Hol van az ellenzék???
Eredeti szerző: Bóbite
Ha máritt tartunk, csak kibököm, mert tele a hócipőm: csak félórás netes szörfözés után egy csokornyi leütni való labdát találtam (elnézést a képzavarért):
130ezerre bírságolja Kövér a DK-s Vadai Ágnest és a társát, a „parlament méltóságának (mijének????) megsértése miatt”, mert monoklival a szemük alatt tüntettek, hogy a vakkomondoros Baloghot távolítsák el a parlamentből.
Hol van az MSZP, hogy kiálljon mellettük és a bántalmazott nők mellett??
2010 óta csak 3 hónapig kapsz munkanélkülit, utána csak akkor részesülsz ellátásban, ha elvállalod a közmunkát, de mindegy, mert a rendszerből mindenképpen kikerülsz. A külföldön dolgozó, majd’ 500 ezer magyart meg munkavállalóként tartja számon a KSH — naná, hogy így javult a foglalkoztatás.
Hol van az MSZP, hogy az asztalt verje?
Kövér szerint a Mohácsi vészről is a bankok tehettek, és a Fidesz tesz pontot az 500 éves szabadságharc végére.
Hol van az MSZP, hogy kiröhögje?
A rezsicsökkentés nyavalyás porhintés, hamis üveggyöngyök és olcsó takarók osztogatása, nem egyéb.
Hol van az MSZP, hogy ezt mantrázza minden nap?
A kormány által ellopott magánnyugdíj-vagyon gyakorlatilag elfogyott. Eközben egy fillérrel sem csökkent az államadósság, az ígért magánszámlákból, öröklésből semmi sem lett.
Hol van az MSZP megint?
Utolsó, bár még hosszan tudnám folytatni a sort, és ez saját példa:
Novemberben gyermek hasi ultrahang időpont a VIII. Aurora Rendelőintézetben leghamarabb: 2014. január(!). A gyerekekkel foglalkozó UH-s orvos „hosszabb szabadságra ment„. A Heim Pálban 3 héttel későbbre kaptam időpontot. Magyarország jobban teljesít.
Csak össze kellene gyűjteni a FB-ről, fórumokról az ilyen és ehhez hasonló beírásokat és ezzel telehinteni az országot, mert mindenkinek, mindenkinek van ilyen gondja-baja. A kolléganőm pl. gyerekszájsebészt nem talál, mert aki volt és jó, az kiment Svédországba.
Hol van az MSZP?
Továbbra is azt érzem, hogy Ők leszarják 2014-et, most az a lényeg hány széket szereznek a következő körben, aztán meglátják mi lesz 2018-ban.
Csak mi meg addig éhen halunk ebben a csodálatos, jobban teljesítő országban.
Az MSZP töketlenkedése már fájdalmas. Nekem mindegy, hogy Gyurcsánnyal vagy anélkül, Mesterházyval vagy anélkül, Bajnaival vagy anélkül, adjanak egy normális alternatívát! Legjobban egy széles összefogásnak örültem volna, ha valaha, most igazán kellett volna, de ezek még arra sem képesek, hogy begombolják a sliccet a gatyájukon. Bár az én közvéleményemet sosem kérdezték meg, nem vagyok se bizonytalan, se rejtőzködő: arra a gerinces élőlényre szavazok, aki szembejön velem a szavazólistán, és nem a Fidesz/Jobbik áll a neve mellett.
Ilyen egyszerű!
@Counter: nekem meg valami Karinthy rémlik az I. vh környékéről, hogy ha a miniszter többes szám első személyben beszél a fronton harcolókról, akkor mennie kell a frontra.
@dr Brcskzf Gröőő: Végképp elbizonytalanodtam.
A konklúzió mindenesetre az lett, hogy az illető államban generációk óta nem volt háború, s más tekintetben is igen unalmassá vált az élet.
@labrys: Több hónapnyi munka lenne csak azt felmérni, hogy mik a költségei egy ilyennek, mik a várható eredmények, és levonni a következtetést, hogy érdemes-e egyáltalán belefogni. A költségek nemcsak az anyagiak, hanem hogy mit kell feladniuk azoknak, akik ezt csinálják, marad-e idejük a munkájukra, a családjukra, milyen retorziókra számíthatnak a hatalom és csatolt elemei részéről, biztonságban lesznek-e… Ha mindezt mérlegre teszik mondjuk azzal szemben, hogy ehelyett elmehetnek külföldre dolgozni nyugalomban a maguk szakmájában, akkor milyen megszállottság vagy ambíció kell ahhoz, hogy az ittmaradás és civil szervezés felé billenjen a mérleg… És ha lesznek is olyanok, akik elkezdik, mi minden kell a sikerhez: szervezőkészség, szakértelem, a gátlástalanságig menő kreativitás, merészség, munkabírás, megszállottság, szerencse…
@panelburzsuj: A „cigánykodás” rendes (Jobbik előtti) magyar nyelvi értelmében kedves csínytevés ahhoz képest, amit csinál.
Azért az MSZP címlapra tud kerülni, ha akar… :(((
@Késes Szent Alia: Túlnyomórészt egyetértek veled. Igen, rengeteg energiát, időt, munkát stb. igényelne egy rendes civil szervezet. Igen, bőven számíthatnának a tagjai retorziókra a mai M.o.-on.
Három ponton látjuk másképp a dolgokat:
~ Civil szervezet a Muffinkedvelők Baráti Köre, az Arapapagáj-tenyésztők Klubja vagy a Jóbanrosszbanfüggőket Segítő Karitatív Segélyegylet stb. is. Márpedig kétlem, h. ezek létrehozását több hónapos, marha drága, össztársadalmi survey-nek kellene megelőznie…
Persze ha egy a politikai pártok nagyságrendjében mozgó civil szervezet megteremtését ambicionálnánk, az valóban iszonyú feladat lenne; viszont (lásd korábban) szerintem ez a ma Magyarországán – egyik napról a másikra – nem is lehetséges. A hosszú távú perspektíva azonban már más kérdés.
