Britnek lenni
“I will shortly be seeing His Majesty the King to offer my resignation as prime minister to the country. I would like to say first and foremost, I am sorry.
I have given this job my all but you have sent a clear signal that the government of the United Kingdom must change and yours is the only judgment that matters. I have heard your anger, your disappointment. And I take responsibility for this loss.”
“Whilst he has been my political opponent, Keir Starmer, will shortly become our prime minister. In this job, his successes will be all our successes, and I wish him and his family well. Whatever our disagreements in this campaign, He is a decent, public spirited man who I respect.
He and his family deserve the very best of our understanding as they make the huge transition to their new lives behind this door. And as he grapples with this most demanding of jobs in an increasingly unstable world.”
(Rishi Sunak brit miniszterelnök miközben lemond a konzervatív pártvezetésről)
Hát igen.
Igen. Azért az tegyük hozzá, hogy egy nappal korábban még azzal rágalmazta az egész Tory párt Starmert, hogy munkakerülő, aki este 6 után már nem hajlandó dolgozni; miközben a valóságban Starmer csak annyit mondott, hogy miniszterelnökként is amennyire lehet, próbálja majd tartani azt a szokását, hogy a péntek estét a családjának szenteli – nem függetlenül attól, hogy ők otthon tartanak bizonyos zsidó hagyományokat. Szóval valóban, tényleg brit dolog az, hogy az ember “gracious in defeat”, de azért elég mocskos a brit jobboldal is.
A kérdésem nekem is az lenne, hogy ez vajon szervesen illeszkedik-e a mai brit politikai kultúrához, beleértve a politikai reklámokat és tabloidokat, vagy inkább egy azzal inkonzisztens, nagy jelentőséggel nem bíró udvariaskodás
@steinerzsiga: “It’s true hard work never killed anybody, but I figure, why take the chance?” (Ronald Reagan)
@Grrr: Azért en orulnek, ha Trump is ilyen kovetkezetlenul udvariaskodna.
@steinerzsiga:: De ez a rágalom talán nem Sunaktól van.
Nyilván benne van a brit kultúra is. De ugyanúgy benne van, hogy egyszerűen szerencsésebb történelműek. Amint rosszabb lenne a helyzet, rögtön rosszabb oldalukat mutatnák meg. Mint ahogy megmutatták a Brexitnél is.
Ha nem nézek be valamit, akkor Starmer 1963 óta az első miniszterelnök, aki már a beiktatásakor Sir/Lord (vagy Dame/Lady), és az első ilyen Labour PM valaha.
Nem láttam/hallottam sehol pedzegetni, pedig szerintem érdekes mellékszál: ha Nagy-Britannia még EU-tag lenne, akkor az EP-ben a szocdem frakció most alig maradna le a Néppárttól, a Tanácsban pedig az egyik legnagyobb/legerősebb országot baloldali vezető képviselné jó pár évig, ráadásul nagyon erős legitimációval. (Tudom, dadus)
@steinerzsiga: Igen, de akkor is igazi jelentősége van annak, hogy a záróbeszédében, amit ugye mindeki közvetít, és sokan megnéznek, ezt mondja. Ahogy annak is, amit utána Starmer mondott befelé menet. Álljon is itt a teljesség kedvéért legalább az eleje, ami erősen témába vág.
“Good afternoon. I have just returned from Buckingham Palace, where I accepted an invitation from His Majesty the King to form the next government of this great nation.
I want to thank the outgoing Prime Minister, Rishi Sunak, his achievement as the first British Asian prime minister of our country.
The extra effort that that will have required should not be underestimated by anyone. And we pay tribute to that today. And we also recognise the dedication and hard work he brought to his leadership.
But now our country has voted decisively for change, for national renewal and the return of politics to public service.”
“A stílus maga az ember”, és ezzel a közhellyel most természetesen nem Szíjjártóra célzok.
