Hogyan tesz szert az ördög baráti körre?
Eredeti szerző: maroz
Régi és hálás témája ez a művészeteknek. Adott a szituáció: a művész ahhoz, hogy a művészetét kibontakoztassa, megköt valamiféle elvtelen alkut, leginkább a hatalommal. A szerződés létrejöttekor még nem lehet tudni, hogy az a hatalom idővel ördögi lesz, de sejteni már lehet. Ez a díl pedig olyan, hogy ha már egyszer elhálták a nászt, művész és hatalom, akkor abból a művész nem hogy jól, de többnyire sehogyan sem tud kijönni. Az utókor pedig kegyetlen: bocsánat csak akkor van, ha az a bizonyos művész tényleg valami nagyon világraszólót alkotott. De még az ilyen bocsánat is kicsit sárga, kicsit savanyú, mert megbocsátani ugyan lehet, de elfelejteni már sokkal nehezebb. Tehát: aki aláír az ördögnek, az igyekezzék óriásit alkotni, mert különben csak annyi marad fenn róla, hogy aláírt az ördögnek.
Én sajnos közel sem vagyok annyira jártas a színház világában, mint szerzőtársaim, ez van, magyarázkodni emiatt most nincs kedvem, de fontos ezt leírnom, mert talán így könnyebben elhiszik nekem, hogy én képtelen vagyok Pozsgai Zsolt művészetét megítélni. Nem tudom, hogy milyen esélyei vannak neki a világraszólóra, én csak annyit látok, hogy ez az ember aláírt. Még az is lehet, hogy a jövő igazolni fogja ezt a cselekedetét, ismétlem, nem tudom, de egyet gyanítok, hogy fizetnie idővel mindenképpen kell. Kiszállni ebből már nem lehet, pacta sunt servanda, az ördög nem devizahitelt osztogat, hanem valami mást. Szóval nem tudom, hogy mi lesz, talán annyira nem is érdekel, de az út, amin egy ilyen döntésig eljut az ember, az szerintem nagyon érdekes.
Pozsgai Zsolt esete nem unikális, nagyon nem az, illetve talán annyiban mégiscsak, hogy saját szavaival tárja fel az aláíráshoz vezető út ijesztő kacskaringóit. Ha valaki esetleg nem lenne képben: Pozsgai Zsoltot kérte fel a Dörner/Csurka színházcsináló álompáros a Tarlóstól „miért ne?” indoklással számukra és a hazai neonyilas szélsőjobb számára hitbizományként juttatott Új Színház főrendezőjének. Ascher Tamás ezen méltatlankodott egy óvatosat egy nyílt levélben, amire aztán Pozsgai sokunk örömére megírta a maga válasz-nyíltlevelét, és ez a „sokunk öröme” nem is annyira irónia, mert ez a levél tényleg döbbenetesen nyíltan és pontosan írja le az ahhoz a bizonyos aláíráshoz vezető utat. Fájó és ijesztő, hogy ez egyáltalán nem egyedi, elszigetelt jelenség, és az ördöggel kötött kontraktusokon távolról sem csak a művészek szerepelnek szerződő félként.
A folyamat nem túl bonyolult. Van egy ember, aki úgy ítéli meg, hogy neki sokkal több a tehetsége, mint amennyit ebben az országban elismernek. Tessék elolvasni Pozsgai levelét: szinte nincs is benne más, csak a sérelmek felhánytorgatása. Őt félreismerték, nem értékelték eléggé, megalázták. Nem fogadták be a pesti fiúk a vidéki gyereket, nem ölelték a keblükre, sőt. Ami, annak ellenére, hogy még saját szavai szerint is szép karriert futott be, neki fáj, nagyon fáj. Innen törvényszerű a folytatás: igazán és tiszta szívből gyűlölni azt a csoportot lehet, amelyikhez minden erőnkkel tartozni igyekeztünk, de ez a csoport nem fogadott be. Halálosan veszélyes tüske. El bírom képzelni azt a kéjt, azt a borzongatóan jóleső érzést, amit ez a mostani, talán váratlanul, talán nem is annyira váratlanul ölébe hullott lehetőség okoz Pozsgai lelkében. Bosszút tud állni végre azokon, akik minden iparkodása ellenére sem fogadták be. Őserő ez az érzés, senki és semmi útjába nem állhat: a cunamival lehet alkudozni, az ilyen emberrel nem.
