Ébredés a Stockholm-szindrómából
Eredeti szerző: kiskii
Vessetek a mókusok elé, de engem teljesen hidegen hagy a tibeti nép önrendelkezése. Ha jobban belegondolok, életemben nem láttam egy tibetit se, soha nekem, barátaimnak és üzletfeleimnek dolgunk nem volt velük, és a földrajzi távolság miatt nem is valószínű hogy lesz. Természetesen elfogadom, hogy azon magyarok számára, akik a Dalai Lámát lelki vezetőjüknek tartják, fontos Tibet sorsa. Ha mondjuk tüntetni kell Tibet szabadságáért, és a tibeti buddhizmus magyar hívői kérnek, hogy menjek velük harsogni a térre, akkor megyek. Miattuk, mert ők mint magyarok, fontosak nekem. De csak úgy l’art pour l’art eszemben sincs megszaggatni a ruházatom a tibetiek miatt.
Több mint fél százada figyelem elnéző megértéssel azokat, akik az őket mit sem érintő kérdésekben verik az asztalt. Nem vitatkozom velük, nem akarom meggyőzni őket, hogy a jávai orrszarvú léte vagy nemléte abszolút érdektelen, mert hát mindenki azt tart fontosnak amit akar, az ő dolga. Végtére is nincs előírva, hogy mindenki precízen ugyanúgy legyen elmekárosult, mint én.
Tegyük fel, hogy döntenem kell, két ember, két csoport közül ki maradjon életben. Nekem természetes, hogy az maradjon életben, aki közelebb áll hozzám. Vagyis inkább pusztuljon egy távoli rokonom mint a gyermekem, inkább egy falumbéli ismerős mint a harmad-unokatestvérem. Ha éppen Békéscsabán élek inkább Győrt tarolja le az ebola, és jobb az, ha Kaliforniára dobnak atomot, mint Magyarországra. Ha tehát választanom kell, hogy pár tibeti pár órán keresztül sínylődjék vagy Kínával átfogó kereskedelmi egyezményt kössön Magyarország, nem nehéz döntenem.
Magyarországnak most kell egy létra, amin kimászhat a gödörből. Hogy ilyen létrát épp egy éve adott volna az IMF is, de nem kértünk belőle, az lehet hogy rossz döntés volt. Viszont se az IMF, se az EU nem akart a nyugati határ mellett hatalmas áru- és személyforgalmi gócpontot kiépíteni. Ami azt illeti, a tibetiek se. Igaz, a vallásukban van pár komolyan megfontolandó dolog az emberi boldogság és az anyagiasság viszonyáról, melynek megfogadása esetén nem is kellene nekünk se hitel, se reptér. Bár ha meggondoljuk, hogy éppen e békefiait irtják hatvan éve szorgalmasan a kínaiak, lehet hogy volna mit átgondolniuk.
Magyarország most egy korporatív államforma felé halad, amely cél nemigen érhető el, ha anyagilag olyan államoktól, szervezetektől függünk, amelyek elkötelezetten demokraták. És hát Kína ideológiailag közelebb áll hozzánk, mint mondjuk az USA, jobban megérti a problémáinkat, és nem is állomásoztat Hatodik Flottát lőtávolban. Kína sok dologban merev álláspontot képvisel. Ilyen Tajvan és ilyen Tibet kérdése is. Most bezártuk az itt élő tibetieket egy időre. Nem mintha a kínai delegáció nem értette volna meg, hogy a magyar törvények szerint ott lengetnek tibeti zászlót, ahol akarnak, nem mintha bármin is változtatott volna, ha egy elkeseredett tibeti felgyújtja magát a Parlament előtt, nem. Viszont a saját törvényeink, a nyugat által elvárt politikai kultúra negligálásával olyan gesztust tettünk, amely épp annyira fontos Kínának, mint a hitelek kamatszintje. Sőt: fontosabb. És akkor eldönthetjük, mi a fontosabb nekünk? Pár tibeti ideiglenes internálása, vagy a jó kapcsolat Kínával?