És azt is tetszenek figyelni, hogy a dolog nagy része íratlan szabályokon alapul és mégis, mintha működne? Tegnap választás volt, ma reggelre megszámolták a szavazatokat a körzetek nagy részében. Rishi Sunak kiállt a 10 Downing street elé, és bocsánatot kért a kormány teljesítményéért, átállította a twitteren a bemutatkozását former prime ministerre, majd elment a királyhoz, lemondani. Kicsivel utána hívták oda Sir Keir Starmert, felkérni a kormányalakításra. Tegnap választás volt, ma estére új kormány van. Senki nem számoltatta meg 15-ödször, nem hazudott be csalást, nem rohamoztatta meg a csőcselékével az állami hivatalokat. Ilyen közelről még nem láttam működő demokráciát.
Lehet tudni a kormány tagjait, szinte mind ért valamihez, szinte mind a tudásával jutott Oxbridge-be, és nem a szülei pénzén.
@szazharminchet: “szinte mind a tudásával jutott Oxbridge-be” Igen, bár épp most olvasom meglepődve, hogy van ilyen is: Angela Rayner, a miniszterelnök-helyettes “had a baby at the age of 16 and left school without any qualifications. She later qualified as a care worker and worked for the trade union Unison. She became an MP in 2015.”
@Hölderlin ist ihnen unbekannt?:
Igen, ő a “kivétel”. Nem Oxbridge, de ért valamihez, és önerőből.
Hát igen. Ez szép.
@vattablz: pedig
A konzerveket most kicsapták. Ez jó. Mindig örül a szívem, amikor a rosszoldaliakat ütik. (Bár ők annyira nem rosszoldaliak, mint pl. …) Azonban (de, ámbátor). A lényegi kérdés ez: mi változik most? Lesz-e érdemi, észrevehető változás ahhoz képest, mintha nem a konzervek folytatnák tovább? Én nem ismerem a brit viszonyokat abból a szempontból, hogy mik a megoldandó nagy gondok, de egyet azért ismerek: Brexit a neve. A Brexit nyilvánvaló idiotizmus volt, hiba, és bűn. Az ilyet értelmes kormányzatnak jóvá kell tennie, és nem hagynia, arra hivatkozva, hogy hát istenem, ha egyszer így döntött a nép… Mint tudjuk, már a hülye nép többsége is megbánta. Visszacsinálják a Brexitet? Nem.
Szóval, én azt gondolom (kissé sarkítva), hogy Britanniában egyszerűen nincs igazi tétje a választásoknak. Mindegy, hogy a konzervek, vagy a munkáspárt kormányoz, ugyanúgy csinálják, nagyjából ugyanazt. Ez nem vonatkozik az idióta nácikra, ők sokat tudnának rombolni hatalmon.
@ipartelep: ez egy elég bonyolult helyzet. elvileg a Munkáspárt az óriási győzelmét kevesebb szavazóval érte el, mint a nagy vereségét Johnsonnal szemben Corbyn idején, a LibDem és a Labour között úgy volt taktikai szövetség, hogy elvileg most a LibDem ellenzékben van (de 2010-ben Cameron a LibDemmel koaliícióban lett miniszterelnök). nagyon megerősödött a valódi “rosszoldaliság”, Nigel Farage (aki azért sokkal normálisabb mint Navracsics vagy bármelyik ún. kultúrfideszes, és főleg sokkal jobb a humorérzéke). van ez a Somewhere kontra Anywhere Angliában. A vidéki Anglia és a “kozmopolita elit” (az ország negyede számít anywhere-nek) és most a vidéki Anglia egy része is balra szavazott, Labour, LibDem, Greens, és Skóciában nagyon megverték az aránylag baloldali nemzeti pártot. A Brexit idején viszont a somewhere people egyértelműen a kilépésre szavazott. Egyáltalán nem érezték azt, hogy nekik előnyös az uniós tagság, kulturálisan is erősen különböznek a kontinentális Európától, és ők tényleg azt érezték, hogy az uniós bevándorolók elveszik a munkájukat. Miért gondolod azt, hogy idióta az, aki a saját érdekeit és értékeit is figyelembe veszi (nem igaz, hogy a UK most sokkal rosszabb helyzetben van, mint a Brexit előtt, hát nekem nagyon rossz a Brexit, nem mint rezidensnek, mert úgy tökhalálmindegy, tíz perccel többet kell sorban állni, hanem mint egyetemi tanárnak).
