Gengszterkrónikák VI.

Eredeti szerző: szempontpuska

A szervezett alvilág, a maffia urai után most kitérőt teszünk a klasszikus revolverhősök, banditák történeteire. Hollywood romantikus mázzal vonta be kalandjaikat, road moviekban összefoglalva azt a néhány hónapot vagy csak hetet, amivel egész életükben haláluk után híresekké váltak. Elsőként következzék Bonnie és Clyde története. Egy két éven át tartó ámokfutás, tele vérrel és áldozatokkal, egészen a törvényszerű végzetig.

 

 

Bonnie Elizabeth Parker

1910-ben született Texasban, egy háromgyerekes család középső gyermekeként. Apja már a lány négyéves korában meghalt, és a család a megélhetés reményében rövidesen Dallasba költözött.

Bonnie a középiskolában éltanuló volt. Verseket írt, szavalóversenyeket nyert és novellákkal vétette észre magát. Ekkoriban úgy tűnt, tehetsége jó esélyt ad neki, hogy kiemelkedhessen a szegénysorból. Másodéves korában összeismerkedett Roy Thorntonnal. Alig pár nappal azután, hogy betöltötte a 16. életévét, feleségül ment szerelméhez. Rövid és viharos házasság volt. 1929 januárjában szétváltak útjaik, és soha nem találkoztak többé, noha hivatalosan nem váltak el, és Bonnie ujján halálának pillanatában is ott volt a jegygyűrű.

Miután szétköltöztek, Bonnie visszatért családjához, anyjánál lakott, és pincérnőként kereste kenyerét egy dallasi kávézóban. Egyik törzsvendége egy postai dolgozó — bizonyos Ted Hinton — volt, aki később a városi sheriff irodájába került, és útjaik tragikusan keresztezték egymást a végkifejletnél. No de ez még messze van…

A kávézó, ahol Bonnie pincérnő volt

Bonnie ekkoriban még az írás iránti szenvedélyének hódolt, naplót írt a magányról, a reménytelenségről és az új csodáról: a moziról.

Clyde Chestnut Barrow

Ő is texasi. Egy szegény, hétgyerekes farmercsaládban ötödikként született 1909 márciusában. A húszas évek elején költöztek be a városba (szintén Dallasba), ahol az első hónapokat egy vasúti kocsi alatt lakva töltötték. Az első nagyobb előrelépést az jelentette, amikor apja — Henry Barrow — elég pénzt tudott összegyűjteni ahhoz, hogy immár egy sátorban lakhassanak.

Clyde első összeütközése a törvénnyel 1926-ban volt, amikor „elfelejtett” visszavinni egy bérelt autót. Nem sokkal később bátyjával együtt bukott le: pulykalopáson érték őket. Marvin „Buck” Barrow-val, az idősebb testvérrel még találkozunk a történet során. Ő (és felesége Blanchet) mindvégig a banda tagjai lesznek.

1927 és 1929 között volt állásuk, ennek dacára sorozatban tartóztatták le őket betörésekért, rablásokért és autólopásért. 1930-ban Clyde-ot az Eastham börtönfarmra küldték, ahol aztán megkapta az alvilági kiképzést, és igazi nehézfiúként szabadult. A fiatal fiút szexuálisan zaklatták, de megölte támadóját: ez volt Clyde első gyilkossága. 1932-ben már hétpróbás gazemberként nyerte vissza szabadságát. Hátralévő életét meghatározta a börtönviszonyok és a texasi igazságszolgáltatás engesztelhetetlen gyűlölete. Közelebbi ismerősei szerint mindannak, amit ezután tett, nem a vagyonszerzés volt az igazi mozgatórugója Clyde lelkében, hanem a bosszú.

Szabadulása után kisebb munkákból, lopásokból és benzinkutak kifosztásából tartotta fenn magát.

Bonnie és Clyde bandája

Nem maradt hiteles forrás arról, hogy mikor és hol találkozott először a végzetes páros. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy még a férfi letartóztatása előtt, 1930 januárjában futhattak össze egy közös ismerősüknél.

