Azahriah avagy fasztudjami de nagyon érdekes
A manchesteri egyetem klubjában játszik Azahriah november kilencedikén és esély nincs rá, ez a gyerek az itteni magyarok között akkora sztár. Z generáció, egy óra alatt több dolgot tud felszedni a netről, mint én egész életemben, az újpalotai közép-közép, elvált szülők, papa autógyári munkás Németországban, mama katonatiszt, kirúgták a középiskolából, nem érettségizett le, évekig csinálta a Paul Street youtube-csatornát és aztán valahogy a netről megtanult zenélni. A jövő májusi tripla Puskás-koncertjéről nyilván mindenki olvasott, az Azahriah-jelenség ma izgalmasabb, mint mondjuk a Momentum, és a srác lényegesen okosabb, mint a Gelencsér elnök úr. Azahriah-nak egyelőre nincs köze a kereskedelmi televíziókhoz, nem X-faktor, Megasztár, nem tanult énekelni, ahogy gondolom az algériai rai rapper Lotfi DK sem, akire talán még a leginkább hasonlít, a zenéjében van valami hős utca meets downtown marrakech feeling. Akit érdekel meghallgathatja a márciusi Aréna-koncertjét.
Nem hiszem, hogy a Vincent-közönségnek zenél, a szövegeiből nagyon keveset értek, úgyhogy a képernyő baloldalára kitettem mindig a lyrics-t. Az elkövetkező tíz év az övék lesz, rajtuk múlik mi lesz az országgal, nem a magamfajta rohamosan bácsisodó számtanistákkal. Oda kell figyelni rájuk, meg kell próbálni megérteni őket. Azahriah nem politizál (előfordult vele azért, a rezsim mérsékelten volt boldog), de meglehetősen tudatosan szólítja meg azokat a saját generációját, a saját kortársait, a saját rétegét, osztályát, országát. Kiteríti a lapjait, önazonos, Azahriah, Paul Street és Baukó Attila nagy vonalakban ugyanaz a szerep. Amikor a Freeszfe-s gyerekeket néztem, akkor éreztem ugyanezt, vagy Vilmányi Bennetet, Sodró Elizát, Vidnyánszky Jr.-t, igen őt, nézve a színpadon. Valamilyen semmivel sem összehasonlítható különös hitelességet.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16530972-6ad181cbe8d46' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16530972&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16530972-6ad181cbe8d46&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16530972-6ad181cbe8d46' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Előre is elnézést kérek azért, ha valakinek az ízlését most megsértem. Azért kérek elnézést, mert hosszú évek vitáinak tapasztalata alapján tudom, hogy az ízlésbeli eltéréseket, véleményeket, mindenki érzelmi alapon éli meg.
Hogy is mondta a „költő” (Afranius) a Mester és Margaritában, Pilátus ama kérdésére válaszolva, hogy biztosan meghalt-e a Keriáth-béli (Júdás): „Hégemón, én tizenöt esztendeje dolgozom Judeában. Valerius Gratus77 alatt kezdtem szolgálatomat. Nekem nem kell látnom a hullát ahhoz, hogy tudjam, megöltek valakit;”
Ezzel én is így vagyok a zenében. Én nem 15 éve hallgatok zenét, nem akármennyit, és nem is akármiket. Az az 1-2 ember, aki itt máshonnan ismer, tudja, hogy aki nálam nagyobb zenebuzi, az festi magát. Az évtizedek alatt valamiféle ízlésem kialakult már, és előérzetem is. Ezért én bár fél szemmel láttam (a hírekben), hogy van ez az Azahriah-gyerek körüli nagy felhajtás, de ezt a hype-ot elkönyveltem a szokásos rajongói megnyilvánulásnak. A popzenében ez mindennapos, ki tudja miért (jó: tudjuk miért), de az összes művészet közül messze ott a legelterjedtebb, valahogy az absztrakt festőknek, vagy az íróknak nincs ilyen nagy, és fanatikus rajongótábora. De most ha már itt is egy külön tocsik szól róla, belehallgattam. Tényleg nem akarom cifrázni ezt, és tényleg az van, hogy az esztétikában (művészetben) értelmezhetetlen, vagy hát pontosabban: ha nem is értelmezhetetlen, mert értelmezik, hanem igazolhatatlan, és tényszerűtlen (nincs olyan tény, hogy…) a „rossz” fogalma. Vagyis, ha korrekt akarok lenni, nem mondhatom rá, hogy ez nagyon rossz, gyenge zene. Persze ezt gondolom róla, de csak szubjektíve, a saját használatomra: nekem nem tetszik, de annyira nem, hogy kb. émelyítően rossz. Mondom, nekem. Másnak ez nagyon jó lehet, sőt az is. A művészet már csak ilyen, és minden műfajban ez van.
