Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei
Eredeti szerző: Pásztörperc
Wittner Mária költészete igen jelentős és igen aktuális. Idézgettük már az Indexen, és itt is előkerült már tavaly az a költeménye, amely minden másnál alkalmasabb annak érzékeltetésére, mennyire is hasonlítunk mi, magyarok (a politikus költőnő szerint: Magyarok) a bárd alá menő walesiekre. Mindezt a Szabad Sólyom Nemzeti Blogon…
Wittner Mária: Mártírjaink emlékére
Egyszerű emberek voltak ők.
szemükben a Forradalom szent tüze égett,
szívük szabadságra éhes,
hittek egy szebb, igazabb jövőben.
szent zászlónk földre hullva,
hősök pirosló vérével itatva,
durva csizmákkal sárba taposva,
meggyalázták a szent forradalmat.
Dermedt, bénult csend hullott reánk,
várjuk a megtorlás dühödt bosszúját,
sötét cellánk mélyén – arat a Halál.
rácsok mögött nyalogattuk sebeinket,
kiégett szemmel befelé hullt könnyekkel
sirattuk Hőseinket.
És mentek, csak mentek, mint hős walesiek a bárd alá,
úgy mentek ők emelt fővel, egyenes gerinccel a bitó alá.
Búcsúztatok – utolsó búcsútok nekünk szól.
Nekünk, kik cellánk mélyén dermedt szívvel
hallgattuk az utolsó „Isten hozzádot”.
Most méltó búcsú véve, örök nyugalomra térve
várjátok a feltámadást összetartozva örökre.
Kopjafátoknál leborulva
szomorú szívvel emlékezünk az utolsó szóra,
mely fülünkbe visszacseng, mint egy sikoltás:
„Isten Veletek.”
Ne haragudj,de ez most kurvára nem érdekes.
Van itt a kormányzati korrupciós szál, meg az internetadó. Ki a faszt érdekel, hogy a Wittner Mária (aki amúgy is a szánalom) mit ír?!
Legalább a Halál is nagybetūvel van …
egy, szintén halálraítélt 56- os, amikor wittner máriáról kérdeztem, hosszan maga elé nézett, majd csak ennyit mondott:
– csinos lány volt…
@aritus: ugyanugyan, internetadócskák, korrupciós szálacskák már csak az adrenalinháztartás karbantartása miatt is fel-feltünedeznek, aztán elfelejtjük őket.
Ellenben WiMá örök. Az ’56 lenyúlásával megteremtett „oroszbarát ’56-os közpénzbiznisz ” egyik legnagyobb élő alakja.
Ez a „hős walesiek a bárd alá” olyan jó, hogy szinte hihetetlen, hogy nem viccnek szánta az alkotóművész. Elképzeltem, ahogy szegényeket előbb felhasogatták, majd aprópecsenyeként égették el a máglyán. Közben természetesen mindenki énekelt.
Azt hiszem ez most egy kissé bárdolatlan hozzászólás volt részemről. Bárdon!
Mivel a verset tavaly dogfüggő gyűjtötte egy kevésbé érdekes poszt alá, ott, azt hiszem, ellőttünk minden bárdot. Ide most a szerző iránt akkor keletkezett és azóta is olthatatlan lelkesedéssel szeretném labrys klasszikusát beidézni, azzal a megjegyzéssel, hogy bárd ogfüggő is visszatérne!
orulunkvincent.blog.hu/2013/10/24/jobboldali_koltok_borzalmasan_gyonge_versei_cxix/full_commentlist/1#c20897680
A forcsi bárdja
Szólt az Edu: indul a hakni
– okosba’ van ez, hagyományba’ –,
az istenadtának megadni
ledöngöltünk a tartományba.
Mellemen a kokárda bogas,
belőtt séró, kihajtott zakó,
seggem alatt a kétszáz lovas,
bőrüléses Audi, a fakó.
Mert mondjanak akármit róla
– nála spannak semmi se nyista –
az Edu akkor is jó csóka.
