Jobbágynak lenni: elidegeníthetetlen jogunk
Eredeti szerző: maroz
„… a kommunizmus nem a szocialista törvényesség győzelmét jelenti, hanem a szocializmus győzelmét a törvény felett.”
Pjotr Sztucska
Amint hogy az orbánizmus is. Kartelleztünk, és akkor mi van, mondta Budai. A rendszer marad, mondta az izmus névadója, és ebből legalább értett minden érintett: az orbánizmus legyőzte a törvényt, és ha ezt nem hajlandóak az illetékesek tudomásul venni, akkor vissza lesznek zavarva a balettbe ugrálni. Az alkotmánybíróktól a passziánszozás jogát is megvonom, üzente Orbán ezzel a foghegyről odavetett „rendszermaraddal”. Most meg ez a választási keverés, nagykanállal. És nem szippantja be! Miért, kérdezzük sokan, miért? Nem értjük, és ennek talán egyik oka az is lehet, hogy magunkból indulunk ki. Azt vetítjük ki mindenki másra, ami nekünk fontos, ami a mi értékeink között igencsak dobogós helyen áll. Abból indulunk ki, hogy ha számunkra fontos, nagyon fontos a szabadság, akkor mindenki más számára is az kéne legyen. Bele se gondolunk, hogy másnak, sokaknak talán nem is annyira fontos. Számukra jobbágynak lenni sokkal fontosabb. Ugyanúgy elidegeníthetetlen jognak vélik a jobbágyi léthez való jogot, mint mi a szabadsághoz valót.
Még csak azt se lehet mondani, hogy ezeket az embereket ne lehetne megérteni.
Kezdjük azzal, hogy nekünk nem igazán van komolyan gyökeret eresztett kapcsolatunk a szabadsággal. Amikor úgy adódott, amikor esélyünk nyílt rá, hogy valamivel organikusabb kapcsolatba kerüljünk a szabadsággal mindig jött valami, vagy mi mentünk bele valamikbe, aminek a vége mindig az lett, hogy az a fránya szabadság még távolabbra került tőlünk, már ugye ha egyáltalán lehetséges ezt a „távolt”-t tovább fokozni. Nem nagyon van olyan fundámentom, amibe belecementálódott volna a szabadság is, ezért minden egyes újrabuzdulásnál mindig az alapoknál kell kezdeni. 1989-ben is ezt tettük, nagyon helyesen és nagyon okosan elmondtuk, hogy nekünk mostantól fontos a szabadság, és nagyon helytelenül, nagyon ostoba módon máig sem sikerült azt elmondani, hogy miért. És ez a nagyon nagy probléma, ennek a „miért?”-nek a hiánya, mert ha az emberek nem értik meg, hogy tényleg, miért is, akkor számukra a szabadság csak egy szó marad, egy lózung, amivel jól lehet öblögetni, de ha a szükség úgy hozza ugyanúgy ki is lehet köpni, hiszen miért is lenne az a számukra érték? Miért?
Lehet a szabadságot sulykolni annak az embernek a fejébe, aki 1989 óta ugyanabban a nyomorult másfélszobás panelben él és az elmúlt húsz év alatt a szabadság, a szabad akarat számára abban képződött meg, hogy szabadon eldönthette: eszik, vagy inkább a közüzemi számláit fizeti ki.
De ugyanúgy süket a szabadságra az is, aki szerencsésebb sorsú, akinek lett egy picinyke vagyonkája, mert éppen a hátára kapta egy konjunktúra farhulláma, ámde mára egyre elkeseredettebben szembesül azzal, hogy nincs jövedelmecskéje, amiből fenn tudná tartani azt a vagyonkát. Vagy a másik: lett neki jövedelmecskéje, de egyre frusztráltabb, mert napról-napra tapasztalja, hogy talán a büdös életbe’ soha nem fog tudni akkora vagyonocskát felhalmozni, ami a jövedelmecskéje által meghatározott társadalmi státuszhoz dukál. Ismer a kedves olvasó olyan khmmm… újpolgárt, aki egy megkeresett forintból lazán el tud költeni kettőt? Mert én igen. Kérdeztem tőle néhány évvel ezelőtt, hogy mi a bánatért vesz szinte mániákusan dolgokat ilyen szörnyen magas kamatozású fogyasztási hitelekre, amire kb. az volt a válasz, hogy mit érdekli őt, majd kifizeti valahogy a fizetéséből, a fő, hogy a dolognak meg kell lennie, mert mit szólnak a gyereke magas státuszú barátai, ha eljönnek hozzájuk és megdöbbenve látják, hogy sem ez nincs nekik, sem az.
