EP kampányszemle V. rész: SZDSZ

Eredeti szerző: szempontpuska

A liberálisoknak sok farkuk van, és mind azokat üldözik. – Henry Louis Mencken

Európába készülő pártjaink kampányszemléjén már jócskán megkopott górcsőnket ezúttal az SZDSZ médiaüzeneteire irányítjuk.

A liberálisok (oppardon: ez már maguk között is mellőzött kifejezés) szabadságszerető emberek pártja – ki tudja hányadszor – úgy tűnik mindent egy lapra tett fel a hátralévő egy év (?) nemzeti vágtájában. A kérdés, meg tudja-e ugrani az előfutamban a szintet ?

Van ebben tapasztalatuk, hiszen nem egyszer rezgett már a léc az elmúlt tíz évben, valahányszor díjugratásra került sor az esedékes referendumon. 2002-ben a parlamenti mandátumok 4,92 %-át, négy éve 8 %-ot, 2006-ban 4,68 %-ot produkáltak, így a Gizella úton pontosan tudják, milyen érzés egy hatalmas huhhh-al távozni a székházból egy választási éjszaka végén, miután tövig rágták a körmüket a kivetítőket bámulva. Nem lesz ez másként most sem, bár a megkönnyebbült sóhaj a végén ezúttal már nem sanszos. Ha megint sikerül megugrani a szintet, Horn Gábor akkorát fog szusszanni, hogy Fodor Gábornak lobog tőle a haja, de ha nem, akkor egy ország (és a HÍRTV kamerái) olvasnak szájról, vajon Gábor szerint ezúttal kit küldtek a zemberek a picsába…. ?

A szadesz ugyanis ugyanolyan önérzetes és eltökélt vesztesnek, mint nyertesnek. Mindkettőre van példánk. A szociálisnak gúnyolt népszavazás egyértelmű vereség volt. Annak az egészségügyi reformnak, amelynek első számú kezdeményezője és hajthatatlan motorja volt az SZDSZ, és amelyhez a maga teszetosza módján a Nagy Testvér (MSZP) legfeljebb puhítással járult hozzá. Ha a szocik nem szólhattak volna bele (nem is tudom melyik lett volna jobb vagy rosszabb) akkor a népszavazás tárgya – öööö… akarom mondani célpontja – csak egy keményebb átalakítás lett volna. A népszavazást csúnyán elbukták – és ahogy az horngáborilag logikus, Gyurcsány lett a hibás. Nem ám az SZDSZ ! Nem ám az utóbb celebbé vált Horváth Ágnes ! Dehogy ! A liberálisok mosták kezeiket, mintha kényszerűségből kellett volna Gyurcsánnyal tartaniuk, ha már annyira akarta ezt a reformizét. Nyilván a Szíjjártó ajkain elhíresült reformterror hallgatag áldozatai ültek kékfehérben, akkoriban.

De van példánk az önérzetes győztesről is: Miután 2008-ban az SZDSZ kiugrott a koalícióból, a liberális párt – ígéretéhez híven – rendkívül kritikusan kezdett viszonyulni a kormánynál hagyott szocialistákhoz, árgus szemekkel figyelve minden lépésüket és szigorú feltételekhez kötve támogatásukat, minden lépésben. Ahogy azt Az ordító egér c. nagysikerű 🙂 posztomban már írtam, az elmúlt évben a liberális pártnak megannyiszor sikerült hegget csinálni a szájából komolytalan ultimátumokkal, melyek beváltása leginkább a saját fejükre hullott volna vissza. A költségvetés megszavazása, a kormányfőállítás határnapja, megannyi agresszív kismalac-viccbe illő ökölrázás, amelyről nagy lassan még a mulya szocik is megtanulták mennyire (nem) kell komolyan venni őket. Pető Iván például rendkívül öntudatosan képviselte választóinak az érdekeit, akár a szocialistákkal szemben is, legyen az a költségvetés, vagy az új médiatörvény tárgyalása. Azoknak a választóknak az érdekeit, amelyek több mint a felét éppen az MSZP passzolta le neki 2006-ban, hogy önerőből tudjon bejutni a parlamentbe. De ezek az idők elmúltak. Ezúttal Pető is és Horn is, csak a saját voksolókban bízhat immár. Nincs kitől szavazatot lízingelni.

Az SZDSZ tehát egyértelműen és karakterisztikusan ki-ki alapú meccsnek szánja az EP kampányt, amelyben igen sajátos választás elé állítja a két nagy pártból kiábrándult választópolgárokat.