~ Ha már az időtényező: szerencsésebb, ha igyekszünk eleve dinamikus folyamatokként kezelni az eseményeket, jelenségeket, szervezeteket (és személyeket). Konkretizálva: el lehet kezdeni kicsiben is egy civil szervezetet (sőt), és aztán hagyni, hogy „természetes” úton kinője magát. (Azért az idézőjel, mert a természetes ≠ önmagától.) Nem hajt – már – a tatár; hogy Marquise Ysabelle de Chanteuil-t idézzem: „el van már ez az ország baszva, de rendesen”.
~ Végül, hogy érdemes-e belefogni: nekem nagyon úgy tűnik, hogy a következő egy-két évtizedben már az nagy eredménynek fog számítani, ha _bármilyen_ valódi, nem állami indíttatású civil szerveződés létrejön/fennmarad. Igen, beleértve a Muffinkedvelők Baráti Körét is.
@labrys: no, hát ebben hiszek valamelyest, mármint hogy a civilség valahogy szerves fejlődés útján termeli ki a citoyenséget, és akkor majd az Muffinkedvelők meg a HŰHA* ezer másikkal lesz a modernizáció bázisa, minek következtében felesleges lesz a tetszőleges megváltó. Hogy ez nem a mi életünkben lesz, az egyszer biztos, de egyetértünk, időnk van sok, elkezdődött, s most múlik pontosan, amit erre szántunk.
(*HÚHA: Hülye Hexametereket Alkotók – de hiszen itt is vagyunk már hárman!)
„Ha ők [a Szolidaritás] otthagynák ezt a gittegyletet, és helyette a DK-val, meg az októberi színpadon szereplő és a szereplés lehetőségét kihagyó liberálisokkal, konzervatívokkal, civilekkel hoznának létre egy új szervezetet, mondjuk Alkotmányos Összefogás, vagy csak Összefogás néven, az akár még működhetne is.
Közös miniszterelnököt, közös jelölteket, programot és átmeneti kormányt kínálva a demokrácia visszaállítását és a maffia hatalmát megtörni kívánó tömegeknek – nem kizárva senkit, de nyitva hagyva az ajtót minden csatlakozni kívánó alkotmányos erő számára, mely nem diktálni, hanem szolgálni akar – ma még meg lehetne csinálni.
Ez nagyobb szerénységre késztetné talán a túltengő egójú szocialista pártvezetőket is, és elindíthatna tagságuk körében olyan folyamatokat, melyek a csatlakozáshoz vezethetnének.
Ehhez persze az kellene, hogy mindenki rendelje alá magát a közös, egyetlen célnak – a zsarnokság felszámolásának, a maffiaállam megszüntetésének.
Lehet, utópiának tűnik, pedig ez az utolsó lehetőség.
Ha elszalasztják, jobb esetben marad a Nemzeti Focializmus (idegen toll, de tetszik – igen kifejező…) ideológiai bázisán működő maffiaállam, de egy rossz pillanatban jöhetnek a neonácik is – egyik jobb opció, mint a másik.”
http://www.pupublogja.hu/2013/11/gomboljuk-ujra.html
@labrys: Az eredeti hsz-edből úgy tűnt, hogy egy kifejezetten kormányváltó céllal induló civil szerveződés esélyeiről van szó. Muffinkedvelők klubjaival és hasonlókkal tele van Budapest (vidéki városokat nem tudom). Budapest, ebből a szempontból, kellemesen polgári hely.
Viszont ellentmondást látok aközött, hogy a rezsimet egy egyre durvuló féldiktatúrának gondoljuk, majd azt mondjuk, hogy a nagytétényi vasútmodellezők összefogásából fog kinőni valami, ami egy ilyen rendszert levált. Nyilván jobb, ha vannak vasútmodellezők, mintha nincsenek, adott esetben a CIA építhet majd rájuk tizenöt év múlva, amikor úgy döntenek, hogy eljött a fedett beavatkozás ideje… Na, szóval ezt tényleg másképp látjuk.
@labrys:
„igen nagy feszültség halmozódott fel a társadalomban” – „társadalmi feszültség nálunk is létezik, és már jelenleg is igen nagy, felhasználható energiák halmozódtak fel benne”
Általában undorodom a szófacsarástól – mert jellemzően a célszerű fogalomhasználat széttrollkodása a célja.
Úgyhogy rád bízom annak megítélését, hogy van-e jelentősége az elképzelésed szempontjából annak, ha a magyar társadalomban nem „feszültségek” halmozódtak fel, hanem „élegedetlenségek” és/vagy „sérelmek”.
A kettő között „modellszinten” én azt a különbséget tenném, hogy „jelentős feszültségek” csak nagy tömbök között jöhetnek létre, a morgolódás-mérgelődés viszont még ha tömeges is, de diffúz, szétszórt, „epizodikus” jelenség.
Szóval klasszikus terminusok vállára állva: sok szikrából se lesz villám, avagy forcsácsból nem lehet gerendát gyalulni.
