Hülyeország hülye törvényei
Eredeti szerző: maroz
A “Népesedési kerekasztal” ciklusból
Emlékeztetőül: az aktuális hatalom időnként előáll azzal, hogy ő jajjdemennyire szeretné, ha a – jelentsen bármit is – középosztályban megnőne a gyerekvállalási kedv. És hogy ha valakinek lenne ötlete, hogy mitől, az ugyan, írná már meg nekik is, ki tudja, hátha. Nekik nem írom meg, mert nem bízok benne, hogy komolyan kíváncsiak a véleményemre, egyrészt, másrészt pedig már megírtam, és úgy hajtottak el, hogy évekre elment a kedvem a megírástól, de megírom csak úgy, hátha valakit érdekel. Megírom, és beleteszem egy palackba, aztán eljut, akihez eljut. Message in a bottle. I’ll send an SOS to the world, trallala.
Szóval középosztálybeli polgár népesedik, és ebből adódnak a konfliktusok, amelyeket időnként jó lenne épeszűen feloldani. Erre hülyeországban szinte semmi esély, tehát aki élvezi ezt, aki kellően kalandor, az bátran vállaljon ebben az országban gyereket, nem fog unatkozni.
Bevezetőül: a gyerekvállalás a középosztálybeli polgár értékrendje szerint egy felelős döntés. Olyan döntés, amelyik minimum 18, de jellemzőbben 23-25 év időtartamra keletkeztet felelősséget. Sok-sok apró felelősség, és ezek mindegyike valahol arra irányul, hogy legyen módom, eszközöm odahatni, hogy az általam a világra teremtett lényecskéknek ne legyen rosszabb, sőt, horribile dictu jobb legyen, mint amilyen nekem volt.
No, ennek a felelősség-hegynek az egyik rögöcskéjéről szeretnék pár rövid szót ejteni.
Nagyon nehéz lenne azt elvitatni, hogy egy mai, középosztálybeli polgár gyermekének kell tudni autót vezetni. Ehhez ugye több dolog is kell, az egyik a jogosultság megszerzése, a másik a vezetési tudás legalább egy alapfokú elsajátítása. Felelős polgár tudja, hogy a jogosultság megszerzése hülyeországban nagyon enyhén korrelál a vezetési tudás legalább alapfokú elsajátításával, így a körülményekhez alkalmazkodva megpróbál stratégiákat kidolgozni. Én erre a problémára megoldásként azt gondoltam el, hogy kölkem 17 évesen megszerzi a jogosultságot (jogosítvány, vulgu dictu), majd még mielőtt elkerülne a háztól szépen beül a helyemre az autómba, én át az anyósülésre, és együtt ügyesen levezetgetünk néhány ezer kilométerecskét, profitálva abból, hogy apukának viszonylag sokat kell autóznia. Az elgondolás mögött az állt, hogy mégiscsak nyugodtabban alszom, ha a csemetém úgy megy el a szülői háztól, hogy van a lábában tízezer levezetett kilométer. Én úgy gondolom, hogy egy felelős polgár egy épeszű országban kalkulálhat így, miért is ne?
Apró málőr, hogy mi egy picinyke országban élünk. Egyszer egy Kanadában élő barátomnak panaszoltam el mélben nap végén, hogy mennyire hullafáradt vagyok, körbeautóztam az országot, blőőőő. Mire visszaírt, hogy most akkor képzeljem el azt, ha neki kéne körbeautóznia a sajátját. Szóval pici ország, így ésszerű, hogy ha valaki sokat akarja vezettetni a padavanját az külföldre is magával viszi. Sőt, duplán ésszerű, mert ez a külföldön vezetés is egy olyan műfaj, amit úgyszintén érdemes elsajátítani, és most megkímélem a kedves olvasót azoktól a vicces történésektől, amelyekkel a Kiskunmajsa környékén “rutint” szerzett hazai autóvezetők (például) a bécsi közlekedőket megnevettették. Tehát: felelős polgár úgy érzi, hogy felelősen vállalt porontyát illene erre is felkészíteni. A lehetőség adott, apukának viszonylag sokat kell autóznia, és nem csak belföldön. Jó, eddig világos, de akkor mi a búbánat hátráltatja ebben felelőspolgárt, kérdezheti a kedves olvasó, és akkor el is jutottunk a lényeghez.
Ebben a felelős polgárt a hülye állama hülye törvényei hátráltatják.
Egészen konkrétan a 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet, idézem a vonatkozó pontot:
5. § (3) A „B” kategóriára érvényesített vezetői engedély a járművezető 18. életévének betöltéséig és a nemzeti kategóriára érvényesített vezetői engedély csak belföldön történő járművezetésre jogosít.
Püff neki. Csak belföldön történő járművezetésre jogosít. Ebből felelős polgár azt olvassa ki első ránézésre, hogy az elképzeléseinek annyi, hiszen a fenti passzus értelmében a gyereke amíg be nem tölti a tizennyolcat külföldön nem vezethet. Felelős polgár ezen helyből bosszankodik egy jót, de aztán lehiggad és átgondolja. Ugyan, miért is ne vezethetne?
A kormányrendelet értelmében az a jogosítvánnyal amúgy rendelkező, 18. életévét még be nem töltött fiatal amennyiben külföldön járművet vezet azzal valami olyasmit csinál, amit a szabálysértésekről szóló törvény engedély nélküli vezetésnek nevez, és büntetni rendeli. Sőt, az átengedés is büntetendő, tehát elvileg mind a ketten a szőnyeg szélére kerülhetnénk, ha mégis ragaszkodnánk a felelős polgár felelős elképzeléseihez. Büntetni rendeli a törvény, de van azért itt egy csavar: a szabálysértésekről szóló törvénynek van területi hatálya, tessék megnézni:
3. § (1) A szabálysértést meghatározó jogszabályt – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a belföldön elkövetett szabálysértésre kell alkalmazni.