Ezek a kis tini gyerekek, a rajongótábora, a zenei ízlést tekintve most itt tart. Jó-e ez, vagy rossz a világ kerekének jó irányba fordulását tekintve (tehetjük fel a nagy kérdést)? Nem tudjuk, egyik sem (se jó, se rossz), és nem számít. Ez kis dolog.
A művészet persze, vagyis az igazi nagy, jó művészet, politikai is egyben. Meg világmegváltás, meg ilyenek. A szürrealisták sokat tudtak volna erről mesélni, persze nekik sem jött össze. De legalább próbálkoztak. Most arról beszélek (és persze egy kicsit eltérülök az Azahriahtól), hogy az a jó, ha a művészek nem csak az esztétika, hanem a közélet frontján is harcolnak. És akkor az alapján is meg lehet őket ítélni. Na most, hogyha ez az Azahriah-gyerek esetleg majd annyira öntudatra ébred, hogy rájön, hogy melyik a jó (jobb) politikai oldal, és amellett foglal nyilvánosan állást, és ezzel arrafelé befolyásolja a kicsitini közönségét is (akikre ragad az ilyesmi), akkor az egy nagy jó pont lesz neki. De, hogy ebből a zenéből jó zene soha az életben nem lesz, az fix.
@ipartelep: Azahriah akkorát szólt be a FIDESZ-nek, hogy ki akarták csinálni, de nem nagyon érdekli a napi politika. És nem hiszem, hogy ő klasszikus értelemben művésznek tartja magát, bár szerintem az. Nem profi zenész, sohasem tanult zenélni, mindent a netről tanult, videót vágni, alapokat gyártani, mindent. Nem is ez a lényeg. Van egy generáció, akinek Azahriah ennyire fontos, hogy három este megtöltik a Puskás arénát, ami esténként 40000 embert jelent. A közönsége nem kicsitini… Az az érdekes számomra, hogy miért lett ekkora durranás Azahriah.
@ipartelep: A gyermek Mozart arról ábrándozott, hogy egyszer olyan nagy zeneszerző lesz, mint Hasse. Nem láthatunk a jövőbe. A magam részéről Jonas Kaufmann művészetét jobban kedvelem, mint Azahriahét, de ez legyen az én bajom.
@ipartelep: Kiemelkedően és reménytelenül tehetségtelen hobbizenész vagyok, ezen az alapzaton állva tennék két, technokrata megjegyzést:
1) Azahriah a maga — szerintem egyébként rémes — műfaját magas szakmai színvonalon műveli, abszolút hihető, hogy beletette a maga — itt is többször felemlegetett — 10.000 óráját.
2) Épp ezért el tudom róla képzelni, hogy idővel, ahogy ő maga is idősödik, műfaji váltásra is képes lesz. Technikailag, zeneelméletileg, stb. — úgy egyáltalán, tudatosabban alkotó, képzettebb előadóvá válik.
