El lehet menni
Eredeti szerző: jotunder
Pár hónapja védte meg a doktoriját egy fiatal kollégánk. Nagyon jó munkát végzett, egészen biztos lehet benne, hogy az eredményét komoly folyóiratban publikálhatja. Nagyon, nagyon tehetséges matematikus és mellékesen a svájci egyetemi programozóbajnokságban is a legjobbak között volt. A védés után volt egy kis buli, a srác barátai eljöttek Svájcból, Németországból, Franciaországból. Sokat beszélgettünk az otthoni dolgokról. Kinek kinek az otthoni dolgairól. Ők ugyanis románok.
Románia sok tekintetben már megelőzte Magyarországot. Bukarest Európa informatikai outsourcing fővárosa. Egy fiatal, tehetséges gyerek megtalálhatná a számítását ott is, de a legtehetségesebb fiatalok elhagyják az országot. Európa és Amerika egyetemei tele vannak kiváló román diákokkal.
A román matematika nagyjai már a nyolcvanas-kilencvenes években elmentek Amerikába, pld. a nagy román operátoralgebrai iskola ma Kaliforniában van. Szinte minden évben „kitermelődik” egy utód. Abban a „sportágban” a világ élvonalában vannak a románok, csak persze egyikük sem él már odahaza.
Idő kérdése, hogy mikor fognak elindulni a magyar fiatalok tízezrei külföldre. A folyamat már elkezdődött, és én nem hiszem, hogy visszafordítható. Gondolkozzunk egy huszonéves tehetséges magyar fiatal fejével. Milyen életre számíthat Magyarországon? Milyen karrierkilátásai vannak, milyen lehetőségei, mit gondolhat arról, hogyan fog élni tíz, húsz, harminc év múlva? Hogy itt élned, halnod kell? Hogy ne az nézd, mit adhat neked Taktaharkány, hanem azt, hogy te mit adhatsz Taktaharkánynak? Hogy csak le kell merülni, és azt a harminc évet fél seggen is ki lehet bekkelni?
És mi van, ha valaki egyszerűen nem akarja ez végigcsinálni? A nemoligarchák árnyékában, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kicsiny csavarjaként, ha éppen nem rokona Orbán Viktor fodrászának? Ezt az országot még mindig Móricz Zsigmond írja. Egy tehetséges magyar fiatal ma jó eséllyel elkallódik, megkeseredik, beleszürkül a középszerűségbe. Szomorú élete lesz. Ez ilyen egyszerű. Vereségre van ítélve, talán egy szánalmas kis döntetlenre.
Pedig győzhet is. A „centrális erőtér” sugara uszkve háromszáz kilométer. Ennyi a torkosmatildok, bayerzsoltok, MTI-k, HírTV-k hatótávolsága. Azon a körön túl a liberális-konzervatív-baller-jobber háborúnk kis színes a délutáni hírekben, vagy még az se.
Tudom, azok a tehetséges román fiatalok egy élhetetlenebb országot hagynak ott, de azért nem egy sokkal élhetetlenebbet. Teletehetik Horthy szobrokkal a Belvárost, tőlem akár büdös kis zsidónak is nevezhetnek, ha éppen Los Angelesben, Zürichben vagy Aucklandban ülök egy számítógép előtt. Hobbiból ott is őrjönghetünk a matolcsyn, futkoshat a hideg a hátunkon, amikor valamelyik agykoponya nélküli jobbikos gibbonból előtör a solymosiesztervére. Időnként hazajöhetünk, megnézhetjük Udvarost és Alföldit abban a Heiner Müller darabban, elmehetünk a régi helyekre, és fájhat, amikor a terminál várójában utoljára felhívjuk apánkat. De aztán este a Skype-on megbeszéljük vele az orbánviktort. Lemegyünk a brüsszeli, londoni, lausanne-i sörözőbe, belenézünk a poharunkba, és akkor nem lesz teljesen jó, mert teljesen jó már sohasem lehet, de valamennyire jó azért mégis. Erre gondolhatnak. Én nem tudok erről semmit mondani, én ehhez már túl öreg vagyok, az én életem egyszerre túlságosan is egyszerű és túlságosan is bonyolult ehhez, nem én vagyok az a huszonéves gyerek, aki döntés előtt áll. Én csak tiszteletben fogom tartani a döntését.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521135-682dba0312cde' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521135&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521135-682dba0312cde&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521135-682dba0312cde' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@ccactus:
gecijó lehet
@jotunder:
Különben most esett le a poszt címében lévő finom kis célzás, hogy mit is kellene tenni. 🙂
@aronvirginas: Nézd azt, hogy mihez képest van hasonlítva Magyarország Romániával, vagy bárkivel a hasonszőrűek közül. Próbáld meg felidézni azt a lesajnálást, amit az ország kapott a honi magyarok részéről a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején. Körülbelül olyan volt az arc, mint ha Magyarország Németország lenne és Románia Burkina Faso.