Egy ki-ki meccshez azonban ellenfél kell. Vagy ő – vagy én alapon választani ellenfelet. A piros sarokban adta magát a Jobbik, a kék sarokban meg szinte mindenki akit a szadesz össze tudott gereblyézni.

Ha már elmész szavazni te szerencsétlen állampolgár és nem valamelyik nagynak adod azt a nyomorult ixet, akkor melyikkel tudnál azonosulni :

• Ijedt szemű védősisakos munkafelügyelő vagy ordítástól pixeles arcú gárdista ?
• Őszülő szociálpszichológus vagy Tito Ortiz a ketrecharcos ?
• Világos öltönyös jófiú vagy csuklyás rapper ?

Az SZDSZ plakátkampánya mögül nem lehet nem észrevenni a kétségbeesett sikolyt: Az isten szerelmére csak akad annyi roma-kendermagos-meleg-kisebbségi-értelmiségi aki kihúz bennünket a sz…ból, ugye ???! Csak most még az egyszer ! Lécciléccilécci !

Ausztráliában több, mint hetvenezren vallották magukat Jedi vallásúnak már 2002-ben. talán fel kellett volna venni őket is a vagy-vagy plakátokra:

Ki döntsön Magyarország jövőjéről:

• Yoda vagy Boba Fett ?
• Windu mester vagy Palpatine ?

Hetvenezer fénykardossal már biztos megvolna a (harmadik) Erő. Na az legyen veletek ! A reklámfilmben, Horn Gábor csukott szemmel kiemeli az ország X szárnyúját Dagobah gazdasági mocsarából.

A kék sarok ezzel meg is volna. De kell hozzá egy ellenfél. Kapóra jön a Jobbik hozzá ! Ha már 20 év alatt a liberális értékrend nem volt elég ahhoz, hogy érdemben letegyenek az asztalra valami/bármi kézzelfoghatót a kisebbségvédelem, ügynöktörvény, tolerancia, vallásszabadság, roma integráció ügyében, gyűlöletbeszéd ellen. A magyar parlament pl. idén már kereken 20 éve, hogy nem képes a nemzetiségei országgyűlési képviseletét biztosítani a törvényhozásban, amit az EU már akkor szóvá tett… Ha 20 év liberalizmusa nem volt másra jó, mint képernyőt kapni, parttalan vitákat folytatni ezekről a célokról és nem ezekért a célokért, akkor itt bizony nagyon elkél egy ellenfél. Ha mindez nem más, mint egy apropó a másra mutogatáshoz, akkor a liberálisok pártja körbeszalad 200 ezer reménybeli választó előtt azzal az üzenettel: Mi szerettük volna, de tényleg ám! Csak éppen kevesek voltunk hozzá.

Na ilyenkor aztán tényleg kell egy ellenség. Erre van a Jobbik. Még azon az áron is, hogy felhozza, fókuszba állítja ellenségét a szadi. Mert ellenségre, ellenpontra szükség van. Saját vívmányok híján… ez az utolsó esély.

Az SZDSZ kampánya bemutatja, mi az amit a liberálisok a következő években megpróbálnának, ha…. Hogy milyen eséllyel, ahhoz tessék végignézni az elmúlt 20 évet.

Ami a plakátháborút illeti: próbáltunk szétnézni netszerte szellemes photoshop termés után, de “humoros” címszó alatt jobbára megszokott ordenáré klisék és sztereotípiák képi megjelenítését találtuk. Buzi, drogos, pedofil, szakállas tudjukkik. Ennyire telik a szadeszre előszeretettel ugró ún. nemzeti oldal gerilláitól, akik a zs betű nélkül félkarú trollok lennének. Sem  a melegek jogait védő Morvai dr., sem a katolikus egyház nem érezte érintve magát ahhoz, hogy megszólaljon a fenti ügyek bármelyikében. Így hát mi sem tesszük.

A kampányfilm már hatásosabbra sikeredett. Ha nem volna az előélet – megkockáztatom – még szavazatokat is hozna. Így azonban csak egy politikától magát igen távol tartó barátom reflexióját tudom idézni: ja tudom ! az a buzis reklámspot, ugye?

Szóval ennyi jött át… :-/

Hát mit mondjon minderre a górcső ?! Superman legyen a talpán, aki ezt a gebét behozza. Tétre, helyre vagy akár befutóra…

<

p style=”text-align: justify”>