Gengszterkrónikák V.

Eredeti szerző: szempontpuska

Mai epizódunk nem bővelkedik akciókban, rajtaütésekben. Talán egyetlen lövés dördült egész életútján, de az is lehet, hogy főhősünk életében nem tartott fegyvert a kezében. „Ace” Rothstein az alvilág zsenije volt. Inkább üzletember, mint gengszter, de mindig a legalitás és az illegalitás határán. Afféle klasszikus fehérgalléros bűnöző, aki — ellentétben számos kortársával — soha nem járta meg a börtönöket, nem a társadalom legalján kezdte, és nem az erőszak volt az egyetlen menekülő útja a nyomorból. Neve, személye mégis ikonná vált abban a korszakban, amelyben élt. Fogadások, bukmékerek, lóversenyek, kaszinók, kártyabarlangok, kenőpénzek és kereskedelem. Ez volt az ő világa.

Arnold 1882-ben született egy kereskedő fiaként. Míg bátyja rabbinak tanult, a kisebbik fiú igen tehetségesnek bizonyult a matematikában, és hamar kitűnt vonzódása az illegális fogadások világához.

1910-ben — 28 évesen — nyitotta meg első kaszinóját Manhattanben. Befektetett a lóversenysportba, ahol a keze nyomán rendszeresen furcsa eredmények születtek. Ekkorra már kiépült egy valóságos hálózat Rothstein körül bukikból, informátorokból és kétes hírű alakokból, akik pontosan tudták, hogy az információ hatalom, és ezért Rothstein mindig kész mélyen benyúlni a zsebébe.

30 évesen már milliomos volt. Rajta tartotta a kezét az egész szerencsejáték iparágon, amikor számára is beköszöntött az aranykor a szesztilalom képében. De előtte még volt egy nagy dobása, amit utóbb talán meg is bánt, hiszen később sokat ártott a hírnevének.

A „Black Sox” botrány

1919-ben még nem volt két évtizede, hogy a különböző, korábban egymásból kiváló és rivalizáló baseball-ligák elsimították ellentéteiket, és egyetlen nagy versenyben, a World Series döntőben játszották a minden eldöntő mérkőzéssorozatot.

A Chicago White Sox és és a Cincinatti döntőjéről már októberben szárnyra kaptak a pletykák, hogy valami nem stimmel. A fogadások, tétek arra utaltak, hogy a Chicago el fogja veszíteni a finálét. Arnold „Chick” Gandilt, a chicagóiak egyik játékosát tartják az öltet szülőatyjának. Állítólag megkereste ötletével barátját, az alvilági körökben jártas Joseph Sullivant. A bundát egyik hadnagyán, az egykori boxoló Abbe Attelen keresztül Arnold Rothstein finanszírozta.

    

Abbe Attel és Joseph „Sport” Sullivan

Valószínű, hogy a csapat már korábban is manipulálta az eredményeit, de 1920 szeptemberében eljárást indítottak az előző évi döntő tisztázására.

Az ügyészek hamar eljutottak Rothsteinig, aki azonban tagadta, hogy köze lenne az akcióhoz. Később beismerte, hogy hallott ugyan a spekulációkról, és őt magát is többen megkeresték, beszállna-e a mókába?

Amikor Abbe Attel nyaka körül szorult a hurok, azt mondta, nem zárható ki, hogy Attel az ő nevével visszaélve próbálta összeütni az üzletet, de korábban már Sullivantől is kapott üzleti ajánlatot.

Az eljárásban — az utolsó szó jogán — úgy érvelt, hogy ha egy lány lefekszik 9 férfival, ki fog hinni neki, amikor egyikükre rámutat azzal, hogy ő az apa?!

A bíróság nyolc játékost egész életére eltiltott a baseballtól.

Rothsteinre nem tudtak rábizonyítani semmit. Ezután mégis mindig összekapcsolták a bundaügyet a nevével, és valószínű, hogy Attelen és Sullivanen keresztül ő manipulálta a fogadásokat. Megtépázott hírnevét soha nem tudta teljesen helyrehozni, de a szekér futott tovább.

Lóverseny

Rothstein versenylova, a Sporting Blood igen gyanús körülmények között nyert meg egy 1921-es futamot Saratoga Springsben. Rothstein felverte a téteket saját lovára. Cinkosa Sam Hildreth tréner és számos versenyló tulajdonosa volt, aki a verseny reggelén benevezett a versenybe egy nagyszerű csődört: Grey Lag-et. A bukmékerek a hírre rögtön 3 az 1-re emelték a tétet Rothstein lovára. Rothstein eközben 150.000 $-t tett fel állítólag annak a tudatában, hogy a kettes számú favorit, Pruderyvel gondok vannak.