@vattablz: Azahriah nem profi énekes, hanem egy újpalotai fiatal, akit kirúgtak a suliból, és Youtube-videókat csinált. Az, hogy a világ egyik leghíresebb tenorjával hasonlítasz össze valakit, aki a netről tanult gitározni, soha életében nem járt hangképzésre… Ő az alacsonykultúra hangja. Eminem a társadalom legalján élt, egy totál fekete negyedből tört ki, sohasem tanult énekelni, Tupac egész családját terrorizmussal vádolták, a nagyanyja ma is az egyik elsőszámú körözött terrorista Amerikában, a nevelőapja 34 évet ült, ez egy ilyen világ. A rap nem mindig GwM és Curtis szintű kamugépeket jelent. Azahriah szülei elváltak, de még azt sem lehet mondani, hogy diszfunkcionális családban nőtt fel, de azért az egyetem nem igazán jöhetett szóba. Ez a Z-generáció középrétegének a világa és szerintem az ő hangja hitelesen ennek a rétegnek a hangja.
@jotunder: Nem, eszemben sincs összehasonlítani őket. Én nagyon is elismerem a popzenészeket, John Lennont (ő melyik zeneakadémiát is végezte?) nem tartom kisebb művésznek, (de mindenképpen jobb embernek) mint Richard Wagner. Azahriah meg különösen szimpatikus csávó. Csak nem vágyom rá, hogy hallgassam. Ha úgy tetszik a zenei igényeim másmilyenek. Nekem az okoz gyönyörűséget, ha Szergej Lemesev énekli a Lenszkijt, vagy Kiri Te Kanawa bármit. Attól Azahriah még lehet jó, és ahogy írod, a jövőben még jobb. De mivel nem kenyerem ez a műfaj, megítélni sem tudom. Erre utaltam a Mozart-Hasse sztorival. (Mert ugye ki is volt az a Hasse? És mikor kinek mi az a jó zene? Lehet, hogy egyszer még a mai kortárs komolyzenét is úgy fogják szeretni és élvezni, mint mi most Bartókot. Sőt, lehet, hogy van, aki már most is élvezi, csak még nem találkoztam vele.) Nem a közönség igényei szerint készülnek az alkotások, hanem a művész belső késztetései és elgondolásai szerint. Kivéve az epigonokat, akik kielégítik az új stílus iránti növekvő igényeket, és lehetnek nagyon jók. Azahriah nekem eléggé eredetinek tűnik, bár, mint jeleztem, nem kenyerem a műfaj. Azért én szurkolok a sikeréért, és hogy lehetőleg ne haljon bele.
3 perce hallgatom szűz füllel. ez a gyerek zenéből van, nem feltétlenül abból a zenéből, ami bennem szól
plusz: kiba jó, ahogy az angol meg a magyar szöveget összeszövi
mínusz: kecskevibrátó, és nem ironikusan asszem, hát ez csak teknika, én is tanultam, ő is tanulhatja
Egy hete minden órámon megkérdem a hallgatóimat (többnyire a legmagasabb pontszámmal bekerült bölcsészek az egyik felsőoktatási értelmiséginek tekintett csússzakon), mitől akkora pláne ez a dolog? Egyközűlünk, világzene, trendilett, konvertálta a Yt ismertséget, lazacsávó stb. Ilyesmik. Nekem egyáltalán nem tűnik úgy, hogy ez egy új kultúra. A rapes stb.amcsi csávók egy iszonyúan erős szubkultúrát hoztak be, durván hitelesen. Itt ezt nem látom. Zeneileg, amennyire meg tudom ítélni, végképp nem nagydolog ez.
És épp itt van a különbség a fiatal színházi nemzedékkel. Közülük többen is egyszerűen nagyon tehetségesek a saját szakmájukban annak a szakmának a mércéi szerint, hype és trendiség nélkül.
Én készséggel elfogadom, biztos faszagyerek, meg minden; nekem hallgathatatlan. Mondjuk én eleve csak ritkán hallgatok olyan zenét ami nálam fiatalabb.