A döntés közvetlen racionalitása tagadhatatlan. Csak hát… Az előrelátó ember ebben a tettünkben az eszkalálódás lehetőségét féli. Azt, hogy ha egyszer megtehettük, hogy jogtalanul járjunk elegy emberrel, mi az akadálya annak, hogy százzal, ezerrel is megtegyük? És ha egyféle jogtiprásra vetemedtünk, melyik jogot vonjuk el legközelebb? Ha magyarázható egy magasabb érdekkel a tibetiek lecsukása, mit szólhatunk, amikor majd minket csuknak le egy magasabb érdekre hivatkozva? Mik a mi magasabb, távlati érdekeink? Mi a mi politikai kultúránk fundámentuma? Hol áll a magyar néplélek a despotizmus-demokrácia tengelyen? És történelmi léptékben, a magyar nép jóléte szempontjából jó helyen állunk-e ott, ahol éppen, s ha nem, merre kell mozdulnunk? Ki az a vátesz, aki megmondhatója, melyik lépésünk milyen jövő felé vezet?
Mert hogy csapdában vagyunk, az biztos. Nem most kerültünk bele. Nem Gyurcsány, nem is Antall, hanem még Ferenc József alatt. Azóta kipróbáltunk mi mindent, és mindennel csak egyre jobban belesüllyedtünk a szmötyibe. Nem volt itt olyan államforma, olyan ideológia, amire rá ne izgultunk volna, és amely hatékonyan emelte volna nem hogy az életszínvonalunkat, de a dignitásunkat se. Manapság az “emberi jogok” nevű hájpban hiszünk. Könnyű olyankor hinni, amikor a tévében látjuk, filmen nézzük emberek, népek megalázását; a felháborodás semmibe se kerül. De még könnyebb hinni, amikor közvetlenül vagyunk érintettek. Amikor mi vagyunk az a hajléktalan, akit kitiltanak az utcáról, mert ilyenkor a magunk emberi jogait védelmezzük.
A nyugatnak volt történelmi lehetősége Magyarország integrálására. Többször is. Nem tette, sőt. Lepusztult, ázsiai hordának tartanak minket – tessenek csak megkérdezni őket a harmadik korsó után. Idegen test vagyunk, amit a szervezet már mióta ki akar lökni magából. Orbán ezt jól ismerte fel, és talán nem tetszik neki. Azt mondja: ha se a csontig benyalással, se a pénzünkért nem kellettünk nektek, akkor nincs értelme tovább dörgölőzni. Ha ezer év alatt nem sikerült, lehet, hogy igazatok van, és mi nem illünk ide. De hova illünk akkor, merthogy innen nem megyünk sehova, az tótziher? Biztos, hogy a nyugati politikai filozófia által meghatározott emberi jogok mentén kell léteznünk? Biztos, hogy nem lehet ennél élhetőbb rendszer?
Orbán most valami új dolgot akar csinálni. Mondták, ő egy balkáni lótolvaj eszmeiségével politizál. Mondták, hogy csak a hatalom érdekli. Mondták, hogy öt forintért Szegedtől Dorozsmáig toszná a kecskét, mondták őt populista bohócnak és kapkodó idegbolondnak is. Én meg mindig is azt mondtam: van neki egy álma, és ha az beteljesül, Magyarország gazdag és erős lesz. Azt mondtam, ő mindenek felett a hazájának, s benne minden magyarnak akar minőségibb életet mind anyagi, mind lelki, önérzeti szempontból. Ma is azt mondom, ez hajtja. Ha ennek eléréséhez ideiglenesen fel kell áldozni pár tibeti szabadságát, ha ideiglenesen anyagi nyomorba kell dönteni az egész országot, ha meg kell tiporni pár százezer magyar lelkét, ha szembe kell fordulni a nyugattal, a józan ésszel, a törvényekkel és az eszmékkel, hát megteszi a szent cél, a ragyogó jövő érdekében.
<
p style=”text-align: justify” class=”MsoNormal”>Tudja, mi a célja, és megszerezte hozzá a hatalmat, hogy megkísérelje elérni. Hát most egyéb lehetőség híján dőljünk hátra a fotelben, kóla, pattogatott kukorica legyen bekészítve, és lássuk, mire megy!