Hoppá. Tehát a külföldön elkövetett jogosulatlan járművezetés csak akkor büntethető, ha azt belföldön követik el. Magyarán: nyugodtan vezethet a gyerek külföldön, apuka nyugodtan átengedheti neki a vezetést, mert törvény ugyan tiltja ezt, de nincs semmi szankciója.
De akkor meg mi értelme? Minek ilyen hülyeségekkel bekeverni a polgárnak, minek kell a hatalomnak oda is betuszakodnia, ahol elvileg semmi keresnivalója, ráadásul ilyen ostoba és félrevezető módon? És ez nem csak engem vezetett félre egy rövid ideig, hanem nagyon sok ember ezt ma is készpénznek veszi: 18 év alatt nem vezethet, állítja még a szakember is.
Figyelmeztetés: igen, tudom, hogy ezek apróságok, pimf kis szarságok, de azt is gondolom, hogy az élet akkor élvezhetőbb, ha nem keserítik meg az ilyen pimf kis szarságok. Pláne, ha azoknak az égvilágon semmi értelmük a bosszantáson kívül, és hogy a legtöbb ilyen szarság egy egészen elenyésző kis odafigyeléssel, aprómunkával kiküszöbölhető lenne. A felelős, középosztálybeli polgártól szerintem nem áll távol az a gondolat, hogy jobb lenne az az ország, az a társadalom, amelyikben nem a hülyeségekkel való megküzdésekre mennek el a kreatív energiák, hanem teszi mindenki a dolgát, felelősen, középosztálybelien, polgárul. Például neveli a gyermekeit.
@látjátok feleim szümtükkel: Más fogalmaink lehetnek a vitáról. 🙂
@közösperonos átszállás: Lehet, hogy nem fogod elhinni, de én mindig érzek valamiféle szégyenérzet-szerűséget, amikor azt látom külföldön, hogy egy magyarként beazonosítható személy kínosan viselkedik. Ebben a beazonosításban a rendszám azért elég sokat segít. A Bécsben dolgozó szerb vendégmunkásokkal nem nagyon érzek semmiféle komolyabb sorsközösséget.
Amúgy meg ez nem hierarchia, fölösleges valamiféle pöcsösszemérésnek gondolni, ez arról szól, hogy Kiskunmajsa környékén nem igazán lehet megszerezni azt a rutint, amivel az ember mondjuk Zürichig elboldogulna. Sőt, olyan megfigyeléseim is vannak, mely szerint több éve vidéken jogosítványt szerzett, autót csak a települése pár kilométeres körzetében vezető emberke halálosan retteg a gondolatától is annak, hogy ő Budapesten vezessen. És ha egyszer mégiscsak rákényszerül, hajjaj. És ez miért is jelentené azt, hogy hierarchia lenne? Ja, hogy te is pont azt mondod, hogy nincs? Jó, de akkor mit vitattál? 😉
Sajnálom, de ez az én nemzeti öntudatom. 🙂
@maroz: “Más fogalmaink lehetnek a vitáról”
Mondjuk erről én egy szót sem írtam, arra viszont nem reagáltál, amit írtam. A blog gazda előnyben, és erőfölényben van, szerintem nem illik nekie vitába bocsátkoznia a kommentelőkkel, ha meg megteszi, akkor kellő tisztelettel tegye.
“…egy szabályozás nem polgárbarát, holott lehetne az. És tényleg, miért is ne lehetne? :)”
Ez nagyon aktuális gondolat, és sajnos az elmúlt 23 éve alatt semmi nem változott ebben a kérdésben.
Azért nekem az a vélményem, hogy amelyik kormány nem polgárbarát, az nem tud polgárbarát jogszabályokat alkotni sem.
@látjátok feleim szümtükkel:
én úgy látom, nem ritka hozzáállás, hogy:
-ne vedd észre a problémát, csak a nyafogós, negatív emberek keresik ezeket folyton
-ha észreveszed, egyáltalán milyen alapon gondolod, hogy az tényleg probléma, mégis ki vagy te hogy bírálni merészelsz?
-ha mégis valódi a probléma oldd meg magad, gyenge kis senki vagy ha nem tudod
-ha nem oldható meg önállóan,akkor se nyilvánosan kritizálj, hanem menj és intézkedj csendben az illetékeseknél, ha nem, akkor gyáva és lusta vagy.
namost ha nem is olyan kevés ember gondolkodik így az iskolázottabbak közül, akkor miért is legyen “polgárbarát” bármelyik kormány? hiszen nem kényszeríti ki senki
@látjátok feleim szümtükkel:
én csak arról kérdeztem marozt, hogy ő is úgy gondolja-e, hogy ez lényegében ugyanaz a probléma. (a “hülyeség” adott esetben nem igazán véleményformálás volt)
namost ha én az okmányirodába elballagok a mindenféle igazolással, befizetem a jogsicsinálás-díjat, akkor nincs olyan, hogy nem készítik el nekem a rózsaszín kártyát. csak arra helyben nincs kapacitás, úgyhogy várni kell rá. ezzel viszont tökéletesen egyenértékű volna egy papírlap, amit az okmányiroda kinyomtat, hogy igen, mindennel kész vagyok, jogsim pedig csak technikai okokból nincs.
az, hogy ilyen nincs (legalábbis vezetésre nem jogosít), és emiatt egy hónapot kell várni, az bosszúságra adhat jogot, ez tény. ugyanígy bosszantó a posztban leírt helyzet.
