In memoriam „Golyó”
Eredeti szerző: Medvegyev
Manapság az újoncokat kisebb bajnoki meccseken vetik be, csereként, hadd edződjenek…
Fekete László 1973 novemberében játszott először az Újpesti Dózsa akkor zsinórban ötödik bajnoki címénél tartó nagycsapatában. Nem bajnokit és nem is csereként. Az ellenfél a Benfica volt. Eusébioval, többek között.
Azt kellett eldönteniük, hogy a lisszaboni 1-1 után ki jut Európa legjobb nyolc bajnokcsapata közé. 30.000 néző üvöltött a Megyeri úti lelátókon.
Az Újpest 2-0-ra győzött, a másnapi lapok külön kiemelték az újonc bátor, robbanékony és szemfüles játékát. 19 éves volt…
Van az indulásában valami csak rá jellemző.
Rendkívül bátor, vagány játékos volt, aki nem ijedt meg sem a saját árnyékától, sem a téttől. Irgalmatlanul gyors lévén keserves versenyfutásokra kárhoztatta a korszak bal-és jobbhátvédjeit. Nem véletlenül kapta a Golyó becenevet. Mindegy volt neki, melyik szélre küldik.
Imádta a brusztolást, nem félt a csinnektől.
Meghökkentően jól fejelt, ha középcsatárt játszott, a magasan jövő és a laposan belőtt labdákért is bement a sűrűjébe. Volt, aki a technikáját kifogásolta, de hát az akkori Újpesti Dózsában a sok művész: Fazekas, Törőcsik, Zámbó mellett ezzel nehéz lett volna kitűnni.
Még a tartalékok között tett-vett ifjoncként, amikor Baróti Lajos azt találta mondani a fénykorát élő Benének: „Ferikém, ez a gyerek lesz a maga utódja.” Hasonló stílusuk volt.
Játszhattak még együtt. Például, amikor 74-ben a Benfica után kiejtették a Spartak Trnavát és a 4 közé jutva a BEK-döntőért meccselhettek a Bayern Münchennel (Maier, Beckenbauer, Gerd Müller, Schwarzenbeck, Breitner és Hoeness abban az évben világbajnok lett).
Ezeken a meccseken Bene volt a center, Fekete Laci a jobbszélső. A Népstadion 80.000 nézője előtt ikszeltek a németekkel…
4 bajnoki címet szedett össze az Újpesttel. ’74-ben és ’75-ben Szentmihályi, Noskó, Juhász Péter, Zámbó, Harsányi és Horváth társaságában lett aranyérmes. A régi menőkkel.
Aztán kimaradt a Dózsa nagy szériája után két év: előbb ’76-ban Dalnoki megfiatalított Fradija, majd ’77-ben Illovszky Rudolf a 100 gólig jutó Vasassal nyert a lilák előtt bajnokságot.
’78 és ’79 volt talán a két csúcsév a pályáján: az Újpest ismét megnyerte mindkét bajnokságot.
A Rothermellel, Tóth Zoltánnal, Kardossal, Törőcsikkel, Tóth Andrással, Nagy Lacival kiálló akkori Újpest idehaza félelmetes ellenfele volt még bárkinek.
78/79-ben Fekete volt a gólkirály 31 góllal. Ezzel lett ezüstcipős Európa legjobb góllövői között.
Ezt a trófeát négy magyar mondhatta még magáénak: Dunai II. Antal, Fazekas László, Nyilasi Tibor és Várady Béla. Igazán nem került rossz társaságba…
’78 novemberében nyújtotta talán legjobb játékát: 7-1-re verték a Dunaújvárost. 5 gólt szerzett fejjel-lábbal, és maximális 10-es osztályzatot kapott az ilyen téren eléggé szűkmarkú Népsporttól.
A válogatottban 21 alkalommal szerepelt, 1974 és ’79 közt, itt azért volt konkurenciája: bal szélen a nemrég elhunyt Várady Béla vagy a fradista Magyar István, középen Törőcsik, jobboldalon Fazekas, Pusztai és Májer a Vidiből.
Szerencséje sem volt mindig: ’78-ban megsérült, így kimaradt az utazó VB-keretből.
A ’80-as évek vargabetűkkel teltek. Elment a Volánba egy évre Lakat dr. keze alá, majd vissza a Megyeri útra.
A harmadik Dózsával, Szendrei, Kisznyér, Kovács József, Kiss Sándor és Herédi társaságában már csak 4.-5. helyekre futotta. De 1983-ban, a Kupagyőztesek Európa Kupájában — a második fordulóban — a Megyeri úti 3:1 után idegenben 2:4 lett a Köln elleni visszavágó. Az Ú.Dózsa idegenben lőtt gólokkal jutott tovább. Golyónak mindkét gólban oroszlánrésze volt:
1983. Fekete László egyik utolsó nemzetközi sikere: továbbjutás az 1.FC Köln ellen a KEK-ben
(egykori szerzőtársunk, paraj videója)
’84 júniusában Pécsett búcsúzott a liláktól és az NB I-től, utolsó idényében is termelt még 10 gólt.
Volt még egy jó éve a Sturm Graz színeiben, ahol a hasonló játékstílusú, rámenős ex-fradista Szokolai Lászlóval alkottak ékpárt.
Most, az utolsó években keményen odamondós rovatot vitt a Sport pluszban. A saját szavaival búcsúzom tőle, 2013 őszéről:
„A múlt vasárnap olyan történt velem, ami huszonöt éve nem fordult elő: gólt fejeltem a magyar válogatott színeiben.
Ukrajnában, Beregszászon jártunk a település 950. évfordulóján, s ebből az alkalomból meghívtak minket, a magyar öregfiúk-válogatottat. Fantasztikus hangulat, nyolcezer (!) néző előtt játszottunk a helyiekkel. A vége 3-3 lett, ami azt jelenti, hogy továbbra is veretlenek vagyunk, ez volt az 57. veretlenül megvívott mérkőzésünk.
