Hiszem, mert…
Eredeti szerző: maroz
<
p class=”MsoNormal” style=”text-align: justify”>Mert hihetetlen? Más magyarázatot már nem nagyon találok.
Két hírt, hírecskét nézegetek már egy ideje, illetve az egyik nem is annyira
hír, hírecske, mint inkább ügy, ügyecske. A hit mindent elsöprő erejében annyira,
olyan erősen bízni, mint ahogyan a hírecskéket, ügyecskéket magyarázgató
hatalmak bíznak nem szokványos, én ilyesmivel jellemzően kisgyermekek, részeg
emberek és autónepperek köreiben találkoztam. Ifjúkorunk egyik túlkapása ugrik
be, amikor hajnaltájt a cimbora ült a földön, körülötte üvegcserepek, pajtásunk
pedig a részegek akadozó nyelvén egyre csak hajtogatja: semmi baj, nem történt
semmi, mindjárt megjavítom. Igaz, másnap már ő sem ragaszkodott túlzottan
ahhoz, hogy a leejtés miatt összetört pálinkásüveget tényleg meg bírta volna reparálni.
Később pedig a gyerekek kápráztattak el hasonló próbálkozásaikkal: nem én
tojtam bele a nadrágomba, hanem valaki más!
Csipak-villa. A hatóság mit mond? Hogy igen, tele van
szarral a gatyánk, de nem mi voltunk!
Hihető, ugye? Úgy különösebben ebbe a csipakságba nem mennék
bele, minden nagyobbacska falkában élő jószág esetében megfigyelhető az ilyen, hormontúltengéstől
hajtott alfahím, és a manifesztálódásuk is nagyjából hasonló. Nekik éppen pont
az alfahímség miatt egyenesen személyes, lelki szükséglet minden lehetséges
úton és módon annak a demonstrálása, bizonyítása, hogy ők mindenben a falka
fölött állnak, nekik senki nem parancsol, rájuk nem vonatkozik az a norma, ami
a falka többi tagjára érvényes. A csipakokra emiatt dühösnek lenni éppen pont
annyira értelmetlen, mint a baknyúlra megorrolni azért, mert lépten-nyomon
hágna. Ilyen a természetük, ez van, ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, a
tennivaló ilyen esetekben viszonylag egyszerű: rákényszeríteni őket a normák
betartására. A baknyulat nem kell nőstények közé engedni, például. A csipakot
pedig korrekt, tisztességes, igazságos hatósági- és egyéb eljárásokkal
rászorítani arra, hogy bizony, a nagyobb kutya sem baszhat mindig kedvére.
A szóban forgó hatóságról kéne tehát elhinni azt, hogy erre
a rászorításra megvan neki egyrészt a készsége másrészt a képessége. Elhinni
azt, hogy két polgármesternek sem szúrt az szemet, hogy né, hát mi épül már itt
a falunkban, diznilend? Hogy nekik nem jutott eszükbe az, hogy az ilyen
csipakságok mivel szoknak járni. Hogy van olyan eset, amikor egy (két)
polgármester nem tehet úgy, mint aki egy uborkásüvegben éli le az életét, csak
annyiról tudva, amennyit az üvegből ki-belátni. Aszongya a hivatal, hogy:
Továbbra sem értjük, hogy miért keltik azt a hamis
látszatot, hogy dr. Láng Zsolt polgármester úrnak köze lenne egy egyedi
építéshatósági ügyhöz. A polgármester választott tisztségviselő, közigazgatási
hatósági ügyek intézésében nem vesz részt.
Hát, igen, ez hihető. Nincs köze, nem is tud róla, elvégre
miért is választották meg a polgárok, hogyne, éppen azért, hogy ne legyen
ilyesmiről tudomása. Ilyen a jó vezető, minél inkább nincsen neki tudomása,
annál jobb. Varangyok is lehessenek polgármesterek, egyrészt sokkal
megbízhatóbban nincs tudomásuk ilyesmikről, másrészt pedig jobban mutatnak
befőttesüvegben.