és pont nem arról van most szó, hogy a törvény mit mond, hanem hogy jó-e a törvény. erről nem tudok érdemben nyilatkozni, mert szerintem elég soktényezős dolog, pl. megfelelő infrastruktúra nélkül a rendőrnek problémát okozhat, hogy eldöntse, hogy az én papírfecnim most érvényes-e.
de hogy a problémafelvetés indokolatlan, azzal nem értek egyet.
@látjátok feleim szümtükkel: Elvileg igazad van, csak gyakorlatilag nincs. 🙂
Te azt mondod, hogy hogyan, miként illene viselkedni akkor, ha minden dolog az lenne, ami. Ha a blog blog lenne és a kommentelők kommentelők lennének.
Ha így lenne, akkor erre a posztomra jött volna négy-öt lájk, kijavítják a tárgyi tévedésem (mint ahogyan az meg is történt), esetleg a kíváncsibbak visszakérdeznek, ha valamit nem értenek, vagy furcsának, szokatlannak vélik, és mindezekkel együtt születik vagy másféltucat komment.
Ezzel szemben van, lett itt, ide valami furcsa, valami szokatlan. Azon nem csodálkozom, ha a gyurcsányorbánra vagy a bogárlászlóra vagy a homeopátiára ideesz a fene néhány függőt, hiszen olyan az, mint a légypapír, kiteszed és jönnek rá. De engem eléggé meglepett, hogy ilyen, viszonylag semleges témára, mint amilyen Kettesé is volt ennyien és ilyen viselkedési mintákkal dőlnek ide. Kíváncsiságból írtam én is egy szándékoltan hasonló posztot, mondok lássuk, vajon erre is, és igen. És most nem nagyon tudom, hogy mit gondoljak, illetve merjem-e azt gondolni, amit gondolok.
Még ha ez a második jogi idézet nem is lenne hatályos, kíváncsi lennék, hogy ki fogja ellenőrizni, hogy a még 18 év alatti gyerek valahol külföldön autót vezet?! minden külföldi utunkra elkísér minket a rendőrség, hogy ott is büntethessen??
A Magyar Jogalkotó az ő nagy bölcsességében az ifjú emberek létének több korszakát is elkülöníti.
Tanulnia elég 15 éves korig neki.
Bizonyos szociális szolgáltatásokban is meghatározott korig lehet része neki vagy a szüleinek.
A vezetésnél pedig – ez a jogszabályalkotói akarat érthető? – a jogsi megszerzése ugyan lehetséges 18 év előtt, de külföldi használata csak utána.
A cikis része viszont a büntethetőség, amely esetében a terület hatály ugyan egyelőre Magyarország 93000 m2-e ( bár a nemzet nagyobb részen él! ), de ha az elkövető állampolgárságát nézzük, akkor a vezető és a vezetést átengedő magyar állampolgársága miatt teljes joggal felmerülhet az is, hogy a külföldön történő 18 év alatti vezetést a hazai jog alapján büntetik.
Vigyázat, a magyar jogalkalmazó veszélyes fegyver!
@maroz: “Sőt, olyan megfigyeléseim is vannak, mely szerint több éve vidéken jogosítványt szerzett, autót csak a települése pár kilométeres körzetében vezető emberke halálosan retteg a gondolatától is annak, hogy ő Budapesten vezessen. És ha egyszer mégiscsak rákényszerül, hajjaj. És ez miért is jelentené azt, hogy hierarchia lenne?”
Szerinted van “hajjaj” fordított esetben is?
@közösperonos átszállás: (Mert a szöveged, akár önkéntelenül is, azt sugallja, hogy nincs.)
@közösperonos átszállás: Hajjaj! 🙂
Budapesti ismerősöm autójával jöttünk haza, ide, Rucatakonya-Alsóra. Ő vezetett, én navigáltam: itt balra, majd az első utcánál megint balra. Hé, mondtam, hogy az első utcánál balra! Igen, képzeld el, az utca volt! Mi az, hogy te oda be nem hajtasz, nincs az a pénz??? Hát mitől félsz? És ha elakadsz a sárban, akkor mi van? Jövök a piköpömmel és kihúzlak, ezt mi itt így szoktuk!
Szóval nem értem a kérdésed. A fordított esetes “hajjaj”-t érzésem szerint te úgy érted, hogy a nagyvárosi autós nem rutintalanságból, hanem mezei bunkóságból csapatja úgy vidéken, ahogy helyenként csapatja.
A vidéki pedig hiába lenne jóindulatú, azért azt lássuk be, hogy egy tarnszbudapest triphez általánosságban nem annyira elég a kisvárosi rutin. Hogy mást ne mondjak: a pincében vagy a padláson parkolni. A Westend parkolóházában, például. Ez egy vidékinek elsőre elég ijesztő is tud lenni. Ilyenkor azért nem egy utolsó dolog, ha ül mellette valaki, aki mond neki vagy két nyugit és ad pár apró tanácsot. Ilyesmikre gondoltam, úgy nagyvonalakban.
@maroz: “A fordított esetes “hajjaj”-t érzésem szerint te úgy érted, hogy a nagyvárosi autós nem rutintalanságból, hanem mezei bunkóságból csapatja úgy vidéken, ahogy helyenként csapatja.”
Nyilván nem azért, mert ő bunkó, hanem mert ahol ő szerzi a rutinját, ott úgy szokás. Rutintalanság az tehát, csak másféle. 🙂
(Mer’ugye nem azért dudál rá a faluban körül sem nézőn kanyarodó biciklisre meg úton menő gyalogosra, meg nem azért parkol a szomszéd háza elé (mondván: közterület!), mert ő valóban ilyen bunkó, hanem mert nem tudja, mert nem mondta el neki senki, hogy falun mi szokás. 20e lakosú faluból jövök, csak mondom. 🙂 )
És látod, most is aszondod, hogy bezzeg a vidéki milyen rutintalan Pesten. És tényleg, és jó, ha ilyen helyzetekre kap útmutatást, csak a dolog épphogy szimmetrikus. Még jóindulat-rosszindulatra se bontanám.
