani elnöke lemondana. Ugyanígy ha Pálinkás elkezdene emberkedni Orbánnal, akkor jó eséllyel a kutya sem állna ki mellette, lenne belőle egy mínuszos hír, negyedórás hiszticske, és másnap már menne minden tovább, hiszen nem igaz az, hogy Szájer Fanni ne válna be akadémia-elnöknek ott, ahol egy Schmitt bevált köztársaságinak.
@különvélemény: OTKA-pályázó kutatótól hallottam, amikor a csoportjában dolgoztam – és ez 6-7 évvel ezelőtt volt.
@maroz: Ezt a magyarázatot meg is lehet fordítani egy kicsit: többek között azért van 0 tekintélyük, mert számos szituációban gerinctelenül viselkednek. Ha az AB vagy Pálinkás lemondana, azzal hosszú távon akkor is hitelesebbnek tűnnének ha az azonnali következmény nem lenne erős.
Pl az akadémia elnöke elvileg tudós, mondhatná azt hogy nem adja a nevét ehhez, visszamegy addig kutatni, ha itthon kitúrják akkor külföldre. Magyarországon sajnos az a default, hogy inkább maradnak, ehhez lehet különféle racionalizációkat gyártani, ahogy te is gyártasz. Ha egy jó sebészt beosztanak Oblath Jeremiás mellé asszisztensnek, akkor Magyarországon először arra gondol hogy marad, mert hátha meg tudja akadályozni hogy a betegben maradjon a kötszer. Vagy legalább jól megmondja annak a kontárnak. Vagy ha ez nem megy, akkor csúnyán néz. Vagy ha ez nem, akkor csúnyákat gondol. A vége az, hogy a beteg meghal, ő pedig keserűen kussolhat tovább.
@maroz: Én azt gondolom, hogy valójában soha senki sem próbálta meg ezt a szerepet így nem tudjuk mi is lenne a vége. Az biztos, hogy mind az AB mind az MTA hitelesebb intézmény, mint a pártok, a parlament vagy a kormány, ha így teszik fel a kérdést. (Bizalom is több van irántuk, absztrakt bizalom legalábbis.) Orbán meg egy népszerűtlen politikus, aki véletlenül még így is népszerűbb minden más politikusnál. Szóval ha valaki felfedezné ezt a szereplehetőséget, akkor tudnánk megmondani vajon tényleg akkora közöny fogadna-e egy ilyen húzást. (Esetleg vajon nem az történne-e, hogy hát legyen közt. eln, Schmitt, nem baj, kit zavar; ejnye, lemondott az Ab elnöke, ez már baj, de kibírjuk; hinnye, mi van az MTA-val, mit keresnek ott ezek a politikuscsemeték? Azt a kutyafáját, hát már mindenhol ezek a léhűtők ülnek? – Mert arról se feledkezzünk meg, hogy a kontraszelekciót felettébb nem sokan kedvelik.)
Igen, azt valószínűleg bele kellene kalkulálni, hogy rövid- és középtávon személyes hátrányok érhetik az embert, érvelni azzal is lehet, hogy ha nem én vagyok itt, akkor még rosszabb. De pl. ez utóbbi érvelésnek is csak akkor lenne értelme, ha a fentebbi esetben Pálinkás megvédte volna a konferencia szervezőit. Mert őszintén szólva nem úgy tűnik, hogy bármi különbséget hozott volna a végkifejletet tekintve Pálinkás léte vagy nem léte.
Másfelől pedig ki legyen egyszer kemény, ha nem Pálinkás? Azért egzisztenciális veszély nem fenyegetné, néhány évet utazgatna kutatóként, ez messze jobb, mint mondjuk egy köztisztviselő esélyei vidéken.
@tollaszerge: Én szívem szerint nem gyártanám, ne értsd úgy, hogy ez a fajta racionalizáció találkozna az én ízlésemmel, inkább vedd úgy, hogy próbálom érteni a dolgokat.
A lelkiismeret a szemlélődők erénye és nem a cselekvőké, mondta Goethe, és nehéz lenne ettől teljes egészében eltekinteni, mert tényleg, ha nekem megadatik a békés kontempláció luxusa, akkor bátran moralizálhatok annyit, amennyit kedvem tartja, de ha már cselekednem kell, akkor az szükségszerűen kompromisszumokkal jár a morált illetően. És az van, hogy manapság egy cselekvőre odafigyelnek, tehát neki van jelentős hatása a társadalomra, míg egy szemlélődőnek legfeljebb csak igen áttételes, de még ezek az áttételek se nagyon működnek, legalábbis nem nagyon hinném, hogy akár egy Pálinkás, akár más vezető időnként komolyabban odafigyelne bárki moralistára.