Nem vitatva, csak kiegészítve, mindenképp kalapot emelve a teljesítmény elött:
„egyelőre nincs köze a kereskedelmi televíziókhoz” _ https://444.hu/2023/10/19/egyetlen-ertekelheto-eleme-van-a-valami-amerika-sorozatnak-nagyon-megverik-benne-schobertet
(Föcímdal.)
„meglehetősen tudatosan szólítja meg a saját generációját, a saját kortársait, a saját rétegét, osztályát, országát.” – https://youtu.be/4yjMWp_zIVs?si=1kqkfKR10QovkUvY
A videót rajongva kommentelök jelentös része 40 és 80 között van, persze ettöl még lehetnek réteg, osztály meg ország.
Frau Basstölpel egy hete nagy rajongó, életében nem lelkesedett még ennyire popzenei tárgykörben. Én erre sehogyan nem reflektálok, mert az ö haragja irtózatos.
Ebböl én már megint kimaradok, nem vagyok réteg, se osztály, se ország. Ĺógok a semmiben, s efölötti bánatomban felteszek egy Jimmy Smith lemezt a Dual 1219-esemre.
Ugyanezt ugyanígy ugyanilyen diktatúrában már elmondta 40-50 éve Dusán és az LGT.
Szentimentális ‘rakenroll’
Nincs szebb,
mint a vasalt világban
a gyűrött, a kócos
‘rakenroll’
Ó, nincs szebb,
mint ha kilóg a sorból,
mert nem ért a szóból,
kinek ez a zene szól
Ó, nincs szebb,
mint az alázat csendje
ha zenére lázad,
s a szív zakatol
Ó, nincs szebb,
mint a csend kapuját
ha berúgja páros lábbal
a ‘rakenroll’
Ó, szép volt
Azt ígértem, halálig játszom
Szép volt
Hát játssz el értem
egy szentimentális ‘rakenrollt’
Nincs szebb,
mint a főokos előtt
vigyázban álló
láthatatlan röhögés
Ó, nincs szebb,
mint a zenébe bújt
a szavakban
néma kételkedés
Ó, nincs szebb,
mint a simogató pofon,
a játék, a játszma,
a lelkesedés
Ó, nincs szebb,
mint a titkos, a cinkos
az összekacsintó
egymást keresés
Ó, szép volt
Azt ígértem, halálig játszom
Szép volt
Hát játssz el értem
egy szentimentális rock and rollt
Nincs szebb,
mint a hétrét görnyedt
nyakkendőket egy este
az ingről leveszik
Ó, nincs szebb,
mint ha senki se bánja,
ha érzi, ha látja,
hogy figyelik
Ó nincs szebb,
mint a teremőr réme,
a hangerő ténye,
a ‘rakenroll’
‘rakenroll’
‘rakenroll’
‘rakenroll’
‘rakenroll’
Ó nincs szebb,
mint az, ami minden,
csak egydül szép nem:
a rock and roll
Olyan, szép volt
Azt reméltem, halálig játszom
Szép volt
Hát játssz el értem
egy szentimentális ‘rakenrollt’
@nyulambator:
(offpardon)
én is ritkán, de aztán szembejön egy ilyen impro (vagy máskor egy Jacob Collier nevű észbontó tehetség) és dobhatom a ritkánt kifelé egy időre
(on)
@poszt: Ez nem „ZENÉRŐL” szól (mármint Mozart-Bach stb. értelemben). Nincs köze egyetemekhez. Robert Johnsonnak, Elvisnek, a Beatlesnek, Stonesnak, Floydnak se volt, ahogy a Harlemi négergyereknek pláne nem, aki cipőfűzőn-selyempapír+fésűn-kukafedőn hozta a „feeling”-et. Ez egy ilyen műfaj. Ha azt mondom Babos Gyuszi vs. Szekeres Tomi, a „28-asok” talán érteni fogják. Ennyit a „képzésről”.
