Hétköznapi rasszizmus
Eredeti szerző: szempontpuska
A Rágalmazásellenes Liga felmérése szerint a magyarok 63 százaléka antiszemita – olvasom a napokban, majd rögtön el is kezdődik a vita a vizsgálat helyességéről, meg a módszertanáról. Schiffer rögtön pozicionálja is magát, hogy Magyarországon nem erősebb az antiszemitizmus, mint Európában.
Nem tudom Schiffer hol élt még a kontinensen, én az európai államok közül csak Magyarországon, így se vitatni nem tudom az LMP reakcióját, se bólogatni rá.
Legalább abban egyet tudok érteni vele, hogy “szemenszedett hazugság a magyar kormánypártokat antiszemitizmussal vádolni: a magyar kormány politikájában demokrácia-deficit van, antiszemitizmus nincs” csak éppen azt nem tudom, hogy kerül a csizma az asztalra? Most akkor a magyarokról volt szó a felmérésben, vagy a kormányról? Vagy e kettő már Schiffer fejében is ugyanaz?
Na hagyjuk! Egy ennél sokkal hétköznapibb — személyes — élményemet akarom itt megosztani, és a megírásához csak apropó a felmérés és annak vitája. Valójában jó két hónappal korábbra datálódik a történet.
E blog készítőinek magánbeszélgetésében jött valahogy elő egy téma, amely arra kényszerített, nézzek egy kicsit magamba. Három gyermekem közül kettő már abba a korba lép, amikor elszakadnak a szülőktől, önállóságuk első mámoros lépteit teszik meg.
Ez az a kor, amikor a világról alkotott képüket, gondolkodásukat — immár természetes módon — sokkal inkább határozzák meg a barátok, az iskola, a haverok és kevésbé a szülők. Sajnos a rokonságban volt rá olyan, aki nem élte meg ezt a lázadásos korszakot — igen szomorú lett a következménye. Önállótlan, megkeseredett embert szült, bár nem biztos biztos, hogy nem csak ezért…
Amikor én voltam az ő korukban, a nyolcvanas évek közepén, második felében jártunk. Nyilván nem a hivatalos közbeszédben (sajtó, parlament, vagy a nyilvánosság fokozatosan éledező csatornáiban), de még hétköznapi szinten sem találkoztam a rasszizmusnak semmilyen formájával (nyilván volt cca. 1%, de ez gyakorlatilag észlelhetetlen volt).
Amikor én az ő korukban voltam, a gimiben, majd az egyetemen egyre nyíltabban ment a politizálás és nem volt olyan dékán, amely akárcsak korlátozni merte volna a hallgatókat. Pedig ez még a Kádár rendszerben volt.
Hogy úgy mondjam, a zsidózásra, a cigányozásra, vagy a magyarok pirézek iránti ellenszenvére teljesen felkészületlen voltam. Egyszerűen fogalmam sem volt, ki a zsidó és nem is akadt olyan, aki ezt magyarázatként az orrom alá dörgölte volna. Ennél fogva képtelen voltam megállapítani, és nem is érdekelt (mint ahogy most sem).
Aztán ahogy eljött a rendszerváltás, és (nagyon helyesen) sem a parlamentben, sem a televízióban, sem a demonstrációkon nem volt senki, aki egyetlen irányt szabott volna a mondanivalóknak, a közbeszédbe szépen lassan beszivárgott a rasszizmus. Mint érv(pótlék).
Király B. Izabella, G. Nagyné Maczó Ágnes, aztán Csurka és az ő írói munkássága… húszas éveim elején teljesen felkészületlenül, eszköztelenül és bambán álltam az új jelenség előtt. Örök optimista révén (kaptam is ezért eleget) úgy kezeltem, hogy ezek a hirtelen jött szabadságunk kinövései, szükségszerű vadhajtásai. Szinte elkerülhetetlen jelenség, amely felbukkan, aztán — a dolgok természete szerint — kifullad. Elvégre európai nemzet vagyunk, európai és felvilágosodott értékekkel. Mindig is oda akartunk tartozni, erre voltunk büszkék (ma már ez sem olyan evidens)…
Ahogy haladtunk előre a fenenagy demokráciánkba, a hétköznapi cigányozás és zsidózás csak nem akart leülepedni. Ami a kilencvenes évek közepén még a közemberből is felhördülést váltott ki, arra manapság már a parlamentben, az újságban is csak legyintenek.
És ez beférkőzött, megfertőzte a hétköznapokat is. Utcán, villamoson, baráti társaságban, bulin. Hogy úgy mondjam: hétköznapunk kellemetlen részévé vált, mint a kutyaszar, amit az utcán átlépünk, mert eltaposni nem lehet, csak összekoszolod magad és büdös leszel tőle.