Nick Boles, a legprogresszívebb tory, aki megpróbálta megmenteni az országot a hard Brexittől 2019-ben, és utána kilépett a tory pártból, esetleg miniszter lesz a Starmer kormányban (a miniszter az államtitkár, az államtitkár a miniszter, jól ki van ez találva)
@jotunder:
Miért írsz le nyilvánvalóan nem igaz, szakértők által is ezerszer cáfolt dolgokat?
Ez számomra tök érthetetlen.
Az idióta az, aki csak a saját (ráadásul rövid távú) érdekeit – illetve az általa saját érdekeinek vélt – tényezőket veszi figyelembe. Ezért például a különféle demagóg populisták követői (lásd pl. brexiterek, Fidesz-hívők etc.) értelemszerűen mindig idióták.
@labrys: talán mert itt élek? a Covid alatt 10 százalékot csökkent a brit GDP, ezért is nehéz ezt számolni. igen, valamivel nagyobb lenne a gazdaság, ha nincs Brexit, de aggregáltan olyan 150 milliárd font lehet ez az összeg. én azért azt látom, hogy mennyivel jobb hely lett a város, meg az egyetem az elmúlt tíz évben. persze, számomra személyesen nagyon fájdalmas a Brexit, azóta én kevésbé érzem otthon magam, de összességben, legalábbis egyelőre kezelhetőnek látszik, főleg, ha Starmer csinál valamit. ami igaz az az, hogy semmi sem lett azokból az elképzelésekből, hogy a UK majd valamiféle trading power house lesz.
@jotunder: Én is itt élek. És valóban, néha nehéz szétválasztani a gazdasági hatásokat a Covidétól, de azért valahogy a UK sokkal nehezebben látszik felállni belőle mint egy csomó vele egy ligában játszó európai ország. Az én kisvárosom nem lett érezhetően jobb hely az elmúlt 10 évben, ehelyett például a helyi kisboltok (Tesco, Coop) polcai néha mellbevágóan hiánygazdasági jeleket mutatnak, és ilyen korábban nem volt. Országosan az NHS összeomlását részben az EU-s munkaerő hiánya is gyorsítja, és mentálisan is valahogy jobban kiszabadult a palackból a rasszista-xenofób-populista szellem mióta a torik megmutatták, hogy komoly párt is kampányolhat ezzel, és Farage a brexit szavazás másnapján büntetlenül beleröhöghetett a tévénézők képébe, hogy “ja, egyébként egy szó sem volt igaz abból, amit az NHS-ről igértünk a kampányban”. Ez az ország a londoni olimpia idején egy optimista, ereje teljében levő, magára (sokmindenben joggal) büszke nemzet identitását sugározta. Nagyjából az volt a csúcspont (és már bőven a torik voltak kormányon!). Szerintem most sokkal több a kétsegbeesettség, a talajvesztettség, és a már-már görög sorstragédiába illő kapálózás az elkerülhetetlen vég ellen, miszerint igen, a világ tengereit valaha uraló, birodalmi, nagy- de legalább középhatalmi Britanniának egyszersmindenkorra vége (lásd még “semmi sem lett azokból az elképzelésekből, hogy a UK majd valamiféle trading power house lesz”). Ja és persze egyetemi kutatóként meg aztán különösen nagy a córesz a régi szép időkhöz képest (miközben világviszonylatban még mindig elég jó a helyzet — legalábbis még egy darabig). Mondom mindezt úgy, hogy még mindig nagyon klassz helynek érzem ezt egy csomó szempontból.
Delegalább továbbjutottak az elődöntőbe. (Meglepetésre.)
@jotunder:: tehát mivel én is az emlősök osztályába tartozom, automatikusan tisztában vagyok a klád rendszertani finomságaival. Vagy Szomorú Dezsőné (Marika) taktaharkányi kisnyugdíjas, aki élete mind a 78 évét a magyarországi Taktaharkány & környékén élte le (áldás!), automatikusan sokkal jobban tisztában van Magyarország modern kori történelmével, mint, mondjuk, Timothy Snyder.
.