Ez már egy másik generáció zenéje (nem Másik Jánosé ;-)), vagy inkább performanszuk! – közülünk a többségnek már nem annyira jön be, de attól még…
(amúgy a srácnak láttam egy koncertfelvételét, illetve elkezdtem nézni. Az intro érdekesnek tűnt, de aztán kipattant a főszereplő a színpadra és… klasszikust idézve „…a tört varázslat, le a színpadról újra a földre”, mert ez nem az én műfajom. De a közönség láthatóan kajálta – és itt van a nagy titok elrejtve).
Ami a sikert illeti, ezeknek a srácoknak-lányoknak viszont óriási fórjuk van a „négergyerekhez” képest: pár ezresből már mini otthoni stúdiójuk van, ahol kísérletezhetnek szabadon (nem úgy, mint Waterséknek, akiknek előtte le kellett már tenni egy keveset az asztalra, hogy elb…ssanak nem kevés EMI stúdióórát a „Household Objects” – később aztán kukázott – projektre :-)). Továbbá óriási fizetőképes! kereslet van a világban. Szóval hajrá!
Én ugyan mindenevő vagyok („Abbától az Omegáig” ;-), amiben benne van a klasszikus olasz opera (Szokolay, Kenessey apage satanas :-)), Mozart, Bach, Liszt orgonaművei, nomeg Jimmy Smith és Jon Lord, Xavér, horrible dictu Jankai Béla is), de inkább maradok a réginél. Nem erőszak a disznótor.
Nekem melóhoz „háttérzajnak” legjobb a „nyálas kis pop” – nem követel figyelmet. Egyébként meg hangulat kérdése, hogy Penderecki, vagy Blackmore’s Night :-D.
@ijontichy: ha valakihez hasonlítanám akkor az a cseh tamás, aki nem volt képzett zenész. de ez egy másik generáció, és egy másik társadalmi réteg. ja, it is not our class darling, hogy angliában mondják, de létezik. én ritkán hallgatok zenét, de aránylag gyakran leülök egy nem túl profi elektromos zongorához. ha azt mondom, hogy azahriah nem az én világom, akkor elég keveset mondtam, de itt nem is erről van szó. hanem arról, hogy mitől lett ekkora sztár ebből a gyerekből.
.: @ijontichy: (ma off-napom van vagy mi… Chicken shaft!)
Valóban, az a kerdes, hogy mitol ekkora szám. „Egy kozulunk” , mármint a korosztálya es az újpalotaiak, bizonyára, de nem teljesen. En csak egy hónapja hallottam róla eloszor, amikor az agglomerációs városban, ahol lakom, szabad teri koncertet adott, amire helyi lakcímkártyával ingyen lehetett bemenni. (En nem voltam, persze.) De jottek máshonnan fizetosek is. Hatalmas botrány volt, mert a városszeli helyszínre 2 óra alatt lehetett kocsival eljutni, úgy araszolt a sor, sokan nem is jutottak be kezdesre. Na most azt gondolom ez alapján is, hogy nem csak a saját (kor)osztálybeliek tolongtak, hogy láthassák/hallgassák.
(Belehallgattam a neten egy ket felvetelebe, nekem borzalmas, de hát most nem ez a kerdes, meg mit akar a magamfajta boomer; egyebkent sem hallgatok meg csak kozelíto műfajú zenet sem.)
@jotunder: : „mitől lett ekkora sztár ebből a gyerekből” Erről majd írhatnak sokat a „sebeőkjávorszkyk”, de ez az amit nem könnyű megfejteni (ha egyáltalán…). Mert mitől ütött a Beatles és a Stones (nagyon különbözőek zenében és emberileg is)? Mitől lett „sztár” Leonard Bernstein (mert az volt, nem is kicsi)? Ha kivonjuk a „fizetőképes kereslet” és „technikai lehetőségek” elemeket, akkor a klasszikusok sem különböztek ettől, az „őrület” megvolt, csak „stadionbulit” csinálni kicsit macerásabb volt (ld. „Waltz King” Strauss in USA).