Bonnie itt még férjével, Roy Thorntonnal

1932-ben járunk. Clyde szabadulása után egy megtorló- és mentőakciót tervezett az Eastham ellen. Ehhez embereket és fegyvereket akartak szerezni. Egyik rablásuk során a banda tagját, Ralph Fultsot és vele Bonnie-t elkapták; mindketten börtönbe kerültek. A lány pár hónapot kapott, Fults hosszabb időre maradt. Ő soha többé nem csatlakozott a bandához.

11 nappal azután, hogy Bonniet és társát elkapták, Clyde-ék egyik rablása gyilkosságba fordult. A texasi Hillsboro városkában felébresztették J.N. Buchert és feleségét, akik egy benzinkutat és kereskedést vezettek. Az idős emberekkel kinyittatták a páncélt, majd mikor csak el kellett volna venni a zsákmányt, Ray Hamilton — a banda egyik tagja — minden ok nélkül lelőtte a 61 éves férfit. Ő volt a banda első áldozata.

Körözés a hillsboroi rablógyilkosság után

Júniusban kiszabadult Bonnie Parker, és pár hét múlva újra csatlakozott Barrowékhoz. Augusztus 5-én — amikor a lány éppen anyjánál volt látogatóban — Clyde és két társa (Ray Hamilton és Ross Dyer) újabb halálos lövöldözésbe keveredett. Az oklahomai Stringtown városkában italoztak, és egy parkolóban tüzet nyitottak az igazoltatásukra közeledő Maxwell sheriffre és társára, Eugene C. Moore-ra. A sheriff súlyosan megsérült, társa azonban meghalt. Ő volt az első abból a kilenc rendőrből, akiket a banda meggyilkolt.

Októberben újabb áldozat: a texasi Sherman városkában lőttek le egy boltost, akinek üzletét kifoszották. A zsákmány mindössze 28 $ volt.

Ugyanennek az évnek a karácsonyán csatlakozott a bandához a 16 éves William Daniel Jones, Clyde gyerekkori ismerőse. Az ifjonc már másnap átesett a tűzkeresztségen, amikor Barrow-val gépkocsilopás közben lelőttek egy ártatlan civilt.

Clyde és W.D. Jones

1933. Alig két hét telt el, és a banda ámokfutása újabb halálos áldozatot követelt. Clyde, Jones és Bonnie belefutott egy — állítólag — más bűnözőknek állított csapdába. Lövöldözésbe keveredtek a rendőrökkel. Malcolm Davis sheriffet halálos golyó érte: ő volt az ötödik áldozat.

A banda kibővül

Hosszú idő telt el ama bizonyos pulykalopás óta… Clyde bátyja 1933 márciusában szabadult, és feleségével, Blanche-sal rövidesen csatlakozott a csapathoz. A családi legendárium szerint eredeti szándékuk az volt, hogy rábeszéljék Clyde-ot, adja fel magát a rendőrségnek. A dolgok azonban másképpen alakultak a Missouri állambeli rejtekhelyükön, Joplinban…

 

Menedékház Joplinban: az első kitörés helyszíne

A bajt feltűnő és gyanús viselkedésük hozta a banda tagjainak fejére. A szesztilalom után még éppen hogy legalizálták a sör forgalmazását Missouriban, márpedig Bonnie és Clyde ládaszámra vásárolta a sört minden reggel, és a nap végéig az nem is volt elég.

Egy olyan házaspárt, amely nagykereskedelmi tételben vesz italt, hamar szájára vesz az utca. Ilyen előzmények után egy ártatlan üzemi baleset volt a következő szög koporsójukban. Az amúgy sem visszafogottan mulatozó társaság akkor hívta fel magára a rendőrség figyelmét, amikor Blanche Clyde kedvenc fegyverét, a BAR-t tisztítva véletlenül kilőtt egy sorozatot.