A másfél szobás panelben élőt még talán meg is lehet érteni, hiszen ha valaki azt állítaná, hogy neki is pont akkora szabadsága van, mint egy lázárjánosnak vagy egy gyurcsányferencnek nos, az nem fejti ki az igazság minden szeletét. Meg lehet érteni, ha ez az ember elkeseredésében azt mondja, hogy teszek én a szabadságomra, ha kell valakinek hát vigye, odaadom egy tál lencséért boldogan.
Sőt, a státuszfélelmében nyüszítő kispolgárkezdeményt is meg lehet érteni, hiszen neki is leginkább az kell, amiről úgy véli, hogy nincs, vagy nagyon kevés, és ez nem a szabadság. Ő a plusz egy tál lencséért adná – mit adná, adja is! – oda a szabadságát, és minél elkeseredettebb annál kevésbé válogat: akár az útjába kerülő legelső futóbolondnak is.
Akiknek pedig tényleg fontos lenne a szabadság többnyire csak annyira fussa, hogy egyre elkeseredettebben, egyre ingerültebben kiabál rá ezekre az emberekre, hogy ne tedd, ne add el a szabadságod, mert az fontos! De azt, hogy miért fontos, azt nem nagyon sikerül elmondani, pláne nem úgy, hogy azt a címzett is megértse. Nem lehet eljuttatni hozzájuk azt a nyilvánvaló igazságot, hogy egy ilyen tranzakcióban ők nem egy tál lencsét (vagy egy tál lencsével többet) vesznek, hanem csupán a tál lencse ígéretét. Odaadják a szabadságukat egy tál lencse ígéretéért.
Arról a szabadságukról mondanak le, amelyiknek része az is, hogy megkövetelhetik az ígéret teljesítését. Ha a szabadságukért beígért lencsét mégsem kapnák meg, akkor nincs már békés eszközük arra, hogy a vevőt teljesítésre kényszeríthessék. A kegyúr jószándékára, tisztességére vannak hagyatva, vagy lehet lázadni. Szebbnél-szebb alternatívák.
A kegyúr jószándéka, tisztessége – ismétlem, mindenféle garanciaelem nélkül, hiszen a szabadságról való lemondással pont ezekről mondunk le – számomra nagyon kutyavacsorája kategóriának tűnik. Ez a frissen instaurált kegyúr most egy újabb szeletkéjét, egy nagyon lényeges részét kéri a szabadságunknak, cserébe már nem is igazán ígér semmit, legfeljebb egy fél szem lencse illatát, vagy még azt se. Érzik ők, hogyne éreznék, hogy előbb-utóbb a legnaivabb emberek is rá fognak jönni arra, hogy kumisz se lesz a beígért tál lencsékből, és félnek, rettegnek, hogy lázadni mer a becsapott. Hogy egyszer csak egy csomó ember a homlokára csap: basszameg, mégsem olyan remek ötlet jobbágynak lenni, mert nem olyanok ezek az urak, akik maguktól, valamiféle elvektől, értékrendtől (Lázár János frissen újított kegyúr és az értékrend, ha a kedves olvasó elfogad tőlem egy illusztrációt az „oximoron” kifejezésre) vezéreltetve jószándékkal és tisztességgel viseltetnének a szolgákkal szemben. Nosza, gyorsan találjunk ki valamit, valami ravaszságot, aminek a segítségével ki lehet zárni a szavazók közül azokat, akiket potenciális lázadóknak, úgymond proteszt-szavazóknak gondolunk.
A kegyurak tisztessége már az érvelésben is fülön fogható. Azt mondják, hogy a választási jog előzetes regisztrációhoz való kötése azért kell, mert ez által növelhető a felelős választói magatartás. Na jó, de mi lenne ez a felelős magatartás? Hogy majd azok fognak szavazni, aki veszik a fáradságot, és szépen szorgalmasan megismerik a kínálatot, megpróbálják megérteni a választásokon induló pártok üzeneteit, ígéreteit, és a választási programok alapos és bölcs mérlegelése után megfontoltan, felelősséggel választanak. És melyik kegyúr szorgalmazza mindezt? Az, aki annyira veszi komolyan a választók tisztességes tájékoztatását, hogy abból lassan szállóige lett:
„Annak ellenére, hogy Orbán hétvégén kijelentette, hogy ‘soha nem hazudtam a magyar embereknek’, diplomata kollégáink tisztán emlékeznek arra, hogy a kampányban az európai uniós nagykövetekkel való találkozás során azzal bíztatott, hogy ‘ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok‘ [pay no attention to what I say to get elected] és megígérte, hogy radikális reformokat fog véghezvinni” – olvasható a táviratban.