Ilyen rossz bejegyzést még soha nem olvastam ezen a blogon. :S
@post: azért majd adott esetben jusson eszedbe Martin Niemöller, meg az ő mondatai. Tudom, most kóla meg popcorn. De lesz ez másképp is. Fontos dolgok ezek, amikkel eltakarjuk a szemünket, befogjuk az orrunkat, ne lássuk, ne érezzük a bűzét. De tudod én már éltem egyszer kommunista fennhatóság alatt. És még egyszer nem szeretnék.
Tudod, olyan apróságokra is gondolok, hogy most “csak” a tibetieket zártuk be, meg nem engedtünk tiltakozni a kínaiak ellen. Legközelebb meg majd mondjuk olyan törvényeket hozunk, ami a kínai cégeknek kedvez (Huawei, Zte, estébé), és szájbaszarja a múlt év végén még istenített és évtizedek óta itt működő NSN-t.
Én nem szeretném, ha egy szuperhatalom kedvéért hasraütésszerűen lennének emberi jogok felfüggesztve. És mielőtt félreértenél: nem hiszem, hogy Magyarországon kommunizmus lesz. De éppen elég az, ha egy kommunista diktatúra kénye-kedve szerint ugrálunk. Ne legyen illúzióid, ők nem lesznek olyan puhapöcsök (avagy kultúremberek) mint az EU vagy az USA, ha beszólunk nekik valami szabadságoharcosat.
Röviden: nem szeretnék egy olyan országban élni, amelyik bármelyik diktatúrának lefekszik. És most ráadásul egy harcos antikommunista (?!????????) vezetésével feküdtünk le egy kommunista szuperhatalmonak. Ebből én nem kérnék, ha lehet. Ezzel drága vezérünk ugyanolyan hazaáruló lett és ugyanolyan minőségben, mint anno Kádár volt. Nincs különbség. Holnaptól leporolom a németkönyveimet.
@Daniel W. Mcload:
Jószándékú megjegyzésedet és építő kritikádat alázattal fogadom.
@kiskii: nehéz megfogalmazni, hiszen érzésről van szó. Talán a megszokott, gúny, irónia, humor hiányzik belőle, vagy nem tudom. Mondjuk a tartalmával sem értek egyet (és nem vagyok buddhista…).
Vazz, az első két bekezdésnél még majdnem elhittem, hogy komoly 🙂
@xcrow:
A poszt mondja azt is amit te, meg mondja az ellenkezőjét is. Beszél Niemöllerről, és nem mondja, hogy ami jelenleg történik az jó. Azt se mondja, hogy a nemzet hosszú távú érdekeit tekintve rossz. Óvatos körülírása annak, hogy az eszmék és az érdekek ütközése esetében nem mindig az szolgálja a távolabbi közjót, ha az eszmék maradnak felül.
És végül nem azt állítja, hogy a legjobb amit tehetünk, ha hátradőlve szemléljük az előadást, hanem azt, hogy a jelen pillanatban nincs módunkban mást tenni.
Letettük a nemzet, a haza sorsát egy látnok kezébe; az pedig megragadta és nem ereszti.
Vannak emberi döntések, melyek hatásai évszázadokra, és nem csak az emberekre, de a természeti környezetre is kihatóak. Ki tudja megmondani, hogy helyesek-e ezek a döntések? A szabályozandó folyamatot nem szabad olyan szabályozó eszközzel irányítani, amelynek élettartama rövidebb a folyamaténál. Egy száz méter távolságot belátni képes emberre nem szabad rábízni egy 800 méteres féktávolságú vonat vezetését.
Ezt akár belátva, akár tagadva, tudomásul kell vegyük, hogy a leghalványabb elképzelésünk sem lehet arról, hogy egy mai döntésünk hová vezet. Hinni hihetjük, hogy a döntésünk jó, és ez a hit elkísérhet életünk végéig, de bizonyosságot csak az utánunk következő nemzedékek szerezhetnek.
Abszolút igazságokat talán ha a matematika képes megfogalmazni, de a politikusok semmiképpen, a politikát kívülről figyelők, elszenvedők pedig még annyira sem.
@xcrow,@post: ok, én kérek elnézést. sárkányfő kicsit jobban vette a lapot, nekem az utolsó bekezdés után sem bukott ki az irónia. Balfasz voltam, bocs. Mondjuk annyi mentségem van, hogy alaposan becsomagoltad, amit. Én meg két napja csak pislogok, mert nem tudom dekódolni a kommunistabarát antikommunista harcot.