Értelmes, más téren felvilágosult, teljesen különböző politikai vagy közéleti nézeteket valló barátaim és ismerőseim között bukkant fel a jelenség. Eleinte makacsul boncolgattam, vitattam, megpróbáltam velük logikailag kifejtetni, végül az egész — akárcsak a politikában — a pc beszéd és szómágia parttalan vitájába fulladt.
Igen: feladtam.
Feladtam, mert azt láttam, hogy ez nem azért van, mert közben más (“ilyen”) társaságba keveredtem, hanem az Internettó, majd az Index Polidilijén is szépen végigkísérhettem az egyre nyíltabb és szégyentelenebb rasszizmus kibontakozását. Megtáltosodtak, örömüket lelték elébb a kódolt tudjukkikezésben, majd a nyílt zsidózásban. Manapság pedig, ha egyszer-egyszer benézek mondjuk a mandinerbe, azt látom, hogy teljesen mindegy, mi a cikk, az oda lerakódott törzsközönségnek egy olyan neutrális témában, mint pl. Szili Katalin véleménye az alaptörvényről, már 11 hozzászólás elég ahhoz, hogy eljusson a zsidózásig (nem kiragadott példa: tessék csak találomra 10-20 topicot megnyitni, hányban lesznek tudjukkik).
Eljutottunk oda, hogy szinte nincs olyan téma, ami mentes lenne a rasszizmustól. És ebbe a világba nőnek bele az én gyerekeim.
Ők is neteznek, olvasnak, néznek tévét és Budapest tíz legerősebb gimnáziumának egyikébe járnak. És itt van az a pont, ahol magamba néztem.
Mi lesz a gyerekeimből? Egész idő alatt úgy neveltük őket, hogy önállóan alkossanak véleményt. Saját nézeteik, saját tapasztalataik legyenek — nem befolyásoltuk, nem tromfoltuk őket tekintélyelvi alapon. Ugyanez a vallással. A gyerek ne attól legyen hívő (ha….), mert otthon gyerekkorától azt hallja. Ha vallásos lesz, legyen az saját meggyőződéséből, és döntse el, melyiket választja.
Más kérdés, hogy egy szerencsétlen családi kísérlet nyomán átmenetileg ugyan, de volt egy rövid korszak, amikor kifejezetten ellenemre járniuk kellett hittanra és misére. Az eredmény katasztrofális volt. Ha van valami, ami eltaszítja a gyerekeket ettől, az a templomba járás kötelezővé tétele.
Miután — titokban — megkeresztelték, középső lurkómat szembesítettem egy csínytevésével. Flegmán csak annyit válaszolt: Igaz, hogy megkereszteltek, de azóta már hajat mostam. Ezzel le is tudta a dolgot.
Ahogy vallásban, úgy politikában is úgy kezeltük őket: alkossanak önálló véleményt, nézetrendszert. Ha kérdeztek, válaszoltunk és nem agitáltunk: világos volt, mi a tény és mi a vélemény. Talán éppen azért (lásd fenti példa a misével), nehogy visszájára forduljon el a dolog.
De most, hogy életük egyre nagyobb szegletét foglalja el a gimi, a barátok és a tanárok, rá kellett jönnöm, hogy az idő kicsúszott a kezemből. Honnan tudjam. milyen hatások érik őket? Mi van, ha egy közeli napon azzal szembesülök, éppúgy cigányozik vagy zsidózik, mint az átlagemberek java jelentős része?
Általános iskolában voltak cigány osztálytársaik. Igen, volt olyan is köztük, aki lopott, és volt olyan, akit kicsaptak ezért. Rasszizmusnak azonban még a gyermeki formáját sem észleltem, pedig akkor élénken, ugrásra készen figyeltem a szavaikra.
Ők éppen olyan felkészületlenül, eszköztelenül kerülnek bele az előítéletek és a gyűlölet légkörébe, ahogyan én annak idején, egyetlen különbséggel: Ők most 17-18 évesen, én meg voltam már 24-25. Bármiféle tapasztalat nélkül már előítéletesen, kész teóriák torz szemüvegén keresztül kapnak egy leegyszerűsítő, intoleráns és gyűlölködő nézetrendszert, amit könnyebb szajkózni, mint gondolkodni.
Másnap az autóban, hirtelen jött ötlettel odafordultam a kisebbikhez:
— Te ……! Nálatok az osztályban van zsidózás vagy cigányozás?