@labrys: @Érvsebész: @Késes Szent Alia:
Helyes ötlet és van benne számtalan szebbnél szebb gondolat – de nem úgy van az, hogy rendeltetésszerűen működő képviseleti demokráciákban a pártok a _választópolgárok_ azon szervezetei, amelyek a parlamenti politizálást gyakorolják? Nem az van, hogy a „civil” fogalma abban az értelemben, ahogy Magyarországon használják – politizál, de nem pártban és parlamentben, ezért „nem politikai” (?) – fogalomzavar, ami pontosan tükrözi a rendszer betegségét? Mi a különbség egy parlamenten kívüli párt és egy politizáló „civil szervezet” között? Persze rendeltetésszerűen működő demkráciákban is léteznek „civil szervezetek” különféle issue-kra, de az a képzet, hogy a politizáló civil szervezet lényegileg más, mint a politikai pártok, szerintem alapvető tévedés. Ami onnan ered, hogy a pártok az ideális helyett katasztrofálisan működnek a pártfinanszírozás tarthatatlan szabályozása miatt burjánzó korrupció, a személyi kontraszelekció és az általános morális és intellektuális színvonaltalanság következményeként – de ennek aligha ellenszere önmagában további, mégoly jóhiszemű és szellemes, de magát „a politikától” a „civilség” fogalmával megkülönböztető szervezet(ek) létrehozása. Megfordítva: ha eltekintünk a dolog gyakorlati nehézségeitől, és feltételezzük, hogy létrejön az eredeti hozzászólásban vázolt „hipotetikus civil szervezet”, amely sikerrel állít jelentékeny tömeget maga mögé, alighanem archetipikusan politikai célokat, mindenekelőtt a kormány leváltását és a demokratikus viszonyok helyreállítását tűzné célul, vagyis politikai mozgalom lenne a javából, amely nemigen választhatna más eszközt, mint a választások megnyerését és a parlamentbe kerülést – bármilyen néven, funkcionálisan és lényegileg politikai pártként.
@Kowalski, helyzetjelentést!: csak a saját nevemben tudok nyilatkozni, labrys valószínűleg nem arra gondolt, amire én. Szóval:
A Muffinkedvelő és Hexametergyártó Hagyományőrző Egyesület és társai nem kell hogy pártként (akár kvázipártként) működjenek. Az én modellem (hű, ez már jó nagyképűen hangzik) abból indul ki, hogy a politizálás nem egyenlő a pártpolitizálással, hanem van egy másik, szerintem méltatlanul elhanyagolt szintje, a közpolitizálás. A közpolitizálás pedig akkor lesz feltételezésem szerint hatékony, ha adott közpolitikai kérdéshez nem a parlamenti Feketék és Fehérek szólnak hozzá mindenáron, hanem azok, akiket érdekel/érint.
Egy ilyenbe pl. simán be lehet fogadni a Fehér és a Fekete képviselőit is, és simán előfordulhat, hogy nekem Selmeczi Gabriella spondeusa tetszeni fog, míg Vadai Ágnes daktilusát kritikával illetem, vagy lesújtó véleményt fogalmazok meg a labrys muffinjában a tojás-cukor arányról, de megdicsérem Rogán Antalt a finoman karamellizálódott bevonatért.
Egy ilyen modellben résztvevő polgár nem feltétlenül kormányozni akar, hanem befolyással akar lenni a saját életére.
@Érvsebész: Leginkább a levegő páratartalmától függene ebben a helyzetben, hogy a Feketék sütnék rád sikeresebben, hogy te csak a Fehérek fizetett csatlósa vagy, avagy a Fehérek hitetnék el, hogy te egy álruhás Fekete2.0 vagy.
@Érvsebész:
Lassan-lassan csak föltaláljuk a kádárizmust – azaz a „nagypolitika” nem erővel tolakszik minden ágyba (inkább bevásárolja magát…), cserébe a „kicsiny életvilágok” sem zajonganak a nagypolitika abrosza fölött, hanem beérik a macskaasztallal.
@Kowalski, helyzetjelentést!:
A hatékonysághoz én két dolgot fontosnak látnék:
– kezdjék civilként, helyi ügyeket felkarolva, mert ezzel lehet leggyorsabban a legtöbb embert megnyerni;
– legyen mögötte egy „mastermind csoport”, ami pontosan tudja, hogy a civilség eszköz, és hogy valójában kormányváltásra játszanak.
Viszont nem szükséges, hogy maga a szervezet alakuljon párttá. Lehet a célja a rezsimmel való elégedetlenség szítása, az állam működésének megakasztása (pl. kiterjedt sztrájkok kulcságazatokban), ami aztán a már meglévő ellenzékieknek az ölébe pottyantja a választásokat (kevésbé szerencsés esetben valamiféle forradalmat idéz elő).
@Counter: Az se biztos, hogy oda mernének jönni.
A dalárdában pl. egy-kettőre lelepleződik, ha valaki nem tud énekelni. Aki nem tud, az kétharmaddal sem tud.
@panelburzsuj: arról beszélgetünk, hogy nem látszik senki, akit szívesen a nagyasztalhoz ültetnék. Ok ez arra, hogy a macskaasztalokat felszámoljuk? Nem hiszem. De a macskaasztaloknál elkezdhetjük tanulni az asztali viselkedés szabályait, a terítés módját, és elkezdhetünk magunknak főzni, nem kell tátott szájjal ácsingózni a nagyasztalról lehulló morzsák és az odavetett, lecsócsált csontok után
@Érvsebész:
@Érvsebész:
„A közpolitizálás pedig akkor lesz feltételezésem szerint hatékony, ha adott közpolitikai kérdéshez nem a parlamenti Feketék és Fehérek szólnak hozzá mindenáron, hanem azok, akiket érdekel/érint. „
Elvben, ugye, a Feketék-Fehérek parlamenti képviselői is azokat (is) képviselik, akiket az adott ügy érint.
Másrészt és főleg: el tudsz képzelni Mo-on olyan közpolitikai kérdést, amely nem válik pikk-pakk pártpolitikaivá?
