Gengszterkrónikák III.

Eredeti szerző: szempontpuska

Sorozatunk elérkezett a modernkori szervezett bűnözés atyjának alakjáig. A Time magazin szerint a XX század egyik legnagyobb lángelméje volt, pedig csak néhány elemit járt végig. Bevándorló család tagjaként a legalján – piti zsarolóként – kezdte, megjárta a mennyet és a poklot. Többször volt életveszélyben, számos esetben törtek az életére, de minden kísérletet túlélt (innen ered a Lucky becenév). Pályafutásának korai éveiben egyszer elvágták a torkát – ennek nyomait haláláig viselte – és miután a tettes már halottnak hitte, sorsára hagyta. De Ő visszatért. Életműve évtizedekkel túlélte őt és nagyobb hatással volt Amerikára, mint annak jónéhány elnöke. Az amerikai állampolgárságot ezzel együtt soha nem kapta meg. Azon kevés maffiavezérek egyike volt, aki természetes halállal halt meg. Nem sokan mondhatják ezt el magukról.

Gyermekévek

Eredeti nevén Salvatore Lucania 1897-ben született, Szicíliában. Családja 1907-ben egy jobb élet reményében vándorolt ki az Újvilágba. Charlie a második gyerek volt az öt testvér közül. Az óceán átszelése után himlőt diagnosztizálnak nála, melynek nyomait arcán viselte egész életében.

Innen indult: az olasz negyed

Az East Side-on tizenévesen kezdi el bűnözői karrierjét. Iskolába tartó zsidó gyerekeket zsarol védelmi pénzekért. Tizenévesen saját bandát alakít, amely heti egy centért szolgáltat biztonságot a rivális ír és olasz zsebtolvajok illetve rablók ellen. Ebből a korszakból ered életre szóló barátsága és üzleti kapcsolata Meyer Lanskyval, akit később a maffia könyvelőjeként ismernek meg. A gyermek Lansky szembeszegül Lucianóval, innentől halálukig összetartanak.

Tinédzser banda: elöl középen Luciano

1916-ban a Five Points Banda vezetőjévé válik. Az iskolából kirúgják kábítószer birtoklásáért és kalapkészítőnek áll, de neve már ezekben az években számos zsarolási és gyilkossági ügyben felmerül gyanúsítottként. Soha nem bizonyítanak rá semmit.

Szesztilalom – a felemelkedés kora

1919-ben életbe lép az alkoholtilalom az USÁban. Luciano karrierje lendületes emelkedésbe kezd. Az első években még Arnold Rothsteinnek dolgozik (neki később önálló posztot szentelünk), de baráti körével (Bugsy Siegel, Joe Adonis, Vito Genovese és Frank Costello) kiterjedt szeszcsempész hálózatot irányít, míg az évtized végére már Joe Masseria egyik alvezére lesz.

1925-re Luciano éves bevételét 12 millió dollárra becsülik a csempészetből, de ennek javarésze politikusok, rendőrök és bírók megvesztegetésére megy el. Hálózatát igyekszik kiterjeszteni, és ennek érdekében együttműködne más – nem csak szicíliai – szervezetekkel, de Masseria óva inti ettől.

Érdekelt a fogadóirodákban is, de elsősorban whiskyt (Skóciából és Kanadából) valamint rumot hoz be (a Karib-szigetekről). Számos rivális bűnbandával ellentétben Lucianóék nem hígítják és hamisítják a csempészárut. Minőséget szállítanak.

A húszas évek végére Lucky megveti az olyan öreg „bajuszpetik”, mint Masseria nézeteit, akik a hagyomány jegyében csakis olaszokkal és azokon belül, szicíliai születésűekkel üzletelnek.

Luciano kinövi magát Masseria családjában. 1929-ben ismét megérinti a halál szele, fegyvert szegeznek rá, egy autóba tuszkolják elrabolják, kifosztják és majdnem agyonverik (ennek nyomait jobb szemén élete végéig viseli). Néhány hónappal később megtudja, hogy az akció mögött Masseria főnök állt – innen pedig egyenes út vezet árulásáig a castellammarei háborúban. A rivális Maranzano kezére játssza vezérét és maga gondoskodik annak likvidálásáról.

