Egy lócsiszár virágvasárnapja
Eredeti szerző: sajtohuba
Vasárnap este volt a darab bemutatója. Két részből áll, egy lassú alakuló és hosszú első részből, és egy rövidebb, eseménydúsabb másodikból. Mindezt a hozzáértő jelleggel is el lehet mondani, de most inkább saját benyomásaimat írom le.
Az első felvonás hosszúságát leginkább a Kolhaas család idilli életével ellenpontozza a tőlük kívül eső, de egyre kisebb körökben őket bezáró események bemutatása. Az idilli képhez Szarvas József jó, bár beszéde túl halk, inkább monoton duruzsoló, mint elbeszélő. A hozzá csapódó lótolvajt játszó Hevér Gábor viszont esetenként zavaróan harsány, poénkodó, ami nem igazán illik a darab ívéhez és témájához. A bibliai idézetekkel tarkított jogi csűrcsavaros jelentnek (Rába Rolanddal) nagyon erős áthallása volt napjaink mindennapi kispiszkos politikai visszásságaihoz.
A második felvonás már izgalmasabb, sok eseményt kellett belepréselni a mintegy háromnegyed órába. Itt már van erőszak a legkülönbözőbb formában és céllal. Még Blaskó Péter (Luther) is egy lelki erőszakoskodó szerepében küzd Kolhaas meggyőzéséért, akit persze a végén elkap az igazságszolgáltatás, pontosabban jogszolgáltatás kötele.
Bár Sütő a darabot (a) Ceausescu(-rendszer) elleni jajkiáltásként írta, azért nem nehéz azonosulni a NER-háborúban a nem csókos kisember könnyen kialakuló, vagy már folyó egyéni küzdelmével – és annak esetleges kimenetelével, – akár a magánnyugdíjpénztárak államosításának, akár a köztársasági alkotmány értékrendjének kiherélése, akár a sajtószabadság sajtókorlátozott kormányzati kezelése esetében.
<
p style=”text-align: justify”>Majd meglátjuk, hogy Csáki Judit mit ír róla a csütörtöki Magyar Narancsban, de azt mondom, hogy aki gondolkodni akar a darab alatt vagy után azon, hogy az egyén valós vagy vélt igaza, igaz belső meggyőződése hogy viszonyul a jogszolgáltatáshoz, az nézze meg.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521560-69b51a2db4766' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521560&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521560-69b51a2db4766&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521560-69b51a2db4766' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Uhhh… de rég láttam, valamikor tán ’80 táján. Milyen?
@ijontichy: Azt nem láttam, de ez az interpretáció az elején nyomasztó és néhol zavaros, a végén pedig pörgős, de időszűke miatt nem teljesen kidolgozott.
Anno én is láttam és tényleg sajna ma is van mondani valója.