A Saratoga versenypark bejárata 1921-ben

Még ugyanazon a napon, a verseny előtt Hildreth minden további magyarázat nélkül visszaléptette lovát a versenytől, és Rothstein csak ezen a versenyen majd’  500.000 dollárt keresett. A csalást soha nem bizonyították rá.

Még ugyanebben az évben bejelentette, hogy visszavonul a szerencsejáték és fogadások piacáról, felszámolja érdekeltségeit.

A szesztilalom korszaka

Arnold Rothstein régről közeli kapcsolatokat ápolt a fegyveres alvilággal is. Luciano, Meyer Lansky, Jack Diamond (az Agyaggalamb) és az előző részben tárgyalt Dutch Schultz is üzletfele volt. (Charlie Luciano egyszer, egy gyengébb pillanatában úgy emlékezett vissza Rothsteinre, mint aki megtanította őt elegánsan öltözködni.)

Ő maga számos illegális alkoholkimérés, bár és szórakozóhely tulajdonosa volt, de gyakorta közvetített (súlyos összegekért) a rivalizáló bandák között, hogy elsimítsa ellentéteiket. Pénzt, teherautókat, politikai kapcsolatokat, felszereléseket és egyéb eszközöket adott a csempészbandáknak — a forgalmazók ezeket kizárólag tőle vásárolhatták vagy bérelhették.

Érdekeltségei voltak az alkohol- és a drogcsempészetben. Rothstein szervezte meg az első rumszállítmányok behozatalát, ő biztosított raktárakat és őröket azok tárolásához. Egy év elteltével az illegális alkoholkereskedelem minden fázisára rátette a kezét, a behozataltól a forgalmazásig mindenből részesedett.

Gordon Waxey. Rothstein első rumbehozatalát Waxey Gordonnal és társával, Maxie Greenberggel bonyolította. A két nehézfiú, amint rájöttek, hogy milyen jövedelmező ez a tevékenység, pénzért fordultak főhősünkhöz. Kanadából akartak whiskyt behozni, Rothstein azonban ellenajánlatot tett, amely szerint kölcsön helyett üzlettársuk lesz, és Kanada helyett Angliából hozzák be az árut. A többit már protezsáltja, Jack Legs Diamond (lásd előző részünket) intézte el. Waxey — bár az ügyletben először csak közvetítő volt — „apró” részesedést kért. Ez az apró részesedés elég volt ahhoz, hogy rövidesen kocsmákból, bárokból és alkoholmérésekből álló hálózatot hozzon létre New Jerseyben. Waxey fénykorában valósággal kérkedett vagyonával. Elegáns limuzinok, szeretők. Szállodákban lakott, aztán a Rothstein-éra után szembekerült Meyer Lansky üzleti érdekeltségeivel. Ő húzta a rövidebbet. Lucianóék — politikai kapcsolataik révén — elég információval látták el a rendőrséget ahhoz, hogy Waxeyt rács mögé juttassák. 1933-ban kapták el adócsalásért, több millió dollár értékű teherautópark, épületek, forgalmazók és feldolgozóüzemek voltak a kezében úgy, hogy nem fizetett utánuk adót. 10 évet kapott, így eltakarították Lansky útjából.

A börtönben elvesztette kapcsolatait. A II. világháború idején cukorral kereskedett (ezt használták a heroin álcázására), majd amikor egy fedett ügynöknek próbált kábítószert eladni, lebukott, és 25 évre ítélték. Börtönben halt meg szívrohamban.

 

Rothstein karrierje és vagyona felfelé ívelt. Az alkoholtilalom visszavonása után ingatlanbefektetésekbe kezdett, de környezetében rendszeresen újabb és újabb gyanús események történtek.

1923-ban egy Rothstein tulajdonában álló lakásban holtan találták a kor egyik üdvöskéjét, Dorothy Kinget. A lakásból több ezer dollár értékű ékszer tűnt el. A halál oka kloroformmérgezés volt (akkoriban ezt party drognak használták). A tettes kilétére soha nem derül fény.

1926-ban Rothstein egyik „alkalmazottját” Irving Sobelt kábítószer-kereskedelemért letartóztatták. Rothstein őt küldte Ázsiába a beszerzéseket intézni.