Luciano – aki egy ideig mindkét hadviselő fél színeiben játszott – a kétéves háború végén Maranzano, az új vezér második embere lesz.

Ő azonban hamar felismeri, hogy Luciano veszélyt jelent rá és – ahogy azt az előző epizódban megírtuk – bérgyilkost fogad fel a kiiktatására. Luciano azonban gyorsabb volt.

Társától, Tommy Lucchesetől veszi hírét, hogy már kijelölték célpontnak így aztán féléven belül Maranzano a második capo akit Luciano félretesz az útból. Miután a rendőrnek öltözött tettesek vérbefagyva hagyják hátra irodájában Maranzanót, Charlie Lucky Luciano elfoglalja vezető helyét az alvilág trónján és több mint harminc évig ott is marad.

 

A Cosa Nostra átszervezése

A hatalom legfelsőbb fokára érve azonnal nekikezd az alvilág „modernizálásának”. Felszámolja az ún. bajuszpetik megkövesedett elveit és eltörli a bandák közötti etnikai határokat. A harmincas évek Charlie Luciano számára a felemelkedést és a prosperitást hozzák el.

Megrendszabályozza a maffiát, olyan szabályokat állít fel, amelyek őt magát is évtizedekkel túlélik. A szervezet terjeszkedett, növekedett. Luciano jobbkeze Meyer Lansky lett. Az első aki megszegte (volna) a szabályokat az az őrült Dutch Shultz volt (neki is önálló epizódot szentelünk a sorozatban). Schultz elhatározta, hogy – Luciano kifejezett parancsa ellenére – meggyilkolja a sarkában loholó manhattani főügyészt, Thomas Deweyt. Ez nyílt kihívás volt. Luciano joggal tartott tőle, hogy egy ilyen akcióval elveszítheti a zsebében lévő politikusokat, bírákat és ügyészeket. Megrendülne a tekintélye és a tudat, hogy Ő irányít mindent. Az egész amerikai igazságszolgáltatás teljes dühével csapna le rá.

Schultzot tehát meg kellett előzni. Elrendeli a kivégzését.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, minden jótett elnyeri a maga méltó büntetését. Schultz halála után Dewey most már teljes erővel Luciano nyomába veti magát…

Létrejött a Főnökök Tanácsa, amelyben felosztották egymás közt a területet és elrendezték vitás ügyeiket. Az is új szabály volt, hogy bárki csak akkor válhatott családfővé, ha a Tanács előtt megjelent és az jóváhagyta.

New York után már Charlie Luciano rendszerébe tartozott Buffalo, Chicago (Al Capone), Detroit, Los Angeles, Kansas és Philadelphia.

A prostitúció, a szerencsejáték, a csempészet, a drogüzlet és az uzsorakamatok felvirágoztatták a szervezetet.

Luciano gépezete 1933-ban mozgásba lendült, hogy megszerezze az ellenőrzést New York város bordélyházai felett. Ez a kísérlet tökéletes kudarcba fúlt. Túl magas volt a sáp és ezt Luciano gorillái mohóságukban képtelenek voltak felfogni. Az eredmény: Az egész iparág kénytelen volt csalni az adóval – majd természetesen lebuktak. Hiába volt a megfélemlítés minden eszköze, ez a kaland valóságos katasztrófába torkollott, mind gazdaságilag, mind törvényes következményeit tekintve.

Luciano a vádlottak padján

1936-ban Thomas Dewey végre célba ért. Lucianót prostitúcióval kapcsolatos tevékenységéért vád alá helyezik. A szexipari dolgozók tömeges tanúskodtak a szindikátus ellen, melynek eredményeként Charliet 30-50 évnyi szabadságvesztésre ítélik. Főhősünk tehát börtönbe kerül. A rácsok mögül továbbra is vaskézzel irányítja a szervezetét, de már közeleg a második világháború…