És ezzel van tele az ország, ezt nyögjük évtizedek óta, valamint most fektetjük le az újabb, több évtizedes nyögés atombiztos alapjait.
Kicsiben-nagyban, látványosan és kevésbé látványosan. Jusson eszünkbe, hogy a gubcsiság is erről szól. Arról a törekvésről, hogy az illető benne legyen valamiben: vagy egy valós vagy egy imaginárius csoportban. Az igyekezet elutasítása a csoport részéről, majd az ezt követő sértődés, a tüske pátyolgatása éveken át, és ha megadatik végre a lehetőség, akkor: a bosszú. Kicsiben és nagyban, egyaránt. Ha van ezeknek az embereknek közönségük, akkor ők is követik ezen az úton. A hazai drukkerfelhozatal szélsőjobboldali részhalmaza mostanság éppen azzal van elfoglalva, hogy tort ül. Borsot törtünk a pesti tudjukkik orra alá, bosszút álltunk, többre, többre! A maguk módján igazuk van, már ugye ebben a többrében, hiszen miért is állnának meg az Új Színháznál, irány a Nemzeti, meg az egész világ. A bosszút pedig idővel követni fogja az ellenbosszú, mert azért ne feledjük, minden „oldal” emberekből áll, és az ember már csak ilyen. Nálunk már egy óvodavezető-helyettes kinevezése is egy ilyen játszma. Kultúrkampf-light.
Szép jövő. Ököl feszül ökölnek, vicsorgó arcok tekintenek gyanakodva egymásra, öld meg preventíven, mert mit lehessen tudni, lassan az emberek már a tükörben sem magukat látják, hanem valami gyanúsan acsarkodó alakot, basszameg, eszmélnek, ha eszmélnek, hát nem rámgyógyult ez a rettenetes álarc! Nem igazán látszik a kiút, éppen most számolják fel a procedurális demokrácia maradék illúzióját is, mondván, hogy úgysem működött jól, pusztuljon. Pedig legfőképp azért nem működött jól, mert a politikai elit, a mindenkori hatalom nem is akarta, hogy jól működjék. Klumpának használt egy Stradivari hegedűt, és most forgatja a szemét, hogy milyen szarul szól. Most majd jöhet az, amikor már a törekvés sincs meg arra, hogy a súlyos és a kevésbé súlyos, de az egyén számára ugyanolyan fontos döntéseket valamiféle igazságos eljárással hozzuk meg. A tüske-manufaktúrát lecseréljük egy modern, nagy teljesítményű tüskegyárra, évtizedekre biztosítva ezzel a bosszú és az ellen-bosszú végeérhetetlen folyamatát.
<
p style=”text-align: justify”>Hadd legyen honnan merítenie az ördögnek, ha növelni szeretné baráti körét.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521800-6aa02683ec792' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521800&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521800-6aa02683ec792&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521800-6aa02683ec792' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
A blog tartalmának semmi köze nincs ahhoz, amit Pozsgai a levelében írt.
@is: „meg hát nyilván ismered a 6500 feletti hozzászólásom”
Soha nem vitattam azt, hogy vannak súlyos hiányosságaim az olvasottságot illetően.
Én egy jelenségről beszéltem, egy folyamatról, arról, hogy az óhajtott csoporttagság megtagadása milyen súlyos torzulásokat okozhat a személyiségen. A levél mintegy szimptomatikusan adja vissza ezt a torzult személyiséget. A többit te költötted hozzá, vagy te értelmezted kedved szerint. Ez nem egy „kinek van igaza”-történet, te akarod azzá lényegíteni, de ebben én nem szeretnék a partnered lenni.
„Hogyan tesz szert az ördög baráti körre?”
Na lol.
Ezt testközelből ismerhetitek.
