A Heti Valasz esete Kertesz Imrevel (megjegyzesposzt without ekezet)
Eredeti szerző: jotunder
Ne szépítsük, a Népszabadság durva hamisítással vádolta meg Kertész Imrét és Thomas Coopert. Az egyetlen Nobel-díjas magyar írót és a The Hungarian Quarterly főszerkesztőjét. (Borokai Gabor, Heti Valasz)
Megneztem az eredeti Nepszabadsag cikket.
– A Kertész Imrével készített interjú után David Streitfeld (a New York Times újságírója) egyértelműen azt mondta nekem, hogy az interjúban semmi olyasmi nem hangzott el, amit megírhatna, mivel Kertész a magyarországi helyzetet elfogadhatónak nevezte. Maga Kertész volt felháborodva amiatt, hogy sosem került nyomtatásba az interjú, Streitfeld pedig nem válaszolt az e-mailjeire – nyilatkozta lapunknak Thomas Cooper, az interjú fordítója a „cenzúrázási” ügyről.
Thomas Cooper nevu ember vadolna a „masik” Thomas Cooper nevu embert durva hamisitassal???
Az igazsag az, hogy a Nepszabadsag arra celzott, hogy Kertesz Imre egy kicsit paranoid. Amirol ez jutott eszembe.
„Az írók általában 2 hetet tölthettek az Alkotóházban, mert kellett a hely a nyaraló bölcsészgyerekeknek, de Kertésszel kivételt tettek, és nem ritkán három hetet is maradhatott. A beutaló kislányok szerették, mert a széles mosoly mögött nem tűnt fel nekik, hogy képes volt bármikor, bárkiről a legnagyobb aljasságot feltételezni. „
Ez egy Spirotol szarmazo szoveg, amit Kulka Janos olvasott fel Kertesz Imrenek par napja. Igen, Kertesz depresszios ember, ami azt jelenti, hogy neha kicsit paranoid, neha kicsit sertodott. Es nyilvan kicsit igaza is volt. Ha azt mondta volna a New York Times-nak, hogy ot Magyarorszagon uldozik, akkor azt velhetoen lehozzak. Es akkor, mi van? Kertesz ugy sem fogja azt mondani, amit varnak tole, mert o nem olyan ember es pont.
Borokai nem ujsagiro, soha nem is volt az. Borokai egy sarki holgy. Es sarki holgynek is rossz. Orban pedig egy pocakosodo pimp. Olyan amilyen, ismerjuk ezt a tipust Moszkva es Isztambul utcairol. Mindenesetre, jobb lenne ha a kuncsaftjaikkal foglalkoznanak es nem Kertesz Imrevel.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519276-6858ccefd4764' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519276&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519276-6858ccefd4764&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519276-6858ccefd4764' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Evezős: ez egymondatos reakció volt egy elhangzott idézetre. nem is beszélt baloggal.
@Evezős:
“Hatvan éven át éltem egy országban, ahol – eltekintve az 1956-os felkelés két ragyogó hetétől – mindig a deklarált ellenség pártján álltam. Amíg saját országom a náci Németország oldalán harcolt, minden reményemet a szövetséges hatalmak fegyvereibe vetettem, később, az úgynevezett szocializmus időszakában az úgynevezett kapitalisták győzelmét kívántam, vagyis a demokrácia győzelmét az egypárt fölött”
…………………………………………
“Mint látják tehát, amióta megszülettem és létezem, azóta egyfolytában az a különös lény vagyok és voltam, akit saját országom – többnyire totalitárius – hatóságai a „belső ellenségként” szoktak definiálni; és amikor ugyanezeknek a hatóságoknak a kulturális megbízottai holmi kozmopolita, eklektikus stílusú, hazátlan és gyökértelen értelmiségieket emlegetnek, egy bizonyos beidegződött mosollyal, készségesen mindig önmagamra ismerek. Hogy már most a „saját országomról” kertelés nélkül és világosan beszéljek: létezik egy ország, ahol megszülettem, amelynek állampolgára vagyok, s kivált, amelynek gyönyörű nyelvén beszélek, olvasok és a könyveimet írom; ez az ország azonban sohasem volt a sajátom, inkább én voltam az ő sajátja, és négy évtizeden át sokkal inkább bizonyult a börtönömnek, semmint a hazámnak. Ha igazi nevén akarnám nevezni a kolosszust, amelynek formájában ezzel az országgal én mindig szembetalálkoztam, így hívnám: az állam. Az állam pedig sosem lehet a sajátunk. “
Kertész Imre : Haza, otthon, ország – Elhangzott a müncheni Kammerspielében, a Bertelsman Buch AG által rendezett Reden über das eigene Land c. előadássorozat keretében, 1996. november.
Lehet, hogy ebbe fáradt bele, lehet, hogy másba. Közünk ?
@jotunder: Jólvanakkor.
@nerángass:
Ja? Az nincs.
De akkor máshoz se, máskor se.
@Evezős: Gondolom mindannyian követtünk el kompromisszumokat, megalkuvásokat, ami engem illet biztosan. Próbáljunk megérteni egy utolsó éveit élő öregembert, akivel a sors ( eufemizmus ) mostoha volt ( még nagyobb ). Ennyit akartam mondani a „közünk”-kel. Dehát te tudod. Ehhez is jogod van, kétségkívül.
@nerángass:
A magam részéről is biztosan kötöttem kompromisszumot életem folyamán.
De én egy sima, mezei állampolgár vagyok, az ilyen kompromisszumok magamon kívül nincsenek hatással senkire (vagy nagyon kevés emberre).