Persze kérdés, mit nevezel közpolitikának (tényleg: mit?); mindenesetre én – aki egyébiránt feltűnően naiv vagyok – kizártnak tartom, hogy ha bármely ügy elér valamely fontossági minimumot*, akkor azt ne fertőzze meg rögvest a pártkórság.
Persze ha nem éri el, akkor lehet esélye a békés muffinkedvelésnek*; akkor az van, amit panelburzsuj írt.
* azért még akkor se tuti a dolog, mert bármikor bezavarhat egy másik tényező: a „facsarjuk ki belőle, amit lehet”- faktor.
Mondjuk ha Miskolc térségében kolera tizedeli az éhséglázadókat, vagy ha kiderül, hogy valamelyik államtitkár jachtján óvodásokkal táplálják a fehér tigriseket, akkor előfordulhat, hogy váratlanul kipattan egy izgalmas muffinbotrány, oszt azzal tele is lesz a média jól.
@Érvsebész:
A macskaasztal fő szabálya az, hogy ne is ácsingózzunk másra, mint a nagyasztalról lehulló morzsákra; azt is csak illedelmesen.
Mert különben ki leszünk rakva a konyhából.
@Érvsebész: @dogfüggő:
Kanásszá nől, akinek az ideálja kanász.
Én úgy látom, hogy a macskaasztal egyetlen dologra jó: hogy jól megfigyelhessük, tényleg ahhoz a nagyasztalhoz akarunk-e ülni, amit most látunk? …
@Késes Szent Alia: „Az eredeti hsz-edből úgy tűnt, hogy egy kifejezetten kormányváltó céllal induló civil szerveződés esélyeiről van szó.”
Nem kormányváltó, hanem inkább a politika egyre erőteljesebb befolyásolására képes civil szerveződés lebegett a szemem előtt.
„Muffinkedvelők klubjaival és hasonlókkal tele van Budapest (vidéki városokat nem tudom). Budapest, ebből a szempontból, kellemesen polgári hely.”
Ez valóban szubjektív, és tényleg rengeteget lehetne róla vitatkozni, de szerintem a társadalom egész szövetét (történelmi okok miatt) nálunk nagyságrendekkel kevésbé szövi át a civil öntudat, a civil tevékenység, mint normálisabb helyeken. A nem létező polgárság és az ő értékei, ugye.
„Viszont ellentmondást látok aközött, hogy a rezsimet egy egyre durvuló féldiktatúrának gondoljuk, majd azt mondjuk, hogy a nagytétényi vasútmodellezők összefogásából fog kinőni valami, ami egy ilyen rendszert levált.”
Természetesen önmagában a vasútmodellezők összefogásából nem fog kinőni rendszerváltó erő. De ha a társadalomban tudatosul, h. a civil kontrollnak igenis nagyon komoly szerepe van, h. igenis alapvetően beleszólhatunk – és nem csak a négyévenkénti szavazással – abba, h. miképp alakuljon az életünk, arra az eszmei alapra (meggyőződésre) támaszkodva már igen.
Másképp: ha nincsenek vasútmodellező meg muffinsütő és hasonló társaságok ezrei, akkor sosem fog kialakulni a civil öntudat és a hozzá kapcsolódó értékrendszer/etika. (Mindaz, ami szerencsésebb helyeken már pár száz éve létezik.)
@panelburzsuj: értem, amit mondasz, és sajnos bőven lehet, h. igazad van.
@Kowalski, helyzetjelentést!: itt egyetértek @Érvsebész:-szel.
Szerintem ott ment félre kicsit a társalgás, h. a Kanászok Baráti Társaságának vagy a Macskaasztal-birtokosok Klubjának a létrejötte elválaszthatatlan a nagypolitikai ráhatásra ácsingozó, más nagyságrendbe tartozó civil szervezetek lététől. A nagypolitika és a(z akár kádári) családi magánvilág csak látszólag függetleníthető egymástól, valójában (hosszú távon) nagyon is egyazon társadalmi szövet részei. Az egyik nem létezhet a másik nélkül, és ha az egyik egzisztenciális alapját fenyegeti valami, szükségszerűen a másik is változni fog.
A civil öntudatot (amúgy utálom ezt a kifejezést) mindenütt érdemes lenne ápolni hazánkban. Kicsiben is, nagyban is. Ez nem vagylagos állapot: nem _vagy_ rendszerváltó herótok leszünk, _vagy_ archetipikus kispolgárok. Illetve így helyes: _vagy_ pógárok leszünk (kicsiben és nagyban), _vagy_ alattvalók és uralkodó osztály.
Amúgy a kispolgári lét (pföjj! – csatlakozom szívem teljes nyálmennyiségével /képzavar/) tényleg nem szép dolog, ráadásul táptalaja lehet mindenféle ocsmány ideológiának. Azonban sok-sok okos tanulmányt lehet olvasni arról, h. Európa szerencsétlenebbik felén miért mindig is a „fölülről-lefelé szemifelvilágosodás” volt a jellemző. – És az egészben a bukta: ez ellen csak alulról-fölfelé tehetünk valamit.
(Újraolvasva kissé zavaros a poszt, és mintha mindenféle hülye double entendre settengne a háttérben, de esküszöm, nem ez volt a szándékom.)
@dogfüggő: hogy a politika azonmód nekiesne-e egy potenciális szövetségesnek/áldozatnak? De még mennyire! Hogy megpróbálnák-e kihasználni? Naná! Hogy miután megfelelő nyomatékra tett szert, nem kezdenének-e gyanús pártizék kinőni a négycsillagos HÜHA testéből? Alighanem de, nagyon is.