(Ha velünk van, nem komenista.)
Lazán léptem a dobogóra.
– A forcsi nevezetes bárdja! –
szólt Edvárd. Csók a lobogóra.
– Hazánk hőseit Isten áldja!
Fej leszeg, mikrofon, kar kitár
– mint anno, hogy indult a havaj:
a balomban koktél, jobb kézben gitár
(csak már nem molotov meg davaj);
aztán a húrok közé csaptam.
És újrajátszották a hangok
ahogy lenn a Corvinba’ hajdan
sercegve lángoltak a tankok.
És elhullt csatában a derék
– de felnőttek a pesti skacok
(a harcból pár év után elég;
az embernek jár egy vacok,
vacak lakás, pár morzsa talán,
kevéske szem-szájnak ingere,
díszoklevél a szoba falán,
ha vendéget odaintene).
…Aztán közeledett a zárszó
s frankón levettem a csajokról:
nekem áll már a lyukas zászló.
Míg Edvárd lökte a harcokról,
stírölgettem a kicsikéket;
ez itten bölcsész, az ott közgáz –
bedobtam néhány kicsi kéket…
…azé’ kemény volt az az ötszáz.
Nehez errol irni, mert egyreszt nem vitathatjuk azt, hogy W. M. 56 egyik forradalmara volt- akarmit is csinalt, nem voltunk ott, utolag mindenki azt mond rola amit akar – aki utana eveket toltott bortonben. A sertettsege az elozo rendszerrel szemben teljesen jogos. Masreszt pedig, nem tudom mennyire volt jo otlet a Fidesznek pozicioba helyezni egy szellemileg gyenge kepessegu embert. Lattam a parlamentben felszolalni nehanyszor, a hideg futkosott a hatamon, 1 osszetett mondatot nem tudott magyarul elmondani. Szoval szornyu az egesz jelenseg. Ez a „hos walesiek a bard ala” mondat pedig onmagaert beszel.
@Marc Forgeron:
„nem tudom mennyire volt jo otlet a Fidesznek pozicioba helyezni egy szellemileg gyenge kepessegu embert”
similis simili gaudet
@vitéž munkášőr: Igen, igazad lehet.
@Érvsebész: ajjaj, úgy látszik, túl későn kezdtem el olvasni a borzalmasvers-rovatot. hogy mennyi ideig tart majd pótolni… remélem, jó sokáig!
(és dogfüggő nekem is hiányzik.)
@balmoral:
Lovas pedig milyen szépen elábrándozott róla, hogy Krassó, ha élne, vajon miről beszélgetne ezzel az agyatlan picsával.
– Te, a Csajkovszkij buzi volt?
– Igen, de nem azért szeretjük.
http://www.hufo.info/irodalom/szabadsag.php?title=Magyar%20Ari%20-%20A%20zaszlot%20emeld%20csak%20fel.txt
Mondjátok meg, mi az a vérszipolya?
Vagy a vérszipo[ly]lázadáshoz van köze?
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: azon jot rohogtem – szerintem megetette volna vele az UFO magazint. meg az oregasszony „atomtudos” barataival is
@vakapad: Ez a vicc a következőképpen hangzik, és persze ismerni kell hozzá a Szovjetúnióbeli körülményeket, a különféle testvérnemzetek egymásról alkotott előítéleteit, akkor kerek a dolog. Az örményrádiós viccek tipikusan orosz viccek. Tehát:
Megkérdezik az örmény rádiót: – Igaz-e, hogy Csajkovszkij homoszexuális volt. A rádió válasza: – Igaz, de nemcsak ezért szeretjük.
@balmoral: Jereváni rádiós viccek, ha már pontos akarsz lenni 😉
@ijontichy: Nem pontosabban, hanem másképpen. Mindkét verzió egyaránt forgalomban volt. Ld.: en.wikipedia.org/wiki/Radio_Yerevan_jokes
De nemcsak ezért szeretjük ezeket a vicceket.