Úgy gondolnám, hogy tekintélyt csak építeni lehet, kikövetelni nem igazán, és ez az építkezés egy nagyon hosszú, valamint eléggé macerás folyamat, aminek a végén vagy lesz valamiféle jutalma, vagy nem. No és nem utolsó sorban kell hozzá egy olyan közeg, egy olyan társadalom, ahol egyáltalán az esélye megvan annak, hogy valaki ilyen értelemben tekintélyt építsen magának. Az elitellenesség, a populizmus nem igazán kedvez ennek, és hogy ez mitől változna meg, ötletem sincs.
@Wolff: Én múlt év folyamán, de leginkább őszén teljesen komoly fejjel bíztam abban, hogy lesz legalább egy alkotmánybíró, aki tiltakozásképpen lemond. De mivel ezt nem tette meg egyik sem a kedvemért elkezdtem átgondolni ezt az egészet az ő fejükkel is, és sajnos rá kellett döbbenjek arra, hogy valahol megértem őket is.
A társadalmunk a szolidaritást illetően kábé olyan attitűdöket visel, mint az antilopcsorda: az oroszlán békésen falatozza be az egyik pechesebb társukat miközben a csorda szintén békésen legel pár méterrel arrébb. Hát most mondd meg, érdemes ilyen csordáért feláldoznia magát az embernek? 🙂
@maroz: Nekem túl általános amit írsz, ezért nem igazán tudom értelmezni. A fentebb tárgyalt konkrét esetekben nem teljesen értem mit kellene mérlegelni, és a hol az a bizonyos kompromisszum: az eredmények tekintetében az látható, hogy a hősiesen maradók se érnek el semmit az égvilágon. Persze nem ismerjük a hipotetikus kimenetelt, lehet hogy ha Pálinkás lemond akkor Orbán megeteti az kutatókat oroszlánokkal, őt pedig állva földeltettik el (egy négyszögletes veremben, veteménymagok közé, hogy tavaszra belepje a burgonya és a szárazbab), de így is nehéz attól elvonatkoztatni hogy a behódolás is csak annyit ért el hogy nem vágták meg _nagyon_ a költségvetést. AB dettó, nem akartak konfrontálódni, azt érték el vele hogy most már nem is tudnak.
A macerás folyamat jutalmáról: mint Wolff is írta fentebb, elenyésző azon esetek száma amikor valaki egyáltalán kipróbálta a másik lehetőséget. Azért nem megyünk be az erdőbe, mert megesznek a farkasok, de mivel senki nem megy soha az erdőbe ezért farkast se láttunk régóta, de mindenki biztos benne hogy ott vannak.
@tollaszerge: A kompromisszum: engedek az elveimből, eltekintek bizonyos morális szempontoktól azért, hogy a célomat el tudjam érni. Ez egy olyan kompromisszum, amelyet szinte minden cselekvőnek meg kell kötnie, még akkor is, ha csak egy szaros kis garázsbétét vezet.
Az erdő és a farkas analógia inkább úgy áll, hogy hogyan tekint a közösségem arra, aki be mer menni abba a bizonyos erdőbe. Ha mint egy hősre, akkor az motivál, de ha mint egy hülyére? És nekem éppen pont ez a gyanúm, hogy ma mifelénk azokra, akik a cselekvéseik során morális szempontokra is figyelnek úgy tekintenek, mint a súlyosan hülyékre szokás tekinteni. Az élet minden területén, a napi interakcióinkban, kicsikben és nagyokban egyaránt.
Persze hogy jobban örülnék, ha nem így lenne, de valahol azt is meg tudom érteni, hogy senkinek nincs túlzottan nagy kedve feláldoznia magát annak a tudatában, hogy valószínűleg az áldozata szart se érne, és ma ennek van a nagyobb valószínűsége. Én úgy gondolom, hogy a világon csak egyetlen egy olyan ember létezik, akitől én megkövetelhetek morális döntéseket, az összes többitől jól esne, üdvözölném, ha lenne, de elvárni nem nagyon várhatom el. Szomorkodni, azt lehet, de más nem igazán marad. Illetve de, spekulálni azon, hogy mitől tudna ez a társadalmi attitűd megváltozni.