Hogy van-e királyi út a Simicska-rendszer megdöntésére/befolyásolására? – Nincs. Vagy ahogy a próféta mondja: ’Így is, úgy is szívni fogtok. Akkor már nem jobb, ha legalább _megpróbáltok_ tiltakozni ellene?”
@dogfüggő: Elvben igen, dehát látod, hogy nem.
Válaszolnék még, de röviden nem tudok, hosszan nincs időm 🙁
@panelburzsuj:
Ha nem lett volna egyértelmű, engem a nagyasztal nem vonz (túl mocskos az abrosz, undorítóan áll halmokban a mosatlan, a nem látható helyek tele vannak ragasztva gusztustalan rágókkal, ráadásul mintha a körülötte ülők nagy darabokat fűrészelnének le a lábából, s hogy azzal tüzeljenek). De arra nem látok okot, hogy az én kisasztalomnál akkor miért is ne ehetnék a saját gusztusom szerint? Miért ne határoznám meg, hogy aki az én asztalomhoz akar ülni, annak tiszta kézzel kell érkeznie, nem túrhatja az orrát és nem viheti haza az ezüstöt? Akkor is, ha nagyon-nagyon pici asztal.
És igen, abban az egyben bízom, hogy ha van elég ilyen kis asztal, azok mellett kialakulhat a civilizált étkezés kultúrája, s vonzóbbnak bizonyulhat, mint a nagy zabálás a nagyasztalnál.
Tudom, húzzam ki a kezem a biliből.
@Érvsebész:
Persze, hogy húzzad ki. Mosd is meg.
Bilis kézzel nem ülünk macskasztalhoz! 🙂
(Amit itt ennyien ennyifelé agyoncifráztunk, azt talán az „autonómiák önkéntes hálózata” idétlenséggel lehetne megjelölni. És akkor legalább nem a gulyászocializmus újrafeltalálásán küszködünk, hanem mondjuk – Svájcén… 🙂
@panelburzsuj: Ahhoz, hogy ez organikusan kivirágozzék, tartós külső fegyveres hódítás, vagy a társadalmi és technikai körülmények radikális negatív fejlődése kellene.
Ellenkező esetben ahogy elég nagyra nő egy ilyen, levágják és feltálalják a nagyobbik asztalon.
@Counter:
Erőteljes kivándorlás és belföldi lepusztulás jegyesek.
Minden külön értesítés helyett.
@labrys: @Érvsebész: @dogfüggő:
Valójában csak egy fogalomhasználati kérdést vetettem fel, bizonyos tartalmak összezavarodásáról, illetve a „civil” és a „politikai” szembeállításának értelmezhetetlenségéről a politikai tartalmú cselekvések körében. Mi lenne a lényegi különbség a „hipotetikus civil szervezet” akciói (pl. Birkamenet), Az alkotmány nem játék csoport lépései és nyilatkozatai és aközött, amit jelenleg pl. a DK ingyen dolgozó aktivistákkal csinál a CBA-bojkottal, monoklis tüntetésekkel, beszélgetésekkel, ironikus közleményekkel? Ha jól látom, amiről ti írtok, az nagyjából megfeleltethető annak, ami a képviseleti demokráciákban a különféle ügyeket ápoló klasszikus civil szervezet – és ezeknek a polgári öntudat kívánatos erősítését elősegítő hatást tulajdonítotok -, amiről pedig labrys szólt eredetileg, az a jelen magyarországi politikai helyzetre válaszképpen létrejöhető mozgalom lenne. Márpedig egy ilyenre igaz, hogy ha tagadja önnön politikai jellegét, akkor ugyanabba a furcsaságba esik, amibe a HaHa vagy a Milla, amikor par excellence politikai állásfoglalásokkal/követelésekkel/javaslatokkal álltak elő, miközben váltig hangoztatták, hogy távol tartják magukat „a politikától”.
@Késes Szent Alia:
Ez jól hangzik, sőt, hajlok rá, hogy a mai magyarországi helyzetben a legjobb válaszlehetőség lenne a beálló apátiára és rezsimkonform alkalmazkodásra. De a konkrétumok elképzelésénél megtorpanok. Lehet, hogy egy ilyen álcázott szerveződés valójában nagyobb költségekkel járna és professzionálisabb megvalósítást igényelne a mozgalomnál is. Máskülönben mitől nem épp a mastermind csoport operatív hatékonyságát akadályozná az, hogy a helyi csoportok magukat önálló civil kezdeményezésnek tekintik? Mi lenne az a pillanat, amikor azonos szerveződéshez tartozóként ismerik fel magukat? Ha nem egységesen, az összetartozást kifejező jelképek alatt lépnének fel, akkor hogyan válna felismerhetővé a kívülállók számára, hogy nem szétforgácsolt helyi kezdeményezésekről van szó? Megalakulna a Szabad Kezdeményezések Hálózata? 🙂 És ha a szervezés és működés során ismertté váló arcok vezetésével sikerülne kellően fellázítani a népeket, hogy hajlandóak legyenek lerázni a Fidesz igáját, akkor mitől nem erre a társaságra, hanem a „meglévő ellenzékiekre” akarnának szavazni (még ha az ellenállási mozgalom résztvevői maguk nem táplálnának is vezetői/képviselői ambíciókat)?
@Kowalski, helyzetjelentést!: „Lehet, hogy egy ilyen álcázott szerveződés valójában nagyobb költségekkel járna és professzionálisabb megvalósítást igényelne a mozgalomnál is.”
Meglehet, de különböző példák alapján úgy gondolom, hogy sokkal hatékonyabb is volna. És ha ezeket a példákat sikerül a magyar viszonyokra szabni, akkor a profi megoldásoknak vannak előképei, és nem kell az egészet a nulláról kitalálni.