Óriási élménnyel gazdagodtunk mi is.
1-1-es állásnál – én tartalék voltam – mondtam, hogy beszállok, fejelek egy gólt és lejövök. Komolyan mondom – így történt. Duró Józsi adta be a labdát, amit befejeltem a hosszúba, majd lejöttem. A szpíker csak ennyit mondott: Fekete Laci bácsi felvette a nyugdíját, fejelt egy gólt, s lement a pályáról, hibátlanul játszott.”
Hirtelen, végleg ment le a pályáról, áprilisban lett volna 60 éves…
Nyugodjék békében!
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519742-6936dde6a1588' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519742&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519742-6936dde6a1588&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519742-6936dde6a1588' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Óó istenem…. még kiket visz el ez az év?
🙁
Azon a 73-as Benfica elleni meccsen is kint voltam (többször leírtam már, Fradi drukkerként szurkoltam a Dózsának a nagy kupameccsein).
‘Törő a videón 1.25-nél mekkora laza kötényt oszt a németnek…Ez akkor mindennapos volt!
Fradistaként sírtunk a lelátón a legendás 3:8 -nál,az évszázad második legjobb meccsén… (bocs!)Kapa,Törő,Zámbó Sanyi mekkorát játszottak ott…
http://www.tempofradi.hu/wp-content/uploads/2011/02/19760515_03_ujpest.jpg
Laci ott is akasztott kettőt!
Rettegtünk a gyorsaságától!
Isten nyugtassa békében!
Akkoriban elég volt bejutni egy kettős meccsre a stadiba.
Jelzem fradista barátom szinte mindig jött velem a Megyeri útra.
A technikájáról. Ő mondta, hogy valóban csak a bicikli cselt tudta. De azt bármikor bárki ellen.
Szóval jó volt őket nézni.
Nyugodjon békében!
Volt akkoriban ilyen válogatott, hogy:
Gujdár – Martos Bálint Kereki Tóth József – Nyilasi Pintér Zombori – Fazekas Törőcsik Fekete.
vagy csak lehetett volna)
Most már sosem lesz. RIP Golyó!
@Szempontpuska: Sajnos még nagyon az elején járunk ennek az évnek….
Katona volt ott ahol én,pontosabban a szakaszparancsnoka voltam,de olyan közvetlen jó indulatú emberrel nem találkoztam,és persze szintén ott volt Törőcsik,Cseh Laci,a mostani Cseh Laci apukája,ökölvívók akik szinte az első pillanattól fogva szinte barátok voltak,Lacival külön jó kapcsolatom volt mert olyan egyszerű,jó embert ismertem meg benne akit nem lehet felejteni pedig akkor már válogatott játékos volt…….LACI nyugodj békében!!
@gazoló: Ott voltam. Ma sem tudom, hogy éltem túl azt a gyalázatot!:)
Feketéből annyira emlékszem, hogy gyors volt és fejelni tudott, cselezni meg nem, viszont megbízható focista volt.
Isten nyugosztalja.
@szempontpuska:
„Óó istenem…. még kiket visz el ez az év?”
bár azokat vinné, akikre gondolok mindennap…
@Trespass:
Ha abból a mecccsből néhény perc videó meglenne valakinek fizetnék érte!
@gazoló: „(Legjobb tudomásom szerint a tv-közvetítés felvételét a
Magyar Televízió törölte. Ezúton
is gratulálok hozzá.)”
kismalac.blog.hu/2012/05/15/az_a_legendas_8_3
Otthon meg, ugye, nem nagyon volt még videó.:-/
@szempontpuska: Sajnos, akikről anno a focisorozat szólt, most érnek ebbe a korba.
@agresszív kismalac:
Kössz a linket!
Szomorú,hogy annyi ‘fost meg féltve őriznek!
Legalább azt lehetne tudni melyik kazettát írták felül!
Egészen különleges ‘játékosintelligenciák vibráltak aznap este!
Istenbizony ‘kegyelmi állapot volt a magyar fociban!!
Idegen szemmel nézve is félelmetes szinvonalú és hangulatú este volt!
Mondom én akkori fradihívő!
@szempontpuska:
Épp ezért lenne fontos archíválni!
@gazoló: Apropó, fradihívő: a jómúltkor szembe találtam magam egy néhány négyzetméteres FTC-poszterrel, a 70-80-as évek csapatáról. Szinte kivétel nélkül meg tudtam nevezni a játékosokat. Én a(z egykori) dózsás. A mostani két csapatból senki nem jut az eszembe.
@agresszív kismalac: Az akkori focira emlékezve és akkori szurkolói mivoltunkra – te dózsás, te vasasos én fradista – mindig eszembe jut József Attila alábbi két sora:
„Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.”
Valahogy így voltunk mi a magyar fociszínházzal és szereplőivel.
A 8:3-on nem voltam kint, de a visszavágónak remélt 3:1-es Fradi-Dózsán igen, ahol az első negyedóra végén már 3:0-ra vezetett a Ferencváros. Tombolt a 80000 ember. A lépcsőkön is ültek.
@ATCG: Nem emlékszel véletlenül, volt-e előtte verekedés, kődobálás, metrókocsi-amortizálás?:-/
Ma egy teljes fordulóban nincs 80000 ember.
@agresszív kismalac:
Tömöttmetróban hullámzás,buszemelgetés a Verseny utcában,dübörgés a felsőszetorban(23?),egy kis kergetőcske amikor átugrottunk félidőben a dózsa szektorba,az azért volt!
@gazoló: …de nem volt lezárva a fél város egy „fradidózsa” miatt.