BAR, vagyis Browning Automatic Rifle, az USA hadseregének 7.62 mm-es könnyű géppuskája volt. M1918 jelöléssel az I. világháborús, amerikai expedíciós erők számára tervezték. A pontosabb célzás érdekében kétlábú, villás támasztékkal szerelték, amit a fronton gyakran eltávolítottak róla a könnyebb hordozhatóság érdekében. A németek ellen, a nyugati fronton gyakori alkalmazása volt, hogy puskás rajok támogatásával a BAR kezelője csípőből tüzelve haladt előre, hogy társait ezzel a tűzzel fedezze. A géppuska azonban túl nehéz volt ehhez, ráadásul hatalmasat „rúgott” vissza. A XX. században a világ számos hadseregében rendszeresítették, és egyes amerikai alakulatoknál megélte második világháborút is. (Aki emlékszik a jelentre: a Kelly hősei c. kultfilmben Barbara ilyennel sorozza meg a kisváros kocsmájából előtörő wehrmachtosokat)

A lövések zaját bejelentették a helyi rendőrőrsön. A sheriff ekkor végzetes hibát követett el. Mivel nem volt tisztában azzal, kikkel áll szemben — azt gyanította, hogy csempészek rejtőzködtek a házban — két autóval és mindössze 5 emberrel indult neki, hogy rajtaüssön a bandán. Utóbbiaknak azonban sokkal több tapasztalatuk volt a tűzharcban, mint bármelyik rendőrnek. Minden készen állt a katasztrófába torkolló akcióhoz…

Rajtaütés Joplinban

Bár a támadás meglepetésként érte Bonniékat, de gyorsan és „rutinosan” reagáltak. Clyde a golyózáporban is megőrizte a hidegvérét: Jonessal és bátyjával, Buckkal azonnal viszonozta a tüzet, megölve kettőt a rendőrök közül.

A kitöréskor Bonnie az ablakból a BAR-ral fedezte menekülő társait, arra kényszerítve a rendőröket, hogy fák és az autóik mögött keressenek búvóhelyet. Az arcába csapódó szilánkoktól ekkor újabb rendőr vált harcképtelenné. Elérve az autójukat (Bonnie és Clyde mindig Fordot használt*) a banda menekülőre fogta. Még arra is volt idejük, hogy a kocsit lelassítva felkapják Buck feleségét, Blanche-ot, aki a megrémült kutyájukat igyekezett elkapni a kitört káoszban.

Clyde Barrow két nagy szerelme: Bonnie és a Ford V8-as

*Clyde Barrow egyszerűen odavolt a Fordért. Imádta. Annyira lojális volt a márkához, hogy kizárólag Fordokat loptak. Pálya ámokfutásuk vége felé elismerő levelet is írt Henry Fordnak, amelyben áradozott annak V8-as modelljéről

Az akcióban a rendőrök mindössze 14 (!) lövést tudtak leadni. Két halottjuk volt. Bonnie és Clyde bandája sértetlenül elmenekült…

A búvóhelyen azonban rengeteg dolog ottmaradt a sietségben. Buck Barrow és Blanche házassági papírjai, Buck szabadulásának dokumentumai, Bonnie egy versének kézirata, egy fegyverarzenál és előhívatlan filmek is. Ezek voltak azok az anyagok, amelyekkel a bandát a korabeli média a hírnév szárnyaira vette.

Menekülőben

A következő hónapokat űzött vad módjára, állandó meneküléssel töltötték. Híressé és hírhedtté váltak. Éttermek, kávézók, nyilvános helyek és útmenti panziók egyre kevésbé voltak alkalmasak arra, hogy meghúzzák magukat. Még az ételeik megfőzéséhez szükséges alapvető feltételeket is nehezen tudták biztosítani.

A feszültség kikezdte a tagok viszonyait is. Egyre több volt a súrlódás, W.D. Jones egy időre külön is vált a többiektől.

W.D. Jones egy ideig külön utakon járt

A csapat ebben az időszakban továbbra is rablásokból tartotta fenn magát. Bevett módszerük volt, hogy túszokat ejtettek, majd lopott autóval elmenekülve egy távoli helyen engedték szabadon áldozataikat.

