Bolondok napja
Eredeti szerző: maroz
<
p class=”MsoNormal” style=”text-align: justify”>Az Amerikai Egyesült Államoknak a szezon kezdete óta volt
darabra pontosan 44 elnöke. 2011 mínusz 1789 osztva negyvennéggyel az jó
közelítéssel öt, azaz átlag ötévente fogyasztanak el egy elnököt, lassan 222
éve. Magyarország 1848 óta elnyűtt vagy
hetven kormányfőt, annak dacára, hogy rögtön az indulást követően jött vagy
tizenkilenc olyan év, amikor nem túlzottan szorgalmazták ennek a hivatalnak a
betöltését, lásd még: Bach-korszak. A precíz számolgatással és az apró
nüanszokkal (például azzal, hogy a 22. és a 24. elnöke az Államoknak ugyanaz az
ember volt, egy bizonyos Stephen Grover Cleveland, valamint hogy Magyarországon
sem volt mindig annyira egyértelmű, hogy éppen ki is a végrehajtó testület
igazi főnöke) nem piszmogtam, valamint az sem célom, hogy bezzegamerikázzak,
egészen egyszerűen csak érdekesnek találtam azt, hogy bizonyos nemzetek hogyan
viszonyulnak azokhoz, akiket maguk fölé emelnek.
Egy szubjektív listát állítottam össze, a rendezőelv a
következő volt: az illető kormányfő (vagy
valami annak megfelelő) lett, majd emiatt később erősen szopóágra került, vagy
ha nem, akkor önmagával hasonlott meg, ami úgyszintén nem egy szívderítő
befejezés.
Batthyány Lajos – kivégezték 1849 október 6-án, élt 42 évet
Kossuth Lajos – 92 évet élt, ennek zömét száműzetésben,
élete végére az állampolgárságától is megfosztották
Szemere Bertalan –
emigráció, élete végére elboruló elme, élt 57 évet
Tisza István – 1918. október 31-én merénylet áldozata lett,
élt 57 évet
Esterházy Móric – elhurcolják a nácik, megjárja Mauthausent,
hazatér, kitelepítik a kommunisták, emigrációban hal meg, élt 79 évet
Károlyi Mihály – élt 80 évet, ebből bő három évtizedet
emigrációban
Garbai Sándor – jó érzékkel érez rá, hogy mikor kell a kommunistákba beleszeretni, valamint belőlük kiábrándulni, így élete bő harmadát ő is emigránsként éli le
Friedrich István – 1951-ben halt meg a váci börtönben
Bethlen István – Moszkvában éri a halál 1946. október 5-én,
a Butirszkaja börtön kórházában, 72 évesen
Imrédy Béla – 1946. február 28-án Budapesten kivégzik, élt
55 évet
Teleki Pál – öngyilkos lett 1941. április 3-án, élt 62 évet
Bárdossy László – 1946. január 10-én Budapesten kivégzik,
élt 56 évet
Kállay Miklós – megjárja ő is Mauthausent és Dachaut, majd
emigrációban hal meg, élt 80 évet
Sztójay Döme – 1946. augusztus 22-én Budapesten kivégzik,
élt 63 évet
Lakatos Géza – 1965-ig élvezi a rendszer vendégszerető
vegzálásait, majd nagy kegyesen elengedik Ausztráliába, meghalni, élt 77 évet
Szálasi Ferenc – 1946. március 12-én Budapesten kivégzik,
élt 49 évet
Tildy Zoltán – nyolc év házi őrizet, majd hat év börtönre
ítélik, amit nem bír abszolválni, mert meghal, élt 72 évet
Nagy Ferenc – 32 év emigráció, a számára rendelt 76-ból
Rákosi Mátyás – annyira szerette a Szovjetúniót, hogy élete jelentős részét ott is élte le, a vége felé
már nem annyira szabad akaratából, élt 79 évet
Nagy Imre – 1958. június 16.-án kivégzik, élt 62 évet
Kádár János – picit
kilóg a sorból, mert kormányfő csak viszonylag rövid ideig volt, de szezon
végén mintha neki is enyhén elborult volna az elméje, és még halála után is
érték atrocitások
Horn Gyula – Wittner hülye, akinek Wittnert köszönhetjük az
egy undorító pondró, de ettől még szegény migyulánk sincs jól, erről ennyit
Orbán Viktor – I’m with you in Rockland where you scream in
a straightjacket that you’re losing the game of the actual pingpong of the
abyss.