Szép, ugye? Az beszél a választói felelősség szükségességéről, aki szűk körben bevallja, hogy ott veri át a választókat, ahol kegyúri gusztusa megkívánja. Mi a hihetőbb, hogy ugyanez az Orbán az előzetes regisztráció bevezetésével a választói felelősséget növelné, vagy inkább azon választókat zárná ki, akikről úgy gondolja, hogy őket már ő sem bírná átalbaszarintani? Azokat, akik vagy már rájöttek maguktól is, hogy nem akkora üzlet jobbágynak lenni, mint az az első félelmükben tűnt, vagy erre ugyan még nem jöttek rá, de addig már eljutottak, hogy ők inkább egy másik kegyúrt szeretnének, mondjuk egy Gyurcsányt, mert hátha majd az!
A választás lényege amúgy is éppen pont a proteszt-szavazat. Ha a kedve olvasó hajlandó egy röpke pillanatra legalább saját magával szemben őszintének lenni, akkor be kell látnia, hogy ez az előrelátós – bölcsen választós megközelítés borzasztóan inog. Egészen egyszerűen olyan bonyolult lett a világ, hogy a választók 99%-ának nincs meg az a szükséges tudása, amire támaszkodva bölcsen, megfontoltan el tudná dönteni előre minden ígéretről, minden egyes programpontról, hogy az jó-e avagy sem. Én például nagyon nem értek a közgazdaságtanhoz, így még csak megtippelni se nagyon tudom, hogy egy-egy tervezett makroökonómiai pálya helyes út lesz-e avagy sem. De menet közben tudom figyelni a mutatókat, és nem csak figyelem, hanem érzem a bőrömön is, és ha úgy érzem, hogy nagyon nem a kedvemre valóan alakulnak a dolgok, akkor ott a lehetőségem, hogy elzavarjam az aktuális hatalmat. Békésen, egy rövidke vasárnapi séta kereteit nem meghaladó módon. És pontosan ez az, ami elvileg kordában tarthatná a mindenkori hatalmat, ennek az elzavarhatóságnak a kínzó tudata. Emiatt kellene úgy érezze egy mindenkori hatalom, hogy neki igenis úgy kell tevékenykednie, hogy annak során permanensen figyelemmel legyen az én, a választópolgár mindenkori kedélyállapotára, mert ha nem így teszi, akkor őt biza elzavarják, és mehet vissza az autófényező műhelyébe, ahogyan azt Őszödön prédikálta a másik nagy igehirdetőnk.
A szabadság tehát eladható egy tál lencse ígéretéért, de ha a vevő nem teljesít, akkor már nem igazán marad békés eszköz, amivel őt erre rá lehetne bírni. Történelmi példák sokasága és a józan ész is azt sugallja, hogy az ilyen tranzakciók során a nemteljesítés mondható tipikusnak. Tehát önmagában ugyan a szabadság sem hozza el azt a lencsetöbbletet, de legalább megmarad az alkuképesség, amivel nem biztos, hogy tud mindenki élni, de még mindig több, mint az a semmi, az a végtelen kiszolgáltatottság, ami a jobbágyi léttel jár. És nagyon nem utolsó sorban: most ugyan jogunkban áll követelni a jobbágyságot, de ha megkapjuk, ha már megittuk az áldomást az üzletre, akkor nincs szelíd visszaút. Nincs könnyed vasárnapi séta, nincs meg a lehetőség a hatalom békés elzavarására, nincs meg a hatalomban a tudat, hogy a protestáló szavazópolgár őt akár el is zavarhatja, sőt, inkább az van meg, hogy határ a csillagos ég, tehát ő bármit megtehet, és ilyenkor úgyszintén az a tipikusabb, hogy meg is teszi ezt a bármit. Ilyenkor pedig a jobbágynak nem nagyon marad más eszköze, mint a lázadás. Ami már nem egy kényelmes, vasárnap délelőtti séta, hanem vér, veríték és könnyek. Ezt kéne tudni jól elmagyarázni, úgy, hogy minél többen megértsék, hogy ezen a lencse-tranzakción mi csak veszíteni tudunk. De hogyan lehetne ezt érthetően és hihetően elmondani, ezt sajnos én sem tudom.