Amerikai partraszállás és szabadulás

Általánosan elterjedt hiedelem, hogy a maffia közreműködött és segítette az amerikai hadsereget 1943-ban az olaszországi partraszállás előkészületeiben. A Cosa Nostra történetét feldolgozó egyik legalaposabb műben – A Cosa Nostra története (e könyv fordítóját sorozatunk első része óta olvasóink között üdvözölhetjük) – John Dickie részletesen utánajárt ennek a legendának és nem talált erre utaló egyértelmű bizonyítékot, annál több cáfolatot arra, hogy nem valószínű, hogy ez a titkos paktum létrejöhetett az USA és a szervezett alvilág között. A villalbai Don Caló és az amerikai vadászgépről ledobott titokzatos csomag rejtelmes története sokakat megihletett, majd az idő folyásával valósággá szilárdult a generációk ajkain.

Bár a szervezett alvilág (és ezen belül mai főhősünk) története nem túl gazdag a szilárd tényekben, az biztosra mondható, hogy a II. világháború történései és Luciano idő előtti szabadulása több, mint véletlen egybeesés.

Nem is lenne Lucky a neve, ha a szerencse rövidesen nem sietett volna a segítségére. 1942 februárjában kigyullad és felborul a Hudsonon horgonyzó SS Normandie nevű hajó.

Lángokban a Normandie

Soha nem derült ki, hogy baleset volt-e a katasztrófa hátterében, vagy német szabotázs. A haditengerészet elhárítása ekkor a kikötőkben tevékenykedő gengszterekhez fordult segítségért, hogy kiszűrjék a német kémeket és megelőzzék az akcióikat.

Ekkortól datálódik, hogy Charlie Lucianót áthelyezték egy jobb és kényelmesebb börtönbe, majd utóbb szabadlábra helyezik. A New York-i kikötőkből ezt követően rejtélyes módon eltűnnek a kémgyanús elemek.

1946-ban Luciano szabad. Visszatoloncolják Szicíliába. Thomas Dewey maga hagyta jóvá ezt a döntést.

Az alvilág vezére azonban trükkös módon Kubába menekül és onnan irányítja szervezetét. Heti rendszerességgel érkeznek a futárok a pénzével. Gyerekkori barátja, Meyer Lansky ekkor kezd súlyos összegeket befektetni a szigetországban. Ez az ún. Havannai Konferencia ideje is, ahol három jelentős ügyet tárgyaltak végig: A heroincsempészet, a kubai játékkaszinók kérdése és Bugsy Siegel.

Bugsy Siegel kalandja Las Vegas és azon belül a híres-hírhedt Flamingó felvirágoztatásával súlyos kudarcnak bizonyult. Az eltűnt maffiabefektetések komoly veszéllyel jártak a gyerekkori barátra. Egyedül Meyer Lanskynak köszönhető, hogy a tanács végül nem mondta ki a halálos ítéletet Bugsy felett. Lansky – akinek korábban többször megmentette az életét – vehemensen kiállt amellett, hogy cimborájának adjanak még egy esélyt, így Siegel haladékot kapott. Lucianót tehát sikerült – egyelőre – meggyőzni.

Charlie meg akarta erősíteni a hatalmát és újra kimondatni a főnökök tanácsával, hogy továbbra is őt tekintik a capo di tutti capinak. Valamennyien megszavazták – az egyetlen Vito Genovesét kivéve. A gyerekkori barát most már bajtársának babérjaira tört. A konfliktus azzal fenyegetett, hogy Vito az amerikai hatóságok tudomására hozza Luciano tartózkodási helyét. Végül egy négyszemközti találkozón sorra kerülő kiadós verés meggyőzte Genovesét az erőviszonyokról, így ez a kérdés is eldőlt.

A szövetségi nyomozóiroda azonban így is tudomást szerzett a Kubában rejtőzködő maffiavezérről és megfenyegette az ország kormányát, hogy felfüggesztik az orvosi eszközök és gyógyszerek beszállítását a szigetre. A nyomásgyakorlás hatott, Luciano végül Szicíliába kénytelen távozni.