Egy ilyen példa lehet a ’90-es évek végi Szerbiája, ahol az Otpor létrejött, és amit jellegében hasonlónak látok a magyar helyzethez: egymással marakodó, gyenge ellenzék, katasztrofális kormányzás ellenére újraválasztott elnök, társadalmi apátia… Az Otpor is kisebb lokális problémák megoldásával kezdte, de összekapcsolták azzal a narratívával, hogy ezeket a helyi gondokat magának a rendszernek a működésképtelensége okozza. Pár év alatt eljutottak oda, hogy többszázezres demonstrációkat szervezetek és lényegében ők buktatták meg Milosevicet. És nem alakultak párttá (csak évekkel később), hanem amolyan mediátor szerepet töltöttek be az ellenzéki pártok között, így sikerült közös jelöltet állítaniuk, aki megnyerte a választást.
Ez egy szép sikersztori, olyannyira, hogy nem sokkal később a grúziai ellenzéki ifjúsági mozgalmat is ők képezték ki (Soros György finanszírozásával), akkor lett a rózsás forradalom, ami megbuktatta Sevarnadzét, aztán a grúzokkal együtt képezték ki az ukránokat, és lett a narancsos forradalom, és így tovább. A grúz helyzet is érdekes, ott már jóval a forradalom előtt működtek kvázi civilként különféle, politikailag aktív NGO-k, szintén javarészt amerikai pénzből, ha jól tudom, amikre lehetett építeni.
Az anyagi költségei egy ilyennek meg tulajdonképp aprópénz, ha vannak érdekelt aktorok: 50-100 millió dollár, amibe egy ilyen mozgalom kerülhet (ld. http://www.theguardian.com/world/2004/nov/26/ukraine.usa) az érdekeket sértő rendszer megdöntésére nem tétel.
A magyar helyzethez való adaptálásban fel kéne mérni, hogy milyen nagy narratívák hatnak a társadalomban (pl. kuruc-labanc szembenállás és ennek modern változatai), melyikre hogyan lehet építeni, mik a rezsim szervezeti felépítésének gyenge pontjai, ezeket milyen eszközökkel lehet célba venni, az eszközök megalapozzák vagy inkább gátolják-e a köztársaság visszaállítását, és olyat választani, ami inkább megalapozza… És még ami a mozgalomszervezési sablonból ránk illik, meg ami a magyar viszonyok közt egyedileg szükséges. Voltaképp így papíron nézve nem esélytelen, „csak” ember kéne hozzá, meg szponzor.
@labrys:
Perszepersze, nagy a prófétának az ő bölcsessége, és én alá is szoktam írni aláírandó dolgokat, meg igazán igyekszem lelkiismeretesen növelni mindenféle tüntetések tömegét a sajátommal.
De csak azért teszem ezt, hogy tükörbe tudjak nézni.
(Valami régebbi tüntetésen kiabálták szép ütemesen a résztvevők az épp aktuális mocsokságra, hogy „Nem hagyjuk! Nem hagyjuk!”
– és hát nem tudtam magamban nem visszakérdezni, ugyanilyen szép ütemesen, hogy „-Hanem? Hanem?”…)
Igazán nagyon örülnék, ha valami olyasmit látnék megszületni – életképesen -, amiről Szent Alia írt, de bevallom, nem látok rá több esélyt, mint egy lottó ötösre. Sőt.
Az egyik kisfiam zsenge óvodásként egyszer lelkesen újságolta: rájött a megoldásra, hogyan tudná a rendőrség elkapni a rablókat. Hát úgy, hogy amikor kirabolnak valakit, pirosra kell állítani a közlekedési lámpákat, és akkor majd nem léphetnek le a járdáról, és szépen le lehet őket tartóztatni.
Na, kb. ennyire látom reális lehetőségnek a törvényes kormányváltást.
@Counter:
Ahhogy mondja, ahhogy mondja.
A történelemkönyvekből nagyon nehezen állt nekem össze (annó), hogy miképpen is sikerülhetett a ’20-’30-as évek németországában, egy, az akkori viszonyokhoz képest eléggé polgárosodott társadalomban, a nemzetiszocialistáknak elérniük mindazt amit ma már tudjuk, hogy elértek. Mostmár kezdem kicsit jobban átlátni, mi is kellett hozzá.
Egy balga és apatikus többséget sikerült maguk alá gyűrniük úgy, hogy hosszú évekig ez fel sem tűnt, sem a társadalomnak, sem a szomszédoknak, sőt, még az ellenségeiknek sem.
A különbség az, hogy itt nem fegyverkeznek, „csak” lopnak.
@dogfüggő: De jó, én is gyakran visszabeszélek a szónoknak is, a skandálásnak is 🙂 Rá kéne szokni, hogy hangosabban kiabáljunk bele, értelmesebb lenne… Inkább lehetne a funkciója egy ilyen happeningnek, hogy vitatkozzunk, megjelöljünk a vitás kérdést, mint hogy odamegyünk, a személyünkkel darabra támogatjuk általánosságban az ügyet, felbuzdulunk vagy legalábbis nem zavarunk meg másokat a felbuzdulásban, aztán kész.
@Késes Szent Alia: nem tudod, az Otpor mennyire kizárólagosan támaszkodott saját erőre/pénzre? (Sajnos pl. Sorosék, ha jól tudom, azt hívén, a mi régiónkban már demokrácia van, továbbléptek más, potenciális predemokráciák felé.)
(És mindenkinek nagyon kösz az észrevételeket!)