@közösperonos átszállás: Igen, a másik példám a lokális sajátosságra a vidéki “biciklibolt” (gy.k.: kocsma) és környékének a szakszerű megközelítése lett volna. 🙂
Sóval akkor a kompromisszumos lényeg: jó az a rutin, ha van, szimmetrikusan, oda-vissza.
@közösperonos átszállás: “meg nem azért parkol a szomszéd háza elé (mondván: közterület!)”
Ha már szóba került, igen, ez is egy furcsa vidéki mentalitás, miszerint a falusi ember azt hiszi, hogy az nem közterület, hanem az övé. A háza előtti út, utca is az övé, mintegy a birtoka része. Miközben ugye valójában tényleg közterület. Én időnként emiatt is vitatkozgatok, mert nem nagyon fér a fejembe, hogy ha Budapesten minden további értetlenkedés nélkül meg lehet állni és parkolni a Lónyai utca 29 előtt, akkor Böhömfalván miért is ne lehetne a Búzavirág utca 17 előtt? 🙂
@maroz: Nincs vita. 🙂
@maroz: Nem az a kérdés, hogy szabályos-e, hanem hogy illik-e, éshát nem. 🙂 Én arra tippelek, hogy ott épphogy van hely (a városi sűrűségű területekkel ellentétben), de ha van helye a szomszédnak, akkor nyilván neked is, oldd meg ott.
Megugye családi ház előtt a füvet is te nyírod, pedig közterület, társasház előtt le is szokta nyírni az önkormányzat. 🙂 Vagy nézzük a hóeltakarítást…
@közösperonos átszállás: Sőt, a járdát is én építem, mégsőtebb, a parkolót is, ha olyan igényöss vidéki vagyok, aki úgy gondolja, hogy mégiscsak emberibb, ha nem fél kerékkel az árokba, fél kerékkel az útra támasztja le valaki a verdáját. És engem felbasz, amikor lebasznak azért, mert nem vagyok hajlandó felbaszódni attól, hogy _más_, esetenként idegen oda mer parkolni az _én_ parkolómra! Azért építettem, a fene enné meg! 🙂
117 komment kellett hozzá, hogy eljusson a sztori oda hogy a posztoló nem a miértre és a hogyanra kíváncsi, hanem zavarja, hogy szar a rendszer.
mondjuk egyik fél sem könnyítette meg a másiknak a dolgot.
asszem beragaszthatjuk az egészet, posztostul, kommentestül a magyar probléma-megoldás-mechanizmusa lutra albumba.
@maroz: “De engem eléggé meglepett, hogy ilyen, viszonylag semleges témára, mint amilyen Kettesé is volt ennyien és Kíváncsiságból írtam én is egy szándékoltan ilyen viselkedési mintákkal dőlnek ide. hasonló posztot, mondok lássuk, vajon erre is, és igen. És most nem nagyon tudom, hogy mit gondoljak, illetve merjem-e azt gondolni, amit gondolok.”
Feltételezem, hogy nem vagy még nagyon koros, a fiatalabb korosztályhoz tartozol, ezért nem ismerheted, hogy mi volt a társadalmi érrintkezés módja az ötvenes években, illetve a hatvanas évek közepe tájáig.
Én későn született gyerek voltam, így gyerek fejjel hallgattam az apám, és barátai “értekezéseit” a politikáról, életről, meg mindenről, ami éppen aktuális volt. Mi nem blogokra jártunk beszélgetni, hanem nyáron kiültünk a szomszédokkal az utcára a ház elé, télen meg átmentünk hol egyik, hol másik szomszédhoz “tanyázni”, társasjátékozni, később televíziót nézni. Majd erről mi is, és úgy általában a falusi emberek leszoktak. A rendszerváltás után meg leszoktak még a munkahelyi beszélgetésekről is, ki azért, mert a munkától nem ért rá, ki azért, mert félt attól, hogy a másik kiadja mit mondott neki. Szóval keletkezett egy űr. Ti sikeresen betöltöttétek, ezért nem értem a meglepetésed, és a zavarod.
Ezt, “ilyen viselkedési mintákkal dőlnek ide.” a magam részéről sértőnek érzem, mert minden ember más, és nem várhatod el, hogy mindenki egyforma viselkedést tanúsítson, a te elvárásod szerint gondolkodjon. Blog gazdának személyeskedni senkivel nem illik, és nem is szabad, megtiszteltetésnek kell venni minden hozzászólást. Némi alázat, és tisztelet helyre tudja tenni a legvadabb trollt is. A “neveletlen” hozzászólásokkal nem kell érdemben foglalkozni, csak annyiban, amennyiben értelmes gondolat is van benne.
Én ezt a blogot szívesen olvasom, a posztokat figyelemmel követem még akkor is, ha nem mindig szólok hozzá. Nagyon sok érdekes egyéniséggel találkoztam, és ez akkor is jó, ha személyesen senkit nem ismerek.
@látjátok feleim szümtükkel: Értem, hogy te mit keresel, mert annyira öreg ugyan nem vagyok, de azért annyira fiatal sem. Én is valami hasonlóban nőttem fel, nem igazán volt más szórakozásunk, mint egymás szavának a hallgatása.