Bodolay Géza is azt írja a CV-jében, hogy díjat kapott a Perzsa Akadémiától. Pozsgai egy Grand Lion Awardról ír. Kerestem, de csak egy iráni gitárosnál láttam ilyen díjat. Pataki András rendezői pályája sem tűnik kiemelkedőnek. Az Aranytíz Kft színpada a közös pont Pozsgaival.
@Kettes: Színházi fegyverekhez: ez a sztori sajnos túl jól illik a poszthoz, ugyanaz a mechanizmus működteti. A mandineren habzó szájjal védték a seggfej TEK-eseket, a legemblematikusabb komment (legalábbis szerintem) a következő volt: „Mit keresnek itt ezek a köcsög filmesek, menjenek vissza a kurva anyjukba Amerikába!”
@is: nem fogadom el, az, hogy ha te beküldesz 1 drámát és arra nem válaszolnak, nem ok, h Csurkával fémjelzett színházhoz csapódj.
amúgy engem kezdenek végtelenül fárasztani a kérdések:
először: Csurka náci-e?
utána: Csurka tehetséges-e?
aztán ugyanezek Dörnerrel.
aztán komoly volt-e a pályázat?
aztán Pozsgainak miért nem válaszolt Ascher?
ezek a dolgok SZVSZ mégiscsak egy elég egyértelmű stílus és tendencia szimptómái/álkérdései. A helyzet szerintem egyértelmű.
Az egyedüli dolog amiért kommentelek és olvasok, hogy kíváncsi vagyok, a színházat komolyan vevő színházba járó tömegnek mekkora ráhatása tud lenni egy tahó(ez a Tarlós) egyértelműen politikai döntésére. Konkrétan milyen magas még mindig Kádár apánk jótékony árnyéka. Ki irányít mit? Engem egyedül ez izgat ebben.
*****
” A tüske-manufaktúrát lecseréljük egy modern, nagy teljesítményű tüskegyárra, évtizedekre biztosítva ezzel a bosszú és az ellen-bosszú végeérhetetlen folyamatát. „
Rég olvastam ilyen jól megírt , találó „helyzetelemzést ” !
@remiz: Szerinted ez Tarlós döntése? Az operaházi cirkusz után?
Leegyszerűsítve : Csurka náci , Dörner Szinkronszínész , de ki a F…om ez a Pozsgai
@látjátok feleim szümtükkel: hát ezt mondom én is. bár szerintem inkább ******. egyszer élünk.
@is: Összesen négy kommentet írtál ebbe a posztba, az egyikbe bekeverted Mozarot, Radnótit és Bachot, a tehetség és Pozsgai kapcsán. Mit értettem félre? 😮
De vissza ide- idézet tőled: ,,…mit is tegyen, akit egy klub nem fogad be, és amelyben a poszt azt állítja, hogy akkor kösse fel magát az első fára, de legalábbis némán tűrjön, és nehogymár ellen-tábort állítson, nos ezt velem nehéz lesz elfogadtatni. ha verseny van, ott állhasson rajthoz mindenki, aki minimális feltételeknek megfelel …végtelenül elutasítom én magam is ezt a sznob, rátarti hozzáállást, hogy akit egy klub nem fogad be, az így járt…,,
Ez az ún. klub az átkosban alakult, meglehetős ellenszélben. Nem kaptak színházat ingyen, kamu pályázatra. Úgy nőtték ki magukat, hogy a közönség szerette őket, mert a rendszer hézagain keresztül utat törtek maguknak a közönséghez. Nem egy ,,leverem a szemüveged,, ginya adott nekik színházat indoklás nélkül.
1990. után mindenki rajthoz állhatott. Húsz év alatt volt két ,,jobbos,, és három ,,balos,, hatalom. Ebből csak egy volt, aki mesterségesen, pénzt elvonva (VI. kategória) kinyírta a nem saját játszóhellyel rendelkező társulatokat. És egy van, aki vállaltan nácinak dob oda egy színházat. Melyik az, aki akadályozza a versenyt? Melyik az, aki olyan pályázatra ad színházat, amelyikben az szerepel, hogy majd a köztársasági elnök a külföldi útjaira vigye magával az előadást?