Szinte lesajnáló mosollyal az arcán fordult felém:
— Ugyan, Apa! Ez egy normális osztály….
@acs63:
🙂
jó kérdés, hogy erre mit mondanak.
általában azt, hogy a nem cigányokra nem jellemző életvitelszerűen az, amit ők cigánynak tartanak, az csak az említett indiai eredetű népc leszármazottainak egy részére jellemző, így előfordul ugyan, hogy egyes magyarok cigány módra viselkednek, de ez rendhagyó eset, nem rendszeres.
@Vortumnus: Van erre terminus technikus is, mint megtudtam, az ilyet úgy hívják, hogy fehér cigány.
Mert ugye az elképzelhetetlen, hogy elismerjék: nem származási kérdésről van szó, hanem anyagiról…
@sterimar: Az a zsidózásra és a közbeszédre vonatkozott, amit mondtam
@bbwd: te valami költöztető kisparos lehetsz, aki katatón módon reklámozza magát?
@Fedor:
igen. fehér cigány az a fehér ember, akinek életvitele azonos az adott etnikai csoport tipikusnak tekintett életvitelével.
@sterimar: en belatom.
csak tudom, hogy a megoldas nem a kirekesztes, gyulolkodes es a bikacsok.
@szempontpuska: A zsidózás egyfajta vesztes mentalitás, de igazából nálunk nem túlságosan súlyos probléma. Megvannak a maga körei, ezek jól elszórakoznak rajta és nagyjából ennyi.
A cigányozásnak viszont vannak nagyonis érthető okai. Aki nagy tömegű teljesen más kulturájú cigányokkal kénytelen együttélni, az cigányozni fog és ez teljesen helyénvaló. Ha nem cigányozik, akkor lassan maga is cigánnyá lesz esetleg valahogy kikeveredik ebből a környezetből. Ez a sokkal komolyabb probléma és a ballib segélyezés a legnagyobb baklövés volt amit elkövethettünk ezügyben. A jobboldali munka mantra, bármit jelentsen is ez sokkal közelebb visz a megoldáshoz.
@TG69: “A zsidózás egyfajta vesztes mentalitás, de igazából nálunk nem túlságosan súlyos probléma. Megvannak a maga körei, ezek jól elszórakoznak rajta és nagyjából ennyi.”
Ez sajnos nem igaz. Hallottam én már jól kereső, diplomás embereket úgy zsidózni, hogy a fal adta a másikat…
@Vortumnus: Köszönöm a szemléltetést 🙂
@Fedor: Ha tudhatnánk, hogy mi a szakmája, hány éves, hol él stb (el ne mond :)), akkor pontosan be lehetne lőni azt a csoportot, ahol ez divat. De egyébként nem szoktunk bárkinek is lelki segélyt nyújtani, akinek egyébként szüksége lenne rá, így hát a hétköznapi zsidózót is békénhagyjuk :).
@bbwd: Bocs, visszaolvasva felmerült bennem még egy dolog:
-“barna bőrű magyar”, vagy barna bőrű “magyar”?
Mert az első esetben rasszista a megközelítés ismét…
@acs63: Lemaradt:
A második esetben az életvitelt azonosítod a népcsoporttal, ami szintén pontatlan, pejoratív és “pozitív diszkrimináció”.
“Voltam a keresztfiam diplomaosztóján a BME-n. Közel 400 Bsc és Msc diplomát osztottak ki. Egyetlen egy név, vagy arc, még csak on-gyanús sem volt ennyi ember között.
Na ja, ahol teljesíteni kell, majd a munka során kemény elvárásoknak eleget tenni, ott egy sincs köztük”
ez általánosan elterjedt vélekedés, szemléletetésnek hoztam ide index szaktopicról
@Vortumnus:
elnézést a duplázásért, ezt akartam betenni másodjára,
Tamás Gáspár Miklós posztfasizmus című írása a fentebbi idézethez kapcsolódik
“A kettévágott közösségben a szabadság, a biztonság, a prosperitás egészében zavartalan, legalábbis a termelõ és nemzõ többségen belül, amely némely gazdag országokban a fehér állampolgárok összessége. A “heterogén”, rendszerint faji kisebbségeket nem üldözik, csak elhanyagolják, marginalizálják, arra kényszerítik, hogy a többségi társadalom életmódjától teljesen idegen módon éljenek (ami persze olyakor minõségben többet jelenthet a többség puszta munka- és egészségmániájánál és mértéktelen fogyasztásánál”
A kisebbrendűségben szenvedő emberekre jellemző, hogy ezt az érzetüket úgy kompenzálják, hogy embert, embercsoportot megbélyegez, alsóbb rendűnek kiáltja ki. Abban a pillanatban, ahogy ezt megteszi, saját maga előtt renoméja mesterségesen megemelkedik, és önelégült lesz. Az ostoba! Sajnos, nagyon sok esetben tapasztalható az interneten megjelenő hozzászólásoknál, hogy csak úgy, l art pour l art, el kezd zsidózni, a témához nem is fűz véleményt, mindössze ez kifröccsenő mocsok jön elő. Érthetetlen számomraa rasszizmus minden megnyilvánulása, emellett félelmeim vannak a térnyerése miatt.
