Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — LXVI.
Eredeti szerző: Pásztörperc
A címerköltő eredetileg olyan herold volt, aki körülbelül a 13. század végétől, a címerek viselőiről írt verset, és szakszerű módon írta le magát a címert is. Ezt a leírást, mely az akkoriban kifejlődő heraldikai nevezéktant használta, blasonnak nevezzük… — írja a Wikipédia:
hu.wikipedia.org/wiki/C%C3%ADmerk%C3%B6lt%C5%91
A címerköltészet a humanista költők és epigonok gyakorlatában igencsak átalakult: a középkori hosszú, leíró, a címerek azonosítását és népszerűsítését célzó versek helyett rövid alkalmi költeményeket írtak. A humanista poézisben fontosabb volt a címer viselője és szimbolikája, mint leírása és fölismerhetősége:
www.matarka.hu/koz/ISSN_1219-543X/tomus_09_fas_4_2004/ISSN_1219-543X_tomus_9_fas_4_2004_061-081.pdf
A költő (pl. a címadással) úgy tesz, mintha címerről írna, pedig dehogy. Ilyen pl. Vörösmarty: Magyarország címere c. epigrammája (1832), amelyben a reformkor törekvéseit foglalta disztichon formába a költő:
Ebbe a csoportba tartozik a következő századból Nagy László: A város címere c. költeménye is:
Lássuk, hogyan is fejlődik tovább ez a műfaj mostanság!
Szemán János: Magyar címer
Magyar címer virít rajtam,
És magamat látom rajta.
A két angyal ki tartja,
Szívemet, lelkemet tartja.
A két angyal kit szeretek,
Ápolom és védem, szeretem
Őket. S lelkem szívem sírva
Fakad, ha látom őket.
Az egyik kedvesem, a másik
Kedvesem. Még is itt repdes
Egy feledett ember, kit
Szerettem.
A szívem lelkem csak a honomé
lehet, mert ez a hazám,
Hisz nincs máshol magyar
Ember ám.
Zsolnai, Kossuth, Horthy,
A dicső emberek kik voltak
itten de elmentek.
Sajnos mentek, de jöttek
A rút emberek. Kik gyalázzák
Országom, rabolják honom.
Úr isten, mi lett itten!
Régen dicső volt e hon,
Örültem mikor volt.
De most? Rabolják, Kihasználják,
Akár a rabszolgát.
Szegény ország. Mi lett vele?
A vég előtt reszketünk,
A mély szakadék ordít felén.
S hamarosan, leesünk…
A nyomorba.
Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a műfaj él! Sajnos, van benne egy értelemzavaró elütés: nem tudtam rájönni, hogy az ifjú (16? éves) költő szerint az a bizonyos „mély szakadék” ordít-e felénk, vagy arról van-e szó, hogy mi a mély szakadék ordító felén szerencsétlenkedünk. Pedig ez nem mindegy! Ráadásul pont a tanulság levonása közben… hát kár, hogy így esett.
Egyúttal megjegyezném, hogy az ál-címerverseknek egy új csoportja is kialakult, méghozzá a gyermekversek kategóriájában. Igazán aranyos darabok vannak köztük:
egyszervolt.hu/dal/bohocorszag-cimere.html
www.gyermekversek_es_mondokak.abbcenter.com/
Keressetek további címerverseket! Én addig idézem Nektek fenti szerzőnk egy érettebb költeményét:
Szemán János: Gondolat foszlány FB Üzenőfalamról
<
p align=”center”>Ködfoltos reggellel indult a nap,
De helyén maradt a kalap.
Semmi szél,
ember már ilyenkor nem beszél,
hisz megy s a szavait lélegzi,
hisz ki ködben jár nem jön elméjében újabb gondolat ár.
Emmán megin csak valami kamu lehet, mert még a nemzeti kétharmadba’ se lehet egykönnyen ijjen marhát találni, aki eztet a kőteményt írta volt.
Azért a kedvenc részem az:
„A dicső emberek kik voltak
itten de elmentek”
Tizenhat. Olyan szívesen mondanám, hogy hátha kinövi, de nem, erre már nincs esély. Aki ilyen rímekre képes, az bármire.
@wanekus: szerintem kiollózta valamelyik kisdoktoriból.
És nem 16 hanem 18 éves, és gondolta, kipróbálja magát, hátha még közt. elnök is lehetne.
Leegyszerűsítette a pályaválasztást!
jujj.
„Az egyik kedvesem, a másik
Kedvesem. Még is itt repdes
Egy feledett ember, kit
Szerettem. „
Ezt érti valaki? A két angyal neve kedvesem és Kedvesem? És mi köze az angyaloknak a repdeső emberhez?
@Caenorhabditis elegans: A két angyal egyértelműen azt jelzi, hogy itt a Horthy-féle Magyar Királyság címerét írja le a maga sajátos költői eszközeivel. Mindkét angyal egyformán kedves neki, csak a második sor elejére került, és ettől lett nagybetűs.
A repdeső embert bizony magam se értem. Nem értettem elsőre se, és azóta se jöttem rá. Lehet, hogy rosszul emlékezett arra, milyen volt a Horthy-féle címer?
Köszi 🙂 ez a „kedvesem” nem volt igazán tiszta, az ismétlődéssel. Meg hogy az ember általában a párját hívja így. Fura, na.
Nem csak versnek pocsék, ahhoz amúgy sem értek, de simán olvasva is katyvasz.
@Caenorhabditis elegans: Adaléknak ajánlom saját költeményemet:
orulunkvincent.blog.hu/2010/11/05/jobboldali_koltok_borzalmasan_gyonge_versei_xxvi
Mélyértelmű.
Ez már Chernobil ?
16 éveseknél teljesen szokványos eset a felismerés, hogy egy siralomházba pottyantotta őket a gólya.
A két kedves meg minimál terv.
Jajj valamint veszék!
(ilyen töménységben már állatkínzás!)
@Pásztörperc:
„Lehet, hogy rosszul emlékezett arra, milyen volt a Horthy-féle címer?”
Hát repdeső.
Btw: csak helyeselni tudom, hogy mindezeket a klapanciákat a helyesírási hibákkal és egyéb a magyar nyelv ellen elkövetett merényletekkel együtt közlöd itt.