@tollaszerge: Nem vilagos szamomra, hogy miert kellett volna lemondania Palinkasnak.
@maroz: Ez a feláldozásos rész továbbra is ködös nekem, ezért a többit sem tudom értelmezni. Miről nem tudok, milyen szörnyűség történik mondjuk azzal az alkotmánybíróval aki lemond? Mitől nagy áldozat az, hogy ezentúl nem hordhatja ugyanazt a talárt mint Pokol és Balsai?
@jotunder: A kutatóknak jutó források legjobb esetben is stagnálnak, miközben a nemzeti együttműködés kegyeltjei sorra kapják a milliárdokat. Emiatt nem _kell_ lemondania, csak ez is egy lehetőség/eszköz a kezében, ha már úgy érzi hogy mást már tud csinálni. Ezek gesztusok, de van jelentőségük. Nem látom át a helyzetet annyira hogy meg tudjam mondani hogy már itt tartunk-e, sajnos attól félek hogy a költségvetési manőverek igazi böjtje jövőre jön.
@tollaszerge: Onnan indultunk ki, hogy Pálinkás lehetett volna karakánabb is, például a sarkára állhatott volna és beszólhatott volna nyilvánosan, hogy na, ezt talán mégse, vagy akár le is mondhatott volna, vagy a másik eset, hogy a karakánságával megkockáztatja a leváltását.
Én azt mondtam, hogy ezeket a forgatókönyveket megpróbáltam az adott főszereplő fejével is átgondolni. Nem a tieddel, nem a sajátommal, mert ha azt teszem, akkor tényleg arra jutok, amire te is, hogy de hát lemond, oszt mi van akkor? Nekem, ismétlem, nekem ez nem lenne egy nagy áldozat, mármint ha ezt Pálinkás hozná meg, de lássuk be, hogy neki erről igen jó eséllyel más lenne a véleménye. 🙂
És én az ő másmilyen véleményét is megérteném, mert meg lehet érteni. Sőt, inkább azt nem tudom elfogadni, amire te utalsz, hogy ez Pálinkásnak, vagy bármelyik alkotmánybírának a saját értékítélete szerint ne lenne egy súlyos áldozat.
@maroz: Lássuk be Pálinkás közben újraválasztatta magát elnöknek, noha pl. azt is megtehette volna, hogy fontos kutatásaira hivatkozva inkább nem indul. Vagy ha már újrázik, akkor még a választás előtt elmondja a terveit részletesen és nem utána. Esetleg azt is elmondja, mit is ett pl. a zárolt NKTH pénzek visszaszerzésére. (Jó, ezt lényegében elmondta, semmit, tehát nem volt mit mondania. 🙂 )
@Wolff:
Majdnem sikítottam egyet:
„…érvelni azzal is lehet, hogy ha nem én vagyok itt, akkor még rosszabb.”
Tudod, hogy az elmúlt évtizedekben, na mondjuk fél évszázadban, hányan önigazolták magukat (ne hidd, hogy pl. én nem!) ezzel a rettenetes szöveggel? Kicsik és nagyok, önmagukat nagynak képzelő senkik és önmagukat kicsinek képzelő akárkik és önmagukat nagynak képzelő kicsik és í. t.?
Meddig még? De hát van időnk. Jézus óta is csak kétezer év telt el. Mózes óta meg csak három és fél ezer – ha jól számolom. Ha meg nem jól számolom, akkor bocs, akkor nincs igazam. Akkor csak így tovább.
@Wolff: Na, közben eszembe jutott, illetve dehogy jutott, ne nagyképűsködjünk, pakolásztam és az ÉS pont ott volt kinyitva. Szóval a történet: 1968-ban az akkori francia kulturális miniszter leváltotta Henri Langloist a Cinémathéque éléről és valami költségvetési kurtítás is rémlik. Namost, a politika ezen húzása ellen a népek masszívan tüntetni kezdtek és olyan pimf senkik álltak ki Langlois mellett, mint Godard, Truffaut, valamint külföldiek közül Fellini, Kuroszava, Hitchcock.
Ja, és a slusszpoén: a szőrösszívű bürokratát, a kulturális minisztert úgy hívták, hogy: André Malraux.
