Hogyan szűnt meg a Mandiner….
Eredeti szerző: jotunder
Mint az ismeretes, ma, a kora délutáni órákban, megszűnt a Mandiner. Az egykori konzervatív portál megszűnését egy Czopf Áron nevű ********* jelentette be. (jogi képviselőnk kérésére a ********* szót nem definiálom, de ha az Olvasó olyan fiatalemberekre gondol, akik idősebb férfiaknak tesznek bizonyos speciális szívességeket…. )
A Czopf nevű ********* igen sajátos módját választotta a bejelentésnek. Leírta az alábbi mondatot.
„Azért nincs elitünk, mert a saját álláspontja iránt meglehetősen kevés ironikus visszafogottságot tanúsító Kun Béla és Rákosi elnémította, kiirtotta, avagy elűzte őket.”
Most tekintsünk el attól, hogy a Tanácsköztársaság művészi direktóriumainak a következő nemelit magyarok voltak a tagjai: Kodály Zoltán, Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Ferenczy Béni, Berény Róbert, Babits Mihály, Móricz Zsigmond és Kassák Lajos. A sarkak bizony genderfüggetlenül repedeznek abban a szakmában, nem lehet minden apróságra idő.
A Mandiner abban a pillanatban szűnt meg, amikor a következő személyek Magyarországról való távozása illetve meggyilkolása lett Rákosi Mátyásnak tulajdonítva.
John von Neumann, Teller Ede, Szilárd Leó, Kármán Tódor, Polányi Mihály, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Richter Gedeon, Radnóti Miklós, K.Havas Géza, Szomory Dezső, Bálint György, Rejtő Jenő, és a magyar konzervatív „elit „szerint „férfias szivatás” következtében (ezért nekem egyszer személyesen kell majd elégtételt vennem, elgázosított dédanyám emléke kötelez erre) elhunyt Petschauer Attila.
Kurvára nem érdekel az ellenzék sem, az egész hatalmi szar, hogy ki osztogat zsetont a haverjainak, ki hazudja a maga szánalmas féltudásúit világhírűnek, liberális vagy konzervatív, baloldali vagy jobboldali, a tehetségtelenségnek nincs ideológiája. A parasztozó hülyeség sem érdekel, a zsidózó hülyeség sem, a pesti tévében hisztiző ilyen-olyan oldali holduvariak sem érdekelnek, pontosan tudom, hogy a seggét riszáló rezsim********* kedvenc pártja fogja nyerni a választásokat, hogy a szaguk bele fog ivódni az országba, hogy ki sem lehet majd mosni belőle, hogy az én országomnak lényegében véve vége. Én ezt már régen elfogadtam. Amit nem fogadtam el az az, hogy minden aljasság büntetlenül maradhat. Az nem lehet. Az igazságból még kellett maradni egy morzsányinak.
@közösperonos átszállás:
Ha nem kérsz, hát nem kérsz.
Sajna ráadásul most csak koffein mentes van.
@Ad Dio: Elhiheted,* hogy mindenki más, aki kiáll az elképzelésével, pontosan így van vele, mint te, hogy emígy megalapozom, aztán amúgy következtetek, tádámm, mindenki lássa be. (Van, akinek még az is jön bele, hogy „de ez más”, szebb és jobb és tutibb a többinél, és van aki azt mondja, hogy olyan ez is, mint a többi, csak közéjük rakom pluszban.) Az elképzeléseket nem az különbözteti meg egymástól, hogy milyen érzés ez, hanem a tartalmuk.
*Úgy értem, hogy „elhiheted”, hogy ha érdekel ez az egész az én szemszögemből, akkor megteheted, hogy kipróbálod feltételesen. Ha ez megvan, akkor nincs szükség arra, hogy tőlem hallj egy másik verziót az összehasonlítás kedvéért, vagy hogy én mutassak rá bármire a kettő között. Ha nincs meg, akkor hiába mondanám, ugyanis úgy nem lehet elképzeléseket összehasonlítani, hogy nem egy kategóriában indítod őket.
@Ad Dio: Ebbe a misztériumba én nem vagyok beavatva! Hogy nem lehetett diskurzust folytatni, de most már végre lehetne.
@mafi mushkila:
„Úgy értem, hogy „elhiheted”, hogy ha érdekel ez az egész az én szemszögemből, akkor megteheted, hogy kipróbálod feltételesen. Ha ez megvan, akkor nincs szükség arra, hogy tőlem hallj egy másik verziót az összehasonlítás kedvéért, vagy hogy én mutassak rá bármire a kettő között. Ha nincs meg, akkor hiába mondanám, ugyanis úgy nem lehet elképzeléseket összehasonlítani, hogy nem egy kategóriában indítod őket.”
Ez elvileg így is lehetne, ha példának okáért az orosz realizmus szerepét firtatnánk Lenin kora ifjúságára.