@rainy day woman:
: )
Legalább ketten egyszerre kéne belekiabáljunk, úgy hátha hatékonyabb…
„Inkább lehetne a funkciója egy ilyen happeningnek, hogy vitatkozzunk, megjelöljünk a vitás kérdést, mint hogy odamegyünk, a személyünkkel darabra támogatjuk általánosságban az ügyet”
Sajnos nem hiszem, hogy az ilyen happeningek bármi másra jók volnának. Alighanem elvben sem alkalmasak másra; még válogatott kultúrközönség esetén sem.
Egyébként amikor épp valami tökéletesen hiábavaló tüntetésen cse… töltöm el a szombat estémet a zegernyében + 1 darabként, pusztán azért, hogy úgy érezhessem: megtettem állampolgári kötelességemet – na, talán olyankor tudom legjobban utálni ezt az egészet.
@dogfüggő: Szó szerint ezt írtam én is a legutóbbi meghívásra: állampolgári kötelességemnek érzem.
Persze az ember akkor már szórakozna is egy kicsit, hogy kifejezi magát, de ha nem működik úgy, akkor nem :))
@labrys: Nem tudom, csak feltételezem, hogy hat(?) év nagyon komoly nemzetközi embargó után nem maradhatott jelentősebb belföldi, tőkével bíró csoport, aki nem volt teljesen rezsimhű. De igazából nem tudom.
@Késes Szent Alia:
Igen, ez meggyőző. Megérni biztosan megérné, ez nem kérdés, és hatékony is lehetne, ha létre tudna jönni. Mégsem tudom eldönteni, mi az erősebb, az analógia vagy a különbségek. Szerbiával különösen erős pedig, ahogy ezt például Kakuk is megénekelte ebben a cikkben: http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/175332
A Guardian-cikk jól láttatja a sablon lényegét (és nem elhanyagolható, hogy kilenc év elteltével látszik az is, középtávon hova vezettek ezek a példák), de a részletek nem derülnek ki: kellett-e magától éledező diákmozgalom, amihez egy elhivatott nagykövetet és megfelelő mennyiségű pénzt adagolva (konkétan hogyan?) létre lehet hozni a hatékonyan működő szervezetet, vagy eleve a külföldi közbelépés kellett a kezdetekhez? Úgy rémlik, inkább az előbbi. Adaptálni amúgy lehetne a sablont az általad említett szempontok szerint, de van három olyan különbség, ami megkérdőjelezi, hogy ugyanez, akár nagymértékben a helyi viszonyokhoz igazítva is, működőképes lenne-e: az egyik, hogy azokkal az országokkal ellentétben, ahol sikerrel alkalmazták, Magyarország EU-tagország, ahol nem dúlt hosszú ideje erőszakos konfliktus (nem kényszerült például a NATO bombázni, hogy hagyják már abba), hanem ellenkezőleg, az ölükbe pottyant demokratikus jogállamban fejlődött ki az a politikai bűnszervezet, ami a társadalom jelentékeny részének támogatásával szerezte meg a teljhatalmat; a másik, hogy a fiatalok (és más potenciálisan aktív ellenzékiek) nem távozhattak relatíve könnyen olyan helyre, ahol az igényeiknek megfelelő minőségű életkörülményeket így jelentősen kisebb kockázattal és energiabefektetéssel érhetik el, mint valami elbaszott rezsim ellen hadakozva; és végül kérdéses, hogy ha az amerikai kormányzat itt egyelőre nem tart érdemesnek akárhány millió dollárt is feccolni egy hasonló mintájú programba, akkor kiben-miben lehetne megtalálni a szponzort, aki valamilyen okból hajlandó lenne felhúzni a spendírhóznit.
Ugyanakkor szerintem nem elhanyagolható tényező, hogy létezik egy politikai szerveződés, ami felhasználható lenne valami hasonlóban, mert erős helyi struktúrákat épít ki, a nyugati demokratikus berendezkedés a célja és a viszonyítási rendszere, képes kommunikálni és nem utolsósorban a jellegében úgy lényegileg rendszerkritikus és rendszerellenes, hogy zökkenőmentesen, változtatás nélkül válhat a kormányéból a rezsim ellenzékévé (ellentétben az ellenzék többi részével): ez a DK, amit e funkciójának betöltésében akadályoz egyebek mellett az a körülmény, hogy az antigyurcsányista narratívát magáévá tévő jelentékeny számú bal/liberális véleménynyilvánító vélhetőleg fázik attól, hogy revideálja nézeteit e tárgyban (vagy továbbra is ott tart, hogy nem lát – esetleg nem akar látni – strukturálisan ilyen faktort ebben a szerveződésben, csak szerinte lejáratódott/nevetséges/önös politikai célokat hajkurászó figurá(ka)t). Pedig, minden hátrányával és szépséghibájával ez látszik a helyben pillanatnyilag észlelhető politikai csoportosulások közül a leginkább ilyennek.
Ami a template-et és a mozgalmat amúgy illeti, sajnos valóban fontos a rövid, jól megjegyezhető név, holott erős érvek szólnak amellett is, hogy az ellenállási mozgalom viselhetné a Galaktikus Szövetség a Köztársaság Visszaállítására (röviden: Lázadók Szövetsége) nevet (igen, Palpatine illegitim módon törölte el a Köztársaságot). Az eddig legjobb logó a Haháé, indulónak pedig a Hanem női tangózenekar dala kiválóan megfelelne:
„hazám, hazám, te mindenem tudod, hogy sok bajom neked köszönhetem akár a múlt, sötét jelen jövődet kúrod el végérvényesen sajgó szívem idegenül érted fog dobogni rendületlenül”
magyarnarancs.hu/lokal/jovodet-kurod-el-vegervenyesen-79345
@labrys: @Késes Szent Alia: @Kowalski, helyzetjelentést!: én az ilyenféle szerveződéseknek a talaját nem nagyon látom, lehet hogy a világképem miatt. azt gondolom, hogy a magyar társadalom fő nyavalyája az, hogy nincsen szövete, az egyének egymagukban állnak, nem nagyon támaszkodhatnak, legfeljebb a vérségi kapcsokra, szerződésekre, szakmai tömörülésekre, jogra. innen a mentor keresés, szolgatempó, nem jellemhiba, hanem kizárólagosnak látszó, a lehetőségeket tudatosan, vagy ösztönösen fölmérő megélhetési mód. ez így volt a ner előtt is, de legalább nem államfilozófiaként működött, hanem csak a többszáz éves verkli forgott tovább.