És igen, akkoriban kábé hasonlóan nagy volt az arc Szlovákiát illetően is, a délieket meg ne is említsük.
Na, ehhez képest mit látni most? Hogy az egy főre eső, vásárlóerő-paritáson számolt gdp-t illetően Csehország, Lengyelország, Szlovénia, eddig még elmenne, de Szlovákia is, most mondd meg, még a tótocskák is lehagynak minket! Minket, akik 20 évvel ezelőtt még valamiféle kis régió eszének hittük magunkat és úgy lenéztük a románokat, ahogyan egy nációt lenézni csak lehet.
És ez egy folyamat, amiben mi nem állunk hogyismondjamcsak, kifejezetten nyerésre. Persze, igazad van neked abban, hogy Románia nem Svájc, és hogy hosszú időn keresztül lesz olyan szempont, amelyik alapján jobban simfelhető, mint Magyarország, de azért vannak olyan mutatószámok is, amelyeket nem nagyon lehet azzal lesöpörni az asztalról, hogy de bezzeg Kiskapuson büdös van. Ha Magyarország gdp-je ppp alapon egy főre vetítve 24 ezer euró és Romániáé 17 ezer euró, akkor nem nehéz kimatekozni, hogy ha az egyik ország nulla százalékos növekedést produkál (rosszabb esetben mínuszt) és a másik mondjuk 3%-osat, akkor olyan hat-hét év alatt a lemaradás fele már el is tűnik, és akkor ugye bátran ne vegyünk figyelembe olyan forgatókönyvet, amelyik szerint Magyarország egyszer csak dob egy szép tíz százalékos hátast, hála az unortodoxiának.
Szóval szerintem inkább ehhez képest van hasonlítva Románia Magyarországhoz, ehhez a ’90-es évek elején elgondolt növekedési potenciálokhoz képest, és azt érzésem szerint kár lenne elvitatni, hogy ahhoz képest finoman szólva is súlyosan alulteljesítünk.
@maroz: Ez igaz lenne, hogyha Románia érdemben és folyamatosan jobb növekedési mutatókkal rendelkezne. Ez anzonban csak időszakosan jellemző, és akkor is szinte elenyésző Románia előnye. A román gazdaság és társadalom küzd mindazokkal a problémákkal, amikkel a magyar, csak hatványozottan: a korrupció magasabb, az közép- és felsőoktatás szinvonala alacsonyabb (gondoljunk csak a Spiru Haret Egyetemre és egyéb diplomagyárakra, ahol tízezrek vettek pénzért egyetemi végzettséget) stb. A román vezetés dilettantizmusát az is igazolja, hogy míg Magyarország egy természeti erőforrásokban szegény ország, addíg Románia Svájcéhoz mérhető természeti adottságait nem tudja kamatoztatni. Szinte irónikus, hogy a román emberek Magyarorszégra mennek fürödni, annyira rossz nálunk a termálvízkincs kihasználtsága. És hosszasan sorolhatnám. Nem tagadom, hogy Magyarországon is sok baj van, de aki Romániára bezzegországként tekint, az legfennebb túristaként járt az országban, és úgy is csak valamely nagyobb városban.
@aronvirginas: Te a fejedbe vetted, hogy _mindenki_, aki bármilyen vonatkozásban egy mondaton belül használja Magyarország és Románia nevét az az utóbbira bezzegországként tekint, és teljesen mindegy, hogy mit ír neked az ember, te úgyis újból és újból ugyanazt válaszolod. Hogy ennek mi értelme…
@aronvirginas: @maroz: és hogy a blog eredeti témájánál maradjunk, épp ma hallottam, hogy Románia lakossága 2010ről és 2011re 1.5M-val csökkent. kivándoroltak. szóval sztem ugyanabban a cipóben járunk, csak esetleg a méret más…
@SünBalázs: szerintem egyszerűen nem merik leírni a számokat itthon.
Csak eü dolgozókból elment pártízezer/év és ez évek óta tart.
Nincs olyan család az ismeretségi körömben, ahol a 40 év alattiak közül ne mentek volna el páran.
Van ahol a teljes család.
@Éhesló: nem egyszerű megszámolni, mert akik elmennek, nem számolják fel az itthoni életüket teljesen. azaz ha el is adnak minden ingalant, (ami nem gyakori, inkább kiadják, vagy fenntartják, mert hazajárnak) a személyi igazolványukat sem adják le, nem jelentik be hivatalosan hogy kivándorolnak, sőt gyakran fizetik a minimál tb-t, be vannak jelentve valami rokonhoz/ismerőshöz.
@SünBalázs: Na hallod, a románoknak már könnyű, nekik már a kedvelt célországokban alig akadnak nyelvi nehézségeik. 😉