Van még itt igazán vicces maszatolás, ezt is idézem, engem
még így, sokadik olvasásra is megnevettet:
Reméljük, hogy ez minden – az ügyben érintett – hatóságra,
hivatalra és szervezetre ugyanígy igaz. Arról ugyanis említést kell tennünk,
hogy néhány szakhatóság, társhatóság, szerv és szervezet, amely most
készségesen válaszol Önöknek, és együttműködik, eddig is részese volt az építési eljárásnak. Sőt, fellebbezési joguk
is volt, amely jogukról rendre lemondtak. Erről az Indexen eddig megjelent
cikkek – sajnálatos módon – nem számoltak be.
Ez lenne az a rész, amikor a kisgyerek lencsiszemekkel állítja,
hogy: nem, nem én kakiltam bele a spílhózniba, hanem valaki más! Alfaja: de a Pistike is berosált, bibibííí!!! Na, mindegy,
lépjünk túl, mert van jobb is. Ez mindent visz:
A hatályos (és a korábban hatályos) építési jogszabályok
alapján az Építésügyi Iroda több alkalommal is tartott helyszíni szemlét az
ingatlanon. Nem az építéshatóság feladat-, és hatásköre az ingatlan és az
épület geodéziai kitűzése, hanem a tervező kötelezettsége és felelőssége, az
eljáró munkatárs a terveket vetette össze a megvalósult állapottal.
Ez is teljesen hihető. Az eljáró munkatársnak, tehát az
engedélyező- és ellenőrző hatóságnak nem feladata az ellenőrzés során mérni,
nekik csak bólintaniuk kell. Kimegy, kérdez: ez tényleg öt méter hosszú, ahogyan
az az engedélyben szerepel? Mire az építettő: igen, tényleg annyi. Nos,
köszönjük szépen, ha tényleg annyi, akkor a hatósági engedélyezési- és
ellenőrzési eljárásnak vége is lenne, lakjon egészséggel!
De hát könyörgöm, mi a lóhimba értelme van így ennek az
egész hatóságosdinak, ha úgyis bemondásra megy az egész? Mi a jó büdös francot
ellenőriz az ellenőr, ha még annak se kell utánaszámoljon, hogy tényleg öt
méter-e az az öt méter?
Nyilván akinek már volt ügye hatósággal, az kicsit mást
hisz. Aki megtapasztalta már, hogy az eljáró munkatársnak nem kötelessége, csak
joga hülyének lenni, az azt is megtapasztalhatta, hogy nem élnek ám mindig és
minden esetben ezzel a jogukkal a munkatársak. Van, amikor kötelesség nélkül is
meg bírják állapítani azt, hogy húsz centivel arrébb lett az errébb. Ilyenkor,
amikor a polgár liluló fejjel szaladgál munkatárstól munkatársig már más a
duma: ó, kérem, a szabál az szabál, és mi azért vagyunk, hogy betartassuk!
Mert ugye a szabályt be kell tartani. És tartatni. Ha csipak
valaki, ha történelemtanár. A norma kérem, az szent.
Purgáljuk kifelé magunkból a gonoszt, számolunk lefelé a
mutyival. Helyes. Dőlnek is a győzelmi jelentések, a Dél-Alföldön az adóhatóság
felszámolta az utóbbi idők legborzasztóbb töritanár-maffiáját:
A NAV dél-alföldi regionális szervezetének sajtószóvivője,
Jegyinák Attila tájékoztatása szerint az adóellenőrök – akik ránézésre anya és
lánya kapcsolat látszatát keltették – megkerestek egy tanárnőt, aki elvállalta
a „lány” felkészítését történelem tantárgyból egy meg nem nevezett dél-alföldi
településen. Az első foglalkozásra azonban már adóellenőrként érkezett a
„család”, ahol a tanárnővel ellenőrzés keretében közölték, hogy a magánóraadás
adóköteles tevékenység, amely így adószám kiváltására kötelezett.