Viszont aki arra számít, hogy a munkássága – lett légyen az bármiféle is – akár csak minimális hatást gyakorol a körötte élőkre (és gyanítom, KI a könyveit nem az íróasztalfióknak szánta), annak számolnia kell azzal, hogy a tetteit megítélik, a kompromisszumait számon tartják.
Persze, lehet rá tenni, magasról, vannak ilyenek számosan.
Az övé azért durrant ekkorát, mert az előtte levő 84 év nem ilyen volt.
A baj leginkább amúgy az, hogy kettős mérce van: sokaknak mindent elnézünk, másoknak semmit.
Megpróbálom megérteni, tán menne is (a kitüntetés esetében is), de aztán mindig jön egy újabb lépés, ami ezt nehézzé teszi.
Ez most egy ilyen volt. Megint.
@Evezős: Rendben. Most hirtelen eszembe jut a 90 éven túli Faludy, akit Erdélybe vittek fiatal menyecskéjével, híres helyeket mutattak neki, dalokat énekeltek, pálinkát itattak vele,amibe majdnem belehalt. Úgymond „visszafogadták” a nemzetbe, vagy a jelképesen a skalpját vették, ki tudja, kinek – kinek tetszés szerint. Érdekes belső mértékeink vannak. Túl sokat kívánunk szelíd öregemberektől, miközben fürge lótolvajok, fiatalos lendülettel kennek föl a falra. Na jó éjt, mára befejeztem. Azért, gondolom, mi, nagyjából, ugyanabban a lyukas csónakban cserpálunk.
@Evezős: Kicsoda Kertész Imre?
http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/536/
„Beletörődik-e abba, hogy sem a maga, sem senki szemében nem „valaki más” már, hanem Kertész Imre, a nagy író, a nagy moralista, a mélységesen zsidó européer és „botcsinálta” magyar.” (Fejtő Ferenc)
@nerángass: „Azért, gondolom, mi, nagyjából, ugyanabban a lyukas csónakban cserpálunk.”
Szerintem is, csak míg te(ti) „szelíd beletörődéssel” álltok pl. ehhez a témához, én (más) valamiféle dühös szomorúsággal.
@Ahava:
Ó, nagyon szép, és ismerős gondolatokkal teli írás, köszönöm!
Én ezt emelném ki:
„…de a »világot«, amely kö-
rülvesz, Magyarországnak hívják, idegenségem
valódi neve »zsidó«, márpedig ahhoz, hogy manapság
(s ez a manapság immár jó hét évtizede
tart) egy zsidó magyarnak fogadtassék el, bizonyos
föltételeknek kell megfelelni, amelyek,
hogy rövid legyek, lényegében az önmegtagadáshoz
vezetnek.” És még hozzáteszi: „Az élet
ugyanis vagy demonstráció, vagy kollaborá-
ció.”
És ezen most megint el kell gondolkodni, jelen helyzet tükrében.
@Evezős: „(…) ha írok, emlékezem, emlékeznem kell, bár nem tudom, miért kell emlékeznem, nyilván a tudás miatt, az emlékezés tudás, azért élünk, hogy emlékezzünk a tudásunkra, mert nem feledhetjük, amit tudunk, ne féljetek, gyerekek, nem holmi „erkölcsi kötelességből” nem, ugyan, kérlek, egyszerűen csak nem áll módunkban, nem tudunk feledni, így vagyunk megteremtve, azért élünk, hogy tudjunk és emlékezzünk, és talán, sőt valószínűleg, sőt majdnem egészen biztosan azért tudunk és emlékezünk, hogy legyen, aki szégyenkezik miattunk, ha már megteremtett, igen, neki emlékezünk, aki vagy van, vagy nincs, hisz oly mindegy, mert van vagy nincs: végső soron egyre megy, a lényeg, hogy emlékezzünk, tudjunk és emlékezzünk, hogy valaki – bárki – szégyenkezzen majd miattunk és (esetleg) érettünk.”
(Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért)
Azt mondod, Kertész Imre nem fogadhatta volna el a legmagasabb állami kitüntetést, a Szent István Rendet Áder Jánostól? Demonstrálnia kellett volna különállását, leginkább el kellett volna határolódnia ettől a kormánytól?
Én nem tudok erre felelni. Mert nem kell.
„(…) Beneath them sit the aged men, wise guardians of the poor;
Then cherish pity, lest you drive an angel from your door.”
(William Blake: Holy Thursday)
Arra gondoltatok már, micsoda szégyen lenne Magyarországnak, ha Kertész úgy halna meg, hogy nem kapta meg a legnagyobb kitüntetést?!
Megmentett bennünket ettől a szégyentől.
Mert én remélem, lesz még olyan, hogy érdemdús kormány érdemdús embernek adja, aki örül majd, hogy olyat kapott, amit Kertész is.
Miközben gyűlölöm, hogy egyáltalán létezik állami kitüntetés.
@csársz: Kertész Imre a Szent István Rend kitüntetéssel egy lélegzetelállító történeti arcképcsarnokba került, a legmagasabb állami kitüntetés ugyanis a Mária Terézia magyar királynő által 1764. május 5-én alapított Szent István Rend megújítása. A 2011. évi CCII. törvény Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről világosan rendelkezik arról, hogy állami kitüntetés posztumusz adományozására nem kerül sor.
A „Szent István lovagjai” című kiállítás, mely 2014. május 5-én nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban, minden szónál ékesebben jelenítette meg a rend életét, lélegzetelállító installáción pompáztak a gyémántokkal díszített jelvények, díszöltözékek, félelmetes komorsággal néztek a látogatóra a hatalmas vásznakon megörökített díszruhás nagymesterek.
Kertész Imre nem szabadkőműves, nem lett a rend tagja, ahogy az orbáni-áderi rendszer sem ér el hozzá.
A legmagasabb állami kitüntetést kapta meg, ez a lényeg.