Hát, nem tudom. Nekem átjött, hogy milyen érzés feküdni egy lepukkant cellában a nyikorgó vaságyon, a logó sodronyon, a szúrós lópokróc alatt, miközben viszik a kiabáló Jancsinkat/Juliskánkat a folyosón, és azon agyalni, hogy most olvassák a szöveget, most teszik nyakába a kötelet, most még rángatózik, most már nem.
A fenti szöveg, a maga suta, csetlő botló módján csak erről szól, nem arról mivé lett WM azóta, minek is lett ő a szimbóluma.
Hogy ki a faszt érdekel ez pont október 23-án? Lehet, hogy tényleg senkit.
Meg hogy jön ez az internetadóhoz, meg a korrupciós szálhoz? Hát, sehogy.
Hogy lehet-e ezen nevetgélni? Persze hogy lehet, mindenen lehet.
Nekem nem vicces.
@teevee:
Négysoros
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.
@csársz:
Ha már idézted:
A verset Pilinszky pontosan a válópere napján írta. Rövid ideig, talán csak pár hónapig tartott a házassága Márkus Anna szobrászművésszel.
Ez az aktualitása a Négysorosnak, de e négy sorba sűríti Pilinszky a saját, a többi ember, az emberiség sokkal-sokkal-sokkal általánosabb sorsát, a boldogtalanságot, a gyötrő magányt, misztikus szenvedést.
@teevee:
Egyetértek. Minden szavaddal.
Pont amit itt leír, az a mentsége W.M.-nak.
Az én szememben mindenre.
Magyarázat és mentség.
@vakapad:
Csak másképp fogalmaztam meg, amit teevee is írt. Hogy pontos vagy nem pontos, számomra nem volt érdekes.
@balmoral:
Bocsánat, elsőnek rossz helyre ment.
Csak másképp fogalmaztam meg, amit teevee is írt. Hogy pontos vagy nem pontos, számomra nem volt érdekes.
@teevee: nem hiszem, hogy itt bárki bármilyen kivégzésen nevetne.
Viszont az alkotás felelősség. Ugyanúgy, ahogy gyereket szülni, vagy autót vezetni is az. Ráadásul az alkotások azonnal önálló életre kelnek (ha nem, akkor nem alkotások).
Hihetetlen gőg, vagy (fogalmazzunk tapintatosan…) rövidlátás szükséges ahhoz, hogy valaki elhiggye _pusztán a saját maga ítéletére alapozva_: ő van akkora alkotóművész, aki képes minőségi módon megragadni bármilyen témát.
A szar verseket nyugodtan ki szabad nevetni, mert különben csak az igazi költeményeket alázzuk meg azzal, hogy egy csoportba kényszerítjük őket az előbbiekkel. – Az persze más kérdés, hogy a szar versek összedrótozóihoz, a …lelki szegényekhez hogyan viszonyul valaki.
.
Ja, és még valami: hülyékből/gazemberekből is válhat áldozat. Ezek egymástól független minőségek.
@teevee: Volt néhány, német nyelvű jelenléti ívekre skiccelt vers a kezemben. Auschwitz-Birkenau poklában született feljegyzések, naplószerű töredékek, igen, versek is. Aki ezeket írta, túlélte a haláltábort, visszajött, lelke mélyén soha be nem gyógyuló sebekkel. Megírta visszaemlékezéseit, verseit viszont soha nem említette. Másutt ezt írta: „Aztán Auschwitzba vittek bennünket, és azóta megtanultam, hogy nincs „miért”. (…) Nincs olyan ember, aki ezekre a „miért”-ekre felelni tudna, vagy ha van, az csak a vak és feneketlen gyűlölet nyelvén szólhatna hozzám, és ezen a nyelven én nem értek.”
