Bábok (ténylegbábposztáthallásnélkül)

Tegnap este az SZFE-n megnéztük a negyedéves bábművész-szakos hallgatók Erzsóka című vizsgaelőadását. Az előadást 8 éven felülieknek ajánlják, mi mindketten betöltöttük a nyolcat, M. gyerekkorában bábozott, én nem szerettem a klasszikus bábszínházat.

Vannak ezek a srácok, akik úgy döntöttek, hogy ők pedig bábművészek lesznek. Már a színművészethez is kell bátorság, de ehhez… A bábszínház valami egészen mást jelent, mint gyerekkoromban, ez a fizikai színház egy formája.

Télen ez volt az első SZFE, de voltunk a Jurányiban egy olyan FreeSZFE-n, hogy csak néztünk. Az Örkényben is játszott Arab éjszakát, Roland Schimmelpfenning (aznap este, amikor megkaptam a lausanne-i Marie Curie-t, az ő darabját, a Golden Dragont néztük meg, az a nap nekem egy fordulópont volt az életemben, elég sok mindenre emlékszem, a szemináriumra, a két sörre a színház után, arra, hogy tudtam, ez már nem lesz olyan, mint előtte) leghíresebb darabját néztük meg. Láttuk Gloviczki Bernátot, Pásztor Dánielt, Kanyó Katát és Béres Bencét a MU-színházban FreeSZFE-n a Nép ellenségében, de a Tarnóczi által rendezett Ibsen-vizsgát is láttam, amiben Mosolygó Sára is játszott, most meg ott a Katonában láttuk őket a Radical Relaxban és a Jánossy Lajos-darabban (tegnap megvettem a könyvet, hirtelen úgy éreztem, hogy el kell olvasnom, tartozom még a Kemény Lilivel, amióta új szemem van, sanszosabb).

Érdekelnek a fiatalok, hogy mit akarnak, mit tudnak kihozni magukból ebben a nehezen élhető világban, ahol a kultúrcézár büszke arra, hogy sohasem jár színházba és nem olvas kortárs műveket.

Ja, tegnap volt az a szavazás, és kicsit az is a fiatalokról szólt, azokról a harmincasokról, akiket egyszerűen nem veszíthetünk el, én még emlékszem arra a gyerekre, akinek az amenábilis izéket magyaráztam, aztán most akadémikusnak jelölik, itt van egy történet, aminek nem lehet vége, nem mondhatjuk azt, hogy ennyi volt, mert fontosabb valamilyen kampf, vagy mert tényleg mindent feladunk. Nem mintha nem lenne néha kedve az embernek mindent feladni.

Legalább a boszorkányért és a békáért érdemes megnézni azt az előadást, hogy működik ez most, mit jelent a báb a huszonegyedik században. És nem, nem fogok a végére valami szép nagy vörös farkat kerekíteni, simán csak befejezem.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16531974-678e8353428b3' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16531974&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16531974-678e8353428b3&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16531974-678e8353428b3' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>