Budai Gyula megy

Persze valójában marad, mert a fideszből menni nem lehet, mint ahogyan bármilyen, tisztességesen megszervezett és rendesen működtetett maffiából sem lehet csak úgy kilépni. Legyen teljesen nyugodt a kedves olvasó, hogy annyira Ókovács sem fog menni, mint amennyire mondjuk én azt el tudnám képzelni, és mibe, hogy Selmeczi sem, és senki más nem megy el úgy istenigazából, latinosan, sikítva-ordítva.

Talán ismerik önök is azt a régi viccet, amelyik akkor születhetett, amikor még az éttermek 99,99%-a volt lehúzós, nem úgy mint ma, amikor már csak a 98,99%-uk. Szóval kihozza az esemény végén a pincérszerű lény a számlát, a vendég vet rá egy pillantást, megakad a szeme egy tételen:

-Mi ez a „meggy – 350 Ft”??? Mi nem fogyasztottunk semmiféle meggyet!!!

A pincérszerű unott arccal vállat von, ceruza elő, a tételt áthúzza:

-Kérem, ha nem megy, hát nem megy.

Budai Gyula kormánybiztos elszámol: ennyi napom maradt: 30…29…28…27…

Így kerülnek le ezek a mindenféle ügyi kormánybiztosok is a számláról, a főúr bepróbálkozott, a vendég nem vette be, kérem, ha nem megy Budai, hát nem megy, lehúzzuk a számláról. Persze szinte biztos, hogy ugyanazzal a mozdulattal rákerül egy másikra, mert mint mondtam, a tisztességesen működtetett maffia nem küldhet el csak úgy kádert, és a mindenféle ostoba humanista izémizék miatt azt se lehet, hogy az ilyen leszerepelt caporegiméket a parlamentből egyenesen a Dunába defenesztrálják, kicsinyég a halakkal aludni. Speciel Budai elvtárs jóelvtárs, ő a Vidékfejlesztési Minisztériumban is megállja a helyét, képes bármikor a szükséges indulattal képen hazudni bárkit, és közben picit se pislog, nem ráng a szája széle, nem kacsint ki, mondhatni olyan hitelességgel hazudik, hogy az már-már teljességgel őszintének tűnik. Másodkézből (a Magyar Narancsból vettem) álljon itt egy aprócska szösszenet, demonstrálandó, hogy milyen jó elvtárs is ez a Budai elvtárs.

Varga Géza jobbikos képviselő egy július 12-i felszólalásában egy egészen picit kritizálni találta a kormány legfrissebb földtörvénybuherációját, és a szokásos forgatókönyv szerint az ügyeletes pártállamtitkár úgy körbeugatta, hogy kis híján még a bajsza is lehullott tőle szegény Gézánknak. Hogy mit brekeg itt Varga, mit hadovál össze-vissza, hiszen nem is ismerheti az előterjesztést, mert azt még be se adta a kormány, mi a lóbalzsamról mondhat így kritikai véleményt ez a jobbikos hajjakend:

Ön viszont itt olyan konkrét tényeket állított, képviselő úr, amiről ön nem is tudhat, hiszen nem is ismeri a normatív szöveget. Magát a normatív szöveget a kormány ma fogja benyújtani. Amikor benyújtásra kerül, képviselő úr, akkor lehet majd ezekről a kérdésekről beszélni, amiket itt elmondott. […] Képviselő Úr! Ön egy olyan dolgot kér számon a kormányon, amiről nem tudhat, amiről nincs is információja.

Nem tudhat róla, mert ez szent titok, hétpecsétes, a kormány csak később fogja benyújtani. Rendben. De akkor meg az a másik, amikor a Vidékfejlesztési Minisztérium a másik szájával meg emezt hazudja, az mi?

„Az agrártárca a törvényjavaslat benyújtása előtt egyeztetett a kormánypárti és az ellenzéki frakciókkal, a szakmai szervezetekkel és szakértőkkel, valamint a Professzorok Batthyány Körével. A széleskörű egyeztetés a törvényjavaslat benyújtását követően a Parlamentben és a Parlamenten kívül is folytatódni fog.”