@kamerasmobil: nézzünk őszintén magunkba.
mifelénk nem fordul elő, hogy egyes elveket, dolgokat axiomaként kezelünk, amiről esetleg másnak az a véleménye, hogy tán nem is annyira magától értetődők?
vagy esetleg, csak arról van szó, hogy bizonyos fogalmak, elvek másnak más tartalommal bírnak..?
amúgy, véleményem szerint, egy vita során nem feltétlenül arról van szó, hogy valamelyik fél megváltoztassa a nézetét. az sem kis eredmény, ha egyáltalán értelmezhető tartományú vita alakul ki a két fél között, és ha a végén, miután mindenki kifejtette az álláspontját a két fél békében folytatja az útját. ha a vita érvek mentén folyt, akkor az bizony nyomot hagy mindegyik résztvevőben, még akkor is, ha nem változtat élesen irányt.
nos, ezért is helytelenítem élesen maroz eljárását.
@Tricera bácsi: „Minden szó az ellenkezőjét jelenti, de még azt sem biztos. „
Ezt de szépen összeszedted 😀 De igaz…
@bróker: qrva anyád spammer !
@endike: Mi bajod az értelmiséggel anonim ? Fáj az igaz , hogy másnak volt ereje a tanuláshoz ?
Süketeltek össze-vissza! Nem látjátok, hogy a vesztünkbe rohanunk? Miféle meggondolásokról, részletekről, elemzésekről süketeltek? Orbán és csapata egyszerűen rászállt az országra. Pontosabban: megszállta. Itt nincsenek észérvek, itten személyes érdekek vannak. Oszt annyi.
@Ex-Ad Dio: Figyelembe tudod venni, esetleg meg tudod érteni, de elfogadni csak akkor fogod más véleményét ha meggyőzött. Nem?
A vita értelmét pedig ez a meggyőzés adná, anélkül meddő. Ha pedig az ilyen szándék hiányzik, az már nem vita …
a fides mafia mindent megtehet…
eddig 57 bilió ofsór… jövőre lesz az MNB 34 bilió…
ebből az országból mást már nem tudnak kirabolni…
@dioretek: A fenébe nem tudsz ékezettel írni. (Amikor jót írsz)!
„Neked törvény, nekem töltény kell! Neked törvény , nekem töltény…”
@fefe79: Mert a disznók már ott (itt) vannak!
@komplikato:
Valószínűleg én csinálom rosszul, de nem azért vitázom hogy meggyőzzek másokat, hanem hogy megtudjam az adott dologról a lehető legtöbbet. Esetleg ráébredhessek a tévedésemre VAGY táguló látókör mellett megerősítsem az álláspontomat.
Csak bináris logikában nem lehet elfogadni a másik ELTÉRŐ véleményét, hiszen ott 1 van meg 0. Aki az 1-et 0-nak mondja, az téved.
Nos a valóvilág ritkán ilyen. Az ember a szituációkat érvek mentén közelíti meg. A bejárt út nagyban függ a kiindulóponttól, ami ugye eltérő (gazdasági, kultúrális, vallási, nemzetiségi, sexuális irányultságbeli stb). Ezen felül az érvek súlyozása is eltérő lehet. A mérleg sokszor nem egyértelműen billen erre vagy arra. Legtöbbször egy kis erőfeszítéssel meg lehet érteni a másik ember másképp gondolkozását, max hozzátéve, hogy Te másképp súlyozod az érveket, így más irányba billen az ügy mérlege. Ha ez nem lehetséges, akkor a „tolerancia” csak üres lózung. Nem jelent mást, mint hogy elfogadom a velem egyetértőket (esetleges szájszagukkal együtt).
Egy könyvébe Moldova azt írta: „eljön még az az idő amikor a rendszer urai a tíz körmükkel kaparnák ki a holtesteinket, hogy megmentsük őket.“
És eljön az az idő amikor ezt a bagázst elszeretnénk kaparni. Mélyre.
@kovi1970: Miért kellene előrehozott választás? Lemaradtam valamiről, és lemondtak? Mert akármennyire is nem tetszik a korrupció és balfaszkodás csúcsa, attól még 20 éve 4 évre választjuk a parlamentet, kivéve, ha feloszlatja magát.
Japánban a Shinkanzenen egy napon keresztül minden járat késett 30 percet. A közlekedési miniszter másnap lemondott.
Magyarországon a negyedéves gazdasági DGP változás -1,2%, a becsültnél potom 3,2%-al kevesebb.. Másnap a gazdasági minisztérium közleményében leírja, hogy „nemisúgyvanaz és különben is a ojrópai válság tehet róla. A miniszter úr szép és okos.”
