Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — CXXII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Kérem szíves elnézésteket a kimaradásért, de dáthás voltam (vagyok). Idén még egyszer Érvsebész gyűjtésének eredményeiben gyönyörködhettek; jövő héttől a szokásos, év végi összesítőt kezdjük Kenéz Heka Etelka munkáival.
Átadom a szót:
P/c
Ezekben szoboravatós időkben a Vincent olvasói bizonyára felteszik maguknak a kérdést: miként viszonyuljunk a kormányzó kultuszához. A Vincent a maga módján igyekszik kivenni a részét az emlékmű-állításból. S hol másutt találhatnánk méltóbb helyet kis virtuális házioltárunknak, mint a Borzalmasvers rovatban?
„Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse”
— mondja Kosztolányi, de arra még ő sem gondolhatott, hogy ahol a csoda sem segít, a pofátlanságban ott is rejlenek tartalékok.
A Független Magyar Gárda Mozgalom Somogy megyei szervezetének honlapján találtam az ismeretlen Költő versét Horthy Miklósról, amely, khm, hogy is mondjam… újraértelmezi Kosztolányit, mint látjuk, tartalomhoz igazítván a formát is:
(Nem látjuk; rosszul tettem be a képet. Kattintsatok a linkre: Pasteur/c)
Vers Horthy Miklósról
Míg az első vers elég bőven merített Kosztolányiból, Zádori Gábor Vitéz Horthy Miklós: csillag vagy című balladája épp csak lehelletfinom utalást tartalmaz a nagy előd “anyám, te vagy árva fiad csillaga” sorára (persze csak az első énekre, s lehet, csak abban, hogy az olvasónak ettől is ütni támad kedve):
Első világégés*
feldobta a szennyet,
söpredék csürhéje
zúzta szét a rendet,
vörös bolsi horda
nemzetünkre támadt:
patkányforradalom
rágta szét hazánkat;
„hulljon szét az ország,
legyen széjjelszedve” –
parazita bérenc
Kun Béla tervezte
s vérvörös erőszak
szolgálta a rablást,
rettegés, félelem
üldözte a vallást;
idegen érdekek
tapostak ránk újra;
tobzódott a gyilkos
vörös diktatúra.
Dermedt rémületben
vergődött az ország,
miközben a testét
szerte darabolták.
A Kárpát medence
hörgéstől lett hangos –
ekkor ocsúdott föl
néhány elszánt harcos:
múltjuk és tudásuk
vértezte fel őket,
áldozatra készen
szolgálni szegődtek,
elszántságuk úgy nőtt
mint a keserűség;
zászlajukra tűzve:
„ becsület és hűség”.
Vitéz Horthy Miklós
higgadt szava döntött:
„nem tűrhetünk tovább,
már elég vér ömlött.”
|
Ezernyi önkéntes jött a hívó szóra, s a Lenin fiuknak ütött a végóra.
Hófehér paripán lovagolt be Horthy Budapestre, honnan menekült sok rongyfi.
A vörös rongyokat taposta a sárba; csonka Magyarország sebeit ellátta,
amíg ő kormányzott törvény és tisztesség őrizte a rendet.
Vitéz Horthy Miklós: emléked ragyogjon dicsőségben, fényben! |
Mit mondhatnánk? Nem jutunk szóhoz.
Mint aki a sínek közé esett.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519876-69b515d5161e6' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519876&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519876-69b515d5161e6&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519876-69b515d5161e6' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>

Az eredetiben – http://www.youtube.com/watch?v=CC42iF4LH9A – úgy kezdődik, hogy:
1920 feldobta a szennyet
Egy kicsit mellé lőtt a költő az évet illetően, bár lehet, hogy az ellentengernagy úr kormányzóságára gondolt a szennyet illetően.
http://www.youtube.com/watch?v=CC42iF4LH9A
Az audiovizuális élmények kedvelőinek.
A kezdősor kicsit más: 1920 feldobta a szennyet.
Bocs, nem jelent meg elsőre!
Mint ha Pásztörperc ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Horthy Miklós képe úgy lobog fel nékem.
„Mint aki a sínek közé esett.”
Nem.
„Mint aki halkan belelépett.”
Rongyfi. Azért ez qrva jó.
egy kicsit boncolási jegyzőkönyvre hajaz…
A vers olvasása közben a nagynéném jutott eszembe. Ő szokott a közös vasárnapi ebéd után jókedvében versikéket költeni, a különbség az, hogy azok a dalocskák a fiú-lány kapcsolat pikáns részeiről szólnak.
„Turul madár
Száll az éjben,
Álmos anyja
Alszik mélyen.”
(Turul madár — Dvihally Károlyné Oszuskó Sarolta)
Nézzétek ezt az antológiát:
balagelapja.gportal.hu/gindex.php?pg=19901026
@Vövöjaja:
„Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át?”
Kész vagyok …..
@Vövöjaja:
„Felmerül a kérdés,hogyan lehet az,hogy a magyar a tudás népe volt és maradt évezredeken keresztül.Bizonyíték erre génünk erőssége,jogot is,fényt is igazol,mégis génünkkel valami különleges dolognak kellett történnie ahhoz,hogy a világon csak mi,magyarok legyünk azok,akik a tudás népének nevezhetik magukat,mi több,más népek is ennek fogadnak el bennünket.”
: DDDDDDDDD
Ezt szeretik a tigrisek!
Hmmm… Tömény elmehábor.
„Szemem, fejem nagyon kábult,
Mert e versszakokra bámult.
Horthy Miklós katonája vagyok,
Nálunk itt minden rézkilincs ragyog.
E vers olyan, mint egy graffiti,
Örül neki akármelyik politi-
Kus.”
(Én)
@HaKohen:
„Nem okozott bajt a sor végén az űr,
ezt a dalt hozta ki győztesnek a zsűr.”
(Rímhányó Romhányi)
Ezer gennyes sebben
randa kelés serken
szőrös turul seggén
jól mutat a versem