Szerintem sem kultúrpolitikát, sem oktatáspolitikát nem igazán lehet csinálni szuverén, azaz a saját jogán tekintélyt szerzett entitások nélkül. Én nem nagyon hiszem, hogy lenne ma Magyarországon bárki is, akiért annyian és olyan vehemenciával mozdulnának meg, mint tették azt anno Langloisért. És ez gyanúm szerint erősen visszahat, ez a tudat, hogy még ha meg is fordulna a fejemben, hogy keménykedjek akkor is mire megyek vele? Már másnap se törődne a kutya sem az ügyemmel. Akkor meg nem ésszerűbb megalkudni? 🙂
@maroz: Van ennek egy személyes dimenziója is. Boldogult Engel Pál, amikor a szocik idején MTA könyvtárigazgatók lett, majd hamarosan le kellett volna vezényelnie egy megszorítást, inkább felállt. Nem csinált botrányt, nem járta végig a sajtót (talán valahol írt egy cikket), de azt mondta, ezt ő nem csinálja meg, ehhez keressenek más embert. Ennyi.
@maroz:
„A társadalmunk a szolidaritást illetően kábé olyan attitűdöket visel, mint az antilopcsorda: az oroszlán békésen falatozza be az egyik pechesebb társukat miközben a csorda szintén békésen legel pár méterrel arrébb.”
Az antilop. Az igen.
Viszont van az elefántcsorda. Az oroszlán (vagy más ragadozó) békésen falatozná be az egyik pechesebb társukat… Ám a csorda körülveszi, akár azért, mert megsérült, akár azért mert még fiatal és gyenge, mindegy. És addig ott marad mellette, ameddig az nem képes arra, hogy a többiekkel tartson, biztonságban.
Persze, mondhatod, hogy az elefántcsorda, ja az Afrikában van, nem Ajrópában. Hát igen. Az antilopcsorda meg Magyarországon. Azért is láthatsz annyi antilopcipőt az uccán a zemberek lábán.
@tollaszerge:
„…ha Pálinkás lemond akkor Orbán megeteti az kutatókat oroszlánokkal…”
És mi van, ha az oroszlánokat eteti meg kutatókkal?
@jotunder:
„…Ha megtalálom a hosszú i-t a gépen általában boldog vagyok, ű az direkte bónusz.”
Azért a hosszú ú-t ne keresd. Írd az Uniót nyugodtan rövid u-val. Ha nem hiszed, fordulj a Nemzet Töltőtollához.
A nemzet Rózsa nénije védi a bölcsészeket!
nol.hu/archivum/hoffmann_rozsa__az_egyetem_nem_a_kozepszernek_valo
Tanulságos interjú, az meg egyenesen zseniális, hogy olyasmit jelöl meg újdonságnak, amit már Hillerék is megcsináltak (államilag finanszírozott és költségtérítéses képzés egybe nyitása tanulmányi eredmény alapján.)
@Wolff:
– „Társadalomtudósok nem tudnak gépeket, mozdonyokat építeni, azokhoz mérnökök kellenek, és alapos természettudományos képzettség, ám ez utóbbiak teljesítménye mögött ott vannak azok az értékek, amelyeket a bölcsészet- és társadalomtudományok hordoznak” – fogalmazott Hoffmann Rózsa . –
– „Hegymászás közben nem lehet úszni, úszni csak vízben lehet, persze lehet közben radírgumira gondolni. Hegymászás közben is lehet. Majdnem úgy lehet radírgumira gondolni, mint úszás közben.” -fogalmazott Bonaparte Napóleon.
@Wolff: Ráadásul a TTKn eddig sem a keretszám volt az effektív korlát, emelésének valszeg nem lesz gyakorlati hatása.
A fejlett országok szinte mindegyike szembesül azzal, hogy kevés a természettudós és a mérnök. Ez nem csak a mi problémánk, és minden bizonnyal sokkal keményebb dió mint hogy keretszámtologatással meg lehessen oldani.
A röghöz kötéses szerződés ötletét nem is kommentálom. Borzongató látni hogy HR mennyire nem érti azt a területet amit rábíztak, bár ezzel nem tűnik ki a kormányból.
@tollaszerge: Az hagyján, de ő maga is elmondja, hogy a keretszámemelés nem volt hatásos az idén. 🙂 Na de miután Orbán elszórakoztatta az Opel vezérkarát a magyar felsőoktatási törvénnyel – azért ezt a jelenetet szívesen megnéztem volna 🙂 – Rózsának sincs más lehetősége, mint parírozni. Ő már elmulasztotta a lehetőséget a távozásra, amikor megalázták.