Sz’al mégegyszer, bocs, engem is behúztál a csőbe. Ne haragudj, de az utóbbi napokban azt érzem, mindeni meghibbant. Örülök, hogy te mégsem 🙂
@kiskii: ne zavarj össze 🙂
Értem amit mondani akarsz (mostmár), és tök hasonlóan vélekedek. De valahol nekem bajom van azzal, hogy az eszmék felül. Igen, bizonyos eszméknek mindig felül kell maradni. Nincs ami felülírja, nincs érdek, nincs közjó, ami fölékerekedhetne.
És de, van valami, ami még a matematikánál is pontosabban képes abszolút igazságot megfogalmazni. Valami Názáreti meg valami Láma nevezetűt kéne róla megkérdezni, többek között. Vannak abszolút értékek (nem matematikaiak), amit soha, semmilyen körülmények között nem lehet félretenni. Persze ez azt hiszem hosszabb ideig még soha sehol senkinek nem sikerült, de az európai értékrend nagyságrendekkel közelebb áll hozzá, mint az Új Baráté. Én inkább európához tartoznék, ha lehet. Ott ezeket a bizonyos abszolút értékeket nem fenyegeti semmiféle rövidebb vagy hosszabb távú érdek. Tudom, értem, te nem ezt kérdőjelezed meg. Te csak karcolgatsz egy érzékeny felszínt.
És végezetül: igenis lehet mást tenni, mint nézni és várni. Szólni kell, ahogy a tiszteletes is mondja. Vagy akár elfogadni, tényleg, ahogy te mondod. De nem itt. Elmenni, európainak lenni a fehérek közt, és megőrizni magunkban minél többet ebből az országból, ebből a nemzetből. Hátha lesznek még szebb és fényesebb idők ránk.
Amivel viszont abszolút nem tudok egyetérteni: “Ezt akár belátva, akár tagadva, tudomásul kell vegyük, hogy a leghalványabb elképzelésünk sem lehet arról, hogy egy mai döntésünk hová vezet. Hinni hihetjük, hogy a döntésünk jó, és ez a hit elkísérhet életünk végéig, de bizonyosságot csak az utánunk következő nemzedékek szerezhetnek.” Nagyon sarkított példával élek, engedelmeddel: ha Hitlernek bejön az Endlösung, és kiirtja az összes zsidót, az jó döntés lett volna? Ma egy jobb vagy rosszabb világ lenne szerinted? Szerintem tudjuk a választ. És szerinted _akkor_ és _ott_ hányan tudták a választ, és döntöttek jól? Igen, nagyon sokan, a mi legnagyobb szerencsénkre. És ezen döntések jóságát (nemjóságát) nem az utókor és az idő hozta meg.
Ja, és: szerintem 🙂 Jó éjt!
@xcrow:
Magam is úgy vélem, minden politikai döntésnek levezethetőnek kell lennie valamilyen eszméből.
Hogy Mózes, Jézus vagy Buddha, vagy más forradalmárok, gondolkodók igazságai igazságok-e, ki tudja. Hogy hatásuk volt a valóságra, az tény. Tény hogy megfogalmaztak olyan alapvetéseket, amelyek az addiginál alaposabban világították meg a társadalmi kohézió kötéspontjait, az addigi törvényszintű szabályozás helyett és alá olyan eszmei hálót fontak, amely figyelembe véve az ember és a csoport eredendő késztetéseit, képes volt minden döntés hivatkozási alapjává válni. Eszmei, erkölcsi hivatkozási alappá.
Ugyanakkor az emberevő törzsek erkölcseit, eszmei alapját miért kellene megkérdőjeleznünk? Azért, mert szerintünk az rossz? Mert egy számukra értelmezhetetlen eszmerendszer helyteleníti ahogyan élnek? Igen, ezért. Mert a mi eszmeiségünkkel összeegyeztethetetlen. De ha ők lennének többen és erősebbek, szépen megennének minket, és a világ az ő erkölcseik szerint működne tovább.