OFF: Ma_u_thausen.
veled vagyok a Sárga Házban /ahol visítozol a kényszerzubbonyban hogy elveszítetted a pokol / aktuális pingpongjátszmáját
@Birtalan Balazs: Nix dajcs! Köszönöm, javítottam. 🙂
@Kettes: Javítsam ezt is? 😉
Hatásos lista. Hozzáveheted még Garbai Sándort, a Tanácsköztársaság kvázi miniszterelnökét,hatvannyolc életévéből huszonnyolc emigrációban és külföldi halál.
@Kettes:
Wearing „the mask of sanity”*
*
upload.wikimedia.org/wikipedia/en/a/a1/Mask-of-sanity-book-cover.jpg
@Kettes:
„who burned cigarette holes in their arms protesting
the narcotic tobacco haze of Capitalism”
Antal Józsefnek sem használt a hatalom.
@Harald Blåtand: Csak jönnék rá, hogy miért hagytam ki egyáltalán, pedig ő is képben volt. 🙂
Mindjárt visszaszerkesztem a NER-be őt is.
@XPS: Nehéz ezt megítélni, de vele inkább a természet volt kegyetlen, nem a nemzete. Ilyesmi meg sajnos bármelykünkkel előfordulhat, tán még az amerikai elnökök között is akadt olyan, amelyik az egy hónapot se töltötte ki rendesen a hivatalában, egy tüdőgyulladás vitte el, vagy valami nagyon hasonló.
@XPS:
antall már beteg volt, mire mineln lett.
Szeretjük a zakkantakat.
Úgy látom.
Mókásak eleinte.
Szeretünk röhögni.
Nehéz lenne sorolni, de röhögés nélkül nálunk nincs politika.
Csak ha hatalmat kapnak és kibontakoznak, akkor már az nem olyan mókás.
(A rendszerváltás első sztárelőadója Torgyán volt.)
A mandiner.hu kikacsintott az olvasóira. A bolondok napjára tekintettel ma a legsúlyosabb jobber elmebetegek zsengéiből szemezgetnek. 🙂
@maroz: Oh yeah, USA:-) William Henry Harrison volt az illető úr, 1841-ben.
@Kettes: Te egy ilyen mazochista vagy, hogy olvasod őket?
Egyébként mi az ami szokatlan a mai napon náluk?
Ők mindig a súlyos jobber elmebetegeknek adnak tág teret.
Gyurcsány miért maradt ki a sorból??? Az nem ér, ha eleve úgy kerül bele a hatalomba?!
@macchiato: El vagy te tévedve, ez nem a McDonald’s, hogy rendelgessél. 🙂
@Kettes: Ja, a legsúlyosabb jobberektől, mint például én.
@El Topo (Sgt. Elias): Csak szívatnak. 🙂
Csak tisztelettel kérdem, hogy mi van a kimaradottakkal?
Antall, Boros,Medgyessy, Gyurcsány /csak a kortársakra célzok/??
Megfelelnek az alapkitételnek!
Antall: ha a kezelését korábban kezdik, ill. intenzívebben, tovább él.
Boros: mintha a szenilitás jeleit egyértelműen produkálná.
Medgyessy: igencsak parkolópályán van, bár az eftássak segítik, mint a lebukottakat.
Gyurcsány: egy komplett idegklinikának adhatna elfoglaltságot hosszú évekre.