Nyilván jelen van ebben az adott kor társadalmi légköre, a szerző/előadó „aurája” és persze egy jó menedzsment és marketing (plusz egy adag szerencse sem árt).
Apró momentum, hogy engem szólóhegedűvel ki lehet kergetni a világból. Annyira nem bírom a hangját, hogy arra nincsenek szavak (ez nem igaz a szimfonikus zenekarra). Azahriah-ból számomra tehát még lehet egy Deseő Csaba, egy Menuhin, Ojsztrah, akik minden elismerést megérdemelnek tőlem – csak sose halljam őket szólózni :-).
@Podvinecz marsall: hú ez de csodás
@Podvinecz marsall: : Ali bá’ (Pege) biztosan mosolyog fentről. Azért rossz rágondolni, hogy a régi időkben mennyi szuper spontán „jam” maradt megörökítetlenül.
Btw. Chickenfoot, az se rossz. Meg G3. És egy kissé már öncélú exhibicionizmus (na jó, van akinek van mire): https://www.youtube.com/watch?v=iRTHGrv0Ktc
Hiv.: @ijontichy:
A „hype”-ra az az alapvető magyarázat, hogy a népeknek igénye van rá. Akarnak hájpolni, akarnak rajongani valakiért/valamiért, és aztán, ha az egyéb körülmények is szerencsésen összejátszanak akkor beindulnak. Öngerjesztő, és önigazoló is a folyamat, egyik hallja a másiktól, továbbadja, lelkesítik egymást, de főleg kíváncsiak lesznek, hogy mi ez, miért szeretik, odamennek, és aztán elhiszik, hogy jó, menő, és onnantól már nekik is tetszeni fog ők is rajongók lesznek, részei lesznek a tábornak. Pszichoszociális izé ez, de nem újdonság, a popzenében ez megy már 70 éve. A zemberek keresik az örömforrásokat, és amikor találnak egyet, akkor rákattannak, és nem azt kutatják, hogy az valójában, művészi-esztétikai szempontból milyen szar.
A rockban a hegedű valóban ritka, periférikus szerszám. Egyáltalán nem alap, de ha jó a zeneszerzés, és a játékos, akkor azért színesítheti a muzsikát. Tényleg nincs sok említésre méltó, hegedűvel is nyomuló banda (most a szóló Jean-Luc Ponty nem számít ide), de azért ilyenkor a Mahavishnu Orhestra, és a King Crimson szóba jön. Mások is, csak azok periférikusabbak (pl. a Caravan, UK, ha jól emléxem, a Gentle Giant, és a Jethro Tull is nyomta néha hegedűvel, meg nyilván még ötven másik banda is), de ez az első kettő, nagyágyú, valóságos Kövér Berta.
@ijontichy: Csak neked. Ez az általam ismert legjobb előadása a legnagyobb újkori szólóhegedűre írt műnek. Biztosan élvezni fogod, ha már ennyire szerelmese vagy a hangszernek: https://www.youtube.com/watch?v=qKnggsxx2II&t=385s Légyszíves, majd referálj az élményről!
@ipartelep: Ha jól tudom, Stéphane Grappelli volt az első dzsesszhegedűs (könnyűzenész), aki eleinte Django Reinharddal zenélt. (Igaz, hogy a 19 századig nem nagyon vált ketté az ún. komoly és szórakoztatózene,) Utóbbi is majdnem a semmiből csinált műfajt, miután elvégezte az összes zeneakadémiát, ami az ekhósszekere útjába esett.
@vattablz: : Kösz. Valahogy sejtettem, hogy rád számíthatok :-/ :-).
(agyturkász mit mondott szadisztikus hajlamokról? :-)).