„Orbán Viktor szerint a kormány mindig számíthatott a fiatalokra és a Fidelitasra és azt kérte, ezentúl is segítsék a munkájukat. Ágh Péter elnöktől azt kérte: „legyen meg a képességed és az erőd, hogy összegyűjtsd a fiatalok körében meglévő energiát, innovációt és újfajta gondolkodásmódot és bocsásd azt a kormány rendelkezésére.””
Üzente ezt a Fidelitas kongresszusának. Pártállam KISZ nélkül lófaszt se ér, remélem Ágh elvtárs tudja a dolgát és kongresszusi felajánlásként mintegy 110%-kal több, a fiatalok körében meglévő energiát, innovációt és újfajta gondolkodásmódot gyűjt össze, és mindezt vörös dobozban nyújtja át a kormányfő főelvtársnak, rendelkezésére.
Álom, de rém.
@maroz: A fiatalok csak fiatalok, de nem hülyék; kétlem hogy sokan fognak csatlakozni ehhez a mókához, így meg nehéz lesz gyűjteni az energiát. Persze biztos lesznek akik igen, ők legalább addig se csinálnak máshol kárt 🙂
@tollaszerge: Mi az, hogy nem csatlakoznak, túlzottan elnézőleg beszélsz te az elhajlókról. 🙂
@tollaszerge: @maroz:
Van 1 5letem, aggyátoxeretettel tovább a fent nevezetteknek:
Szervezzék meg a KISZ… bocs, FIDELITAS-építőtáborokat, mint az ántivilágban. Úgyis készül a zinfrasruktúra a munkátlan közmunkásoknak, hogy stadiont, árkot stb. építhessenek a zadófizetők pénzéből, visszatérített nyugdíjas nyomozók, börtönőrök és főcsővezetők felügyeletével.
Na most, ott 1ütt lehet a két halmaz (ezt a szakszót jótündér kedvéért írtam ide, nehogy visszakérdezzetek, hogy mit értek rajta!). És együtt élhetnek, dolgozhatnak, építhetik a cucilizmust, bocs a nemzeti centrum.. izé… valamicsodát + stadiont, árkot. Együtt szórakozhatnak, majd szabadidejükben Balázs Péter (a színigazgató színész) fog felolvasni nekik tölgy és gabrilo összes műveiből. Majd a kádéempések segítségével keverednek, sokasodnak és szaporodnak, ahogy a Bibliában írva vagyon. (Ha nem is éppen rájuk gondolt az Örökkévaló.)
És íme, meg lesz oldva a társadalmi mobilitás is.
@tudor-vidor: Mi lenne? Orbán meglátja a gyöngyöspatai eredményt és az összes meglévő egyetemet átalakítja talicskagyárrá. Olyan harminc-negyven év múlva gyertek vissza, akkor talán már beszélgethetünk az oktatásról és a tudományról is.
@tudor-vidor: Ez itt a lenyeg. A partvonalrol nem lehet bekiabalni. Vallalni kell a konfrontaciot es akkor kell lemondani ha sikertelen voltal. Az alkotmanybirokban se az a szornyu hogy nem mondtak le hanem hogy nemak maradtak. Jo lehet nyilatkoztak valamit annyira nem kovetem az esemenyeket.
@tudor-vidor: A rektorok jövőre mondanak le, amikor nem lesz pénz a legalapvetőbb működésre sem és feloszlik az egyetem. 😉
@poszt: Ezzel a jövőkép-alakítóval lesznek még gondok.
Problémamegoldásainak komoly történelmi gyökerei vannak.
Politikai téren a „falu bikája” (vö: helyi terminátor), meg a „ravasz paraszt” hibridje. Mo-on láthatóan sikeresen tenyészik.
Tudományos téren egészen Nagy Sándorig nyúl vissza (vö: unortodox közgazdi). Még az atomot is máshogy vágja (naná, nem is hasítja), mint a Pálinkás. 😉 Hál’stennek erre a területre (főleg a „fi”-re) nincs elég ideje. Mert akkor milyen posztot fogsz írni, ha – a vágottdohány-elvonáson túl – bekövetkezik a kötelező écák kora? Mondjuk a 2×2=7!!! 😉