Egy megélhetési bevándorló monológja
Eredeti szerző: jotunder
Rogán Cecília férje azt kérte a kormánytól, hogy indítsa el a megélhetési bevándorlásról szóló nemzeti konzultációt. Ahogy mondta, nincsenek erkölcsi kötelességeink ezekkel az emberekkel szemben. Szép, kerek, keresztény mondatok.
Rogán Cecília férjét egyáltalán nem érdeklik a bevándorlók. A milliárdja érdekli, amit Tőle kapott, mert mindent Tőle kapott, és Ő most azt kérte tőle meg a habonyoktól, találjanak valakit, akibe bele lehet rúgni, és nem rúg vissza. És találtak.
A UKIP vezére, Nigel Farage mondta egyszer, hogy a kelet-európai bevándorlók miatt nem lehet rendesen közlekedni a brit utakon. Ő a brit alsó-középosztálynak beszél, akik félnek a lengyel villanyszerelőktől, a litván ácsoktól, a román rakodómunkásoktól. Kinek beszélhet Rogán Cecília férje? Még a hülye is tudja, hogy Magyarországra nem nagyon akar bevándorolni senki, csak a Jóisten valahogy berakta édes hazánkat Szerbia és Ausztria közé. Van egy réteg, amelyik szereti ezt hallani. Szereti Schmidt Máriát meg a megadjáit hallgatni, ahogy elmagyarázzák neki, hogy mennyire megijedt Berlin és Washington Orbán Viktortól. Ilyenkor azt érzi a derék magyar jobboldali, hogy egy kicsit tőle is félnek Berlinben és Washingtonban az egyesített húsz billió dolláros GDP-jükkel. Jó érzés, ha félnek egy kicsit az embertől. Ha nem is Obama, de legalább egy hatéves koszovói.
Tőkés László kutyája Demeter Szilárd őrjöngött a múltkor, hogy mi lesz ha Csíksomlyón megszólal a müezzin éneke. Székelyföld gyakorlatilag teljesen tele van minaretekkel, hiszen egy pakisztáni fogorvos számára mi lehetne vonzóbb, mint Európa egyik legszegényebb országában élni.
Nehéz a született aljasságot elválasztani a született hülyeségtől. Bár talán nem is fontos.
Kaptam egy emailt aznap délelőtt, hogy fel fognak hívni svájci idő szerint délután háromkor. Nem tudtam mi lesz, kétesélyesnek tűnt. Elmentem sétálni. Fel a repülőtérre, onnan le a Flonhoz. Közben mindenféle hülyeségeket gondoltam magamban. Hazamentem, leültem az asztalhoz (a kis lakást mai áron kb. havi hatszázezer forintért béreltük, vicces) és háromkor valóban csengett a telefon. Akkor lettem megélhetési bevándorló. Nem hiszem, hogy büszkének kellene lennem arra, hogy nem vagyok koszovói, nem vagyok bangladesi, afgán vagy szíriai. Úgy alakult az életem, hogy nem függök Rogán Cecília férjétől, Schmidt Máriától és a megadjáitól,Tőkés László kutyájától. Egyszerűen szerencsés uniós polgár vagyok, de semmivel sem kevéssé megélhetési, mint az a koszovói kisgyerek, aki ellen Rogán Cecília férje uszul. Pontosan tudom, hogy Európa képtelen befogadni menekültek millióit, és azt is tudom, hogy ez most nem a bevándorlókról szól. Ez Róla szól, az ő mérhetetlen hatalmáról, amely nem inghat meg egy pillanatra sem, ezért a habonyoknak ki kell találni valami undorítót. It’s not personal – mondanák a habonyok a koszovói óvodásnak, és még nem is hazudnának olyan nagyot.
Ha akkor délután háromkor valami mást mondanak a telefonba, akkor most Budapestről írnék, és borzasztóan elkeserítene, hogy ezek bármire képesek.
Így csak tudomásul veszem, hogy ezek bármire képesek.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519193-67b395b365fb1' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519193&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519193-67b395b365fb1&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519193-67b395b365fb1' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@vigyüktúlzásbaadolgokat: „egy orosz zongoratanárnő volt a felesége (80-as évek vége). Ritkaság, miylen kedves, művelt volt az a nő, ahogy így visszagondolok.”