Egész életében keményen dolgozott, mindig törekedve arra, hogy hasznos és jó munkát végezzen. Nem lett politikai tőke a kezében a család szenvedéstörténete. Az ő versei nem jelentek meg soha és ez így rendben is van. Ő így akarta és így is lesz.
Wittner Mária viszont itt van nekünk. Meg még néhányan. Miatta (is) van az a semmihez sem fogható érzésem, hogy szégyenemben a világból is szívesen kiszaladnék. Wittner Mária pokolbéli szenvedése eszközzé vált, mindenre mentség és magyarázat; sorsának, életútjának hitelesítő pecsétjét a FIDESZ ütötte rá. Ez viszont nagyon nincs rendben.
@Ahava:
Igen, W. M.-t a FIdesz tette 56 ripacsává. Persze kellett ehhez W. „eccerűsége” is.
Fontosabb volt a Fidesznek W. M., mint 56.
Vele pipálták ki 56-ot.
Én ezt egyszerűbbnek látom. (S utálom, és méltatlannak tartom különböző diktatúrák áldozatai szenvedésének, helytállásának és teljesítményének összemérését, párhuzamba állítását)
Ez a rovat a jobboldali költők borzalmasan gyönge verseiről szól. WM jobboldali? Igen. Költő? Abban az értelemben, ahogy ebben a rovatban minősül*, igen. A vers borzalmas? Igen. Akkor itt a helye? Igen.
Ezek a szempontok nincsenek tekintettel elő- és utóéletre, sem mentségre, sem magyarázatra.
Persze ha valaki emlékszik, mit hordtam össze úgy tavaly ilyenkor annak a görög nevű gimnazistának (valami Agamemnon?) a védelmében, aki baloldali borzalmas slammel jelentkezett, okkal vádolhat kettős mércével.
A különbség számomra két borzalmasvers röhejértéke között alighanem a hatalomhoz való viszonyban rejlik.
—
* Ha P/c nem ért egyet, majd kijavít: A JKBGyV szempontjából költő az, aki minden alap nélkül úgy véli, hogy verset ír
@mórka: Nem, a FIDESZ-nek nem fontos Wittner. Használják őt, de a személye, a fájdalma, az elesettsége, az a tény, hogy milyen tragikus momentumok kísérték végig az életét, az tökéletesen indifferens a számukra. Látom a politikusok tekintetén, hogy szánakoznak rajta is; alapvetően mindenkit, aki nincs a körön belül, megvetnek, persze kihasználnak, majd eldobnak. Wittner Mária is csak egy a sakkfigurák közül. Hát ez egyenesen borzasztó.
@Ahava:
Így értettem. Használták: Kipipálták vele 56-ot.
A kerekesszékes képviselővel a rokkantakat, a roma képviselővel a romákat.
@labrys: Hihetetlen gőg, vagy (fogalmazzunk tapintatosan…) rövidlátás árad a karaktere(i)dből.
Ez az alkotásügyi minőségbiztosítási projekt október 23.-án találta meg WM-et különkiadással.
Innentől kezdve az esztétikán izmozni és elválasztani azt a mögötte megélt emberi történettől csak a kognitív disszonanciád redukciója.
@Érvsebész: „Ezek a szempontok nincsenek tekintettel elő- és utóéletre, sem mentségre, sem magyarázatra.” vs. „A különbség számomra két borzalmasvers röhejértéke között alighanem a hatalomhoz való viszonyban rejlik.”
A kettősmérceügyileg, még megemlíteném, hogy vannak akik szerint törvénnyel kellene tiltani, hogy bárki nevetségessé tehesse a szexuális erőszak áldozatait. Mennyire hiteltelen lenne már, ha ugyanezek gond nélkül nevetgélnének a Kádár rendszer áldozatain, nem?
@teevee:
Ha szexuális erôszak áldozata rossz verset írna, semmiféle törvény nem védené a műkritikától.