Dörgölőzés, talpnyalás- mondom én. Régen is volt, mindig lesz. De nem ez a tehetség útja.
@Dr. No: még ez sem érdekel. akkor a zorbán. vagy a feleség. -ének a nagybátyja. vagy a szomszéd. -nak a félős gumihörcsöge. döntött. vagy együtt. kidobókockázták.
mindenesetre a Tarlós vonhatja vissza. vagy más.
van-e valami lehetőség visszahatni egy ilyen tök egyértelmű helyzetre? van vagy nincs? vagy hogy megy ez? 2011 ősz, Hungary.
A probléma gyökere ott van ugye, hogy a színház (és általában a kultúra) Magyarországon állami (önkormányzati) pénzből működik nagyrészt. Sem a nézők, sem a mecenatúra (ha van egyáltalán) nem tudja eltartani, illetve csak nagyon keveseket, a civil szféra, alapítványi, egyéb rendszer nem erős.
Ebből számos dolog következik, ami most ugye lényegtelen, mert ahhoz képest, hogy mi történt (nácik kaptak színházat közpénzből), látszólag eltörpül az, hogy eddig egymás közt osztogatták a közjavakat, a haver kapott, a nem haver nem kapott.
Schilling joggal utal arra, hogy eddig sem volt ez másképp, legföljebb most kissé szélesedett a paletta.
Megoldás egy van, kiszedni a kormány és a helyi potentátok kezéből a kultúra irányítását, és afelé tendálni, hogy minél kevesebb, viszont célzott és ellenőrzött közpénz kerüljön a kultúrába.
Én úgy vagyok vele, mint a sporttal, az utánpótlást nagy erővel támogatni, az oktatástól a művészeti képzésekig (amelyeket most tesznek tönkre egyébként), pályakezdőket támogatni ösztöndíjakkal, hogy ne haljanak éhen, mielőtt befuthatnának, játszóhelyeket rendbetenni, civil szférát erősíteni (most gyengítik), és a legfontosabb: arra, ami eltartja magát, még véletlenül se áldozni egy fillért sem.
Amúgy meg jó konzervatív módjára hagyni pénzt az embereknél/vállalkozásoknál, és motiválni őket, hogy költsék kultúrára – számos módon lehet ám.
Pozsgai legutóbbi játékfilmjében makimajmot csinált a nagyszerű magyar gyáros Zsolnay Vilmosból. Ezért igazából egy alapos seggberúgást érdemelt volna legalább. Vajon mit tesz majd vele a nagy megbízója, ha majd a többi magyar kiválóságból is ugyanilyen figurákat fog kreálni?
Van két egyformán tehetséges ember. Az egyik elolvas egy hirdetést, amelyben zsenit keresnek jó fizetéssel, a másik aznap nem olvas újságot. Így járt. Az ászrevevődéshez nem elég a tehetség. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Pozsgai ráadásul észre is vevődött és mégse tudott a művészvilágban elismertté lenni, akkor feltételezhető hogy vagy tehetségtelen, vagy majd 100 év múlva kerül be a szöveggyűjteményekbe. Esetleg csak Ascher utálja, mert egyszer félreértett valamit, mint szegény Delhusa és Fényes példájában.
De akárhogy is, úriember nem paktál nácikkal.
Kérdés ezek után az is, hogy a jelenlegi szerződött társulat tagjai vannak-e elég gerincesek, hogy kilépjenek, annak ellenére, hogy ez egzisztenciális problémákkal jár, és ha igen, van-e a szakma annyira gerinces, hogy e problémákat feloldja esetükben.
@maroz: Ez egy természetes folyamat, ha van egy klikk aki mindent birtokol és megfelelően arrogáns is. Ekkor bizony kialakulnak alternatív csoportok, akik próbálnak úgyahogy felmutatni valamit, de nyílván lehetőségeit igen korlátozottak. Erről a harcról többet, igazat és sokkal komolyabbat a néhai Bence György tudna mesélni. Önmagában tehát nem az elutasítással van a baj, hanem az elutasításból fakadó kilátástalansággal. És ebben az is benne van, hogy persze lehetséges, hogy ez a vezető csoport tényleg a legjobb, de ismerve erejét és a következményeket sokkal emberségesebben kellene eljárniuk, de pl Ascher viselkedése ebben a sztoriban pont ennek az ellenkezőjét mutatja. Itt most ő viselkedett először szaremberként.