@ipartelep: : ahogy írtam, a műfaj mindegy, a natúr hangszer számít. Pl. country is elmegy, ha kellemesen jelen van a bendzsó és gitár. Továbbá nincs problémám csellóval és bőgővel. @vattablz (aki tuti viheti még valamire bálafronton; hajcsár, munkafelügyelő stb. ;-)) viszont telibe találta. Félóra ebből, és még azt is bevallom, hogy én lőttem le Kennedyt (aminek azért – szigorúan természettudományos alapon – vannak nehézségei). Ref. @vattablz: most már tudod!
A zenéjéről csak annyit, hogy nincs stílusa, azaz össze vissza játtszik mindenféle stílusban.
Nade a szakmai ösztönöm azt súgja nekem, hogy ha valaki így hirtelen berobban és egyszer csak a csapból is az folyik, akkor azért valaki fizetett.
Szerintem elvolt a gyerek valahogy a tiszes iparban, aztán egy marketingmanaggernek fel kellett mutatni valami új, fiatalos terméket és őt találta meg. Aztán megtolták egy modern btl kampánnyal, meg raktak mögé egy profi stábot.
Azért ennél nagyobb irracionális mértékű tömegámulatok is léteznek a műfajban: https://index.hu/gazdasag/2023/10/21/taylor-swift-travis-kelce-nfl-roger-goodell-bevetel-parkapcsolat-marketing-reklam/
@ipartelep:
A Kansast kifelejtetted, pedig ők erősek hegedűben. Na meg Jimmy Page gitár+vonó kombója is ütős volt.Én is imádom a prog rockot.
https://www.facebook.com/reel/1265038737382773
.
majd valaki írna egy összefoglalót róla? én nem mertem megnézni
@halatlangazember: ez Azahriah „Introvertált dal” című száma ihlette performansz. három másodperc, a többi loop. a szöveget rosszul mondja, a dallam nem emlékeztet semmire, de azért hamis.
@jotunder:: belenéztem, de az első három másodperc után lezárt az agyam. te nagyon komolyan tolod 😮
Nem akarom hosszan méltatni a „nincs mitet”, de hogy mennyire nem csak nem a kis tinik zenéje, belehallgattam pár helyen (mondjuk még ennél is rosszabbra számítottam, de képes voltam egy percig is tűrni…:) ) , bejött a kamasz lányom, megkérdezni, hogy mi ez a förtelem….:) Jó, mondjuk ő már a ragtime vonulatától, blues, jazzrock, ilyesmin edződött (már 8 évesen tudta, kiféle
a Bonamassa), De ez a stílustalanság már bántó, katyvasz, ő most épp ezen edzi magát a holnapi iskolára…….(benne a női gitáros példakép) https://www.youtube.com/watch?v=hbcW7nxcP3E
Még egy kis folytatás…a stílusok keveredése nem feltétlen hátrány, az előbbi link (ha valaki eljutott a második percig, ahol már afféle indiai jazzé fajul). A csajszi (Mohini Dey) azóta messze jobb, durvább dolgokat is játszik, jó stílusérzékkel, Prahanna már idősebb motoros, a legautentikusabb indiai zenétől a legelvontabb jazzig, már mindenben otthon van. Hiába, India és a tágabb régiójának van pár ezer év előnye a kultúrában……
@savaz2:
Hogy finom legyek….engem eléggé bőszít az efféle hozzáállás. Nem ismered, de már tudod, hogy hogy hogyan lett sikeres…valaki fizetett….aha. Hát nem. Egy egészen érdekes története van, és egy helyes, érdekes személyiség. Amióta koncertezik, a Supermanagementnél van, akik a Welhellot, Dzsúdlót, az Anna and the Barbiest, Fluort, stb. menedzselik. Dzsúdló hasonló korosztály, és szeretik is, ugyanaz a menedzsment, de nem lett annyira sikeres, mint Azahriah. Szóval nem biztos, hogy a menedzsment a kulcs. Kellenek, de a közönséget nem a menedzsment hozza. Azahriah előtörténete is érdekes, egy tizenéves