/A kettôsmérce ebben az ügyben ott kezdôdik, hogy a szerzô börtönévei jogot adnak-e versírásra, ha nem ért hozzá./
Így a halottak napjához közeledve egy messziről hozott párhuzam:
Magyarország egyik legnagyobb városának egyik temetőjében, ahol időnként én is megfordulok, legutóbb feltűnt nekem egy – ( csak ennyivel jellemzem,) – elképesztő síremlék.
Elmondták a rokonaim, hogy a szölők állították gyógyíthatatlan betegségben meghalt egyetlen gyermeküknek.
Az emberek nem cikizikgetik. Nem emlegetnek sem jogot, sem ezstétikai ízlést.
Inkább megértő szánakozással gondolnak arra, hogy ki-ki a maga módján dolgozhatja fel az őt ért csapást. A fontos az, hogy – legalább részben – sikerüljön neki.
@mórka:
A kettô nem állítható párhuzamba.
Egy halott gyermeknek állított emlék és a dilettáns versek között semmi, de semmi összefüggés sincs.
Ízlést, mértéket a temetôben nem kér számon senki sem. Néhány valóban jó epitáfium vagy szobor ellenére sem a parnasszust keressük ott.
A gyönge költemények egyik hibája, hogy egyszerû témát, egyszerû eszközökkel patetikusan és nagy érzelemi áradattal szólaltat meg. Könnyen azonosulni tud vele a kevésbé igényes befogadó, és még könnyebben el is utasítja a kicsit bonyolultabb képek, áttételek értelmezését.
A gyönge költemények veszélye, hogy a jó alkotások vesztesek lesznek.
Ha a fenti vers terápiás céllal született volna, akkor nem ezt kéne szavalni minden iskolai ünnepélyen.
„A gyönge költemények veszélye, hogy a jó alkotások vesztesek lesznek „
Kik lesznek W. merényleteinek a vesztesei?
Lator? , Varró?, Szabó T.?, Kányádi?……..
„Ha a fenti vers terápiás céllal született volna, akkor nem ezt kéne szavalni minden iskolai ünnepélyen”
Az önterápiá és az utólagos alkalmazás nem zárja ki egymást. Még ő maga is szavalgathatja, aki elkövette. Akár ez a szavalgatás is lehet az életen át tartó önterápia része.
Nem hinném, hogy minden iskolai ünnepségen ezt kell szavalni.
„Egy halott gyermeknek állított emlék és a dilettáns versek között semmi, de semmi összefüggés sincs.”
Mindkettő az emberi fájdalom, szenvedés terméke.
És én kizárólag a W.-jelenségnek erről a dimenziójáról szóltam.
@mórka:
Utolsó mondatom javítása:
És én a W.-jelenségnek kizárólag erről a dimenziójáról szóltam.
@mórka:
Azt hittem véleményt cserélünk. De ha nem, hát nem.
Egyik kommentemben sem Wittner Máriáról írtam, hanem a rossz versekrôl.
Nem hiszem, hogy a szenvedést csak versben lehet szublimálni, fôleg, ha nem tud költeni. Ezzel a költôszet devalválódik.
A versdömping nem költôket (hol olvastad?) veszélyeztet, hanem ízlésbeli eltolódás lesz belôle. Értelmes dolog helyett silányabbal elégszik meg az olvasó.
Hogy ez ne így legyen, be is fejezném.
@teevee: a posztsorozat címe: ’Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei’.
Annak az oka pedig, hogy épp okt. 23-án „találta meg” a posztsorozat Wittner Mária alkotását, talán az lehet, hogy az alkotás okt. 23-áról szól, Wittner Mária pedig „jobboldalinak” vallja magát.
Gondoltál már erre esetleg?
„…az esztétikán izmozni és elválasztani azt a mögötte megélt emberi történettől…” – ezt úgy érted, hogy tragikus sorsú emberekről nem szabad kijelenteni, hogy hülyeséget csinálnak, még akkor sem, ha pedig tényleg?
