Je suis Charlie

Eredeti szerző: Bóbite

Azon gondolkodom mostanában, mennyire nem értik az emberek a sajtószabadságot. Ami különösen megdöbbent, hogy még azok sem, akik a sajtóban dolgoznak.

Először a Heti Válaszos Szőnyi Szilárd írta azt, amit, most meg Sebestyén Balázs fejti ki véleményét a rádióban: „miért hergelték őket 10-12 éven át?” Nos, ezek a rajzok nem „csak” azt a célt szolgálják, hogy kettőt lehessen rajta nevetni. Nem mások vallását gúnyolják, hanem a szélsőséges vallási megnyilvánulások elé tartanak tükröt, legyen az akár iszlám, keresztény, zsidó, akármi. Nem Jézust vagy Mohamedet bántják (mellesleg nem tudom össze lehet-e hasonlítani gúnyrajzokat a nevükben elkövetett szörnyűséges gyilkosságokkal és kegyetlenkedésekkel…), hanem a vallási fanatizmust, a képmutatást, a hit köntösébe bújtatott, „azt csinálod, amit én mondok, mert különben” agressziót. Öncenzúrára inteni valakit a sajtószabadság korlátozásának kifinomultan aljas formája. Mint amilyen a jelenlegi magyar sajtótörvény is az. Jól lehet látni a hatását: teljesen megmérgezi a médiában dolgozókat.

SB ezt mondta a HVG szerint: „szükség van-e ilyen karikatúrákra, amikor tudják, hogy veszély van. Franciaországban tudjuk, hogy a sajtószabadság nagyon-nagyon fontos, és a szatirikus lapnak van létjogosultsága, de közben tudják, hogy mit váltanak ki. Mégsem szüntetik be, mert ebben hisznek”

És itt az utolsó mondat nagyon-nagyon fontos. Hisznek ebben. Ez az újság nem egyszerűen egy troll, aki a hecc kedvéért a névtelenség álcája mögött sérteget másokat.

Másik idézet: „ismerni kellene annyira ezeket a radikális csoportokat, hogy nem kell őket hergelni. Akkor miért is? Bebizonyítom a sajtószabadságot, hogy márpedig megtehetem, mert annyira szabad vagyok?”

Miért hergelik őket? Miért, mit kellene csinálniuk? Szó nélkül hagyni? Elfordítani a fejüket, hogy ez nem velem történik, engem nem érdekel, és ha nem veszem észre, akkor velem nem is fog megtörténni? Ismerős? A te tükröd mit mutat, kedves magyar újságíró, médiában dolgozó, sajtós, rádiós, televíziós, netes, mikor reggelente belenézel?

Ezeket a radikális csoportokat nem szabad hagyni, harcolni kell ellenük. De nem az életük elvételével, hanem gondolkodásra kell „hergelni” őket. Ha bármelyikük is komolyan eltűnődik, miért születtek meg ezek a rajzok, talán eszükbe jut, hogy nem a tükörre kell haragudni, ha nem tetszik a kép, amit lát benne, és már megérte.

A Charlie Hebdo nem bebizonyítja a sajtószabadságot, hanem alkalmazza. Mert ők szabadok, megtehetik, és ezt felelősségüknek érezik, mondhatnám, kötelességüknek is. Azokért is, akikre cenzúrát, öncenzúrát kényszerítenek máshol, nem is olyan messze tőlük.

Az életüket áldozták érte.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519213-69ff387515774' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519213&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519213-69ff387515774&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519213-69ff387515774' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>