Jobboldali költők szomorú versei
Eredeti szerző: jotunder
Volt nekünk régen egy rovatunk, a Jobboldali költők borzalmas versei. Ma egy kedves olvasónktól kaptunk egy költeményt.
FORRONG EURÓPA!
Ki gyúlnak a tüzek, forrong Európa
Láthatatlan kezek húzzák le a porba
Vagy már nem is láthatatlan, mind tisztábban látszik,
A homályból előbukkan az undorító Skálik.
Első hallásra nem jött, hogy elhiggyem
Érte vesztettem el, legkisebb gyermekem.
Nem felejtem soha, mennyire örvendtünk,
Soros díjat nyert a Gyöngyi gyermekünk.
Amerika várta, ígéretek földje
Boldogan ment el, úgy néz ki örökre.
Nem egyedül ment, volt neki sok társa,
Ott maradtak mindnyájan, Amerikába.
… és nincs vége, de nagyjából el tudják képzelni, hogyan folytatódik. A szerző X. egy nyolcvan körüli erdélyi születésű úriember, aki leginkább ásványokkal kapcsolatos posztokat tesz fel az oldalára, néha verseket is ír, rendkívül naív művésznek neveznénk, ha festegetne.
Rákerestem X. ismerősei között Gyöngyire. Egy amerikai nő viseli a bácsi nevét, aki Erdélyből ment Amerikába, és unitárius lelkész lett egy kisvárosban. A mai világban egyetlen kattintással ellenőrizhető, hogy korábban Gyöngyi volt a keresztneve. A Facebook oldalán ott van a házastársa fényképe. Egy másik nő.
Ezért nem lesz ebből Jobboldali költők borzalmas versei CXXXII. Ezeknek az embereknek is van története. Annak a párnak, aki Orbán Viktor ellenségeit szokta elátkozni kétszemélyes pártjuk nevében, meghalt a fiúk. X.-nek leszbikus lelkésznő lett a lánya Amerikában. A rémisztő kommenteket a blogokban, a Facebook-on emberek írják, valódi emberek, akiknek valódi fájdalmaik is vannak, olyanok, amelyek esetleg megérintenének, ha nem fasiszta őrültként vagy perverz trollként találkoznánk a szerzővel. Az emberi életek sokkal bonyolultabbak annál, mint amilyennek szeretnénk látni.
P.S Igen, a Marton Lászlónak is volt egy élete, meg a Sárosdi Lillának is, ezek az életek találkoztak, és látszólag ennyi marad ezekből az életekből, ez a borzalmas történet. És ez nincs jól.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518662-69b521f375a4e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518662&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518662-69b521f375a4e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518662-69b521f375a4e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
.
Igen, szomorú. És sok szomorú élet van a nyilvánosságon kívül is. És szomorú életek szomorú találkozása.
Azért engedtessék meg nekem, hogy nosztalgiával emlékezzek a Vincent említett versrovatáról. És még más rovatokról és egyedi posztokról is. És azokról, akik ezeket írták, gyűjtötték, reflektálták, megosztották, kommentelték.
„Sag mir, wo die Blumen sind…” – énekelte Marlene Dietrich, majd Mezey Mária. Én csak azért nem énekelem, mert nincs hangom.
Tudom: „minden elmúlik egyszer, minden a végére ér” – hogy egy másik, immár közhellyé vált slágerrészletet idézzek. Sajnos a közhelyeknek is igaza szok lenni.
.
@ha kohen: http://www.youtube.com/watch?v=rlVKEMMOBjs
ha már hangulatban vagyunk, ideteszek egy jóval későbbi, de erre sokféleképp rímelő filmrészletet (az valami sajátos youtube rekord lehet, hogy ezt a nagyon erős részletet egy nagyon jó filmből mindössze 29-en látták):
http://www.youtube.com/watch?v=phNyoUWd5UY
Én bárkivel együtt tudok érezni, amennyiben nem törekszik az én életem tönkretevésére, bármennyire is úgy érzi, hogy a fájdalmát majd az gyógyítja meg.
Olvastam a posztot, visszahőköltem, megkerestem a teljes verset, felsírtam.
Az nincs jól, ha a megértés olyan következtetést elfogadhatóvá tesz, amely az egyéni tragédiát nemzeti balsorssá emeli, és uszítva követeli a véres kezű zsarnok vesztét.
Az nincs jól, hogy ha a megértés nem tesz különbséget elkövető és elszenvedő között.
a fácsén van egy rövid klipp, ahol apuka megöleli a lányt.
a vázolt háttérrel kicsit rémísztő a mozdulat esetlensége.
és a lány aligha ezt érezte ki belőle — hiszen akkor nem posztolta volna…
szomorú, nagyon szomorú.
nnna tessék, már megint — pedig mindig megfogadom, hogy nem voyeurködöm a fácsén!!!
egyébként mi az a / ki az a Skálik?
@volker: En is akartam kerdezni.
Van, a saját oldalán kívül a fészen egy közösségi oldal, ott a bácsi verseit ömlesztve, nagy tételekben lehet szemlézni. Mivel az öregnek csak futólagos a kapcsolata a helyesírással, ezt, itt, valaki áthézhette, közlés előtt és sikerült meggyőznie, hogy kivételesen mellőzze a capslockot. Egyébként a légynek sem árt és talán tényleg jobb lenne a világ, ha mindenki ilyenhez hasonló módon kompenzálná élete nagy kudarcait, vagy.. khm ..gyerekkori sérelmeit ( itt hosszan nézek egy képet a 444-en ). Inkább legyen valaki „unalmas és hülye” ( egy Troppauer kritikus ) mint velejéig gonosz és aljas.