Érkezés Palermóba

Egy évtized Palermóban

Viszonylag békés, de nem tétlen évtized következett Luciano életében, amikor visszatért az óhazába. Szerelembe esett és 11 évig együtt élt egy húszéves táncosnővel, Igea Lissonival, aki 1958-ban mellrákban halt meg. Együttélésük során többször rejtőzködni kényszerültek – Nápolyban és Rómában – amikor híre kelt, hogy rajtaütést terveznek Lucianón.

Charlie Luciano Rómában

Vito Genovese azonban továbbra is „kavics volt a cipőjében”. 1957-ben neszét is vette, hogy az életére tör.

Vincent Louis Gigante. Volt boxoló, a Genovese klán tagja. Ezt a nehézfiút bízta meg Vito, hogy végezze ki Luciano két szövetségesét: Frank Costellót és Meyer Lanskyt. Az első merényletre sor került. Május 2-án a Majestic épület halljában Gigante egy .38-as kaliberű pisztolyból rálőtt Costellóra, aki elkapta a fejét így a golyó csak súrolta. Mivel a célpont a földre zuhant, Gigante holtnak hitte és elmenekült. Az áldozat soha nem tett rá vallomást, így a tettest felmentették és végül 2005-ben természetes halált halt.

Amerikában Frank Costello visszalépésével Luciano helyzete meggyengült, de régi barátai felfüggesztették a heroinkereskedelmet Genovesével és rövidesen feldobták őt a szövetségi hatóságoknak.

Hatalmi harc Amerikáért

1957-ben Don Vito (Genovese) dűlőre akarta vinni a hatalmi harcot. Ekkor hívták össze a híres-hírhedt Apalachin gyűlést, ahol az amerikai szervezett alvilág színe-java (mintegy 100 maffiózó) jelent meg, hogy – Genovese szándékai szerint – személyében kinevezzék az új egyeduralkodót a családok fölött.

A nagy maffiagyűlés helyszíne

A találkozó azonban katasztrofális következményekkel járt. J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója, aki nem sokkal korábban még tagadta a szervezett alvilág puszta létét is a sajtónak, lecsapott a maffia történetében szinte példátlan összejövetelre és a jelenlévők nagy részét elfogta (a szántóföldön menekülő öltönyös gengszterek motívuma nem egy filmrendezőt megihletett). Micsoda véletlen, hogy Charlie Luciano, Meyer Lanksy valamint Carlo Gambino – akinek Luciano iránti hűségével nem számolt Genovese – valahogy távol maradtak az eseményről! Ők hárman inkább egy Nápoly melletti szállóban döntöttek a Cosa Nostra jövőjéről.

Ez volt Genovese utolsó kísérlete a csúcs meghódítására.

Az utolsó évek

A hátralévő években Lucky Lucianónak már nem kellett féltenie pozícióját a hatalom élén. Carlo Gambino, mint az első helyettese, képviselte és vitte az ügyeit Amerikában.

A filmeket, a sajtót és a nyilvánosságot világéletében kerülő Lucianót 1962-ben végül sikerült rávenni, hogy közreműködjön egy önéletrajzi film elkészítésében. A sors azonban közbeszólt.

Január 26-án, a Nápolyi reptéren éppen találkozott volna a film producerével, amikor hirtelen szívrohamot kapott és még a helyszínen meghalt. 64 éves volt.

Temetésére New Yorkban került sor. Több mint kétezren jelentek meg a Don búcsúztatásán, ahol barátja és hűséges harcostársa, Carlo Gambino mondott beszédet.

Az eseményről a korabeli filmhíradók is beszámoltak.

Tudósításért klikk a fotóra

Lucky Luciano a filmekben:
Cosa Nostra – a Valachi ügy

Lucky Luciano

Magasrangú célpont

Gengszterháborúk

Gengszterek klubja

Gengszterkorzó

---

Minden idők egyik legnagyobb hatalmú maffiózójának életútja után, jövő pénteken Dutch Schultz véráztatta karrierjéről és haláláról fogunk szót ejteni.

A blog facebook-követői rövidesen megtekinthetik az epizódból kimaradt fotókat

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520856-6a090a893c235' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520856&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520856-6a090a893c235&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520856-6a090a893c235' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>