@pirézfaló sejt: Amíg a társadalomban nem az emberi méltóság tisztelete jelenik meg, mint a legnemesebb, egyetemes érték, és nem lesz tudatilag prioritása, a helyzet nem változhat. Ez az egyik gond, a másik az, hogy a rasszisták meggyőződés nélkül káromolnak, szellemi színvonaluk általában alacsony.Számomra érthetetlen az az emberi együttérzés, az empátia totális hiánya, amely a fajgyűlölőket jellemzi.A zsidóság mérhetetlen szenvedései, megaláztatásuk és üldöztetésük miért nem vált ki emberi együttérzést. Nem vitás, hogy eléggé zártan élnek, ahogy látom, nagy összetartásban és egymás segítésében. TÁvolságtartásukat azonban elfogadom, hiszen más nemzetekhez hasonlóan a történelemben elviselt megpróbáltatásaik, valamint a napjainkban is jelen lévő kirekesztésük egymáshoz sodorja ezt a népet.Megkérdezném azokat, akik sértegetik ezt a népet, mit várnak tőlük, mi az oka a kirekesztő megnyilvánulásaiknak? Gyermekkoromban egy házban laktunk velük, nagy műveltségű, kultúrált emberekként ismerték meg őket a szüleim, számomra néhány kedves kép él ebből az időből. Valószínű hogy észérveim mellett ez a személyes körülmény is motiválja a véleményemet.
@Mariann19: Azért csak próbálkozz! Hátha egyszer befogadnak.
Azt azért ne reméld, hogy egyenrangú félnek fognak tekinteni.
Alább elolvashatod Konrád György értékítéletét róluk:
“A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a génkoktélban, amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető.”
@szempontpuska: ne vedd magadra. A kölyköknél maradva: ha Budapest tíz legerősebb gimnáziumának egyikébe járnak, feltételezem, már rendelkeznek annyi vizsgarutinnal, hogy tisztában legyenek vele, egy tesztkérdésre a jó válasz az, amit a teszt helyesnek fogad el. Azaz, ha az apjuk ilyesmit kérdez, és nem akarják az orrára kötni, mi jár a fejükben, ellenben volt alkalmuk kiismerni, nos, a helyes válasz az, amit kaptál (jelesre vizsgáztak). Indulj ki abból, hogy hímek, tehát a kommunikációt alapvetően információcserére használják, így ha közös témátok nincs, csevegni nem fognak. Amíg maguk nem kezdeményeznek erről a témáról beszélgetést (konfrontációt), akár azért, mert kimagasló, de még éretlen, fókuszálatlan intellektusuk keresi a kihívásokat, addig nincs mitől tartani. A válasz alapján nem kizárt, hogy már most is intellektuális gőggel kezelik a témát, mert afelől nézve már maga a feltételezés is banalitásnak tűnik: a maguk tudatstruktúráját tartják normálisnak, a cigányozó, zsidózó világképet pedig devianciának, tehát ha lázadnak (már ha épp nem tartják magát a lázadást is alantasnak), akkor az a sekélyesség, felszínesség ellen történik. Amire azt is mondhatod, hogy voltaképp örvendetes.
@Gábor a Jobbszélső: Kedves Gábor,
én örültem, hogy mikor megláttam a bejegyzésemet. Persze, kérdéses, hogy pár manus 1700 évvel ezelőtt az akkor 1000 éves szájhagyományokról írt interpretációja mennyire aktuális most, de én szeretem látni milyen elképesztő szövegeket tudnak összerakni vallásos fanatikusok.
Mondjuk nálam az ilyen vicces szöveg, hogy “még azok a hajók is, amelyek Franciaországból Spanyolországba vitorláznak, az izraelitákért áldatnak meg.” nem verik ki a biztositékot. Végülis, ezek a szerencsétlenek, maguknak találták ki ezt az istent, mikor már többszáz éve vagy rabszolgaságban vagy elnyomás alatt éltek, vagy épp elzavarták őket a földjeikről. Na ni ná, hogy egy olyan istenben hittek, aki őket szereti. Ha mi találnánk ki egy spéci istent magunknak, szerintem annál a magyarok lennének a legfontosabb nemzet, de ha nem, legalább a Föld szívcsakráját nálunk helyezném el.