Nos, a választói regisztrációnak van egy olyan orbáni olvasata is, hogy Viktor belefáradt a választási hazudozásba, és a regisztráció bevezetésével az apolitikus, egydimenziós gondolkodású és minden ígéretet bekajáló szavazók részvételét akarja minimalizálni annak érdekében, hogy a politika végre kitörhessen ebből a választási hazugságspirálból. Persze ez túl szépen hangzik, hogy igaz legyen, de mindenképpen egy legitim és védhető érv a regisztráció mellett.
Messzemenőkig értékelem, hogy a Vincenten van moderáció, ezt már csak azzal lehetne fokozni, ha lenne Szűrés/Tahótlanítás is. Ha van 100-200 komment, a franc akarja ezredszer is elolvasni Endikét, WMikit, Bróker spamjeit, vagy szenvedni Bubó „lyó fely hejesírásától”.
„A kegyúr jószándékára, tisztességére vannak hagyatva, vagy lehet lázadni. Szebbnél-szebb alternatívák.”
Már csak azért is, mert hogy a magyar az egy rendkívül gyakorlott és eredményes nép, ami a hatalom elleni cselekvést illeti. Ott van ugye ’56, ami sikeresnek nem volt mondható. Utána ’89, ami annyira a mi érdemünk, hogy az összes környező országban ugyanaz zajlott le ugyanakkor. Azóta pedig nem voltak még időközi országgyűlési választások. A kádár-rendszeri zsigerekből él itt a politikai „elit” 22 éve folyamatosan. Mert tudják, hogy a magyarral bármeddig lehet feszíteni a húrt. Ruganyos gerincű. Ha pofán csapod, lelkesen rád mosolyog. Ha kirabolod, istenként imád.
Hát ezért nem szabad játszani a tűzzel. Ezt kéne az agyába vésni sok embernek.
Ez amúgy egy rendkívül jól sikerült, nagyon találó írás, köszi!
@No_Fidesz_No_Problem:
Ezen nincs mit nem erteni, a kartell az kartell, aki ezt nem iteli el az egy ruhes kommunista vagy egy bunozo mert resz vesz benne es ilelgalisan keres vele penzt.
A butasag nem mentseg az idiota velemenyre, sot az intelligencia egy alapveto tunete hogy valaki felismeri hogy bocs ehhez en nem ertek es nem mondok magabiztos velemenyt. En sem irok mondjuk az agysebeszeti forumokra, mert nem ertek az agysebeszethez.
Az hogy kartellezesben valo reszvetel pedig bunteny azon nincs mit ragozni, az hogy Budai kiall es a nyilvanossag pofajaba mondja hogy bunozok vagyunk de mindenkinek kuss meg ugysem tehettek semmit, azon meg nem kell fennakadni, mert ez eddig is nyilvanvalo volt. Gyurcsanyon sem az oszodi beszedkor kellett volna kiakadni, hanem mar elotte amikor nyilvanvaloan szarul kormanyzott, nem is ertem hogy a magyarok miert ekkora sutak hogy csak akkor zavarja oket hogy a faszukkal verik a csalant, amikor ezt a pofajukba is mondjak, amig nem addig meg elvan vele a tobbseg.
@Ex-Ad Dio: A reflexió kezelhető binárisan: vagy reflektálsz magadra és másra, vagy nem.
Az nem „másként gondolkodás”, hogy nagyon udvariasan és jólnevelten szíjjártózol és tudatosan mellőzöd a reflektálás műveletét minden megszólalásodból.
@Ex-Ad Dio: Nem. Az én olvasatomban az enyémtől eltérő vélemény:
1. Értelmes, vitára alkalmas, megfontolandó vélemény.
2. Irritáló butaság.
Érted már a problémámat? Nem szívesen látok itt olyant, akinek még ilyen teljesen triviális kérdést is hosszan és reménytelenül kell magyarázni, mert miben reménykedjek? Ha valaki egy ennyire egyszerű problémát (tehát hogy egy vélemény attól még lehet irritáló ostobaság, mert ellentétes az én véleményemmel) sem képes megérteni és inkább elkezd magázódni az tegye ezt más helyen, ne itt.
És most pont, a poszthoz, az abban megfogalmazottakhoz tessék innentől hozzászólni. Lassan kezdem unni, hogy minden kommentfolyamot elvisz valamék duzzogó magázódó. Hát nem.
Anyád a megélhetési szavazó.
@Bebes: Tudod mi történt? Volt egy egészen combos kis tiltólistánk, amire iktattuk apránként az összes ilyen „bejövök, ideszarok egy büdöset, továbblépek”-szerű nickeket, és a blogmotor egyszer csak lenullázta!