Azon túl, hogy irgalmatlan mennyiségű működő tőke menekült el belőle, hogy saját kereskedelmi ágazatai sokaságát lőtte tökön stb., stb., az UK szempontjából a legsúlyosabb és legorvosolhatatlanabb tragédia az, hogy az Egyesült Királyság a Brexittel mindenféle értelemben kiszakadt az európai közösségből. (Noha eleve sem volt túlságosan abba integrálódva.)
Márpedig a XXI. században a kialakult globális világhatalmi centrumoktól (USA, Európa, Kína) elszakadó, magányos országok közép- és hosszú történelmi távon automatikusan bukásra/hanyatlásra vannak ítélve. (Még akkor is, ha erről például a vidéki angol nyuggerek túlnyomó többségének halvány fogalma sincs.)
@jotunder:
Bár ez egy évtizedek óta ismételt trope, nem tudom, mennyire igaz. Belgiumban, ahol ugyan jelen van egy erős bevándorlásellenesség, nem igazán erről van szó: a migrációs háttér nélküli belgák körében (pláne a vidéki, ill. kis- és középvárosi flamadok körében, ahol ugyebár az idegenellenesség a legmagasabb) a foglalkoztottság rendkívül magas, a munkahelyek biztonsága igen nagy. A bevándorlók körében meg hát pont hogy aránylag alacsony a foglalkoztatottság és a nagyon bizonytalan munkaviszonyok meg rossz munkakörülmények.
Sokkal inkább van szó nálkuk az identitásról és társadalomképről. Egy alapvetően flamand társadalom értelmezhető, ott van egy közös nyelv, szokások, történelem, és Flandria és annak törvényei, nyelve, szokásai, történelme egy közös megőrzendő érték. Ez megalapozza az összetartozásérzést, a társadalmi szolidaritást. A nagyon másnak tűnő bevándorlók, akik más nyelvet beszélnek, mások a szokásaik, és legalább részben (érthető módon) a maguk képére szeretnék formálni az országot – egyesek a törvényeket is meg szeretnék változtatni – véget vetnek az ő országuknak. Ezt feltétlenül ki kell beszélni: Magyarország ebben éppen érdekes példa lehet, hiszen a mai magyarság nagy része részben német meg szláv bevándorlók leszármazottja, aztán mégis összekovácsolódott valahogy.
én nem élek ott, és persze megértem, hogy annak, aki ott él valamelyest más a kép, mint ami sajtóból, meg politikai deklarációkból kivülállónak kiderül. a választás előtt közvetlenül írt az economist egy nagyon érzékletes riportot (“The inheritance awaiting Britain’s next government “). ebben szerepel egy csomó minden, de ami nekem lejön az, hogy a többség részéről van némi kijózanodás (“Unhappy and inglorious” az egyik alcím), mára a a “rejoin” tábora (mely érzelmi okokból mindig valamivel kisebb, mint a “rossz döntés volt”, vagy “mai fejjel remain-re szavaznék”) 55+% – https://www.whatukthinks.org/eu/opinion-polls/poll-of-polls-uk-eu/
vannak különböző elemzések, amelyek megpróbálják a brexit saját hatását megbecsülni (volt covid is, van háború is, nem is egy, hálisten jól elvan az emberiség), egészen különböző számokat adnak, gazdaságban általában a termelékenység és a kereskedelem pályájának 5-10 százalékos lejjebb csúszását látják és prognosztizálják hosszabb távra egy eu-n belüli forgatókönyvhöz képest. pl. https://cepr.org/voxeu/columns/impact-brexit-uk-economy-reviewing-evidence
@jotunder:
A becslés az, hogy egy átlagos brit családnak évi 1000 fontjába kerül a brexit. Az azért elég sok, főleg, ha figyelembe veszed, hogy milyen elképesztően egyenlőtlen ország a UK.