Az első néhány mondat viszont igencsak mellbevágó, úgyhogy utánanéztem az angolnyelvű talmudfordításokban amikről írtál.
Sajnos a helyzet az, hogy téged nagyon megvezettek. Ezek a mondatok nem a talmudból valók, hanem (vki már fentebb említette) Szentessy-Luzsénszky Alfonz “talmudfordításából”. A wikipédiában van róla egy cikk, melyben többek között:
“1911-ben írt, A Talmud magyarul című műve a magyar szélsőjobboldali és antiszemita körökben máig népszerű. … „Fordítása” miatt már a Horthy-korszakban perbe fogták, mely során bebizonyosodott, hogy Luzsénszky az eredeti Talmud szövegét nem látta,…”
Én viszont megnéztem az általad jelzett oldalakat, és nagyon szórakoztató olvasmány.
Ez a Szanhedrin, ha jól értem, arról szól, hogy néhány fazon (Kr. szül után 500 körül) megpróbálja levezetni a polgári és a büntetőtörvénykönyvet az Ószövetségből. A 37a-ban az emberölés bűnéről van szó, és az egyik Ábel és Kain történetéből azt vezeti le, hogy “aki egy izraelit megöl, az olyan (isten szemében) mintha egy világot pusztított volna el, míg aki egy izraelit megment az egy teljes világot ment meg”. Ezt fordította Alfonz barátunk úgy hogy “Ha egy nemzsidó egy zsidót megüt, halált érdemel. Ha valaki egy izraelitát arcul üt, akkor ez éppen olyan bűn, mintha az isteni Fölséget ütné arcul.”, pedig ebben az egész szövegben nemzsidókról nincs is szó. A 68b-ben azon vitatkoznak, hogy pontosan hol kell egy férfinak fanszőrzete legyen, ahhoz, hogy már elég nagykorú legyen ahhoz, hogy ki lehessen végezni. A Jebamot 94b-ben pedig az a fontos téma kerül terítékre, hogy mikor veheted feleségül az anyósodat illetve a sógornődet. Ha jól értem Alfonzunk “Az idegennek magva, aki nem. zsidó, barommag.” mondata eredetiben így szól:
“Ha valakinek azt mondják, hogy meghalt a felesége, és e férfi elveszi felesége húgát, de később kiderül, hogy a feleség ekkor még élt és csak később halt meg, akkor ezen második házasságból származó gyerek házasságon kívülinek számít (asszem ez a “barommag”) ha az első feleség halála előtt született.” Itt én most megállnék, de azt javaslom nézz utána a forrásaidnak.
@pirézfaló sejt: A liberalizmus humán vonulatának, ezen belül a kisebbségi jogok elismerésének a téziseit elfogadom.Nem tudod elképzelni, hogy az emberek egy részének elvei vannak? Válaszodból ítélve az értékrendeddel valami baj van!Rangon alulinak érzem még e válasz leírását is, javasolom, hogy mielőtt bárhol megnyilvánulnál, először tanuljál, tájékozódjál a világról, az ideológiákról, történelemről, mert ha nem teszed, ilyen – nem is elmaradott, hanem – lemaradott maradsz!
@Csingiz: Bocs: persze azzal akartam inditani, hogy
“én örültem, mikor megláttam a bejegyzésedet”.
@Csingiz: Kösz, hogy vetted a fáradságot… Annyi ilyen toposz van a neten, amelyet összegyűjtve tálalnak a híveknek, hogy aztán exponenciálisan terjedjenek (a Nemzeti Múzeum alagsorában rovásírásos emlékeket felgyújtó Hunfalvytól az un. Reguly idézeten át a Cion bölcseiig, Leuchter “bizonyítékáig”, hogy nem is voltak gázkamrák, vagy akár a kurrens Károli-bibliától vett, kissé “megcsúsztatott” szövegekig, de az ember vagy nem veszi a fáradságot, hogy tételesen cáfolja, vagy veszi, sőt néha úgy tűnik, hogy nem is hiába, aztán újból felbukkannak, változatlan formában, mintha mi sem történt volna, mert mindig van új kereslet az ilyen kézreálló “világmagyarázatokra”.
@pirézfaló sejt: Bocs, de félreértetted a dolgot. Ez egyfelől nem “értékítélet”, másfelől nem az állítólagos felsőbbrendűségről szól, hanem arról, hogy miért vált prioritássá a tanulás a zsidók jelentős részénél, és ez hová vezetett a nemzedékek során.