Sok töprengés folyik, folyt erről is, hogy a társas kapcsolatok szűkülése (magányosan tekézünk, mondta Robert Putnam) erodálja a szociális tőkét és hajjaj. Mások meg azt mondták, hogy dehogy szűkül, csak másmilyen jellegű lesz, és aki csak a régi interakciós formákra figyel, annak tűnhet úgy, hogy szűkült, de aki hajlandó meglátni az újakat is, az inkább azt látja, hogy bővül.
Én inkább azt látom, hogy sokan nehezen tudnak alkalmazkodni az új terephez. Ne vedd sértésnek, de te is valami olyasmit keresel egy teljesen új struktúrában, ami egy régiben, egy egészen másmilyenben volt és működött. Már csak azért se vedd sértésnek, mert hosszú ideig én is azt kerestem, és néha még ma is el-elkalandozok, ha picit nem figyelek.
Abban a régi világban ha teszem fel kiteszek az asztalra egy pohár cídert és elkezdem simfelni, hogy ez milyen szörnyű már, akkor sokféle forgatókönyvet el tudok képzelni az aprószó folytatására, de egyet nem nagyon. Hogy beállít egy idegen és hetykén odaköpi, hogy lófaszhoz se értesz te, hülye vagy, mert ez igenis egy remek sör! És ha az ember szól neki, hogy pardőz, ez nem sör, hanem cíder, akkor visszaarcoskodik, hogy pofa be, azt ő jobban tudja, mert ott ül mellette egy kocsmáros! Például. Más ez, nagyon más, és ha ezt elfogadjuk, akkor talán azt is érdemes megfontolni, hogy más normákat, viszonyulásokat célszerű kialakítani ezzel a formájával a “beszélgetésnek”, mint amazzal a régivel.
Ezt a “viselkedési mintákkal dőlnek ide”-dolgot ne vedd sértőnek, nem azt értettem alatta, amit te írsz. Perszehogy jöjjön az is, aki nem úgy gondolkodik, ahogyan azt én elvárom, de beláthatod te is, hogy nekünk, szerzőknek alkalomadtán kis nagyképűséggel még komolynak is mondható munkánk van abban, hogy ez a hely lett. Ezért cserébe én méltányosnak gondolom azt, hogy igenis lehessen valamilyen viselkedési elvárásunk azokkal szemben, akik idejönnek, beszélgetni, vagy úgymond beszélgetni.
És ez az utóbbi kategória okoz gondot. A hazai internetes közéleti közbeszélgetést gyanúm szerint pont az Index vitte el egy nagyon idióta irányba azzal, hogy az első és a későbbiekben is meghatározó, piacvezető felületét, a fórumokat úgy kezelte, hogy csak az üzlet számított, a kattintásszám. Ez az üzleti modell azt eredményezte, hogy a rengeteg egymásraugatás, a fórumharc lett a meghatározó, hiszen az hozta a legtöbb kattintást. Ha minél nagyobb idióták és minél betegebb emberek lökték a frankót az annál jobb volt, mert vonzották a hasonszőrűeket és a hülye hirdetőket le lehetett hengerelni a kattintásszámmal: lám, a mi fórumunkat naponta egy Szolnoknyi ember kattintja meg! A tartalom abszolút és teljes mértékben mellékes volt.
A bő évtized alatt kialakult egy khmmm… mondjuk úgy furcsa netkultúra, már ami a közdolgainkról való közbeszélgetést illeti.
Nekem úgy tűnt, hogy mi, ez a blog elég jól meg tudja úszni ennek a fórumos netkultúrának a továbbélését, hogy minket jól-rosszul, de elkerülnek azok, akiknek olyanok a viselkedési mintái, mint. Eddig úgy tűnt. Persze, voltak próbálkozások, címlapos posztoknál gyakrabban, amúgy ritkábban, de valamiért kialakult egy olyan köztudatszerűség, hogy a Vincenten nem érdemes fórumharcolni, mert úgysem hagyják. Na, ez látszott most megdőlni a napokban, és ez engem is meglepett, váratlanul ért, és nagyon könnyen meglehet, hogy nem jól kezeltem. De még az is elképzelhető, hogy ezt nem is lehet jól kezelni, mert nincs rá orvosság. Az sem biztos, hogy jó lenne, amit te javasolsz, mert gondolj bele: ki a fenének van kedve posztot írni csak azért, hogy néhány igen furcsa egzisztencia azok alatt végezhesse el a szükségét? Ki fene örül annak, hogy ír valamit, megosztaná egy gondolatát, és az alá valami gusztustalan, végtelen diarét nyomatnak azok, akiket ez tölt el örömmel?
Szóval én szeretnék udvarias lenni mindenkivel, szeretném tényleg megtiszteltetésnek venni a hozzászólást, de félek, hogy ez nem fog működni, mert ez egy társasjáték lenne, és ha a vendég mást szeretne játszani, akkor nekem valahogyan azt a szituációt is kezelnem kell. Több türelemmel és több higgadtsággal, ebben neked igazad van, és majd rajta is leszek, de azért ez nem elég. Speak softly and carry a big stick: you will go far. Lehet, hogy inkább ezt kéne? 😉
@maroz: nekem úgy tűnt, ez a fajta netkultúra a 90-es évek végén a világon mindenhol hasonló kanyarokat járt be, angol nyelvterületen legalábbis szinte ugyanezek a béna körök futottak le.
észosztók, trollok, önkétes mérvadók, meg a szokásos resztli.
csak neten később látszik, ami egy személyes találkozón pár perc alatt: a fickó érdemtelen.
@maroz:
1. A meggyes pite jó.
2. Hogy miért nem törlik a kormányrendeletből annak oka van, és ezt már leírtam.
3. Azért a helyzet nem értelmezhető így: “ha te azt mondanád, hogy egy teljesen nyilvánvalóan ostoba jogszabály téged akadályoz abban (…)” hiszen a jogszabályok bizonyos tekintetben akadályoznak és valóban néha ostobának tűnnek.
