Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei VI.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Szóval, az ideg-elme kategória képviseletében koszorús költőnk, Csoóri Sándor:
Egy dalos ajkú kismadár köszöntőverse
(Rákosi Mátyás elvtársnak 60. születésnapjára)
Aranyos madaram,
sárgatollú madár,
merre szálltál eddig? –
régen láttalak már.
Régen jártál erre,
régen énekeltél –
sugaras nyarunkról
még nem is meséltél.
Tavasz óta fekszem
álnok betegségben
és te még csak meg se
látogattál engem.
Gyönyörű madárkám,
gyere szállj a fámra,
levélejtő fámról
szobám ablakába.
Biztató éneket
dalolj onnan nékem:
feledjem a bajom
feledjem egészen!
Szállj ide és maradj,
maradj itt sokáig,
ezüstös reggeltől
alkony beálltáig.
És hogyha útrakelsz
csillaggyúlás előtt
Budapestre repülj,
ne is tarts pihenőt!
Rákosi elvtársnak
szállj az ablakába,
s illendően, szépen
kocogtass be nála.
Mondd meg neki, mondd meg,
– de ne panaszlóan –
hogy betegen fekszem,
azért nem hall rólam.
Mondd meg neki, mondd meg,
így, ahogy üzenem:
hogyha felépülök,
tüstént fölkeresem
és a színe előtt
teszek hitet rája:
én leszek a leghűbb
ifjú katonája.
Csoori Sandor a Gorkij fasorban tanult, es fiatalon kommunista volt, ez teny, de az is teny, hogy nem volt fakultativ a szulinapi vers. Mindenkinek kellett irni, aki nem akart maganak bajt.
Ez amúgy mitől ideg-elme? Szerintem egyszerűen gyenge.
@Vitéz Kőbányai Világos: Azt hiszem, Ti ketten nem érzitek a művet őszintének, és utólag próbáltok mentségeket találni a művésznek. Kénytelen vagyok idézni nektek egyet abból az időből, amikor már nem volt kötelező és abból a formátumból, ami költőileg egyáltalán nem gyenge:
Csoóri Sándor: Che Guevara búcsúztatója
Szerethettek volna a nők,
szerethetett volna a tenger,
te mindenütt otthonos és otthontalan.
Lehettél volna Brazilia selyemfiúja,
lokálok helytartója, éjszakákkal karambolozó költő –
mert a vakság hamujában
gyönyörű lábak járnak mindig,
mert a tenger lányai igazi férfiakra várnak.
Boldog, ki el tudtad árulni az édent,
lettél a század partizánja,
emberi lábnyom a járhatatlan őserdőben
szakállas forradalmár,
géppisztolyos szépfiú,
Santa Clara városát mosolyoddal is meghódító.
És Kuba lett a hazád,
mert Kuba volt a forradalom.
Én láttalak és irigyeltelek :
vonult előtted a nyár, mint a tankhadosztály.
Vászon katonazubbonyodban a szabadság veritékezett
s a jövő izzadságszaga csapott orromba akkor,
erősebb volt, mint a narancskerteké.
Havanna boldog volt, mert ismert téged;
Havanna boldog volt, mert el tudtad hagyni őt is.
Havanna sirat most, mert meghaltál helyette is.
Bolívia erdeiben
nem a fejszék beszéltek legszebb nyelven,
nem a fűrész, nem is a madarak.
A fák leadóállomásai
lélegzetvételed sugározták.
A hang, ha elhallgat, hiánya megmarad.
A test, ha megölik, hiánya testté válik:
adni kell neki kenyeret, adni kell neki szabadságot.
Szerethettek volna a nők,
szerethetett volna a tenger,
te mindenütt otthonos és otthontalan.
Véres partizánsapkádat elteszem
Ezt és Eörsi István Sztálin-nekrológját ezerszer berakták már mindenfelé. Mindkettő jó vers. A Patyomkin páncélos jó film. Az Akarat diadala jó riportfilm (modern nézőknek kicsit hosszúra nyújtott, ma pár másodpercben alkalmazzák ugyanazokat az agyzsibbasztó kameratrükköket). A Speer-érában készült állami hivatalok jó épületek. A sztálinbarokk lakóházak szintén jó épületek. A Mi újság a Futrinka utcában jó gyerekkönyv. Ezzel szemben a panelek pl. általában nem jó épületek (de persze eltérő mértékben nem azok, v.ö. Temesvár vs. Gazdagrét), a kombájnos regények nem jó könyvek, és az sem véletlen, hogy Berkesi Andrást (eredeti neve: Bencsik András, höhö) ma már nem olvas senki, de Csoórit, Örkényt és Eörsit igen.
Szorri.
@elGabor: De természetesen érdeklődve olvasom, hogy ezek az indexfórumos bosszantórituálék még 2010-ben is élnek majdnem hét évvel azután, hogy abbahagytam a rendszeres olvasását.
A bolsik speakert vertek az éjféli misén!
@elGabor: SZVSZ nem kis elhivatottság kell ahhoz, hogy a hemzsegő ragrímek között megbúvó előtt/pihenőt párost jónak minősítsük, de hát ha van bőviben…
@elGabor: A Che Guevara vers egyaltalan nem rossz. Ezt mondjuk joval 56 utan irta.