Bonnie, Clyde és bandája ekkorra már a sajtó kedvenceivé vált. Nem is minden alap nélkül elterjedt róluk a hír, hogy válogatás nélkül tüzet nyitnak mindenkire, aki útjukba áll, legyen az civilre vagy rendőr. Közben kibontakozott a legenda a banda tagjainak pazarló, luxus életéről, amit az összerabolt pénzekből és a kizsarolt váltságdíjakból fedeztek. A valóság azonban teljesen más volt.

Országos ismertségük növekedtével egyre nehezebb helyzetbe kerültek. Ahogy szorult a nyakukon a hurok, egyre nehezebben éltek. Üldözőik mind szorosabban a nyomukban voltak.

Baleset Wellingtonnál

A vég kezdete egy egyszerű közúti balesettel kezdődött. ’33 június 10-én Bonnie Parker figyelmetlenségből továbbhajtott egy útlezáráson, és egy még épülő hídról a vízmosásba repült kocsijával. Nem világos, hogy a kigyulladó üzemanyagtól vagy a kifolyó akkumulátorsavtól, de súlyos égési sérüléseket szenvedett. A baleset után járni is alig tudott, de a bandának menekülnie kellett röviddel azután, hogy egy közeli farmon ellátást kaptak, majd túszul ejtettek két helyi rendőrt.

Blanche Barrow

A hajsza újraindult utánuk. Clyde bátyja és annak felesége (Blanche) ápolták Bonnie sebeit, majd egy újabb rablás közben lelőtték Alma (Arkansas) városi seriffjét.

Kelepce Platte City-ben

A következő búvóhelyükön két szobát és a hozzájuk tartozó garázst bérelték ki. Ott próbálnak meghúzódni, amíg Bonnie sebei begyógyulnak. A kisvárosban azonban hamar gyanússá váltak beszerzéseik. Felkeltették a helyi gyógyszertáros figyelmét, és ő leadta a drótot a seriffnek. Kansas Cityből hoztak erősítést, és a rendőrök ezúttal már egy páncélautó támogatásával csaptak le a menedékhelyre.

A banda félelmetes hírneve miatt már messziről tüzet nyitottak, de a gengszterfilmekből (később a II. vh-ból) ismertté vált Thompson géppisztolyaik kevésnek bizonyulnak Clyde kedvenc BAR-jának tűzerejével szemben. A szerencse megint Bonnie és Clyde oldalára áll. Egy találat rövidzárlatot okozott a páncélautó szirénájában, és annak hangját a rendőrök a „tüzet szüntess” jelével azonosítanak. A banda kereket oldott, és tévedésből nem üldözték őket.

A győzelemért azonban komoly árat kellett fizetniük. Clyde bátyja, Buck súlyosan megsérült, feleségét, Blanche-t pedig gyakorlatilag megvakították a szemébe csapódó üvegszilánkok. Buck Barrownak már megásták a sírját is, de végzete csak hat nappal később követezett be.

Ezúttal a sebek ápolásához felhasznált véres kötéseket, ruhadarabokat fedezték fel, és július 24-én újra — ki tudja, hányadszor — rajtaütöttek búvóhelyükön.

A rendőrök ezúttal vagy száz főnyi nézőközönség előtt indítottak támadást. Buck Barrow újabb lőtt sebet kapott (a hátába), feleségét elkapták. A férfi napokkal később kórházban halt meg.

Clyde bátyja: Buck Barrow

Clyde Barrow, Parker és W.D. Jones gyalog menekült el a helyszínről.

Újabb, több hetes ámokfutással rablásokból feltöltötték készleteiket, és egy fegyvertár kifosztásával ismét megszerezték a szükséges fegyvereket és lőszert.

De a vég már közelgett.

Novemberben Texasban súlyos tűzharcban kitörtek egy nekik állított csapdából, egy lövedék azonban Bonnie és Clyde lábán is keresztülment.

Szöktetés Easthamből

1934 januárjában Clyde valóra váltotta régi tervét. Megtámadta egykori börtönét, Easthamet, hogy bosszút álljon ottani megaláztatásaiért.

