Bakfitty
Eredeti szerző: zsazsu4
Dürenmattot szeretjük. Ezt a darabját különösen.
A végnapjait élő Római Birodalom utolsó napjai, a császár Romulus – aki egy tyúkfarmon él- pont leszarja, hogy a barbár germánok már a Via Appián menetelnek. Csak az érdekli, hogy melyik római császárról elnevezett tyúkja tojja az aznapi früstüknek való tojást.
A Juliusok persze soha semmit. Bezzeg Odoaker! Ő naponta kettőt is.
Másnapos ébredéssel indul az előadás a színpadon, csak a komornyikok igyekeznek fenntartani a látszatot, hogy itt mégis a kulturált világ ura él és irányít, rend a lelke mindennek. Aki ide be akar lépni, vagy üzenetet hozni a császárnak, az töltsön űrlapot három példányban, hozzon aláírási címpéldányt hat pecséttel- és egyáltalán, viselkedjen római módra. De mindig fejétől bűzlik a hal, nincs menekvés, ha az uralkodó szinte drukkol azért, hogy az ellen győzzön- akkor annyi.
Amíg az „annyi„-ig eljutunk, egy olyan előadást látunk és röhögünk végig térdünket csapkodva- hogy emlegetjük évekig…
Mindig nehéz olyan előadásról írni, ahol mindenki jó, és az egész egy kerek egész. Nem ül le, nincs üresjárat, jó a ritmus és ehhez sokat hozzátesz a kis tér, az emberközeli játék. Kezd meggyőződésemmé lenni, hogy ez a K2 igazi terepe. Ebben a közegben él és teljesedik ki igazán az az – senki ne sértődjön meg légy szíves- egyébként amatőr színházaknál látott báj, amit nem láthatunk ilyen élesen máshol. Itt van helye azoknak a próbákon született (?) spontán mondatoknak, amit nem engednek, nem engedhetnek meg maguknak a „nagyok”. Ettől persze nem lesz amatőr a játék. Sőt! Mares – szerepe szerint hadügyminiszter- monológja olyan frenetikus, hogy többször közbe kell tapsolni. A császár lánya, Rea tökéletesen hozza az elkényeztetett, föld fölött húsz centivel járó, színészetet tanuló kamaszt. Caesar Rupf nad-rág gyáros minden megmozdulása olyan, hogy lassítva kellene visszanézni és tanítani minden színészetre készülőnek. És még sorolhatnám.
A régóta nagy kedvencem, Nagypál Gábor Romulusa császári módon ragyogja be az előadást. Végül úgyis az lesz, amit ő akar. Megakadályozza a birodalom érdekházasság általi megmentését- tudja már rég, hogy amit érdemes volna megmenteni, az nincs is. Közben elégetik a levéltárat, bagóért adogatják el görög kufároknak a császárok mellszobrait, a komornyikok gomböntőnek vagy lovasszínházi színésznek szegődnek Pannóniába.
De a világ és annak folyása nem áll meg.
Egy gyors kő-papír-olló menet végén, látszólag békésen megalakul a Német- római birodalom.
Rövid, néma csend a nézőtéren. Ennyi volt?
Ennyi.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518978-69d95c028dba6' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518978&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518978-69d95c028dba6&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518978-69d95c028dba6' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
ja, ez sztem is jó.
mondjuk inkább StudioK2 produkciónak mondanám.
kedvenc mondatom:
„Hazának mindig olyankor nevezi magát az állam, amikor tömegmészárlásra készül.”
ja, és ceasar rupf, nem pedig carsar ruff – ha már kritika…
majdnem jó, már csak a ruff-ot kellene kijavítani rupf-ra :))
Javítottam, köszönöm!
@OoOoOo: Ok.
Ezek a kölkök többségükben nemrég még a Kaposvári Egyetem színészhallgatói voltak – az akkori tanári karnak ennyit sikerült kihozni belőlük. Most Vidnyánszky Attilával az élen megy a levesbe az egész képzés.
@William Blake: én láttam eggyel újabb kaposváriaktól a psychét a nemzetiben.
nem rossz. nem nagyonkurvajók, mondjuk még csak harmadévesek, de levesnek nem mondanám. pariban vannak sztem az ódry színpados előadásokkal.
@OoOoOo: csak egy baj van: ők négy év alatt ezt az egy említésre méltó (?) produkciót hozták össze Vidnyánszky rendezésében, míg K2-ék már hallgatóként önálló feldolgozásokat adtak elő, és ez már a sokadik. Minőségi különbség.
@OoOoOo: Negyedévesek különben.
@William Blake: 2-3 évente alakul egy elég jó független fiatal társulat egyetemen összehaverkodott emberekből. Ezek véletlen találkozások.
Kezdve a Krétakörtől, most legutóbb a HOPPartig vagy a KOMAig, hogy a K2 épp elődeit mondjam. Hogy ez most legutóbb épp Kaposváron volt, épp Vidnyánszky előtt, az a szerencse kivételével mindentől teljesen független.
Azt mondtam, hogy az ódry színpados előadásokkal van pariban.
@OoOoOo: Ha láttad volna a másodéves korukban saját rendezésükben előadott Helénát, nem beszélnél szerencséről. Az számít, ki mit kapott a tanáraitól vagy mit nem. Itt akkora a kontraszt és nem csak egy, hanem most már három osztály esetében, hogy véletlenről meg szerencséről beszélni botorság.
@William Blake: a szerencse az pár ember találkozása. Amiknek nagy része nem az oktatási intézmény miatt jön létre.
Második kommentem érted félre, hogy magyarázhasd a nemtommit. Én többet ehhez nem írok.
Színházi rovatunkba:
raerunk.blogrepublik.eu/2015/12/08/tanulsagos-tortenet/#respond
😀