(Mellesleg ha nekem fontos például egy ügy, egy esemény, egy hagyomány, akkor igyekszem megakadályozni, hogy giccset faragjanak belőle, vagy hogy méltatlan módon közelítsenek hozzá – még akkor is, ha azok, akik ezen ügyködnek, egyébként teljesen jó szándékból vagy szimpla együgyűségből cselekednek.
…Szép dolgokat gondolhatsz a dicsőséges októberi forradalomról, ha egy arról szóló vers esetében nem a vers minősége számít neked, hanem az, hogy ki írta. – De természetesen az is elképzelhető, hogy te a fenti verset már pusztán irodalmi szempontból is kiváló költeménynek tartod. Ez esetben viszont olyan széles a szakadék a kettőnk világa között, ami alighanem áthidalhatatlan.)
@mórka: Ma voltam a temetőben Újpesten. Az út mellett egy hatalmas kriptakövön hosszú felirat a halottakkal, majd az alján (kár, hogy nem fényképeztem le!) egy mobiltelefon rajza, mellette: „Hívj, és jövünk!”
Te biztosan nem nevetnél!
Én nem örülök, hogy az életrajzot tanítják a magyar iskolákban a vers helyett. Talán, ha nem így volna, nem menne az őrület Varró Dani verse ellen.
A Wittner-vers meg egyszerűen megcsúfolja azt az érzést, amit nem lehetne tőle elvitatni, ha ezt a valamit nem írta volna le.
@Ahava:
Egyetértek.
@csársz:
Kedves Csársz!
Abból, hogy megrendülve tudok nézni egy meghökkentő síremléket és beleérzek a család tragédiájába, nem gondolhatod komolyan, hogy a szellemes sírfeliratokon, a nevető fejfák rigmusain nem tudok nevetni.)
Kicsit irigykedem is azokra, akiknek ilyen könnyed a viszonyulásuk a halálhoz.
Én az írói életrajz és a mű viszonylatában fordított utat jártam be.
Egyik sokat olvasgatott és megkedvelt költőm volt már Pilinszky, amikor valakinél megláttam és elkértem a róla szóló könyvet.
Nagyon érdekes volt szimultán olvasni az életrajzot, pályaképet az ott emlegetett – már ismert – új kontextusba kerülő versekkel. Gazdagodott az értelmezhetőségük.
Kevés napom múlik el olvasás nélkül, és gyakran ” körbeolvasok” egy-egy művet, azaz róla is mindent, ami elérhető. Ezek a kutakodások – akár az életrajzban is – nem árthatnak meg a jó műveknek.
Azt is gondolom, hogy a jó mű megáll +információk nélkül is.
Nem hallottam arról, amire Varró D.-val kapcsolatban utalsz.
Wittnert 56 és a Fidesz áldozatának is tartottam már akkor, amikor nem tudtam, hogy versírásra vetemedik.
Ez a fenti versnek gondolt valami mutatja, hogy mennyire belegabalyodott, belegabalyították a traumás múltjába. Mindannak ellenére, ami köztudott róla, nagyon tudom sajnálni őt.
@teevee: „…vannak akik szerint törvénnyel kellene tiltani, hogy bárki nevetségessé tehesse a szexuális erőszak áldozatait” – nem tudom, mi mellett vagy ellen érv ez – én nem tartozom ezek közé, és nem azért, mert nevetségessé szeretném tenni a szexuális erőszak áldozatait, hanem mert bizonyos személyes okoknál fogva tisztában vagyok a törvényi tiltások korlátaival, de ez tkp. mellékszál.
A bírálattal szemben WM emberi szenvedését felhozni ad misericordiam érvelés, ami persze nem jelenti a bírálat tartalmi helyességét, de a téves voltát se, ezen az úton nem nagyon lehet sehova se jutni.