@chepunk: Az 10 évvel a skin mozgalom kialakulása után volt, amikor a Nemzeti Front nekiállt beszippantani a munkanélküli proligyerekeket. Ha érdekel a téma, kezdj el olvasni róla. Kinduló pontnak javallom a “rude boy” keresőszót és ne ragadj le Rihannánál, pedig ő se véletlenül énekeli.
@Csingiz: Köszönöm a válaszod és a helyesbítést is!!!
a magyar néplélekből fakadó dolog ez szerintem… hajlamosak vagyunk a dependenciára, de kevésbé arra, hogy meglássuk a saját felelősségünket. a fidesz népszerűségének egyik okát abban látom, hogy mindig pontosan meg tudja mondani, kit kell hibáztatni az éppen aktuális problémákért. a népnek még csak gondolkodnia sem kell…
valahogy mindig az a felvilágosult szülő fokmérője, hogy nem neveli vallásosan a gyermekeit, hadd válasszák meg majd maguk felnőttkorukban, hogy miben hisznek. én ezt egy liberális csúsztatásnak gondolom. a szülő mindenféleképpen nevel valamire, ha nem vallásra, hát agnosztikusságra. egy vallásos szülő gyermekével szembeni felelősségnek éli meg, hogy abból az értékrendből, amelyre ő az életét felépítette, minél többet átadhasson – nyilván liberális gondolkodásmód szerint ezt csak tekintélyelvi módszerekkel és a gyermekei személyiségének megcsonkításával képes. de ez is csúsztatás, mert ha a vallásos szülő hitelesen megéli azt, amit a gyermekeibe nevel, akkor nincs konfliktus, a gyerek jól érzi magát abban, amibe nevelik. ha azonban olyasmire akarja a szülő kényszeríteni a gyermekét, amit maga sem vesz komolyan vagy egyáltalán nem gyakorol, esetleg a két szülő a nevelés elveiben megfúrja egymást… na, akkor katasztrofális az eredmény. a gyerekek nem hülyék, hamar átlátnak a hamisságon és nem kérnek belőle.
@Csingiz:
Igazán nagyon jó és hasznos, hogy ezeket leírtad, de sajnos eleve nem az a szempont, hogy mik a zsidó vallási tanítások. A zsidógyűlölő betegek számára az ilyesmi mind csak racionalizálás. Nem valamilyen konkrét tulajdonsága miatt gyűlölik a zsidót, hanem mert van. A legtöbb hazai zsidó számára mindegy a talmud, meg az effélék. Nem hívők, sőt vallásos szempontból sokuk formailag sem zsidó. A zsidózás ugyanakkor rájuk is kiterjed, amennyiben fizikai vonásaik vagy iratok alapján származásuk azonosítható. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a talmudról szóló hazugságokat nem érdemes visszautasítani, csak, hogy bármennyire is helyes, nem lehet arra számítani, hogy segít az előítélet halmaz eltűntetésében, ami teljességgel irracionális. Mostanában a talmud tartalmáról szóló rágalmak helyébe amúgyis mindinkább az Izraellel kapcsolatosak lépnek. Magyarország abből a szempoinból egyszerűen maradi. A nyugati gyűlölők közül alig akad már aki a vallást támadná, inkább Izraelen keresztül igyekszik elkapni a zsidó grabancát, gyűlöletét ezúttal anticionizmusként forgalmazva. Még sok magát liberálisnak és „haladó”-nak képzelő zsidó is beveszi az ilyen rossz szándékukban, kipécésésükben antiszemita ihletettségű ráfogásokat és a lényeget tekintve, ilyen szándék nélkül maga is antiszemita dumákat nyom.
@Gábor a Jobbszélső:
Én meg annak örülök, azt köszönöm, hogy ezt mondtad.
@pirézfaló sejt: Adnál erre forrást? (Mert én csak bloghivatkozásokat találtam.) Melyik írásából van az idézet?
Vagy Szolzsenyicin2.0?
@pirézfaló sejt: Közben megtaláltam az idézetet, kiragadva a környezetéből. Bemásolom ide az egész bekezdést, mert együtt sokkal árnyaltabb a kijelentés:
“297. Mihelyt nem volt olyan ellenséges a külső környezet, a gettóból hálózat lett. De a gettó belső elzárkózás is volt és maradt is valamelyest, még a hálózati szerveződés korában is. Gyanakszanak a többiekre, hogy azok vajon nem tartoznak-e oda, a zsidók gyűlölői közé. Vajon nem gondolják-e, hogy nekik, zsidóknak nem kellene létezniük, vagy legalábbis nem így, ahogy vannak. Baráti bírálattal korlátoznák őket. Ne nyüzsögjenek, ne foglalják el az első helyeket.