Ugye te sem láttál még közelről naprakész bevándorlót?! Nem hát. Amikor éppen egymást (egyelőre csak egymást) késelik meg a táborban, vagy amikor lépni sem tudsz tőlük a belvárosi sétálóutcán. Vagy amikor 8-10en körbeállják a 12 éves (hiszen az ő fogalmaik szerint az már érett, feleségnek való nő) szőke lányodat, hogy ne tudjon a buszról leszállni. Vagy amikor szombat délben körbehugyozzák a homokozót a játszótéren? Vagy amikor úgy „stoppolnak” a városon kívül, hogy telibe eléd ugranak, te meg dönthetsz, hogy elütöd, vagy elrántod a kormányt és a szembe jövő kamion alá hajtasz? Vagy amikor aratod a kukoricát és találsz egyet, aki novemberben derékig meztelenre vetkőztetve fekszik kitört nyakkal a földön, körülötte 3-4 másik bevándorlási papírjaival? Vagy amikor azt látod, hogy a kertedben sétál 4-5 ilyen, mert az oldalsó kerítés csak egy tujasor, amin nem művészet átjutni? Vagy amikor a délutáni sétálás közben sorra rápróbálnak az utcán álló autókra, hátha valamelyik nincsen bezárva?
Ezek vajon hogyan hasonlítanak az orosz zongoratanárnőhöz? Hm?!
@helyközi ember: „A tuszik mindig is ölni akarják a hutukat (vagy fordítva, a tököm se tudja, de valami „törzsi” sérelemért ölik egymást az afrikaiak ezer éve), és ez akkor is így marad, ha mindet gazdaggá teszed. „
Ez tökre így van, a magyarok is mindig ölni fogják a románokat, és viszont.
@Evezős: 1. rész:
Nem azért írtam, hogy bántsalak. Egyszerűen megfogott a két hozzászólásodba sűrített ellentét. A kettő együtt volta a mű, én pedig a befogadó, akiben olvasásukkor megrezdült valami.
Az ember ilyenkor itt leírja a válaszát és nem is gondol arra közben, hogy az amit ír esetleg a másikat nagyon mélyen érinti.
Kelet-Közép európai élet, sors, sorsok.
Én is így vagyok az indulataimmal. Esténként a párom a tíz órás híreket mindig meghallgatja a Kossuthon, ahol a kezdeti kettő másodperc után már Orbán ontja a vérforraló agyszüleményeit. Ilyenkor inkább kimegyek szobából, mert ha ott maradok minden harmadik szavánál káromkodni kezdek (a párom sem Orbán hívő, de úgy érzi – húsz évig Ausztriában dolgozott orvosként, így elég sok mindent átvett az osztrák mentalitásból – hogy ez a felfokozott légkör, ez a két, vagy most már inkább három részre szakadt, egymásnak feszülő Magyarország nem jó dolog, és miért ne hallgathatná meg a híreket, úgy mint régebben, amikor már nem és még nem kísértett az ötvenes évek árnya. Mindenesetre a minap Orbán azon kijelentésére, hogy ‘Magyarországon most ért véget a szocializmus, mert az emberek vidéken nem a segélyért, hanem a közmunkáért tülekednek.’ ő is káromkodott egy cifrát.)
Valamelyik nap késő este – szintén a Kossuthon – egy volt MDF-es képviselővel (félig hallottam a nevét, azt hiszem Palkovicsnak hívják) beszélgetett a riporter. Itt is az volt az első reakcióm, hogy kimegyek, mert ez propaganda rádió, de azután figyelni kezdtem Palkovicsra. Őt a herendi munkástanács vezetőjévé választották a dolgozók, mert el tudta érni, ki tudta harcolni, hogy ne privatizátornak álcázott kétes alakok kezére kerüljön a gyár, hanem maradjon saját kézen: ehhez maga mellé tudta állítani a kezdetben kishitű embereket, hogy sikerülhet a dolog, végül a nép tényleg összeállt és megvette, megőrizte a munkahelyét, vásárolt részvényeik révén tulajdonosin öntudattal csinálhatták tovább azt,amit addig is csináltak.
Palkovicsot az MDF – később kiderült szirénszóval – az első választáson a párt veszprémi listájának előkelő helyére csábította. Képviselő lett.