Azt sem vitatom, hogy sokszor egy-egy helyzet túlszabályozott.
A dolognak azonban az a módja, hogy képviselőnek jelezni kell az anomáliát aki, aztán vagy orvosolja vagy nem…
Az általad leírt szituációt megakasztó jogszabály nem ostoba, csupán nálad vannak ezzel kapcsolatban jogértelmezési problémák…
Remélem nem voltam nagyon kockafejű 🙂
Persze Veled együtt szomorkodom, (miért is ne, okunk van rá).
***
@mcs: Tényleg abszolút felületes megfigyelés alapján, de nekem úgy tűnt mint ha a közélet, mint téma másfelé _ennyire_ nem lett volna domináns. A korabeli Justin Bieber sérója igen, de a politika nem.
@salamander: Mondjuk Bábinénak? 🙂
Nem, nem voltál kockafejű, az az én tudomásom szerint azt jelenti, hogy valaki olyasmiről beszél hosszan és kitartóan, ami nagyon szakmai és amihez ő nagyon ért. Ha már megkérdezted. 🙂
@maroz: a közélet nálunk kiélezetebb téma, de az önkéntes mérvadás örök, bármit is “teszel ki az asztalra”.
bár most nem is annyira a politika volt érintett, csak a K európai szabályozási mánia egyik vadhajtása. egyébként százával vannak ilyen értelmetlen és betarthatlan és ellenőrizhetetlen marhaságok a jogban, a szabványokban és a helyi rendeletekben.
az usában is vannak olyan szabályok pár lökött déli államban, hogy tilos az anális szex, meg hasonlók. törvény!
@salamander: “A dolognak azonban az a módja, hogy képviselőnek jelezni kell az anomáliát aki, aztán vagy orvosolja vagy nem…”
Vagy verni az asztalt, akár virtuálisan. Az újságban sem csak akkor írnak egy (akár csak vélt) problémáról, mikor már megszületett a tárgyban a jogerős ítélet…
@maroz: “Sőt, a járdát is én építem, mégsőtebb, a parkolót is, ha olyan igényöss vidéki vagyok, aki úgy gondolja, hogy mégiscsak emberibb, ha nem fél kerékkel az árokba, fél kerékkel az útra támasztja le valaki a verdáját.”
Pedig a Lónyai utca 29. előtt meg nem a lakók csinálják, látod, ezen mégse csodálkozol. 🙂
“És engem felbasz, amikor lebasznak azért, mert nem vagyok hajlandó felbaszódni attól, hogy _más_, esetenként idegen oda mer parkolni az _én_ parkolómra!”
Izé, nem mondta senki szerintem, hogy kötelező ezen bosszankodnod, csak azt, hogy más jóeséllyel fog ezen bosszankodni, éshát Rómában mint a rómaiak. 🙂
(Úgy nézem, amúgy egyetértünk.)
@maroz: Szóval az udvariatlanság már eleve ott kezdődik, amikor valaki egy magyar nyelvű blogban idegen nyelvű sorokat tesz közzé. ( nem mindenki tanult nyelveket, vagy éppen nem azt )
Érdekes gondolatokat írtál, és elégedettséget érzek. Nem baj, ha nem tökéletes minden sem elsőre, sem másodjára, mert a világ sem tökéletes. Ezt azonban nagyon nehéz belátni. Azért az a tapasztalatom, hogy a kor előre haladtával egyre toleránsabbak ( vagy nem ) az emberek, egyre jobban el tudják fogadni, hogy a sajátjukon túl más nézetek, viselkedések is léteznek.
A bloggal kapcsolatos aggályaidra csak azt tudom válaszolni, hogy én kb. egy éve szólok hozzá ahhoz, ami ingert kelt bennem. Volt eset, hogy két bloggazdával “vitám” támadt, ennek ellenére a blogjaikat rendszeresen látogatom, néha hozzá szólok, mert nekem nagyon tettszenek, és nagyon értékesnek találom őket. Ez a két blog azonban mások által nagyon gyéren látogatott, amit szívből sajnálok. Többet érdemelnének, bár szerintem a színvonaluk magasabb az átlag igénytől.
Szerintem örülj, hogy a blogodat sokan látogatják, és örülj az általad nem kívánt hozzászólásnak is. Mindez eszköz az emberek elidegenedésének megállításában. Én korábban csak passzív olvasó voltam, mert úgy éreztem kielégíti az is a kommunikációs igényemet, aztán rájöttem, hogy az oda-vissza út sokkal szórakoztatóbb. Lehetnek így ezzel mások is., mert amelyik szó kijöhet az emberből, az már nem szorul bent, és nem feszíti az elmét.
Mellesleg a gyerekem az interneten keresztül ismerte meg a párját, tehát nagy úr az internet.
Természetesen a világ változik, és rosszul értelemeztél, ha azt gondolod, a régi társadalmi szokásokat vágyom vissza. Nem, sőt én kifejezetten szeretem a mai világ minden modern lehetőségét.
Már nem voltam fiatal, amikor az ECD vizsgát is megszereztem, mert úgy gondoltam ez csak nekem válik haszomra. Igazam is lett, mert azzal, hogy viszonylag jól tudom kezelni a számító gépemet, és az interneten jól eligazodok, nagyon sok emberi gondolathoz jutottam. Élő emberi gondolathoz, amire azonnal tudtam magam is reagálni. magyarul beszélkgethetek másokkal. Nem vagyok bezárva a saját világomba, saját környezetembe. Ehhez a te blogod ( ti blogotok? ) is hozzá járul.