Az egyik legtitokzatosabb eset a belga multimilliomos, Alfred Loewenstein esete volt. Loewenstein a világ egyik legbefolyásosabb üzletembere volt a húszas években. Korábban katona, pilóta, szenvedélyes sportember, aki vagyonát villamos erőművek fejlesztésével és építésével alapozta meg. 1928 áprilisában érkezett New Yorkba. A következő hónapban egy kártyapartin 130.000 dollárt veszített. Júliusban, amikor privát gépén Angliába repült, a La Manche csatorna fölött titokzatos körülmények között eltűnt a gép fedélzetéről. A repülőn tartózkodó utastársai arra figyeltek fel, hogy nem tér vissza a mosdóból. Amikor utánamennek, nem találták nyomát, a gép ajtaja azonban nyitva állt, és a menetszél csapkodta. Az egyik teória szerint Loewenstein talán eltévesztette a mosdóajtót, és kilépett a semmibe. Pár hónappal később azonban — amikor rekonstruálni próbálták az esetet — a levegőben lévő gép oldalsó ajtaját csak egy pillanatra voltak képesek kinyitni, mert a menetszél azonnal visszalökte. A milliomos testét halászok találták meg a tengeren. A boncolás szerint a vízbe csapódáskor még élt. Soha nem tisztázódtak halálának körülményei.

Pókerjátszma — avagy a vég kezdete

1928 októberében Rothstein részt vett egy nagyágyúknak szervezett, három napos pókerjátszmán. Noha korábban volt példa arra, hogy játékával szinte kifosztotta ellenfeleit, ez a meccs számára gyászos véget ért.

   

Titanic Thompson, Raymond és a házigazda Jimmy Meehan

Ellenfelei közül Alvin Clarence Thomas (Titanic Thompson”) és Nate Raymond ezúttal alaposan megkopasztotta. A kártyaparti végére Rothstein közel 320.000 $ adósságot halmozott fel. Két ellenfele valószínűleg összejátszott ellene, így Rothstein csalásra hivatkozva megtagadta a pénz kifizetését. Később mégis ígéretet tett a számla rendezésére, de időt kért rá, mivel több mint félmilliós bevételt várt Herbert Hoover elnökké-, illetve Roosevelt kormányzóvá választásától a következő hónapban.

Akárhogy is volt, ennek rendezésére már nem kerülhetett sor.

Lövés a Park Hotelnél

1928. november 4-én este Arnold Rothstein a törzshelyéül szolgáló Lindy’s étteremben kapott egy hívást. A közeli Park Central Hotel 349-es szobájába igyekezett a kései találkozóra. Fél órával később egy Vince Kelly nevű liftkezelő talált rá az első emeleti személyzeti folyosón, mellkasán lőtt sebbel. Eszméleténél volt, de a gengszter-etiketthez híven nem vallott arról, hogy ki volt a merénylője.

Azonnal kórházba szállították. Még volt annyi ereje, hogy ügyvédjével előkészíttessen egy — némileg zavaros — végrendeletet, majd a reggeli órákban belehalt sérülésébe.

Arnold Rothstein holttestét elszállítják a kórházból

Az eset egyik mellékszereplője egy Albert Bender nevű taxisofőr, aki rátalált arra a .38-as kaliberű pisztolyra, amellyel a végzetes lövést leadták. Bender előbb úgy tanúskodott (korabeli újságcikkért katt ide), hogy a fegyvert egy autóból dobták ki, amikor rábukkant, később — vallomását megváltoztatva — lehetségesnek tartotta, hogy egy emeleti lakásból dobták ki. A kis kaliberű pisztoly markolatát leragasztották, így semmilyen ujjlenyomat nem maradt rajta.

Ez a fegyver oltotta ki Rothstein életét

A gyilkosság miatt vád alá helyezték a pókerjátszmában részt vevő George McManust (képünkön), akinek Dutch Schultz ügyvédje sietett segítségére. A vádat nem sikerült bizonyítani.

Örök rejtély marad, mi volt a Rothstein-gyilkosság valós háttere? A pókeradósság vagy Dutch Schultz bosszúháborúja Rothstein embere, az Agyaggalamb Jack Diamond ellen?

Rothstein halálával hanyatlásnak indult birodalma is. A politikai kapcsolatrendszerét biztosító, korrupt Tammany Hall szövetség, amelyen keresztül kezében tartotta a rendőrséget és a politikusokat, elbukott, és színre lépett az új polgármester, Fiorello la Guardia, a szervezett bűnözés elleni harc egyik legelszántabb alakja.

10 évvel Rothstein halála után bátyja bejelentette vállalkozásainak csődjét.

Arnold Rothstein — az „Agy”, ahogy akkor hívták — 46 évet élt.

Arnold Rothstein a filmekben:

Gyémántláb tündöklése és bukása

Gengszterháborúk

Négykezes géppisztolyra

A bűn királya

Gengszterkorzó

---

Következő három epizódunkban kicsit elhagyjuk a szervezett alvilágot és kitérőt teszünk a vérbeli gengszterek, magányos (?) hősök irányába. A jövő héten Bonnie és Clyde története következik, majd azt követően John Dillinger és Babyface Nelson ámokfutását vesszük górcső alá.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520762-6a03d2dba8f13' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520762&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520762-6a03d2dba8f13&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520762-6a03d2dba8f13' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>