@jotunder: Hogy felvezetőm záró szavait idézzem:
“… abból a formátumból, ami költőileg egyáltalán nem gyenge”.
Látsz kettőnk álláspontja között bármi eltérést?
Ellenpont:
Faludy György:
Óda Sztálin hetvenedik születésnapjára
Tengerből kelt dzsin! mélységek haragja!
az égre fröcskölsz örvényt, iszapot,
s mindünk jövőjét zárnád a palackba,
melyet kezed a vízbe visszadob.
Homlokod új középkor kapuboltja,
hadaid állnak már a bolt alatt.
Nincsen közöttük, csak született szolga,
hírből sem tudják, mi a gondolat.
Tudósaid: bolondok, szélütött nép,
mely pókhálón leng s piszkál ósdi port;
gazdászaid rendszered egyszülöttjét
kendőzgetik, az örökös nyomort.
Írógárdád: hízelgők, csepűrágók,
barátaid: merev lakájsereg,
s rothadt Bizáncodhoz festőid sárból
és vérből kevernek arany hátteret.
Gigász, kit szült – ó végzetes hatalmak
bal frigye – ész és gonosz akarat,
népek foglára, ki egy forradalmat
fojtottál meg markodban egymagad.
Hőseit haláltáborokba zártad,
avagy tarkón lövetted – de elébb
megpökted őket és csizmádról sárral
tapostad mindük eleven szemét,
s hulláik hegyén egyre feljebb hágva
– joviálisan s csupa nyugalom –
nézel országod roppant mocsarára,
rettentő kőszirt! szörnyű hatalom!
Kénkövet fúvó, pokoli lidérced
e század lápjából magasra nyúlt:
gigantikusabb Dzsingisznél, merészebb
Attilánál s gyilkosabb mint Timúr.
Halálodat olyan vadul kívánom
s hívom, hogy szinte beleszakadok.
S látlak dácsádban vagy kremli szobádon,
ahogy sétálgatsz fel-le magad ott.
Hirtelen felbuksz – szívszélhűdést kaptál –
s magaddal rántasz asztalt, huzatot.
Aludttejképű őrhad – egész kaptár –
szalad be s néz: „No csak, elutazott.”
Vagy májad vélem látni s rajta rákot.
Egy ércsomón tenyészik a fekély.
„Most, most” – súgom –, „még egy perc és elrágott
s nincs szer, mely felsegél.”
S ábrándozom, hogy láthatatlan lettem,
futok – repítsen hajó, gyorsvonat –:
hálószobád homályán érlek tetten
s átrágom torkodat.
Milliók vannak így. Ma sem kívánok
mást, mint hogy halj meg, ki e föld átka vagy
s alvadt vértömbökből épült Bizáncod
ne éljen túl, ó Konstantin, te Nagy.
Azért illesztem ide, mert eszembe jutott (vajon ezt egybe kell írni?) ugyanerről a születésnapról Faludy története, aki ezt, (vagy valami hasonlóan szépet) küldte el rá. Később meg is mondták neki, az ÁVO-sok, hogy tudták, hogy ő volt, mert az ismertebb költők közül csak ő volt, aki semmit sem küldött a saját nevén.
Meg a másik kedvenc:
“Magyar e síron üdv, öröm és áldás,
mert itt fekszik Rákosi…Jenő”
Ez a Csoóri akkora egy csóringer (höhö), hogy ennek örömére én is írok egy szar jobboldali verset.
Bokortalan Lajtalan:
Jobboldali Szabadvers
Zöldellő tavasz volt
Vincent manó fütyülve sétált
és meglátott egy bicegő Öreg Bácsit
egy Fideszes Kitűzőt viselő Öreg Bácsit
megállt előtte
pucsított és ráfingott
majd megfordult
hetykén rámutatott és kinevette
Aztán megszédült
mérgező lett a tavasz zöldje
és az Öreg Bácsi szemét
narancssárgán megvillanni látta
megijedt és elfutott
de a sarkon egy sötét ablakú kocsi várta
Nem látott könnyű nyári záport
nem látta lehullani a leveleket
tél volt már
hideg tél
mire ismét az utcán sétálhatott
Már nem fütyült
Úgy ballagott a nehéz hóban
hogy szerette volna
ha lépéseinek hangja sincs
Nem akart már Öreg Bácsikat lefingani
nem akarta kitűzőjüket kinevetni többé
csak egy csendes szobát akart
és egy pöttyös bögrét kakaóval
De szembe jött vele az Öreg Bácsi ismét
tavasz óta kackiás bajuszt is növesztett
sétapálcával törte be a konok hó felszínét
minden büszke lépésénél
Vincent manó lesütött szemébe nézett
és rámosolygott
nem csúfolódva
csak elnézően
mert ő is tudta
Vincent manó már csak egy csendes szobát akar
és egy pöttyös bögrét kakaóval
@Bokortalan Lajtalan: Igen, nagyon rá lehet ám erre szokni! Iszonyú erővel csábítja az embert…
@bryan: A walesi bárdokat küldte el névtelenül Faludy. Ez volt az egyetlen, ami “bűnt” valóban elkővetett abból, amit felhoztak az ÁVÓn ellene.
@TrueY:
Akkor rosszul emlékeztem, köszi!