Csak álltunk és néztünk ki a fejünkből, amikor ezek az üzembiztosan fárasztónak beazonosítható pofák újból megjelentek. Két év aprómunkája oda.
@0001: Könnyen meglehet, hogy egy ilyen apolitikus, egydimenziós gondolkodású és minden ígéretet bekajáló szavazó mosta a te szaros seggedet és te őt most elzárnád az egyik legfontosabb joga gyakorlásától.
Könnyen meglehet, hogy más meg téged tart egy ilyen apolitikus, egydimenziós gondolkodású és minden ígéretet bekajáló szavazónak, és az meg téged zárna ki.
Tudod, az van, hogy nem mindig te fogod megmondani, hogy ki az idióta, és tudod hány ilyen hozzád hasonló nagypofájú faszt láttam én már nyígni a demokrácia miatt olyankor, amikor ő maga is a bráner boldogtalanabbik végére került? Jobbágykám, ne bízzál te abban, hogy a te kegyurad mindig jó lesz hozzád, mert előbb-utóbb úgyis szükségszerűen megcsalatkozol, és akkor majd verheted a fejed a falba.
Már a középkorban kimondta Salisbury János püspök (1120-1180) a Policraticus című politika-filozófiai munkájában, hogy a királyt a zsarnoktól az különbözteti meg, hogy a király aláveti magát a törvényeknek, míg a zsarnok nem. Ez a tétel már a kegyurak virágkorában is kőbe volt vésve.
Amit maroz sajnálatosan nem vett figyelembe, az az, hogy az individualizmus atomizálta a társadalmat, nincsenek különböző jogállású tömbök, amelyek tagjai az egymást ért sérelmek miatt tiltakoznának, nehogy az később jogalapot jelentsen az ő megrövidítésére. Azzal, hogy egyenlő jogok illetnek meg mindenkit, az emberek egyedül maradtak, valójában a jogaik érvényesítésére az eszköztáruk szűkült és ténylegesen ugyanolyan mély szolgaságban élnek, mint jobbágy eleik.
Nem alternatíva kell, hanem ezt a rühes tolvaj bagázst kell kényszeríteni számunkra kedvező szolgálat elvégzésére!
Gyurcsifercsi is megfelelt volna, de nem tette amit kellett, ezért lett lecserélve. Most Vitya baszik ránk, de mivel nincsen már más, ezért őt kell használni.
@lavór: Kedves lavór! Már kb. másfél éve úgy gondolom és érzem, hogy nekünk nem azt a kérdést kéne mantrázni, hogy hol az ellenzék? Mivel az vagy nincs, vagy a honi politika alakulása miatt tehetetlen. Gúzsba kötve ugye az ember nehezen tud birkózni az ellenfelével. Azt a kérdés kéne feltenni, hogy hol vannak a szabadságszerető, öntudatos, becsületes magyar emberek, egyszerű, megalázott munkásemberek, hol a tudományokban jártas értelmiség, hol vannak az igazságszerető, más emberek bajaival együttérző magyarok? Mert a gúzsba kötött, ellehetetlenített ellenzék nem tud mit csinálni: beszélni, megszólalni, üzeneteket eljuttatni a 90%-ban fidesz és kormánykézben lévő médiában nem tud. A parlamentben szólhat, de kiröhögi a fideszes többség. Szóval, mi vagyunk magyarok, akik többen vagyunk ennél a szemét fidesz-kdnp bagázsnál. Nézzetek Görögrszágra, Spanyolországra! Nálunk meg azt tehetik ezek a gátlástalanok, amit csak akarnak. Ez lenne Petőfi népe? Röhej. Voltaképpen orbánnak igaza volt, mikor jellemzett minket és persze az elüldözött Kertész Ákosnak is. Legalábbis jelen állapotaink ezt kristálytisztán megmutatják.
@babakék:
Ez szerintem kissé túlzó állítás részedről. De sajnos nincs most időm kifejteni, miért. Ha estefelé lesz érkezésem, válaszolok érdemben is a gondolatmenetedre.
@endike: neked mindenre a hitel meg az értelmiség ugrik be?
@bgp: endike nem szereti a hitelt. Ő az adományokat szereti, azt nem kell visszafizetni. Nézd csak meg a weboldalát!
@endike: Nem unod, te idióta?
Orbán csak a törvényszerű folytatása annak, ami Magyarország történelme az elmúlt 1000 évben.