A szöveg, ahogy muci v. labrys írta, a közzététellel önálló életet él. A megértéséhez nyilván jól jöhet a szerző motivációinak ismerete, de nem elengedhetetlen, és a befogadó értékítéletét ezek a motivációk nem feltétlenül befolyásolják. Gondolom, egyetértünk, hogy kár lett volna, ha Karinthy nem írja le, hogy „mint aki halkan belelépett”, mert megérezte a „Mint aki a sínek közé esett” mögötti emberi fájdalmat. (Nagyképűség labryst Karinthyhoz hasonlítani? Bizonyára. De nincs messzebb, mint WM KOsztolányitól)
Mindamellett, félreértés ne essék, se a versírás, se a közzététel, se az önterápia jogát nem akarom elvitatni WM-tól, épp csak úgy vélem, hogy a nyilvánosságra hozatallal mindenki kiteszi magát annak, hogy mások a művéről véleményt alkotnak, s az nem feltétlenül kedvező. De értem azt is, akinek más véleménye van a humor lehetséges forrásairól, és rendben is van ez így.
@Érvsebész: OK, vegyünk akkor egy példát.
Van WM-nek egy másik borzalmasverse, Tóth Ilonkának a címe. Húzzuk át a címét és írjuk fölébe, hogy Rejháneh Dzsabbári-nak és publikáljuk tegnap a „Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei” alatt.
Jót nevetnél?
@labrys: Ugye magad sem hiszel abban a szómágiában, hogy „A szar verseket nyugodtan ki szabad nevetni, mert különben csak az igazi költeményeket alázzuk meg azzal, hogy egy csoportba kényszerítjük őket az előbbiekkel.”?
A Hetedik ecloga semmivel sem lesz jobb vagy rosszabb, ha az internet eldugott sarkában Glázser Bozsó versnek látszó tárgyat tesz közzé. Vagy attól hogy egy másik eldugott sarokban önjelölt műkritikusok gúnyt űznek belőle.
(És van még a megalázott vers, megalázott lámpaoszlop, megalázott törpepapagáj vs. megalázott ember relációja is.)
Személy szerint egy borzalmasversben nem látok semmi mást, csak kétségbeesett közlésvágyat, ami tehetség és eszközök híján nem is lesz soha több. (De kevesebb sem.)
Ha ezeket a dadogó szavakat valaki az esztétika magasztos címkéje alatt saját egójának fényesítésére használja, ám legyen, lelke rajta. Nemcsak az alkotás, hanem minden emberi cselekedet felelősség.
De itt már a hivatkozott nagyon steril esztétikai nézőpontont is meghágódott azzal, hogy a szöveg a „Különkiadás a Kis Októberi Szocialista Forradalom ünnepére” címmel jelent meg október 23.-án. Ez már egy nagyon más kontextus.
Az hogy a Vincent Fényestekintetű Szerzőinek csak annyi jutott eszébe az 56-os forradalomról, annak évfordulóján, hogy röhögjük ki megint Wittner Máriát, az nagyon gáz.
És nagyon jellemző.
@labrys: Wittnert 1970-ben engedték ki a börtönből. Egész életében megfigyelés alatt tartották. Semmiféle élete nem volt, rokkantnyugdíjasként nyomorgott, és bestiális gyilkosként tartották számon (miközben ilyesmivel valójában még meg sem vádolták). Az ilyen embernek semmiféle művészi felelőssége sincs, ha hátralevő életében falvédőket óhajt hímezni, akkor az is rendben van. Ez egy rohadtul szar ügy. Akárhogy is nézzük, a kollaboráns pufajkás lett a miniszterelnök és a halálra ítélt tönkretett életű szerencsétlen nő lett az, akin röhögünk. Ezzel baromira nem lehet mit kezdeni, ez része a csomagnak, ez a mi valóságunk, amit valahogy fel kell dolgoznunk.
@jotunder:
A Gellért-hegyi Bibó kolesz párttitkárgyereke lett a miniszterelnök,
és akiket ez börtönbe zár,
azokon szoktál röhögni.
@teevee: A következő kérdésed pedig, gondolom, az lenne, hogy ha ezek után WM nevét is áthúznánk, és odaírnánk, mondjuk, hogy SZabó Lőrinc, akkor mit szólnék.
