Barbarizálódik-e Magyarország

    Radnóti Sándorral készített interjút a Hírklikk.hu.  Radnóti szerint rendkívüli civilizációs válság van Magyarországon, barbarizáció, színvonalcsökkenés és műveletlenség. 

   ”  A szellem emberei visszahúzódnak a közélettől, mert nem tartják feladatuknak a bayerzsoltok száz éve megcáfolt, vagy undorral elutasított „gondolatainak” megvitatását, valamint jó modorra és emberségre tanításukat. “

  – mondja Radnóti professzor. 

    Pár napja egy kedves ismerősöm volt szíves felhívni a figyelmem arra, hogy nem nagyon vannak nézeteim kapitalizmusról, demokráciáról, fogyasztásról, individualizmusról, divatról, vagy akár a tudat természetéről.  Kedves ismerősömnek igaza van. Nagyjából húsz éve foglalkozom azzal a jelenséggel, hogy egyre nagyobb véges matematikai objektumok végtelen objektumok felé tendálnak, ezt próbálom keresni a matematikában, néha több, néha kevesebb sikerrel. Ehhez értek. Érthetnék persze jobban is, de ennyire tellett tőlem. Amiben egészen biztos vagyok az az, hogy minden mással kapcsolatban tudásom, finoman szólva, ingatag alapokra épül, ha egyáltalán létezik.

   Mondhatnám, hogy valamennyire eligazodom a kapitalizmus, demokrácia, stb problémai között, de ez valójában nem igaz, felületes ismereteim vannak, amelyekkel túlélek, ezt eligazodásnak nem nagyon lehet nevezni. Nem vagyok a szellem embere, számtanista vagyok és pont.  Persze képes vagyok arra, hogy elolvasgassak szövegeket, ezt most is megtettem, végső esetben, jujj, egy egész könyvet is hajlandó vagyok elolvasni valamiről, ami érdekel, de ezekre maximum vincentposztot lehet alapozni, nem koherens világnézetet, amire persze nincs is feltétlenül szükségem.  Fundamentum nélkül az ember csak a levegőbe beszélhet. Vagy világossá teszi, hogy nem ér a neve. Mint pl. most én.   Remélem ennyi önostor, flagella, rucitépés bevezetésnek elég, úgyhogy rátérek a tárgyalásra, befejezés meg nem lesz.

   Radnóti Sándor Lukács György tanítványa volt. Lukács ötven éve halt meg, a Mérce egész sorozatot szentelt az évfordulónak, mely sorozatban Weiss János filozófiaprofesszor szépen egyenesen le is írta:  Magyarországon filozófussá válni annyit jelent, mint valamiféle eleven viszonyt kialakítani a lukácsi tradícióval. Kikívánkozhatna az emberből egy barbarizálódott, helyenként bayerzsolti  mélységű lófasztjelentiazt, de nem fog kikívánkozni.

 Magyarország nem fogja megúszni azt, ami a huszadik században történt. Az ország borzalmas intellektuális veszteséget szenvedett el, felmérhetetlen és pótolhatatlan veszteséget. Volt egy hankissi illúzió a rendszerváltás után, hogy kitalálható egy új Magyarország, ez az illúzió szertefoszlott. Az utolsó, komoly, nemzetközi szinten is érdeklődést kiváltó magyar szellemi iskola az emberileg nehezen vállalható és ma alig értelmezhető Lukács Györgyé volt. És igen, nagyon sokan elhitték, hogy majd a Lukács ovistáknak lesznek nézetei a demokráciáról, kapitalizmusról, stb., hogy majd ők képeznek valamiféle szellemi fundamentumot, halleluja. Persze voltak más hitek más fundamentukról, Kertmagyarországról, hazáról a magasban, bár ezeket talán azok sem vették komolyan, akik naponta hivatkoztak rá. És ennek vége, a Lukács ovi bezárt és soha többé nem fog már kinyitni. 

 Mészőly, Ottlik, Kertész, Esterházy és Nádas,   Erdős, Turán, Szemerédi és Lovász, Szentágothai, Vízi, Freund és Nusser valóságos tradíciókat jelentenek,  de van egy elvágott szellemi életvonal.  Radnóti Sándor pedig ezt az elvágott életvonalat siratja, és elhiszi, hogy úgy 2010 táján vágták el. 

 Az, hogy Magyarországon a magyar felsőoktatás egyik roncskultúráját reprezentáló fiatal opportunisták kerültek meghatározó intellektuális pozíciókba, hogy a magyar konzervativizmust középszerűnek is alig nevezhető harmadtudásúak próbálták (dehogy próbálták) újraalkotni, és le lehetett írni az Orbán Viktor metafizikája birtokviszonyt, sem 2010 következménye. A mai konzervatív magyar szellemi iskola lehetséges szellemi atyját elgázosították  Auschwitzban, vagy  a háború után,  esetleg 56-ban menekült el Amerikába vagy Ausztráliába, talán csak lemerült, kibekkelte aztán mégis belehalt. 

 John Gray-t olvastam (valamit olvasni kell, mert tényleg fogalmam sincs, ő az egyik brit, akinek releváns nézetei vannak sok mindenről), aki Anglia leglepukkantabb részén született melóscsaládban, de azért grammar schoolba járt és a végén felvették Oxfordba. Roger Scruton középosztálybeli családból került egy grammar schoolon át Cambridge-be. Harminc évvel a rendszerváltás után a magyar felsőoktatás pozíciója valamelyest romlott, a magyar Oxbridge még a hankissi illúzióknak sem lehetett része. A magyar egyéni kitörési útvonalak jelentős része külföldre vezet.

 Talán most rosszabb, mint tizenkét éve, de csak azért, mert megtanultunk élni az illúziók nélküli világban. Orbán Viktor levette a szemünkről a hankissi hályogot, most tisztán látjuk egymást.   It’s not a pretty sight.