A fiam pont tegnap kérdezte, hogy „melyik háborúkat nyerte Magyarország”. Sajnos ki kellett ábrándítanom, a világháborúkban Mo. rendre a fasz rossz végére állt, de amúgy se volt valami nagy siker errefelé a történelem.
Most, hogy kezd megint olyan lenni a világ, amiből akár háború is lehet egy évtizeden belül, megtalált minket ez az Orbán Viktor nevű pszichopata, akinek a vezetésével már most nyilvánvaló, hogy a szopó oldalon leszünk megint. Már most keresgéli, és sikerrel találja meg a lehetőségeket, ahol össze lehet rúgni a port olyan országokkal, akiktől inkább tanulni kéne.
De az is biztos, hogy még egy ilyen vesztes háború, és Magyarország jól megérdemelten fog eltűnni a térképről.
Én jobbágy akarok lenni! A jobbágy csak tizedet meg kilencedet fizetett, így amiért megdolgozott, annak 80%-a megmaradt neki. Jaj, a régi szép idők! 😉
@jeriko: Meg mellette ott volt a heti 1-2 napi robot, az uraságnak teljesítendő szekérszolgálat, az uraság monopóliumainak kötelező igénybevétele (malom, kocsma)…
@Counter: az 1-2 napi robot („közmunka” néven) meg az uraság monopóliumának kötelező igénybevétele sikeresen átmentődött a jelenbe is 🙂
@kalandfereg: :))) +1
„melyik háborúkat nyerte Magyarország”
ez röviden megválaszolható:)))
mottó: 1012 év feudalizmus + fides = álamcsőd + belháború
@jeriko: Az uraság monopóliuma erőlködik, de azért egyszerűbb és előnyösebb helyzete volt a jobbágyság idején.
Nincs mindenkire kiterjedő közmunka-kötelezettség, nem rángatnak ki a munkahelyedről robotolni 😉
@Counter: Valóban nem rángatnak ki, ott helyben végzem el, a 8 órán felül 🙂
@dr. Bubó: Boxerlázadás, napóleoni háborúk, török háborúk: ezeket Magyarország, illetve a magyar királyi korona megnyerte végül.
Ha a magyar dominanciájú szuverén államokat nézzük, ott is van egy pár nyertes háború a XVII. századig 😉
Volt egyszer egy ember, annak volt egy apja, amannak meg egy anyja. Az anya eneszkába élt, míg meg nem holt. Akkor az embernek az apját nem engedték ki a temetésre, mert nem járt le a három év, meg nem volt valutakeret, meg mert a párttitkár szerint csak. Ez egy olyan pillanat volt az ember életében – az egyetlen pillanat -, amikor rájött, hogy sem ő, sem az apja nem szabad, és onnantól fogva nem kellett neki magyarázni, miért fontos a szabadság, meg az EU-tagság miért jobb, mint a nemtagság s. a. t. Bár nincsen neki lencséje még most se.
„A kegyúr jószándéka, tisztessége – ismétlem, mindenféle garanciaelem nélkül, hiszen a szabadságról való lemondással pont ezekről mondunk le – számomra nagyon kutyavacsorája kategóriának tűnik.”
A jaffás polpotmányban jelenlevő „törekszik” kifejezés pontosan azt jelenti hogy SEMMIFÉLE KÖTELEZETTSÉGET NEM VÁLLAL a jelzett témában! Nem szívesen idézgetem a semmire se jó mócsingjukat de hátha valakinek nem tűnt fel, idemásolom:
„Q) cikk
(1) Magyarország a béke és a biztonság megteremtése és megőrzése, valamint az emberiség fenntartható fejlődése érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával.
XII. cikk
(2) Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson.
XIX. cikk
(1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson.
XXII. cikk
Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.
XXVI. cikk
Az állam – a működésének hatékonysága, a közszolgáltatások színvonalának emelése, a közügyek jobb átláthatósága és az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében – törekszik az új műszaki megoldásoknak és a tudomány eredményeinek az alkalmazására.”
Olvasatomban a polpotmányban a jaffakormány feketén-fehéren kijelenti hogy a békéhez, munkához, lakhatáshoz stb. NEM segíti a lakosokat hanem VÁLLVONOGAT és gúnyosan vigyorog. („Látod hogy törekszem, mit pattogsz”)
Párhuzamként ha még nem lenne kristálytiszta: ha mondjuk a maradék kb. egymillió adófizető is „törekedne” befizetni az adót akkor nem lenne adó befizetve.
El kell távolítani ezeket a dúvadakat és visszamenőlegesen eltörölni MINDENT amit csináltak, mert a demokratikus rend megdöntése és a diktatúra kiépítése az egyetlen céljuk, gyakorlatilag politikai puccsista a csuticigány tolvajbandástól.