A parlamentben azonban hamar rá kellett ébrednie, hogy képviselőtársainak többsége, sőt a többi párt képviselőinek többsége,
az ország a nép érdekeinek érvényesítésére hivatottak zöme nem úgy képzeli a gazdaság továbbvitelét, a munkahelyek megőrzését, mint ahogyan ők ezt Herenden – munkásként – kigondolták.
A parlamentben is folytatnia kellett a harcát, de kevesen voltak mellette. Az akkori munkaügyi államtitkár – Schamsula, emlékszel milyen pökhendi pofájú ember volt? – kitiltotta a minisztériumból. Ekkor egy kihallgatást kért Antalltól. Antallnál azután elmondta a panaszait (valahogy úgy, ahogy József Attila írja a Levgőt!-ben : „Nem így képzeltem el a rendet.”…)
Antall türelmesen – olykor talán bólogatva is – meghallgatta. Azután elmagyarázta neki, hogy a magyar gazdaság helyreállításához nem az a járható út, amit Palkovicsék képviselnek.
‘Amikor ilyen nagy céljaink vannak, egy új Magyarország felépítése, akkor – ezt Kohl kancellár volt olyan szíves és a múltkor alaposan elmagyarázta nekem – nem kockáztathatjuk, hogy a nép olyan demokratikus gátakkal, mint népképviselet, az ügyeikbe való erős beleszólási jog, az erős szakszervezetek az egészet meghiúsítsa. Minden forradalomnak vannak áldozatai. Ha úgy tetszik tekintsd magad egy nemes áldozatnak, és fogadd el azt ami van.’ zárta le a beszélgetést.
Palkovics erre azt mondta: ő nem szeretne nemes áldozat lenni és inkább kilép a frakcióból, otthagyja a képviselőséget.
A frakcióba visszatérve egy két társa (pl. azt hiszem egy Mile nevűt említett) marasztalta, hogy ne hagyja veszni, amit elért, hogy itt a parlamenten belül sokkal jobban tudja képviselni a népet, mint kívülről.
Végül meggyőzték és képviselő maradt a ciklus végéig.
A riport után kicsit elgondolkoztam. Már akkoriban kezdett szakadozni az ország, és elvakultságunkban sokszor észre sem vettük a másik oldal Palkovicsait, Krassó Györgyeit, Pallag Lászlóit (aki pl. az olajszőkítések kiderítéséért vívott harc hősi halottja) Csengey Déneseit.
@Evezős: 2. rész:
Mára oda süllyedtünk, hogy egy Fideszes főrablótól (Simicska) várjuk a megváltást, mert majdnem biztosan tudjuk, hogy teljhatalma révén OV minden tisztességes másként gondolkozót eltávolított a pártból, a környezetéből.
És igazad van:szívesen látnánk majd, ha Rogán, Lázár, Balog, OV és bűnrészes társai kitakart szemmel üldögélnének a a vádlottak padján
egy majdani főtárgyalásról sugárzott TV híradó riportjában.
Nekem elégtétel lenne a Tanú c. film utolsó pár filmkockája is, amikor Virág et. Pelikánnak panaszkodik, aki helyet szorított maga mellet neki a zsúfolt villamos lépcsőn.
Vagy ahogy pl. Orbánnak gumicsizmában minden reggel egy vödör vízzel és súroló kefével felszerelkezve körbe kellene járnia a városban az addigra bizonyára már sok helyen neki emelt szobrokat, emlékműveiket és hótisztára súrolnia azokat a mindennapi galambszartól.
Egyre több helyről hallom azonban a jóslatokat, hogy ők azért nem fogják ilyen egyszerűen megúszni.
Lámpavast vízionálnak nekik, meg hasonlókat.
Mert fortyog már nagyon a mélyben a láva.
@ATCG:
Köszönöm, amiket írtál.
Legfőképpen azért, mert sokszor azt hiszem, az ehhez hasonló gondolatokkal egyedül vagyok.
Amit a rádiós hírekről meséltél …:-) … mintha magunkat látnám: az én férjem meg az m1 híradót nézi meg – ha teheti, akkor délben, olyankor én nem vagyok otthon, tehát nem teszek megjegyzést kb. félpercenként a látott-hallott hülyeségekre -, és bár szintén undorodik ettől a hatalomtól, de kb. az a véleménye, hogy legalább tudjuk, mit hazudnak azoknak, akik csak ezt nézik.