Beavattak az akcióba három fegyencet (Palmer, Bybee, és Methvin), akik az előző estén elrejtett fegyvereket magukhoz véve indították el az akciót. A börtön külső területére vitték őket munkára, és ott az alkalmasnak látszó időpontban Joe Palmer rálőtt őreikre. Egyiküket megölte, a másik viszonozta a tüzet. Az ő puskája felfogta a lövedéket, így a fegyőr megmenekült.

Az általánossá váló zűrzavar akkor teljesedett ki, amikor a közelben lesben váró Clyde is tüzet nyitott. A mezőn dolgozó csoportok közül csak egyetlen őr nem menekült el. Ő sakkban tartotta a rábízott fegyenceket azzal, hogy aki szökni próbál, azt azonnal lelövi.

Nagyjából egy tucat elítélt oldott kereket azon a délelőttön — legtöbbjüket később elkapták. A három beszervezett fegyenc közül Palmert és Bybeet halálraítélték — egyszer még megszöktek, de 1935 májusában villamosszékben végezték.

Csatlakozott a bandához Henry Methvin — az ő szüleinek tanyáján gyülekezett az akció után a banda.

Eastham után: Clyde Barrow, Henry Methvin és Ray Hamilton

A börtön elleni támadás óriási felzúdulást keltett, alapjaiban rengette meg a hatóságok tekintélyét. Bonnie és Clyde bandája csúfot űzött a hatalomból. Innentől Texas minden fegyverhordozója a banda nyomában volt. Vezetőjük egy régi, vonalas és öntörvényű ranger, Frank Hamer lett, aki megszervezte csapatát, hogy véget vessen a páros karrierjének.

Még négy hónap volt hátra.

Mészárlás Grapevine-ban

A sajtó kedvencei, a romantikus akcióhősök legendája április 1-én omlott össze. Egy elhagyatott vidéki útkereszteződésben két motoros járőr meglátta Clyde-ot és Methvint a Fordjuknál. Mivel azt hitték, az autó elakadt, a rendőrök segítségnyújtási szándékkal elindultak feléjük. Amikor már lőtávolon belül voltak, a gengszterek minden előzmény nélkül tüzet nyitottak rájuk. Edward Wheeler rendőrt Methvin lőtte le, fegyver után nyúló társát pedig a társai segítségére siető Clyde. Wheeler meghalt, a másik rendőr túlélte. Későbbi vallomások alapján a gyilkossággal — tévesen — Bonnie Parkert gyanúsították.

Rendőrgyilkosság címlapon (nagyításért klikk a képre)

A sajtó és a közhangulat azonnal és élesen ellenük fordult. A vadnyugati pisztolyhősökre emlékeztető legenda a könyörtelen és gátlástalan gyilkosokéra váltott. A sors iróniája, hogy mindez csak a sokadik áldozatuk után.

A közvélemény először látta Bonnie-t gyilkosnak (pedig ekkor nem ő húzta meg a ravaszt). A lány levélben fordult a sajtóhoz, tagadva, hogy részese lett volna a járőr meggyilkolásának, de ekkor már egész Texas rájuk vadászott. Kiadták a jelszót: élve vagy halva.

A körözést J. Edgar Hoover adta ki (nagyításért klikk a képre)

5 nappal később Oklahomában a Clyde-Methvin páros meggyilkolt egy 60 éves civilt.

A hatóságok és az embervadászok ekkorra már leginkább csak a holttestüket akarták. Nyílt titok: senki sem tervezte, hogy élve kapja el őket.

Bienville, Louisiana, végállomás

Hamer és fejvadász különítménye már február óta akcióban volt. Későbbi FBI-módszereket használva (Dillinger mozgását modellezve) feltérképezte a banda aktivitását és útvonalait. Rájött, hogy Bonnie & Clyde és bandája időről időre visszatér Methvin szüleinek házához, ahol a családdal tartják a kapcsolatot.

Hamer (balra lent) és fejvadászai

(Fehér öltönyben az a Ted Hinton, aki egykor Bonnie törzsvendége volt a dallasi kávézóban)

Ebben tehát kiszámíthatónak bizonyult a mozgásuk, és Hamer megkezdte a végső csapda felállítását.