Egyeztetett a senki által meg nem ismerhető, hétpecsétes, szent titok törvényjavaslatról. Valaki itten hazudni látszik, ami persze a politika környékén sűrűn előfordul, de ezek életvitelszerűen teszik ezt. És lássuk be, ilyen politikához ilyen káderek kellenek. Ezért megy úgy Budai, hogy közben marad. Ennyire meggyőzően, ilyen mély átéléssel csak viszonylag kevesen tudnak hazudni, meg kell hát becsülni a jó kádert. Megpróbáltam felidézni még az előzőből, az OrbánTorgyán idejéből néhány arcot, és akad köztük olyan, akiről valahogyan nem tudom azt elképzelni, hogy ennyire tehetségesen bírnának hazudni. Nézem például Rockenbauert és nem hiszem el, hogy ő erre képes lenne. Remegne a szája széle, pislogna, izzadna, mittomén, szóval látszódna rajta, hogy ő most nem bontja ki az igazság minden aprócska szirmocskáját. Ide, ehhez a mostani berendezkedéshez Budaik, Selmeczik kellenek, és legfeljebb ha már nagyon kínosnak tűnnek egy-egy szerepben hát istenem, rosál velük egyet a capo di tutti capi.  

És a végén a nyitógondolathoz is visszakanyarodnék pár mondat erejéig. Nem tudom, mi a kedves olvasó benyomása, de számomra tényleg úgy tűnik, hogy a fidesz káderpolitikája borzasztóan erősen szcientológia-hangsúlyos aspektusokkal bír. Nem lehet a szervezetből kilépni. Aki egy idő után már szinte az összes lehetséges pozícióban varacskos disznóvá alázta saját magát azt sem dobják végérvényesen, hanem találnak neki valami kis vállalkozásocskát, esetleg kis félreeső hivatalt, vagy valami csöndes szinekúrát, és a fidesz elfekvőügyi osztálya továbbra is figyel rá. Ha szükséges, kicsit utánanyúl és megtámogatja a vállalkozását, bármilyen átalakítás, karcsúsítás, racionalizálás, bürokráciacsökkentés, vagy egyéb divatos hazugság is kerül szóba arra mindig figyelemmel vannak, hogy a másodlagos frissességű fideszkáder kenyerecskéje megmaradjon. Pont mint a maffiában. Aki a családhoz tartozik, az nyugodt lehet, mert a család, bármi történjen is, bármekkora butaságot is kövessen el gondoskodni fog róla.

Egyetlen elvárás van csupán: a családhoz hűnek kell maradni, mert a renegátot ugyanazzal a kemény következetességgel kiszekálják a világból. Annak ebben az országban többé nem terem szőlő és lágy kenyér, ha bármibe is merne kezdeni utánanyúlnak és tönkreteszik. Egyedüli esélye, ha belép egy másik családhoz. Mondjuk a Jobbikba. Csöbörből vödörbe. Jó kis minőségi csere, ugye?

Szóval nagyon úgy néz ki, hogy fölösleges az ilyen „Budai megy”-szerű híreknek örülni, mert tartok tőle, hogy az orbánizmus nem tud kicsit megbukni. Semmilyen téren. Most jutottak el például arra a felismerésre, hogy a Románia-politikájukat (kérdés, hogy minek aprózzák el, mert szerintem valójában az egész határon túli magyar politikájukat) irtózatosan elkúrták, jó reggelt, én ezt már minimum egy évtizede mondogatom, szóval megvan a felismerés, és mi az egésznek a folyománya? Hogy tegyünk úgy, mint ha mi se történt volna. Még csak véletlenül se rúgjuk a Jupiterig ezt a szerencsétlen balfasz Németh Zsoltot, ne küldjük el Tőkést Szász Jenővel áfonyázni a Hargitára, nem, hanem tegyünk úgy, mint ha még mindig minden ugyanúgy lenne jól, ahogyan azt a capo eldöntötte, hiszen a Főnök tévedhetetlensége a legfőbb szentség. Itt az orbánizmusnak kell megbuknia, és az addig nem fog, amíg az izmus névadója a helyén van.