Értelmiségi háborúnk
Már a cim (nincs hosszú i a gépen sorry) is terminológiai vitákat szülhet, hiszen az értelmiségi kifejezésnek több jelentése van. Van a szónak olyan jelentése is amely szerint én, jotunder, értelmiségi vagyok. Ez itt egy másik jelentés. Párezer kötet könyv és egy fél élet hiányzik nekem ahhoz a másik jelentéshez. Nekem ezt nem esik nehezemre bevallani.
en.wikipedia.org/wiki/Intellectual A public intellectual cimszót tessék keresni.
Azt is tudom, hogy az ún. nagyonkonzervativok (PPKE-n külön épületben tartják őket, hárman vannak, néha öten, etetésük ellenjavallt) szerint az értelmiségiek haladárprogresszivtársadalommérnökposztjakobinusok és ők nem is azok hanem jobbak. Majd pont leszarom. Elkezdhetem ezt a nyüves posztot, vagy még kell futnom néhány kört ?
A kezdetekben még népies kontra urbánusnak hívták az értelmiségi háborút, volt eleje, a harmincas évek körül, volt közepe, a kései Kádár-rendszertől a kilencvenes évek végéig, és volt vége, amikor a Fiúk einstandoltak egy nagyot az ideológiai grundon. Az einstand előtt voltak ők persze elvált szülők gyerekei, de később az anyjukhoz kezdtek húzni. Azért a végén a mamát is bezárták egy szociális otthonba.
A mai értelmiségi háborút most éppen sehogy sem hívják, ha az Olvasó akarja szívesen fogom Eleonórának hivni, de talán eltekinthetünk ettől.
A mai értelmiségi háborúnk illusztrációjaként álljon itt egy idézet.
Heller Ágnes irja a 168 órában :
– Meg kell nézni, kik azok az íróink, társadalomtudósaink, akiket külföldön is jegyeznek, akiket a legtöbb nyelvre lefordítanak, akik nemzetközi díjakat kapnak. Ők alapozzák meg az ország szellemi presztízsét. Németországnak, Franciaországnak vagy Angliának van jó színvonalú konzervatív értelmisége. Nálunk csak csekély számban. A hazai jobboldal nem konzervatív, hanem populista, nacionalista – sok kádári „beütéssel”. Valódi konzervatív kormány amúgy nem a pártpropagandát támogatná a kultúrában, hanem a színvonalat.
Heller akadémikus vesére megy, de legalább jól összefoglalja azt, hogyan vélekedik a balliberális értelmiségi tábor a jobbkonzikról. A jobbkonzi értelmiségi nem olvasott elég Bourdieu-t (e sorok irója egy szót nem olvasott Bourdieu-től, de tud úgy csinálni mintha olvasott volna), nem elég európai, beütése van, és valószínüleg pacalt is eszik majonéz nélkül. A jobbkonzi értelmiségi nem alapoz szellemi presztízst, nem jelenik meg a fontossága a Cambridge University Pressnél (ugyanez a Heller Ágnes támogatta foggal und körömmel Gábor György filozófiaintézeti igazgatóságát, aki ugye soha életében egyetlen külföldi folyóiratban sem volt képes publikálni, az ember soha sem képes kiismerni a csúcsértelmiséget), a jobbkonzi nem finom, vélhetően Wass Albertet olvas és ha éppen nem is antiszemita, de a pónemjából itélve az is lehetne. És különben is, a jobbkonzi értelmiség csak az Orbánviktor kapcarongya és fúj.
Hazai jobboldal sem rest, tessék elolvasni Granasztóit, Lánczit, Molnár Attila Károlyt. Nem Fábrybubut, aki két single malted között lecsukná Esterházyt és Nádast, hanem a konzervatív akadémiai értelmiség krémjét.
Szerintük a ballib értelmiségi posztmodern posztmarxista posztnihilista, aki gender studies órákról szokott kilógni a Nitsch kiállitásra, gyülöli a pápistákat, és majonézzel eszi a pacalt. A nyugati haverjaikkal hívatják meg magukat kamukonferenciákra, ahol fasisztázzák a Patást slash Vérfarkast. Véreinket tiporták december negyedikén és tapsikoltak Gyurcsánynak amikor az gumilövedékkel kardlapoztatott azon a szomorú októberi délutánon. A fenti konzervatív értelmiségiek hóna alól a Konzervatórium posztpubertásai még odasivítják, hogy a balliberálisok nem olvastak John Kekest és Oakeshottot, és csillogó szemmel néznek a Papikra, hátha kapnak savanyúcukrot. És különben is, a balliberális értelmiség csak a Gyurcsányék kapcarongya, és fúj.
Egy tuti van, egy tuti mind felett, és ennek a tutinak a birtoklásáért, az Általános Avagy Nagytuti Mondásának a Jogáért és az ezzel járó apróbb kellemességekért folyik a háború. És ez a háború most egyre élesebb lesz, fog egy jót kulminálni, aztán ki tudja, hogy mi lesz.
A nemértelmiségiségben is van valami jó. Nem lehetünk részei ennek a háborúnak. Más háborúknak talán, de ennek nem. És hát lehet, hogy vannak jó háborúk, ez biztos nem az.
Nem egészen. Az értelmiségi, az egy ballib allűr, amiből ki lehet nőni sok teázással. A konzervatív, az nem értelmiségi, de nem is munkás vagy paraszt, hanem na mondjad már, citoyen. Xsara Picasso, hatvanhavi részletre. Megadja, amikor tudja.