A zsidóknak a teljesítményeikért fizetniük kell.
Olyan régióban, ahol van irigység, ott az antiszemitizmus fennmarad, és ezt a zsidók éppen az asszimilációjukkal vagy integrációjukkal érik el, azzal, hogy magukévá teszik azokat a versenypályákat, amelyeket a környező társadalom kialakít, és azok közül többön is jó helyezéseket érnek el.
A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a génkoktélban, amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető. A zsidók sok kínnal, gürcöléssel, veszélyekkel, de évezredek alatt megtanulták a munkát és a fenyegettetést.
A zsidók zöme nem tud nem diaszpórában élni. Ahol vannak, ott az intellektuális, tudományos, pénzügyi, jogi, irodalmi, mediális pályákon koncentrálódnak, tehát irritálnak, gyanakvást és antiszemitizmust keltenek, mert a puszta létükkel feszélyezik a többség intim önarcképét.”
forrás: http://www.dia.pool.pim.hu/html/muvek/KONRAD/konrad00001a/konrad00018/konrad00018.html
@acs63:
Tényleg sokkal árnyaltabb, de nem mondanám hogy jobb így, azaz elfogadhatóbb. Tetszetősségekkel okoskodás ez, a lényeges dolgok megkerülése, és eleve vitatható sőt zavaros mellék szempontok kiemelése, abszolutizálása. Vagyis öszességében hülyeség, más szóval tipikus Konrád.
Nagyon köszönöm, hogy megadtad ezt a linket, naná, hogy árnyal, megfelelő helyre teszi az esetleg célirányosan kiragadott részeket. Nincs azokkal a Konrád sorokkal semmiféle baj, igazándiból megéri elolvasni az egészet, ezért a köszönet.
Egy érdekes levél:
http://www.168ora.hu/velemeny/nagy-bando-sandor-gyorgy-zsido-kereszteny-jobbik-imf-93238.html
@ByA: Valahol feljebb (lusta vagyok megkeresni) valaki írt egy pontos meghatározást: Akkor vagyunk rasszisták, ha kívülről és előítéletekkel viselkedünk egy rajtunk kívülálló csoport felett. (Nem szó szerint, de tartalmilag ezt fejtette ki.) Hozzátéve, hogy – elsősorban – egy csoport tagjának van joga kritikát megfogalmazni a csoportról.
Olvasd el a teljes linket (ne csak amit kimásoltam) és akkor a helyére kerülnek a dolgok! (Helyszín, kapcsolat, kifejezések összefüggései, stb.)
@nerángass: Nem ismertem ezt az interjút, csak felkeltették a kíváncsiságomat. Nem vagyok zsidó, nem figyelem, hogy egy zsidó író miket nyilatkozik egy izraeli újságírónak és nem ismerem a zsargont sem. (Nekem pl. ebből az jött le, hogy a “genetikailag” kifejezést érdekesen használják a kulturális, családi és törzsi/vallási hagyomány-hordozóként. Ha viszont ez elterjedt a közbeszédben, akkor Kertész kijelentésének is van egy második jelentése.)
@acs63:
Kösz. Viszont inkább vállalom esetleges tévedésem lehetőségét Konrád általad idézett szakaszának értékelése tárgyában, mintsem, hogy azzal kínozzam magam, hogy még többet bírjak ki tőle. Én ezt az embert, amit képvisel, a hazug álszentségeit, mellébeszéléseit, ál-mélységeit, szenvelgéseit, politikai perverzitásait és efféléit mérhetetlenül utálom, lenézem, megvetem, undorodok tőle. Mazochizmus volna részemről ebből még többnek kitenni magam.
Azzal kapcsolatban amit nem nekem mondtál: Kertészt szándékosan magyarázták félre. Én nem állok vele egy platformon, de éppen azoknak akik nem állnak illene megbecsülni a saját táborát (is) ostorozó becsületes őszinteségét, hazájáért való kétségbeesett, indokolt aggódását, ha az sok tekintetben eltájolt is volt szerintem. Amit a legjobban kifogásoltak, abban nem volt semmi. Szánalmas görcsös reakció volt a díszpolgárság megvonás, nemzeti szégyen.