Nálunk ő az a típus, aki a legminimálisabban foglalkozik politikával – bár van véleménye, kb. az enyémmel azonos -, azt ritkán teszi közzé és azt vallja, hogy zusammen meg minden politikus, ha teheti hazudik – csak a választóktól függ, hogy mennyit engednek meg nekik.
Fura érzés átélni, hogy mit érezhettek az ötvenes években az emberek, hogyan gyűlhetett össze bennük annyi sok indulat a rendszer ellen – ezt sok évvel ezelőtt, vagy amikor tanultam róla, nem tudtam elképzelni sem! -, hogyan voltak képesek arra a sok embertelenségre, ami mondjuk aztán 56-ban megtörtént az utcákon.
Én egy olyan országban szeretnék élni, ahol – kis túlzással – gőzöm sincsen róla, hogy hívják izé párt vezető tisztségviselőit, hosszasan kéne elgondolkodni azon, hogy hívják adott minisztert, ahol az állam szolgáltat és nem parancsol, és nem turkál állandóan sem a pénztárcámban, sem a lakásomban, sem az egészségi állapotomban és még sorolhatnám.
Ahol mondjuk rám bízzák azt, hogy magamról hogyan gondoskodok – és ezt nem gátolják, hanem inkább elősegítik.
Azt hittem valamikor régen, hogy e felé megyünk. 🙁
Mostanra eljutottunk odáig – és ez a fidesz + Orbán nagy bűne, lsd. még a felcsúti tojásrántottás castingot -, hogy még a lehetőségét is elvették annak, hogy a másik oldalon elhivatott képviselőt jószándékúnak feltételezzük, mert minden ilyet kiirtottak onnan, a lojalitást, bólogatójánoskodást, ész nélküli létezést helyezve mindenek fölé.
Még ha cselekszik is valaki másként, mint a pártja elvárásai – lsd. Pokorni alkalmasint -, egyszerűen nem hihető, hogy érdek nélkül teszi, akkor sem, ha egyébként tényleg így van.
Ez borzasztó.
Ahogy azok az indulatok is, amik most már napi szinten horgadnak föl pl. bennem is – amikor olyanokat olvasok, mint ma, hogy az andragógiát fizetőssé teszik (mert csak), a kommunikációt majd csak a Navracsicskaegyetemen oktatják, és azt, hogy a fidesz 97%-ban megvalósította jobbik oktatási programját, vagy hogy mészároslőrinc újabb korrupt üzelmeit felejtette ki a vagyonbevallásából.
Irritál, hogy huszonéves nyikhaj, csak mert beházasodott a legfőbb oligarcha családjába, számolatlanul – és érdemi munka nélkül – nyeri naponta a milliárdokat, miközben a fészbukon pedagóguskolléganő indít gyűjtést kétgyerekes, elvált anyának, hogy ne legyen hajléktalan, hanem kerüljön neki adományokból harmincezer forint buszjegyre, mert Németországban talán egy beígért munkával talpra tudnának állni.
És szívesen kiszállnék ebből, de nem tudom megtenni, mert ömlik rám egyik oldalról a mérhetetlen fényűzés, kivagyiság, magamutogatás, a másik oldalról meg legborzasztóbb szegénység, bánat, abúzus, elnyomás.
Itt kardoznak a fejem felett és nem tudok ellene tenni semmit – legfeljebb néha káromkodok, néha agresszív dolgokat írok, néha meg bőgök egy sort a tehetetlenségtől.
És eltelik az ember élete.
Én nem ilyen lovat akartam.
@Evezős:
„Én egy olyan országban szeretnék élni, ahol – kis túlzással – gőzöm sincsen róla, hogy hívják izé párt vezető tisztségviselőit, hosszasan kéne elgondolkodni azon, hogy hívják adott minisztert, ahol az állam szolgáltat és nem parancsol, és nem turkál állandóan sem a pénztárcámban, sem a lakásomban, sem az egészségi állapotomban és még sorolhatnám.
Ahol mondjuk rám bízzák azt, hogy magamról hogyan gondoskodok – és ezt nem gátolják, hanem inkább elősegítik.