Külön nyalánkság a Q cikkelyben a „az emberiség fenntartható fejlődése érdekében” szöveg: az Új Világrend egyik alaptétele a drasztikus népességredukció éppen az emberiség fenntartható fejlődése érdekében, de egyetlen alkotmányban sincsenek a politikusok felhatalmazva a népirtásra. Nálunk igen, a NWO elsőbbséget élvez a magyar lakosok élethez való jogainál. Ha létezik minősített hazaárulás akkor ez az, és bűnpártoló mindenki aki ehhez asszisztál.
Régóta jár a fejemben, vajon mikor jutunk el arra a szintre (ha egyáltalán valaha is eljutunk), hogy kiáll a jelölt, és elmondja ŐSZINTÉN, hogy a köv. X évben nekÜNK (tehát neki is) most szar lesz, nagyon szar, óriáskerekű szopórollert veszünk, mert az kell ahhoz, hogy megteremtsük KÖZÖSEN a lehetőségét annak, az X évet követő Y. évben már jobbra forduljanak a dolgok ÉS a gyerekeinknek, unokáinknak is legyen munkája, vmilyen szintű, finanszírozható eü-ellátása, vmilyen, finanszírozható oktatása, egyszóval: jövője. És miután ezt elmondta, a jelölt sorsa a megválasztás és nem a totál bukta…
Attól félek soha… jó magyar szoksá szerint 6an 7félét akarunk, és vmiért teljesen alkalmatlanok vagyunk a kompromisszumra.
@Counter:
„Boxerlázadás, napóleoni háborúk, török háborúk: ezeket Magyarország, illetve a magyar királyi korona megnyerte végül.”
„A magyarok nyilaitól, ments meg Uram!” korszakot se felejtsük el!
„pay no attention to what I say to get erected” szerintem így hangzott el valójában 🙂
@jeriko: Akárhogy is, közel sem 20%-os elvonás sújtotta a jobbágyságot.
Tessék Petőfit olvasni. Senki sem írt annyi verset a szabadságról, ékes magyar nyelven, mint ő. Ráadásul Petőfi autentikus: meg is halt érte. El kellene gondolkodni, miért érte meg neki, és a magyar történelem során még annyi magyarnak. Az már egy nagy logikai ugrás, hogy elnyomás akkor is lehetséges, ha éppen nincs külső elnyomás. Erről kevés beidegződött hagyománya van a magyarnak, ezért keresi most is, és találja meg Brüsszelben az elnyomó külső hatalmat. A Dózsa-féle parasztlázadás régen volt, ráadásul manapság – aligha véletlenül – nem is számít szalonképesnek. Sajnos, a történelem-oktatás bűne, hogy itt oly kevesekben él a kép arról, mit jelentett a jobbágyrendszer, és miért is nem volt az a létező világok legjobbika. Saját tapasztalat, hogy utáltatta meg velem a történelmet a vérkomcsi tanárnő általánosban, és hogyan tett ugyane tárgy életfogytig szerelmesévé szenvedélyes, okos, önálló gondolkodásra ösztönző tanárom a gimnáziumban, aki úgy tanította ’56-ot 1984-ben (orwelli, nem?), hogy lehozta a padlásról az elsárgult újságokat, és azokat olvasta fel nekünk.
@maroz: merevlemezben, felhőben, blogmotorban soha nem bízni, menteni, menteni, menteni! 🙂
„…akkor vissza lesznek zavarva a balettbe ugrálni. „
Ha jók az értesüléseim, akkor most ONNAN IS elzavarják a zembereket!! :-)))
@Subika: „Attól félek soha… jó magyar szoksá szerint 6an 7félét akarunk, és vmiért teljesen alkalmatlanok vagyunk a kompromisszumra.”
Szerintem ez csak a politikai „elit” által sulykolt hallucináció. Hamis választóvonalak mentén hamis intenzitású ellentétek látszatát kelteni, hogy valamiért aztán egyáltalán bárki is szavazzon rájuk.
Ezért mondom én, hogy nem a politikusokra kell figyelni, hanem egymásra. A politikusok csak összeugrasztják a népet.
@baliquez: kiváló, büszke jobbágy vagy te. gratulálok! 18 éves korodban a nagyúr tegyen a zsebedbe egy lakáskulcsot meg egy kocsikulcsot, mondja meg, hogy melyik parcellát kell megművelni, te pedig hálásan megcsókolod a lába nyomát is. még egyszer, gratulálok!