Így van ez a hitlerájjal is. Annó valami Campbell klán egy átmulatott éjszakét követő hajnalon sommásan lemészárolta a náluk vendégeskedő ellenséges klán valamennyi tagját papától babáig. A másikak szempontjából ez egy erkölcstelen tett volt. A te számodra, az én számomra is. Ám a Campbellek számára nem. Ők a maguk érdekeit nézve cselekedtek, elveszejtettek egy ellenséget, amely a vesztükre tört. Igazuk volt? Hát mindenesetre a főcampbellt azonnal hercegi rangra emelte a király, és azóta is boldogan élnek, sokasodnak.
Hitler egész politikája, minden tette nagyon pontosan levezethető az eszméiből. Hogy az ő eszméi helyesek voltak-e vagy sem, nem kérdés. Nem kérdés, mert két másik eszmerendszer összefogott és eltiporta. Most az egyszer megúsztuk. Az biztos, hogy ha ő győz, azok, akik ennek a győzelemnek a haszonélvezői lettek volna, ha némi lelkifurdalás árán is, de felhasználták volna a győzelmet a saját boldogulásuk érdekében. A vezetőik pedig oda hatottak volna, hogy minden tettüket erkölcsösnek állítsanak be. Lásd a soknyi kannibál vs. kevéske misszionárius esetét. De úgy vélem, a hitleri eszme hívei és haszonélvezői még győzelem esetén is hamarosan megbuktatták volna a rendszert, mert az eszmében hívő hatalmas tömegek erkölcsi szemléletét a kereszténység alapozta meg, és a nemzeti szocializmus elmélete és gyakorlata határozottan ellentétes volt ezzel az erkölcsiséggel. Nem véletlen, hogy a haláltáborok létéről a németek nagy részének fogalma sem volt. Azt elfogadta a német nép, hogy milliók halnak meg a háborúban, de a hidegvérrel elkövetett, iparosított népirtást nem emésztették volna meg.
Hát akkor mi vezet a végső jóhoz? Van egyáltalán olyan? Nem lehet erre válaszolni, hacsak nem a hitet hívjuk segítségül. A hitet a saját eszméink mély igazságaiban. Alapszinten az emberállat túlélni és szaporodni akar, és ennek érdekében bármire képes. Ezért képez csoportokat, és e csoportképzés elősegítése érdekében fogad el eszmei alapvetéseket, és tör más csoportok ellen. A csoportképzésre alkalmatlan eszmék elhalnak, követőiket vagy kiirtják, vagy beolvadnak az erősebb csoportokba. Valamint a gyengébb csoportokat is, függetlenül eszméik milyenségétől.
Jó éjt!
@kiskii: “Hát akkor mi vezet a végső jóhoz? Van egyáltalán olyan? Nem lehet erre válaszolni, hacsak nem a hitet hívjuk segítségül.”
Sorry, de ezek Pista bácsi kérdései és válaszai a kocsmában 5 feles után.
@xcrow:
Martin Niemöller szavai:
“Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista.
Amikor a zsidókat elvitték, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó.
Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.’
Csak a filológiai pontosság kedvéért….
@kiskii: “minden politikai döntésnek levezethetőnek kell lennie valamilyen eszméből” -ma már nem egészen.
Nehéz megbecsülni az arányt, de szerintem a döntések mögött egyre inkább egyetlen kézzelfoghatóbb dolog áll: pénz, s semmi más.
Persze, akik közel állnak bizonyos lehetőségekhez, előszeretettel álcázzák tevékenységüket holmi eszmei kreatúrákkal.
Túl nagy helyet foglalna fölöslegesen, ezért csak jelzem, hogy ide idéztem a cikk utolsó két bekezdését, de főleg az utolsó előttinek a második felét.
“…”
Ha mindezt egy hórihorgas, nagyorrú, szemüveges fazon illetve az ő nevében/utasítására tevékenykedő csapat művelné akkor is hátradőlnél?
Vagy már hajolnál hogy felszedd az útburkolatot?
Ha viszont csak én nem értem a cikket (fáradt vagyok, na…), akkor az vesse rám az első követ, aki nem fél attól hogy utolérem.
@Pelso..:
Hehe. Gondold ezt jobban át annak a fényében, hogy a pénz meghatározása: eszme, mely a bizalmon alapul.