Nem értek egyet azzal, hogy ” A hazai internetes közéleti közbeszélgetést gyanúm szerint pont az Index vitte el egy nagyon idióta irányba …”, mert ez szerintem nem igaz.
Én az Indexet régóta olvasom, ami egyébként nem kötelező, és egy nagyon jól válogatott, könnyen kezelhető lapnak tartom. Tény, hogy egy időben voltak jobban preferált lapjai, de azért mindig hozott sok ismeretlent, kicsit is. Sajnos a gazdálkodó pénzből él, aki nem hoz hasznot, azt hosszú távon nem lehet és nem is kell támogatni. Ez a piacgazdaság törvénye. Erre ne gyere a közérdekkel, meg közjóval, mert ezt mondták a szocik is a rendszerváltás előtt, de olyan, hogy közérdek, meg közjó nincs. Van olyan, hogy az én érdekem, meg a más érdeke, és a mi érdekünk. A közjó az mindig a mi érdekünk. Na valahogy így látom és az Indexet is, a “mi” érdekünk tartja életben.
Én a blogodat akkor is elolvasom, ha napokig nincs index címlapon, mert érdekel. Szerintem nagyon sokan így vannak ezzel, feltehetőleg ezért találkozni rendszeresen ugyan azokkal a kommentelőkkel.
Még egy gondolatot a blogról. Különösebben nem sokat foglalkoztam azzal a gondolatoddal, hogy hülye törvény, mert ez engem sokkal közelebbről érintett, mint másokat, sokáig foglalkoztam jogalkalmazással. Egyet megtanultam, az élet nem a jogszabályoktól megy előre vagy áll meg, hanem az azt alkalmazó emberek magatartásától. Meg lehet gyilkolni a legjobb jogszabályt is, és lehet figyelmen kívül hagyva élni egy rossz jogszabály mellett. A több, mint ötezer ( lehet, hogy ettől is több ) jogszabályt ugyan is, nincs ember aki meg tudná jegyezni. Az emberek meg általában nem jogszabályokkal a hónuk alatt élik az életüket, ezért egy kissé eltúlzott volt a várakozásod, de egyet értek mcs-vel abban, hogy “…asszem beragaszthatjuk az egészet, posztostul, kommentestül a magyar probléma-megoldás-mechanizmusa lutra albumba.”
Persze lesz ez még jobb is, ha a szemeteket, és a fületek nyitva tartva élitek a világot, és a szátok nem fél kimondani, amit az agyatok gondol.
@látjátok feleim szümtükkel: “valaki egy magyar nyelvű blogban idegen nyelvű sorokat tesz közzé”
Sic transit gloria mundi. Régen még egy-egy közismert idézetet, mondást, effélét nem volt illetlenség szövegbe ágyazni. 😉
“Ehhez a te blogod ( ti blogotok? ) is hozzá járul.”
Mi blogunk, bár ezt a többest sokan elég nehezen fogadják el. Elvárás, hogy kórusban skandáljuk: igen, mi mind egyéniségek vagyunk! 🙂
“Én az Indexet régóta olvasom, ami egyébként nem kötelező, és egy nagyon jól válogatott, könnyen kezelhető lapnak tartom.”
Én nem a lapról, hanem annak a fórumáról beszéltem. Az az, amit én a kezdetek kezdete óta (még amikor Internettó volt az Index és OlvÍr a fórum) több-kevesebb intenzitással figyelemmel kísérek. Nem azt mondtam, hogy “ingyen” kellett volna működtessék, hanem azt, hogy a választott üzleti modell milyen hatással volt a hazai virtuális csevegési kultúra alakulására. Lehetett volna másmilyen _üzleti_ modellt is találni? Valószínűleg igen. És vajon attól másként alakul? Na ez az, amit a franc se tud. Én csak annyit írtam, hogy volt egy üzleti modell és annak a nem is feltétlenül szándékolt hatása az lett, ami.
“Én a blogodat akkor is elolvasom, ha napokig nincs index címlapon, mert érdekel.”
Köszönjük szépen. Általában azokkal az olvasóinkkal nem is szokott problémánk lenni, akik sűrűbben olvasnak minket. A gond azokkal van, akik egy-egy címlapra idetódulnak és jobb esetben reklamálnak, hogy a szerző miért is nem írta meg a mit is az adott posztban teljeskörűbben. Akik viszont régóta olvasnak minket azok már megismerhették az adott szerző gondolkodását, olvastak már tőle több posztot is, és így el tudják helyezni a megfelelő kontextusba a az aktuális mondanivalóját, velük nem is kell küzdeni, nem kell nekik sorra leírni a szerző minden egyes peremfeltételét, ki nem mondott premisszáját, mert ezeket már ki tudják következtetni a szerző egyéb írásaiból is.
A normakövetés normájához: nekem itt most az volt a konkrét problémám, hogy eluralkodni látom nálunk a jogi pozitivizmust, illetve az azt megtámogató gondolkodási mintákat. A norma azért van, hogy legyen mit követni, pont. És ehhez a jogpozitivista megközelítéshez kapcsolódik egy igazán siralmas normakövetési norma: úgy gondolkodunk, hogy a normát elméletben követni kell, és ezt meg kell követelni mindenkitől, de a gyakorlatban már nem, különösen akkor nem, ha a norma akadályozna minket bármiféle célunk elérésében. Ez egy furcsa kettősség, mert egyszerre van jelen az, hogy imádjuk a minél több norma meglétét, de eszünk ágában sincs követni a normát. Ettől is vagyunk mi egy kicsit hülyeország. 🙂
@látjátok feleim szümtükkel: okoska…. ha én egy magyar nyelvű blogban a
cech-stone kompaktifikációról írok de oly ékes magyar nyelven ám, hogy Arany János is megpederintené a közmondásos bajszát, akkor ezerszer (haha) fogják kevesebben megérteni mintha angolul írnék a pacsirták nászáról. ergo, te most azt akarod mondani, hogy törzsökös, rögsarjadványos, gyepütiszta magyar nyelvű blogban soha semmilyen körülmények között ne írjak a cech-stone kompaktifikációról. hát, de….