Lehet, hogy a kisváros, ahol élsz, egész jó. Én is egy kisvárosban élek, és az is messziről nézve megvan még. De azért aggasztó az, hogy 35 %-kal ér kevesebbet a fizetésem, mint egy olyan posztdoknak, aki 10 évvel előttem kezdte (forrás: University and College Union). Az is aggasztó, hogy ezzel a posztdok-fizetéssel még mindig tűrhetően middle class-nak számítok. Viszont kb. ugyanannyit vagyok Németországban, mint Angliában, és Németországban nagyobb a választék a boltban, olcsóbb a kaja (ami azért eléggé érintheti a szegényeket), és van foga a boltban az eladónak (pedig valaha az NHS kb. világelső volt). Mikörben a UK-nek hasonló mennyiségű milliárdosa van. És ezek a különbségek rohamosan nőnek, ha kimegyek a kisvárosból. A kisvárosban, ahol azért a lakók nagy része well off szülők gyereke az egyetemen, még talán az orvoshoz is lehet úgy-ahogy időpontot kapni.
Ezzel együtt, akárhogy is nézem, Covid Németországban is volt. Ami nem volt, az a Brexit meg a thatcherizmus.
@szazharminchet: ugye, ha valaki azt állítja, hogy ha nincs Brexit, akkor ma 5 százalékkal magasabb a GDP, az nagy vonalakban azt is állítja, hogy egy átlagcsaládnak nagyjából 5 százalékkal magasabb lenne a jövedelme, ha nem lett volna Brexit, és az több mint 1000 font. de ennek nincs igazán értelme. németország nagyon sok tekintetben fejlettebb ország, mint a UK.
@jotunder:
Németország sok szempontból fejlettebb, de miért nő a különbség a Covid óta? Elvileg a UK gazdasága diverzebb, a banking sectornak kevésbé kellett volna ártson a Covid, mint pl. az autógyártásnak, ami a német gazdaságban nagyon nagy súlyú.
Szerintem tökéletesen kizárt, hogy a Brexit ne okozott volna jelentős károkat. Nyilván matematikailag szigorúan bizonyítani nem tudom, mint pl. azt sem, hogy a klímaváltozásban szerepet játszik a CO2-emisszió, vagy azt, hogy nem kering a Mars körül egy Viktória-mintás porcelán teáskanna, de azért mindegyik eléggé plauzibilis.
@jotunder: Ezt talán pont nem neked kéne mondanom, de nekem nem jön ki a matek: “az ország negyede számít anywhere-nek” vs. “A Brexit idején viszont a somewhere people egyértelműen a kilépésre szavazott”. Akkor ebből nem az következne (azonos szavazási hajlandóságot feltételezve anywhere-ek és somewhere-ek között), hogy közel 75%-nek kellett volna a kilépésre szavaznia? De hát csak 52% szavazott rá (mármint azok közül nyilván, akik résztvettek egyáltalán). Ha megengedjük azt, hogy az anywhere-ek és somewhere-ek más arányban mentek el szavazni (ami minden bizonnyal így volt), akkor nekem az jött ki, hogy a somewhere-ek maximum fele szavazott tevőlegesen a kilépésre, a többi vagy otthon maradt, vagy a maradásra szavazott. Aki elment szavazni, annak már valóban a 70-80%-a szavazhatott a kilépésre (attól függően, hogy mennyivel volt nagyobb az anywhere-ek szavazási hajlandósága a somewhere-ekénél). Na jó, tulajdonképpen ezt az utóbbi arányt már lehet “egyértelmű”-nek nevezni, de egy kicsit félrevezető szerintem.
@lmate: a somewhere-ek egy része munkáspárti szavazó valahol középen, és nem szavazott a Brexitre. a bellwether környékeken lehet látni, hogy mi van. a mi körzetünk is eléggé bellwether. az alsó-középosztály, aki valahogy helyben lakó, az elég nagy eséllyel a brexitre szavazott. az anyhere az a városi diplomás réteg goodheartnál. hát azok közül sem mindenki szavazott a Brexit ellen, de azért nagy részük.
@jotunder: Nem pont Goodhart írja, hogy nem a korábban feltételezett – szinte tankönyvi igazságnak vett – gazdasági motivációk működnek igazán a konzervatív ‘somewhere’-eknél, hanem az identitásról van szó?
@Grrr: de. még posztom is van erről. https://orulunkvincent.blog.hu/2019/06/12/illiberalis_gondolatok_avagy_a_populista_forradalom
@jotunder: Köszönöm!