@josip:
Izé. Én itt most le lettem fideszesezve?
@kiskii:
Igencsak úgy tűnhet, de nem, pusztán érdeklődtem. Bár most hogy még kétszer elolvastam a cikket, úgy érzem az előző hozzászólásom meglehetősen elhamarkodott volt, megérett a törlésre.
Így jár az, akinek előbb jár el a keze és csak utána gondolkodik.
@kiskii: Mi még tudjuk értelmezni a bizalom kifejezést, (alkalmazni…?),
de az utánunk jövő nemzedékek azt sem, eszi-e v.isszák.
@kiskii: Kérlek, vesd össze a saját cikked Maroz most megjelent, kecelről szóló cikkével. Azt hiszem az a bejegyzés jóféle mérce ahhoz, hogy mit jó ebben a blogban olvasni.
@Daniel W. Mcload:
Maroz kiváló. Ebben ezek szerint egyetértünk.
Én is kiváló vagyok. Ebben meg nem értünk egyet.
De hát te arról beszélsz, hogy érzéseid szerint ez az írásom a bányászbéka színvonalán áll. Sajnos fogalmam sincs, ki vagy te , így aztán nem könnyű beleélni magam a nézőpontodba.
Lehet hogy az verte ki nálad a biztosítékot, hogy teleírtam kétkedéssel? Hogy elhiszem, azt is vezetheti a közjó felé törés mindenekfelett való vágya, akinek a módszereivel nyomokban sem értek egyet, mitöbb meggyőződésem, hogy esélye sincs elérni a céljait?
Vagy a szóhasználatom, a mondatfűzésem kritikán aluli?
Esetleg súlyos fogalmi zavarban szenvedek valamely tényeket, terminológiákat illetően?
Netán az idegesítő, hogy nem tudni melyik passzusom ironikus, melyik komoly?
Egyszóval az a bajom a megjegyzéseddel, hogy gőzöm nincs, mire vonatkozik, ergo nem is fogok tudni jobbítani a munkámon, ha komolyan meg kívánnám fontolni az igazadat.
(Legközelebb receptet teszek be, oké?)
@kiskii: Semmi gond, kinek a pap, kinek a papné.
Nekem meg a paplak melletti házból a karcsú szőke, -ezért egy apróság:
Kizártnak tartom, hogy OV álma a gazdag s erős Magyarország lenne (ha mégis, akkor tényleg baj van, több egyéb mellett realitás érzékét is elvesztette valahol).
Nem hinném, hogy csak ideiglenes az ámokfutam, mert akik (nemcsak magánszemélyek, vállalkozások is) soha nem lesznek képesek visszakapaszkodni, egyszerűen Mo. vonatkozásában nem léteznek olyan belátható gazdasági mechanizmusok, melyek tényleges fellendülést hoznának, ehhez még; geopolitikai helyzetünk, folyamatos válság, no meg a török átok.
Valamint, az említett álom kapcsán az elmúlt bő egy év kormányzati intézkedései során sokkal inkább a pártérdek prioritását látom, a bebetonozást, készülődést 2014-re.
Ahhoz, hogy a jelenlegi káoszból (melyet teremtett), valahol a végén ő láthasson (fontos: mi szintén) valami kiútféle első lépcsőfokát, -az ön és plebs ámításán kívül-, hát zsebében kellene lenni a bölcsek kövének. Pedig nincs.
Ne legyen igazam.
Nem ezt igérték, nem ezzel kampányoltak, ellenkezőjével népszavaztattak, hazugság átvágás. Azt igérem h mindenkinek többet adok és a végén keveset adok de a TE érdekedben az aljas simlis képmutatás akár a TE ÉRDEKEDBEN.
Lehet megkövetni Bokrost, Kókát Békesit, Gyurcsányt Molnárt….akik szerint nincs ingyen ebéd-nem mehet minden uúgy tvább, spórolni racionalizálni kell……A 8 év válasza erre nem nem soha megszoritás, mindenkinek adni többet és kész. Ma megszoritás a köbön, és : nincs ingyen sör: Orbán idézet. Iskola kórház egyetem szinház stb bezárás eddig nemzetárulás volt ma ésszerüség??????????