@látjátok feleim szümtükkel: “az udvariatlanság már eleve ott kezdődik, amikor valaki egy magyar nyelvű blogban idegen nyelvű sorokat tesz közzé.” azért ez elég meredek.
próbálgathat az ember pc lenni, de blogban aztán különösen semmi értelme (meg egyébként se). az író megcéloz egy értelmi-műveltségi-olvasottsági-tájékozottsági szintet és annak megfelelően írja le a kis gondolmányát. diszizdö szelaví, ahogy a művelt üzbég mondja.
ennyi erővel magyarul se írjunk választékosan, mert mi van akkor, ha az illetőnek beszűkült szókincse van. érzed az abszurditását a dolognak, nem?
@jotunder:
Nyugodtan írj “a cech-stone kompaktifikációról”, legfeljebb csak néhányan értik, a többiek meg nem foglalkoznak veled.
@mcs: ” ennyi erővel magyarul se írjunk választékosan, mert mi van akkor, ha az illetőnek beszűkült szókincse van.”
Írj nyugodtan, hátha tágul a beszűkült illető szókincse.
@maroz: A normakövetés normájához: nekem itt most az volt a konkrét problémám, hogy eluralkodni látom nálunk a jogi pozitivizmust, illetve az azt megtámogató gondolkodási mintákat. A norma azért van, hogy legyen mit követni, pont. És ehhez a jogpozitivista megközelítéshez kapcsolódik egy igazán siralmas normakövetési norma: úgy gondolkodunk, hogy a normát elméletben követni kell, és ezt meg kell követelni mindenkitől, de a gyakorlatban már nem, különösen akkor nem, ha a norma akadályozna minket bármiféle célunk elérésében. Ez egy furcsa kettősség, mert egyszerre van jelen az, hogy imádjuk a minél több norma meglétét, de eszünk ágában sincs követni a normát. Ettől is vagyunk mi egy kicsit hülyeország. 🙂
Miért gondolod, hogy ez új, mostanában eluralkodó jelenség? Lehet, hogy régebben létezik, mint te azt sejted?
@látjátok feleim szümtükkel: és ez pont így lesz ám, ha svédül írok, te agygép….
@látjátok feleim szümtükkel: Miért, gondolom? Nekem nem tűnt fel, de az is egy kemény szabály, hogy a kommentelők _mindig_ jobban tudják nálam, hogy mit gondolok én. Érdemben: gondolta a fene. 🙂
@látjátok feleim szümtükkel: és ez a nyelvekre nem áll meg? na, mindegy.
(egyébként a tévedést elismerni nem ciki. több embert is láttam már, aki túlélte. fene se érti, hogy netes kommunikációban miért tabu ez.)
@maroz: “Érdemben: gondolta a fene. 🙂 “
Ja, csak úgy a hasadra csaptál.
Tudod amikor az ember vélelmez valamit ( mint te a jogi pozitivizmus mostanában történő eluralkodását ) akkor nem árt, ha előtte tájékozódik a témában, mert csak az újszülöttnek új minden vicc. Egyébként nem rossz a felvetésed, de én már régen túl vagyok azon, hogy a világot “meg kell váltani”. Azért időnként, amikor jó gondolatokat olvasok, amit fiatalok írnak, mindig feléled bennem egy halvány remény, hátha megtörténik.
@mcs: Megáll szerintem a nyelvekre is, de ugye nyelvében él a nemzet. Különösen úgy, hogy a nyelvtanulás nálunk mindig nyögvenyelős volt.
Szerintem nincs ebben semmi tabu, inkább arról van szó, hogy a rendszerváltás óta elszoktunk a beszélgetéstől, kiteljesedett az ember embernek farkasa víziója. Fél mindenki elmondani azt ami benne van, mert tart a visszhangoktól. Ami jót hozott a rendszerváltás a személyes szabadság vonatkozásában, azt ez a jelenség nagyon le erodálta. Én a sok sértegető, gúnyolódó vélemény ellenére ezért szeretem a blogokat, itt igazi véleményeket lehet találni, olyanokat, amelyek feltárják egy-egy hozászóló emberi lényegét. Nem baj az sem, ha nem ismerszünk meg, mert ennek a műfajnak nem is ez a lényege.
@látjátok feleim szümtükkel: Te csaptál a hasadra, amikor azt gondoltad, hogy én azt gondolom, miszerint ez a jelenség: új. Én ugyanis semmi ilyesmit nem mondtam.
Viszont látom, hogy annyira te se beszélgetni akarsz itt, mert ha azt akarnál, akkor mutatnál egy kis kooperációt, de te helyette inkább kekeckedsz és rendre kioktatsz, ami hasznos, ha van alapja, vagy ha van benne valami megfontolandó, esetleg újszerű. Ha. No, megyek vissza püfölni a hasam, további jó kommentelést!
@maroz: Megsértődött a kisgyerek?
Azért vigyázz, nehogy nagyot üss a hasadra, mert el talál törni a gerinced.
Elhiszem, hogy elfáradtál, hosszú volt ez a nap, ideje lepihenned.
Tudna valaki segíteni abban, hogy az új Magyar pókertörvény mennyiben vonatkozik a póker játékosok adózására és mikortól lép ténylegesen életbe?