Sajnos ez a téma ennél kicsit komolyabb, amiben nekünk embereknek _kell_ hozni egy döntést. Így Te nem relativizálhatod el az én véleményemet a végtelenségig anélkül, hogy a magadét ne tárnád fel, mert olyan döntés nincs, hogy nincs „semmilyen döntés”. Szóval azt mondani, hogy ez a megoldás nem jó, egy dolog. De aki itt a-t mond, annak b-t is kell mondania. Szóval, kérlek állj elő konkrét kritikával és konkrét jobb javaslattal, mert tovább kellene lépnünk, egy helyben toporgunk.
@mafi mushkila:
Lehet bennem van a hiba, de egy szavadat sem értem. Ha úgy ítéled meg, hogy fontos lenne értem, kérlek fejtsd ki.
@Ad Dio: Ezt azért csinálom így, mert az abortuszt (a magzatgyilkosságot, ha valaki rá akar keresni) példaként hoztad fel egy jelenség szemléltetésére. Én viszont nem találom úgy, hogy ez megfelelő személtetőeszköz, úgyhogy nem használom. A magam részéről most jobban érdekel a jelenség (léte, nemléte, miléte, láttatásának oka, célja, hatása), ezért egyenesen arról beszélek.
Ennek ellenére lehet, hogy egy ponton majd kijön belőlem az is, mert elég világosnak látom, amit nem nehéz leírni (nem akarom túlígérni: nem lenne nagyon újszerű, több elemét már írták).
@Ad Dio: Nem tudom így előre :), visszatérek rá, ha kell.
@Ad Dio: „Ha nem kérsz, hát nem kérsz.”
Érdemi válasszal pedig, lássuk be, továbbra sem vagy képes szolgálni. 🙂
@közösperonos átszállás:
Majd ha jön értelmes kérdés, lesz rá válasz ;-).
Azt hiszem lassan kifogy ebből a témából a szufla.
A bloggazdának köszönet a felületért. Elnézést, ha elkanyarodott offtopic irányba az ügy. Bízom benne, hogy egy közéleti blogon egy közéleti téma nem akkora probléma, még akkor sem, ha nem a bejegyzés tematikáját követi.
Ha szabad megengednem egy személyes megjegyzést: a kampány miatt a legtöbb blog olvashatatlan és kommentelhetetlen, így örülök, hogy erre a pár napra lett egy értelmes kis társalgás.
Szép hétvégét.
@viharangöntő: es az apa genallomanya feletti rendelkezes? Csak kivancsi vagyok.
@Zinovij: Nemi erőszak áldozatáról és elkövetőjéről beszélünk. Remélhetőleg te is úgy gondolod, hogy ebben a kontextusban kizárólag az áldozat jogai számítanak, és fel sem merül benned, hogy az elkövetőnek bármiféle rendelkezési joga lenne a génállományát illetően.
@Ad Dio: „Majd ha jön értelmes kérdés, lesz rá válasz ;-). „
Ó, hát perszepersze, hiszen ezt az ide járók közül olyan sokan megeszik. 🙂 (Egyvalakit mondj.)
Erre @közösperonos átszállás: válaszolj akkor légyszi.
@viharangöntő: persze, de az abortusz kapcsán nemcsak (sőt) nemi erőszakos esetek léteznek. Ezekben az esetekben hogy jelenik meg a férfi génállománya feletti rendelkezés?
Továbbmenve, a magzatot senki sem kérdezi meg hogy meg akar-e születni. Ez is egy egyoldalú döntés a szülő(k) részéről („önző gén”), ahol fizikai korlátok miatt nem lehet a magzatnak a saját génállománya feletti rendelkezéséről beszélni. De ez már inkább filozófiai kérdés.
@Vödör1: Mint mondtam, szerintem az esetek többségében csak arra van lehetőség, hogy próbáljuk a legkisebb rosszat választani. Az általad felvetett példa nem túl életszerű, mert a nők általában (legalábbis az én – nagyon vegyes összetételű – ismeretségi körömben) szívesen megtartanának minden megfogant gyereket, ha biztosak lehetnének abban, hogy megbízható társsal, nem nyomorogva nevelhetik fel őket, és ha abortusz mellett döntenek, akkor rendszerint azért teszik, mert nem látnak erre esélyt, ugyanis nem számíthatnak az apára. De belátom, attól, hogy nem életszerű a kérdésfelvetés, még létezhet olyan helyzet, amikor jogos. Ha törvényhozó lennék, valószínűleg eltörölném a jelenlegi (álszent, kizárólag az abortuszt igénylő nők megalázására és egyoldalú „megdolgozására” alkalmas) gyakorlatot, viszont elvben talán elismerném az apák jogát, hogy ellenőrzött, megfélemlítést kizáró körülmények között kapjanak egy-két órát a nő meggyőzésére. (Mármint ha azt szeretnék, hogy a nő szülje meg a közös gyereküket. Azért mondom, hogy elvben és talán, mert régen rossz, ha a mindenkori jogalkotó törvényi szabályozással próbál vagy kénytelen beavatkozni ilyen kérdésekbe.)
De a végső döntést meghozni kizárólag a nő illetékes, őt ugyanis összehasonlíthatlanul súlyosabban érintik a döntés következményei, mint az apát, vagy bárki mást.