@poszt: Nem unitárius lelkész, hanem Universal Unitarian, ami egy viszonylag középsúlyos nyúédzses agysorvasztâs, van benne Síva, melegjogi aktivizmus és Kabbala (meg minden), de a úgy általában a tagok abban hisznek, amiben akarnak. Kb mint a magyarországi waldorfok egy része, militáns hippiképző.
@incze:
Köszi, hogy már ki tudja hanyadszor meghallgathattam a dalt.
Ami a másik linket illeti, ha jól láttam, 109-en nézték meg, de végülis ez sem sokkal több. Na de ki emlékszik még Fassbinderre? (Be kell valljam, a Veronica Vöss-t én sem láttam anno.)
.
@nerángass:
A bácsi kognitív disszonanciája az egy dolog. Az élete kudarcát (ha ez egyáltalán az) Sorosra kenni, és ezzel a verssel B.Zs. előtt odaadó rajongását kifejezni, az a másik.
Így követőket szerezni – az már túlmutat a fűzfapoétaságon.
Nem neked, hanem a világba kiáltva:
A lánya meg azt csinál, amit akar. Úgy él, ahogy akar. Nem felel az apja tetteiért.
Ez a vers nem nyert több értelmet azzal, hogy a lány magánélete visszakereshetővé vált.
@muci: +1
@muci: @Érvsebész: nehéz erre mit mondani, de nekem nagyon erős és mindennapi benyomásom, hogy ezzel a szigorral a magyar népesség egy jó nagy hányadának kirúgjátok a lábát. volt régen egy olasz film, amiből csak lenyomatok maradtak a fejemben, no meg a címe, de az aztán nagyon: csúfak és gonoszak, kültelki nyomtortelepen élőkről szólt.
poétánk ostoba és gonosz vénember. a versének semmi értelme, és a verse nem nyer semmi értelmet azáltal, hogy ennek az ostoba és gonosz vénembernek van egy története, amely neki túl sok, vagy inkább amelyhez ő túl kevésnek bizonyult. ám az altrájtner egyik nagy találmánya, hogy felkarolja munkára fogja a hajótörötteket és futóbolondokat, elmondja nekik, hogy gógyiuszukat a komenisták, a zsidók, vagy soros ügynökei, talpnyalói, kitartottjai kaszálták el, és emberünk végre megnyugszik, megtalálta a világban helyét, és visszanyert öntudatával ontja förtelmes dalocskáit a csatornából, amely otthont adott neki. tapsikálnak neki egy kicsit az neranimátorok és a társhajótöröttek („a hősök emlékünnepén párosával tapsoltak a félkarúak”), ha túlzottan elszabadul, majd unottan agyonrúgják. nincs ezen a rocson semmi speciálisan utálnivaló.
Ott motoszkál bennem a gondolat, hogy vajon a lánya akkor is ilyen biztonságos távolságot tartana-e szülőföldjétől, ha ott elfogadnák olyannak, amilyen. Persze ráfogni Sorosra egyszerűbb.
@muci: @Érvsebész: @incze:
“Így követőket szerezni – az már túlmutat a fűzfapoétaságon”. Az öreg usque 1-4 tetszést kap általában. Erre mondtam, hogy a légynek sem árt, szemben másokkal. Sajnos nem hiszem, hogy van mit tenni ezekkel.
Foglalkozása weltschmerz :
Egy ifjú vajúdása
Lehetsz szép és szőke, mint a búzakalász,
csókod lehet édes, akár az ananász,
szemed is lehet kék mint kristályvízi tó,
ígérő nézésed s pilláid bódító.
Mint egy régi görög faragott istennő,
lehet formás tested, s illatod szédítő?
Szép hangod is zenghet mint mennyei hárfa,
szíved rejtély mégis, mint mélyvizek árja.
Titkoló hízelgő teremtés minden nő,
kifürkészhetetlen mint sötét őserdő.
Kőből van a szívük, s lelkük talán nincsen,
így formálta őket Éváról az Isten.
„Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei.” Csak a történelmi hűség kedvéért…
@incze: @stefan75:
Nem az öreggel van bajom.
Olyat ír, amilyet tud. Ha neki a „ki gyúlnak” jobban tetszik így, mint egybe, mit bánom én.
Ha az önterápia nála versfaragással mûködik, az is a saját ügye.
(Az egy jel, hogy hol publikálja. „B.Zs. megérdemelte a kitüntetést”)
A posztban nem a versrôl szó, hanem a bácsi neten kutatható nyomairól.
Nekem azzal van bajom, hogy a lánya magánélete téma lehet. Rákeresni a fb-n, mert az apja irogat.
@muci: A magánélet megszűnése/átalakulása a jelenkor egyik nagy problémája. Még hozzá kell szoknia az emberiségnek.
@muci: ok, félreértettem amit írtál. talán mert gyöngyiről itt semmi több nem derül ki mint amit nagyon nyíltan vállal, amit kitesz önmagáról a világ faliújságra.
tény, hogy a kitett információ morzsák összekapcsolása, rendezése, csoportosítása, etc. más minőséget teremt, mint amit a morzsa önmagában hordoz, főként, ha olyan céllal történik, amit a morzsák önmagukban nem hordoznának. de itt nem ez van. semmi több, mint amit akármelyik költőd személyesebb jellegű sorával az irodalomban csinálnak. poétánk ismerősei például valószínűleg enélkül is tudják, ki az a gyöngyi, és mi vele a sorosbaj.