@TG69: Én teljesen mást írtam, de ha nem akarod megpróbálni AZT megérteni, hát nem akarod, bánom én? Lépjünk túl. 🙂
@maroz: A folyamat nem túl bonyolult írod. Akkor nem ha a végletekig leegyszerűsíted. Nyílván arról írsz amit akarsz, de ehhez a szotrihoz más is hozzátartozik (amit pl én írtam :)) és ennek elhallgatása csalás vagy felszínesség. Ez így csak féligazság nem menthető avval, hogy ennyit kartam írni oszt jónapot.
@TG69: Milyen klikkel állt szembe Bence ?? Kik akarták kiszorítani és honnan Bence Györgyöt ? Miről beszélsz ? Bence nem volt könnyű ember, kereste a konfliktusokat, de ő aztán nem volt elnyomva a rendszerváltás után, és szakmailag is elismerték.
Bocsánat, de honnan tudod, hogy Ascher Tamás hogyan viselkedett ? Pozsgai egy orbitális hazugsággal kezdte közszereplői karrierjét, ez most bebizonyosodott. Mely darabja tarthatna igényt arra, hogy a Katona József Színházban akárcsak elgondolkozzanak a bemutatásán ? Nyugati kisszínházak (elég kicsik valóban) bemutatták Pozsgai pár darabját. Ez tény, de nézd már meg, hogy miket mutatnak be magyar kisszínházak…
Most azt mondod, hogy a teljes magyar színházi élet összezárt, és ki akart szorítani egy eredeti tehetséget, mert az nem volt a köreikbe való ?? Mi mutat erre azon túl, hogy egy ember, aki sok mindenről nem az igazat írta ezt állította ??
@jotunder: Adok egy kis izelítőt ebből Köszeg Ferenc tollából :
„Ez a laza, de azért baráti kapcsolat mégsem maradhatott meg – és ez az én hibám volt. 2005 novemberében a Magyar Helsinki Bizottság nemzetközi emberi jogi konferenciát rendezett az 1985-ös Alternatív Kulturális Fórum huszadik évfordulója alkalmából. Már készen volt az előadók listája, amikor felhívtam Gyurit, részben, hogy jelezzem neki, Jeri Laber szeretne találkozni vele, részben, hogy szóban is meghívjam a konferenciára. „Hogyhogy eddig nem szóltál?” – kérdezte. „Azt gondoltam, úgyse vállalnál előadást, mondtam szorongva. Sosem vállalsz semmilyen szereplést, ami az ellenzéki múltról szól”. „Ez igaz – felelte. De neked nincs jogod helyettem eldönteni, hogy vállalom-e. Azért nem hívtál meg, mert Kis Jancsi fog beszélni” Nem tudtam mit mondani. „Azt hittem – folytatta –, hogy te más vagy. De most látom, hogy éppen olyan szemét alak vagy, mint a többi SZDSZ-es.”.
„
@jotunder: Talán a Szép Ernő díjas Viaszmadár biztosan beleférne. Én jóhiszeműen azt gondoltam, hogy aki nyílvánosságra hoz egy ilyen válaszlevelet az egy ilyen kérdésben nem hazudhat. Nem tudom miben hazudott bizonyosan egyébként??
@TG69:
tessék:
videotar.mtv.hu/Videok/2009/09/22/11/Viaszmadar.aspx
én erről tuti eljönnék szünetben.
De.
Egyrészt miért vagy fixálva a Katonára? Vannak progresszívebb/jobb helyek.(ahol ugyanúgy nem mutatnák be)
Másrészt miért fáj, hogy magukról ők döntenek?
@remiz: Nem én vagyok fixálva rá, hanem Pozsgai és Ascher :).
@Kis ember: Ha rájönnek, majd kitalálunk mást… 🙂