Május 21. volt, amikor hírét vették, hogy a banda a Methvin-farmra tart. Külön-külön, más utakon és járműveken igyekeztek a találkahelyre. Bonnie és Clyde kettesben utazott — természetesen egy Ford V8-asban.

Hamer különítménye kijelölte a helyet, ahol le akartak csapni. Készen álltak.

Május 23. reggel 9:15. Az elhagyatott úton egy sebesen száguldó Ford bukkant fel. A felderítő leadta a drótot: ők azok!

Hamer különítménye behúzódott a leshelyére, a bokrok közé. Úgy tervezték, hogy Henry Methvin apja kiáll az útra, és akkor Clyde éppen a megfelelő helyen lassít le, hogy beszéljen vele.

Hamer hat fős csapata csőre töltött fegyverekkel várta a pillanatot. Mielőtt vezetőjük kiadta volna a parancsot, egyikük Prentiss Oakley idő előtt tüzet nyitott. Első lövésével fejbe találta Clyde-ot, és ő azonnal meghalt. A fejvadászok habozás nélkül golyózáporban fürdették meg az autót. Mintegy 130 lövedéket zúdítottak az út szélére sodródott Fordra. Minden tárukat kilőnek. Automata fegyverekből, puskákból, revolverekből.

Az autót figyelmeztetés nélkül szitává lőtték. Bonnie Parker és Clyde Barrow egyenként is több tucat halálos lövést kapott. Esélyük sem volt a túlélésre.

 

A lány 24, a férfi 25 éves volt.

A helyszínt hamar ellepte a sajtó és az ereklyegyűjtők hada. Volt, akit a rendőröknek kellett elzavarniuk, mielőtt levághatta volna Clyde fülét(!).

Esélyük sem volt a túlélésre…

A Ford csomagtartójában valóságos arzenált találtak a helyszínelők.

A szitává lőtt gépkocsi és a hírhedt páros ruhái, személyes tárgyai máig kiállítási tárgyak, múzeumban megtekinthetők abban az állapotban, ahogy azon a végzetes májusi reggelen megmaradtak.

Bonnie és Clyde utolsó V8-asa ma kiállítási tárgy

Mindkettejüket Dallasban temették el.

Korabeli kép a temetésükről

A bandatagok sorsa

A banda tagjai közül az akkor már börtönben lévő William Daniel (W.D.) Jones 1941-ben szabadult. 1968-ban egy nagyinterjúban emlékezett vissza a Bonnie-val és Clyde-al eltöltött időszakra, közreműködött a róluk szóló film elkészítésében is. 1974. augusztus 20-án halt meg, amikor egy nővel kapcsolatos hajnali vitában barátja három lövéssel megölte.

 

 

 

 

---

Ray Hamiltont halálra ítélték, és 1935 májusában villamosszékben kivégezték.

 

 

 

 

---

Blanche Barrow-t jó magaviseletért 1939-ben szabadon bocsátották. A következő évben újra férjhez ment, 1969-ben halt meg rákban.

 

 

 

 

---

Henry Methvin együttműködött a hatóságokkal Bonnie és Clyde kézre kerítésében.

Ezzel megúszta a halálbüntetést, de nem kerülte el a sorsát: 1949-ben, röviddel szabadulása után egy ismeretlen leütötte, és testét a sínekre rakta. Az arra jövő vonat kettészelte.

 

 

Bonnie & Clyde a filmekben:

A Bonnie Parker story

The Barrow gang

Bonnie és Clyde

Ahogy az szokásos, facebook-oldalunkon még rengeteg fotó vár, amik itt nem fértek bele az írásba

---

Sűrű év volt az 1934-es. Sorozatunk következő részében John Dillinger pályafutását vesszük górcső alá. Az ő élete ugyanebben az évben jutott el a végzetes befejezésig…

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520738-6a03d49796f93' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520738&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520738-6a03d49796f93&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520738-6a03d49796f93' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>