Azt hittem valamikor régen, hogy e felé megyünk. :-(„
Én még mindig hiszem, hogy ezt egyszer meg tudjuk valósítani.
Még mielőtt eltelne az életünk.
@Ingyenebéd erre azt mondaná: „csigatempó”
De a megvalósítás hogyanjára, a gyorsítás módjára ő sem tudja a biztos megoldást.
@helyközi ember:
Néhány félmondatoddal egyetertek, amúgy meg erteni vélem a problemadat. Igaz, hogy messzirol nezem Magyarorszagot, pont egy olyan helyrol ahol minden szamitas szerint tobb a bevandorlo es a menedekkero – bar Te osszemosod. Igen, a kulturalis kulonbsegek problemakat okoznak, pl. itt buncselekmeny par olyan dolog ami a hazajukban hagyomany, es akkor meg nem a bunozokrol beszelunk. Sokba is kerulnek, meghozza a kemenyen dolgozo kisembereknek…
A be- es kivandorlasrol szabad es kell nyiltan beszelni, de nem hiszem, hogy a liberalis, bal-jobb, nemzeti kategoriak menten. (ezek egyebkent is sajatos magyar zartosztalyok). En ugy latom, moon kb ez tortent: illett reagalni a CH ugyre. OV bevandorlozott egyet, igaz korabban is kioktatta Ny-Europat ezugyben. Beindult a gepezet, ez mara onmukodo. Vegul pedig kettos gyozelem: lehet utalni valakit valamint ki lehet jelenteni, hogy ‘a multikulti megbukott’. A feluletes szemlelonek ugy tunhet, a soxinu tarsadalom meg az eletukert futo tomegek egyugyanaz.
A kozmunka – így, ebben a formaban – engem is felhaborit, csakhogy ennek semmi koze a bevandorlas/menekules temahoz. Egyebkent nem sokan akarnak moon menedeket kerni, letelepedni meg foleg nem pedig tenyleg jobb a helyzet mint… itt-ott.
@ATCG: „Orbánnak gumicsizmában…szobrokat, emlékműveiket és hótisztára súrolnia azokat a mindennapi galambszartól.”
Nem rossz!
Nekem pedig az a vízióm, hogy amikor majd végre lesz a mostani főkotmány helyett egy tisztességes, népszavazással is megerősített, szerényen csak alkotmánynak nevezett alaptörvényünk, akkor a kedves vezető -persze tisztán csak hagyománytiszteletből- a direkte neki és tettestársainak megtartott asztalainak legyenek a szolgái. El-ellátogatnának kisiskolás osztályok, turistacsoportok és megcsodálhatnák őkelmét ill. rablóbandájának tagjait okulásul.
De aztán mindig felébredek… ;-/
@labrabbit: jol latod. Sajnos a blogszferaban is kormany vs ellenzék vonalon gondolkozik a többség. Így hiába beszélek én személyes érintettség miatt KÉT ÉVE az illegális bevándorlásról, mint problémáról, a többség orbánista hülyének tart, aki csak azt szajkózza, amit a pártközpontból utasításba kapott. Pedig ez távolról sem így van, sőt, nagyon is csípi a szemem az egész NER is, meg az a kilátástalanság is, hogy itt nincsen értelmezhető alternatíva, itt nincs olyan ellenzék, akit támogatni lehetne az orbán-rezsimmel szemben. 🙁
@giacomo gesso: Gonosz vízióink vannak, hiába… De mi más egyebet is várhatna egy „nagy ember” ettől a megátalkodott néptől.
@Evezős: +1
http://www.szakszervezetek.hu/index.php/hirek/4345-palkovics-imre-a-munkastanacsok-elnoke
ez az a Palkovics, akinek az interjúját pár napja hallgattam.
a harcait megharcoló hiteles ember,
és bár olyan párt parlamenti képviselője volt, amelynek kormányzását szintén sokan utáltuk: azt hiszem sokan sajnálhatjuk, hogy nem sikerült a párton belüli kisebbségben maradt igazaknak a Palkovics által képviselt programot megvalósítaniuk.
A fenti linkből álljon itt egyetlen mondata:
” Ma is azt gondolom, hogy ha a politikai intézkedések elszenvedői nem képesek összefogni, akkor nem tudnak változásokat elérni. „