@ByA: Volt a Konrád idézett oldalban egy érdekesség. Olyan szövegkörnyezetben említi a “genetikát”, mint a családi és kulturális örökséghordozás szinonimáját. Ha ez egyfajta szleng a héber közbeszédben (nem tudom, nem ismerem), akkor másképp’ kell értelmezni, amit Kertész mondott. (A magyar közbeszédben is vannak olyan kifejezések, amit idegennek magyarázni kell. Azért is furcsa, mert a Konrád-interjú ’95-ben készült, lehet, hogy ő csak átvette? Vagy egy elterjedt mém?)
Hazug, álszent? Bár ott tartanánk, hogy csak egy van belőlük! (Bármeny oldalon.)
@acs63:
Na igen. (Ezt a bár ott tartanánkról.) De ez egy Nyugaton köztiszteletben álló (most kihagyom a jelzőmet, nem tudom miért, késő van és nincs már bennem elég energia, vagy mi), szóval az és ettől még zavaróbbb. Más álszentek azért nem sütkéreznek az intellektuális magasztosság ki nem érdemelt fényében, nincs módjuk rá. Ennél az alaknál a kontraszt sokkal erősebbb. Vagy/és lehet, hogy én pont az ő-tipusú ál-dumákat bírom különösen rosszul.
Értem mit mondsz a héber közbeszédről, és gondolatnak lehet jó, de gyanítok egy hibát. Honnan tudnának ezek héberül? Úgy tudom ez a nem izraeli zsidók körében a legritkább eset, magyarokra igazán nem jellemző. De ha valahonnan tudod, hogy pont ők tudnak, amiről nekem semmi fogalmam, csak valószínűtlennek sejtem, akkor ez lehet adalék az értelmezéshez. De bevallom, igazából azt gondolom, hogy túlbonyolítás. Kertész csak nyomatékkal akarta magát kifejezni, ostorozni akart, mint pap a nyáját és nem nagyon mondott rosszabbat, mint gyakran Drábik. Dehát Drábik nem zsidó (haj, de mennyire nem!) tőle biztosan a törődés jele ugyanaz, míg Kertésznél persze a „büdös zsidó”-ság szimptómája. Ez a legfonákabb része a történetnek. Nekem úgy tűnt, egy nemzetéért aggódó magyar író fakadt ki amikor azt mondta, amit.
@Vortumnus: És ezért van alapja a PC-nek, hogy előbbit nevezzük Romának.
Viszont ettől kezdve utóbbiak a romát is megtöltik egyanazzal a tartalommal.
@burakefendi: A szülő sokkal többet nevel a példájával, mint bármi mással. Tény, hogy a liberális szülők gyerekei közül sokkal nagyobb hányad lesz konzervatív (vallásos stb.), mint a tekintélyelven nevelő szülők gyerekei közül liberális. Ezáltal egy ideig a fiatalok között a tekintélyelvű társadalom hívei nagyobb hányadban fordulnak elő. Egy idő után ez a trend megforul, mert a tekintélyelvűség nem ad megoldást az adott korszak problémáira, meg ott, ahol nagy többségben van a tekintélyelvű nevelés, nagyobb a fiatalság lázadási hajlandósága. Bocs, kicsit elkanyarodtam.
Szóval egy vallásos szülő nem tudja nem vallásosan nevelni a gyerekét akkor sem, ha explicit nem prédikál neki és hagyja, hogy megfelelő korban döntsön saját világnézetéről (nem is igazán tudja ezt megakadályozni). Nyilván nem fog neki olyasmit mondani, ami ellentétes azzal, amiben hisz. Viszont a gyarak egészséges szellemi fejlődése érdekében is világosan láttatni kell vele, hogy mi a tény, és mi a hit. Különben hiteltelenné válik (ez is okozhatja a fentemlített trendfordulást).
Ha valaki tényekként tálalja, ami a Bibliában le van írva, aki szó szerint be akarja tartatni a Leviták törvényeit, az a huszonegyedik században nem lehet hiteles.
Látom a poszt nyomán villogtak a találatjelzők a mandiner törzsközönség blogjaiban… 🙂
Csak 63%? Már 27%-ot sikerült elhülyíteni? Itt tartunk… 🙁
@P1sty: Idehallgass nyusziful. Az rendben van, hogy teleirod a netet a fasiszta baromsagaiddal, de most visszamesz a harmadik altalanos iskolaba igen gyorsan. Utana tolem mehetsz a feldebil pajtasaiddal heilhitlerezni.
@jotunder: Összekeverte a derékszöggel. 🙂
@P1sty:
Remélem, voltál körmeneten, gyóntál és áldoztál is és lelkesen részt veszel a húsvéti liturgián. Vagy netán egy széderestén voltál?
Érdekes. Éppen 11. komment…
belaba.blog.hu/2013/02/07/van_rendes_is