Ha jól értem, neked az egész sorozattal van bajod, amelyben, igen, csak kétségbeesett közlésvággyal találkozhatni, eszközök és tehetség híján. Ez egy ilyen rovat, ahol a tehetségtelenséget kiröhögik azok, akik szeretnék, ha a tehetségnek jutna több tér. Mondhatni, ez azoknak a terepe, akik egyéb eszközök híján kétségbeesett röhögésvággyal vannak megverve. Neked pedig ott a morális piedesztál, egófényesítésre.
@Érvsebész: Wittner Maria szempontjabol ez nem muveszet, hanem terapia. Teljes artatlan volt. Teljesen. Megoltek a baratait, majdnem ot is, majd egyszeruen elvettek az eletebol harmincket evet. Van az a par honap az eleteben, amikor azt varta, hogy felakasztjak, es hallotta a borzalmas hangokat (magyarorszagon az akasztas lenyegeben veve azt jelentette, hogy a hoher megfojtotta az eliteltet). Ez nem vers.
@teevee: a Hetedik ecloga valóban nem lesz rosszabb semmilyen kecskerímes förmedvénytől, amit a gazdája versnek gondol, de én nem is ezt állítottam (olvasd csak el újra!). Hanem azt, hogy megalázzuk az igazi műveket (és mellesleg az alkotóikat is), ha az előbbieket egy csoportba soroljuk a fűzfapoéták termékeivel.
Ez pontosan az a helyzet, mintha Kocsis Zoltán koncertjének a szünetében a büfé asztalára állva elfütyülném a ’Boci-boci tarkát’, majd pedig felháborodnék, mert nem kapom meg a széles közönségtől (a saját magam véleménye szerint pedig kijáró) ’előadóművész’ címet. Sőt, hogy akadnak pofátlan illetők, akik esetleg még ki is röhögnek.
Mivel Wittner Mária „jobboldali költő” verse _kifejezetten_ az októberi forradalom apropóján született, veled ellentétben továbbra sem látom, miért lenne bűn az októberi forradalom államilag kirendelt ünnepnapján épp ezt sorra venni a ’Jobboldali költők borzalmas versei’ rovatban.
Azzal kapcsolatba pedig, hogy a Vincentnek hogyan illene megemlékeznie a különféle ünnepekről:
1) nem az én dolgom, nem vagyok vincentes;
2) nagy ívben teszek arra, a netes blogok hogyan emlékeznek meg a hivatalos ünnepekről, legyenek azok akár egyházi, akár politikai, akár a néphagyományban gyökerező eredetűek;
3) roppant veszélyesnek tartom, amikor egyesek önjelölt mérvadóként elő akarják írni mások számára például azt, hogy miként kellene ezt vagy azt ünnepelni.
@jotunder: senki sem röhög _Wittner Márián_*. Azon az izén röhög, aki röhög, amit Wittner Mária – sajnos – nem átall az októberi eseményekhez méltó költeménynek gondolni. Vagy egyáltalán, mások figyelmére érdemes költeménynek. Miért kellene tisztelni a tudatlanságot?
A művek azonnal önálló életre kelnek, amint megszületnek. És _mindenkinek_ van művészi felelőssége. (Mindenki felelős a gyerekeiért, a mártírok is.) Nem gondolhatod komolyan, hogy akit pl. ártatlanul megkínoztak, az onnantól kezdve mentesül az etika vagy az esztétika bármilyen törvénye alól.
Ráadásul, ismét: hülyékből/gazemberekből is válhat (ártatlan) áldozat. A két minőségnek semmi köze egymáshoz. (Ahogy vannak rasszista Nobel-díjasok, nőkkel erőszakoskodó nagy költők és aljadék, ám amúgy zseniális feltalálók stb. is.)
.
* Én speciel szánom, és a tevékenységét kártékonynak tartom. De ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen „verseket” ír.