újpalotai srác rejtélyes történetekből, meg egyéb furaságokból, aztán a saját véleményéből csinált egy youtube csatornát, kétszáznál több 10 perc körüli videót, saját megírt szöveggel, és mindenhonnan összegyűjtött képanyaggal, effektezve, alámondva, stb…ahogy kell, és már ezzel szert tett egy komoly követőtáborra. Konkrétan félmillióan követik. Szóval a pénz innen volt eredetileg. Apránként épült a csatornája, és egyre tudatosabban csinálta. Mindent autodidakta módon tanult, a gitártól, a zongoráig, a videózást vágással, trükkökkel, effektekkel, a profi zeneszerkesztő programok kezeléséig. Logicot használ, az nem egy faék cucc. És szerintem nagyon jó, nagyon hangulatos zenét csinál, fura, érdekes szövegeket ír, nagyon egyedi ízléssel használ mindent. Ez egy új világ, egy „dal” már nem egy ötvonalas rendszerben leírt kottafejek, alatta szöveggel, amit aztán valakik meghangszerelnek, és a stúdióban újabb emberek kezenyoma kerül rá, rengeteg kompromisszummal elkészítve a végső produkciót. Itt egy kézben van a dolog. És a teljes egész az utolsó zörejig része a produkciónak. Ők a Z generáció, akik változást hoznak. Azahriah egy nagyon szerencsés alkat, mert egy jó személyiség, egyáltalán nem konvencionális, bátran nyúl mindenhez, ami tetszik neki, pont lesz@rja, hogy van-e rá szabály vagy nincs, jó a megjelenése is, tetszik az embereknek, és elég nagy tömeg érzi magáénak amit csinál. Nyilván van akinek nem tetszik. A művészet véleményes dolog. Nincs bizonyíték arra, hogy a saját korában tényleg Bach volt a legszuperebb….ő maradt fenn. Ki tudja miért. Sose fogjuk megtudni. Őt érezte magának a kora. Én eléggé edukált vagyok zeneileg, zeneibe jártam, operabérletek sora, Zeneakadémia beavatók, és koncertbérletek, 12 év csellózás, és aztán elég sok zenei műsort is csináltam. Ismerek és szeretek hagyományosan edukált előadókat is. De pont azt is érdekesnek tartom ebben a fiúban, hogy nem edukált a hivatalos módon. Nagyon sok szabad, bátor, érdekes, finom dolog van a zenéiben. Persze nem kell szeretni. De feltételezgetni se kell róla semmi olyat, ami nem igaz. Mindennek utána lehet nézni. Én nagyon drukkolok neki.
@Tyto Én például nem írtam, hogy tehetségtelen a srác, érezni, hogy nincs mögötte profi csapat (sokan kezdték így az én fiatalkoromban) , azt a fajta amatőrizmust nem elítélendőként is írhatjuk, amiből sok minden kiforrhatja idővel magát, ha nem telepszik majd rá a szórakoztatóipari maffia.. Az önképzés is egyfajta út, becsülendő, hogy nem stílusok (és számok) szolgai másolásával kezdi…Szóval, majd meglátjuk…..A Bachról írtakat mint aktív nagyzenekaros zenész +zenetörténész árnyalnám. a saját korában elég periférikus szerző volt (Händel bezzeg tudta menedzselni magát, illetve lopott mindenkitől, magától is, így lett világsiker, ez Bachnak sokkal később jött el…)
@macskahala:
Húúú, az a basszusgitáros nő -(Mohini Dey) nagyon ott van a szeren. Jaco Pastoriustól hallottam ilyen játékot.
@Tyto:
„Nincs bizonyíték arra, hogy a saját korában tényleg Bach volt a legszuperebb….ő maradt fenn. Ki tudja miért. Sose fogjuk megtudni. Őt érezte magának a kora.”
Hááát, ez azért nem egészen így volt/történt. Mendelsshon 1820-as Máté passió felújításáig teljesen elfelejtették. Amúgy nem csak a saját korában, hanem mindörökké a legszuperebb.