Ez így egy kicsit kevésnek tűnik, ha rám van bízva a forgatókönyv,
akkor én beleírom még a Terorrelhárító Központot is, kommandósok, berúgott
ajtó, tanárnő földre teperése, bilincselés. Úgy lenne csak igazán hihető, hogy
itten kérem a bűn üldözve van! Persze, értem én, elvileg jó az az idea, mely
szerint senki ne vonja ki magát a közteherviselés alól, de az mennyire hihető,
hogy ez lenne a legfőbb csapásirány? Ráadásul ugye a tanárnőnek még lennének
lazán le nem söpörhető ellenvetései is. Például az, hogy ha ő mégiscsak be szeretne
dobni valamennyit a közösbe az óraadásból származó busásból azt nem teheti meg
egyszerűen és úgy, hogy működőképes maradjon az elképzelése, miszerint ő
óraadásból húzna egy kis mellékest, mert annyira egyszerű és söralátét-konform ez
a mi adórendszerünk, hogy az ilyesmi már bele se fér. Nézzük, mit tett hát a
hatóság a legszentebb igazság nevében:
A bejelentés nélküli magántanári tevékenység ebben az
esetben 70 ezer forint mulasztási bírsággal járt. A tanárnő az ellenőrzés
hatására kiváltotta az adószámot – tette hozzá a szóvivő.
A Dél-Alföldön minden probléma ezennel megszűnt, béke,
virágok, tiszta hippiség az egész. A gaz tanárnő most majd megtanulja jól hol
lakik a magyarok istene, megtanulja mire jó arrafelé az adószám, és majd
beletanul abba is, hogy melyik rádióadót kell hallgatni naponta ahhoz, hogy az
ember naprakész legyen Matolcsyból. Mint régebben a vízállásjelentés: naponta
ötször be fogják mondani, hogy ma pontosan melyik legújabbszerű és
legunortodoxabb, a lehető legkisebbre csökkentett adómértékkel is kell
kalkulálni, és hogyan kell erről hány példányban hány hivatalnak megküldeni a
bevallást a permanensen csökkenő adminisztrációs teher jegyében.
Mindeközben pedig olyan pimf, kis színesre se méltó hírecskék
fölött lépünk át lendületből, mint az, amelyikben a CBA-partnert hírbe hozzák szóra
se méltó négymilliárdocska áfasikítással. Négy milliárd. Gyors számolás:
ahhoz, hogy ez, a költségvetésből fájóan hiányzó tétel kompenzálva legyen már
csak kevesebb, mint 57 143 történelemtanárt kell megbírságolni. És akkor
rend lesz, a CBA-szóvivő nyilatkozatot adhat ki arról, hogy mintegy negyven
százalékkal csökkent a kedves, aranyos, szerethető, talpig izé hatalom bölcs,
okos, és satöbbi intézkedéseinek a hatására kis hazánkban a
történelemtanárbűnözés. Hihető, ugye?
Mégis sokan hiszik, mert van, amikor jobb az abszurdot
hinni, mint őszintén szembenézni azzal, hogy igen, szar van a gatyában és az
hogy a francba’ kerülhetett oda.
Nade megmondták, hogy 2 hét alatt rend és fegyelem lesz.
Miért tartott ilyen sokáig a feketén korrepetáló tanárok leleplezése?
@XPS: mert meg kellett varni, hogy a tek egy picit fellelegezzen es a sok sikert-sikerre halmozas utan picit visszaterjen az egyszeru profik korebe. De mar oke!
Elvtársak!
Tegyék a dolgukat! A törvény mindenkire vonatkozik. Kommunistákra tízszeresen, százszorosan is.
@remiz: Szerintem az adóhatóság munkatársának jó teljesítménye nem egyenlő a beszedett bírság mennyiségével. Az adóellenőr nem értékesítő.
@kriszi:
nézd, nem tudok mit.
most elkezdhetünk játszani a szavakkal, h de, igazából ő a tisztességes adófizetést “adja el”, minél többet dolgozik, igazából annál többet, meg ki lehet találni olyan ‘modelleket’, amiben ez a műsor ugyanaz, mint a rágógumi terjesztőé.
ez szvsz egy motiváció eszköz(+ mutyi elleni védelem), és akik kitalálták, szerintem azok is ezt gondolták róla és nem az ördögtől való gondolat. csak ennyit akartam.