én az összefogás szót eléggé utálom, egészen kivételes helyzetekben lehet rá szükség, szövetkezésre, kooperációra viszont nap mint nap. összefogáskor, ahogy oly szépen szokás mondani, a felek félreteszik az érdekeiket egy nagy ügy kedvéért, a kooperációban meg, pont ellenkezőleg, manifesztálják, és képességeik szerint folyamatosan képviselik is egy közös ügyben.
vincentben boldogult maroznak volt egy jóravaló eszméje (ha jól vettem ki a mondandóját), hogy a napi élet kooperatív struktúráihoz kell fordulni (civilcivilcivil), azokat próbálni építeni és használni, más kérdés, hogy lángpallossal vélte az dialógus térnyerését leghatékonyabban egyengetni, az első rossz válasz után pofánvert, végül frusztráltan benyomta a szippantós tartály csövét az ablakon.
ezt nem azért idéztem föl, hogy rúgjak egyet a távollévőbe (és az is lehet, hogy tévesen értelmezem a történteket), hanem hogy jelezzem, nagyon egyszerű, üdvös és elfogadott célokban sem könnyű szót érteni. a magyar kudarc a napi reflexekbe van beleégetve, a zombiharcos attitűdöt kell felváltani kooperációval.
ne lökjél félre a buszon senkit fölszálláskor. sőt (mosolyogva!) engedd előre aki feltűnően siet (ez nagyon könnyű). segíts kis dolgokban viszonzatlanul (rengeteg van), és kérjél apró dolgokban segítséget a viszonzás igérete nélkül (ez sokaknak nagyon nehéz). ezek baromi sikeres dolgok. az emberekben szép lassan fölszaporodik, hogy nincsenek magukba zárva, hogy (társadalmilag, mások számára) ők is valakik, etc.
ez itten nem jótanács gyűjtemény, vagy életrecept akart lenni, csak valami attitűdféle pedzegetése. ami nem kerül semmibe, és rögtön jó (neked is). a ner nem orbánnal bukik, hanem ha a társadalom önszerveződik. ha apróbb-nagyobb ügyekben nem kell a helyi nagy emberhez fordulni. az önszerveződésnek (ami nem egy képződmény, hanem egy életmód, folyamatos érintkezés, odafordulás) valahogy meg kell előzniök a formálisakat.
mindez erről jutott eszembe: 444.hu/2013/11/24/ha-legkozelebb-metrora-szallsz-aludj-el-valakinek-a-vallan/
@incze:
részben egyetértek, de egyrészt én legalább annyira fontosnak tartom a szűkebb-tágabb értelemben vett „rendszert”, amíg az olyan amilyen, jelen esetben, legszűkebb értelemben amíg orbánék regnálnak és igen, nyugodtan mondjuk így, manipulálják-mérgezik a társadalmat, az emberektől sem várhatunk olyan mértékű-minőségű önszerveződést, amilyenre szükség lenne a változáshoz, másrészt ez elég lassú és bizonytalan folyamat, ennyi ideje kinek van…
@incze:
A 444 friss prédikációjából:
„INGYEN PARKOLÓK
Szlovák Bentley-k, magyar melós-kisbuszok és mindenki más, aki szerint az utca úgy mindenkié, hogy elsősorban az övé. Liptai Claudia rokikártyával és a sofőrök, akik nyitva hagyják a csomagtartót. És mindenek felett a felső és a luxuskategória közt egyensúlyozó, a legpofátlanabb helyeken tilosban parkoló autók, amelyek üzenete a legvilágosabb: tilosban parkolok, mert megtehetem, fizethetnék érte, de nincs kedvem, te pedig tudd meg, hogy nekem ezt is szabad.”
Azt gondolom, hogy ugyanezeket a járműveket zebraközelben is be lehet azonosítani.
És ha ez a túlélőgyakorlatod is megvan, próbálj meg Svájcban NEM átmenni a gyalogátkelőhelyen a satufékező, és téged, tétován a járdán ácsorgó káeurópait kedélyesen noszogató Lamborghini-tulajok előtt…
@aritus: „@Csubakka Mrozsek: Hogy a miniszterelnök a piár videójában mulatozás közben azt énekli, hogy a fehérvári huszárok sok kisjányt meghágtak.
Hogy a miniszterelnök a lánya műnépiesch „tanyasi” esküvőjén azt mondja, a sírás és a főzés az asszonyok dolga.
Ezekből nagyon-nagy botrány kellett volna, hogy legyen, mert ez mutatja a legjobban, hogy az uralkodó elit mit tart a nőkről, szerintük hol a nő helye.”
Engedd meg, hogy ötesztendős kommenteddel kommentáljam az idei nőnapi kiadványt:
ficsak.hu/nonapi-kiadvany/
Valami csoda vagyunk mink a történelem rögös útvesztőiben, vagy mi. Ennyi modoros képzavart mindenesetre már régen láttam.
@Érvsebész:
A társadalmi alapegység gondozója a nő. A világ teremtője a férfi. ( Tarlós )
A cseléd és a Teremtő. Nem adják alább.
Mától a Moszkva tér neve lészen Széll Kálmán. És lőn.