Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XXVII.

Eredeti szerző: Pásztörperc

Amint ezt ígértem, mostani összeállításunkban Dogfüggő költészetével ismerkedhettek. Amint ez mindjárt az első szavaiból, ragjaiból, vesszőiből nyilvánvalóvá válik, Dogfüggő nagy tehetség. Művészetének egyetlen korlátja, hogy legihletettebb pillanatai azok, amelyekben mások legnemesb, legmagasztosabb eszméit gondolja tovább. Ekkor azonban oly ihlet és egyúttal oly empátia tör fel belőle, amellyel jobb pillanataiban még a legnagyobbakat is képes nemhogy beérni, de túl is szárnyalni. Épp ezért sorai előtt mindig közreadom ihlete forrását, a — nevezzük így — eredeti költeményt is.

Kezdjük egy rovatunkban eleddig még nem idézett művésszel:

Sándor Márton: Poetic Aspect

Poétikus aspektussal nézek le a földre, geo szférában élek,
miközben több sebből vérzek, ezen ördögi körben.
Megleltem magam a tükörben, már nem vagyon le törve,
komplementált énem, s két-kezem között tartom önön valóm, létem!

Deklarálom mi a célom, nem ural el engem zord tél-rom,
Szellemes strófáim szórom rátok, ki megérdemli arra vigyázok,
S én soha napján, senki ellen embert nem szítottam,
Lehet én rontottam el, de úgy gondoltam „Így jól van!”…

Kinyilvánítani a tényt-véleményt, én erre vagyok képes,
de megláttam a fényt-a reményt, ez csak önkéntes.
Akkor is realizálom, midőn ezzel meg bántom a hőn pártolt egyént!
A türelmem nekem is véges, nem határtalan, bár mára már ez tárgytalan.

 

Dogfüggő: Imbecil Respect

Lakonikus tömörséggel áll a sarokban a kredenc, ha nézem,

A Lét-valóságom, néha konkrét, mint egy szifon.

Aki meg halja ezt majd annak örömére szolgál, remélem,

hogy a kvantitás és a kvalitás egyaránt erényem.

 

Endemikus a fényem, mindenféle spektrum színei keményen,

A komplexusaimat macisajtal kezelem, de nem mindig, bár sejtem.

Szeizmográf nem diszponál e-földi lényem felett,

Meg látom, bár relatíve sajátomnak mondhatom e bal-lábat és kezet.

 

Bilaterális a fejemen a fülem, mikor meg állok véletek,

Genetikailag struktúrált, de a péknél nemmindig én fizetek.

Ha néktek nem tetszett-e kicsiny poémám itt,

nézzétek diagonálisan, hát ha akkor, majd jobban tettszik.

 

Nedudgi néni viszont volt már nálunk, és egyúttal tisztáztuk, miért is nem valódi nevén szerepel itt.

Nedudgi: Vadlibák

Szállnak a vadlibák
jelzik hogy készülődik
a nap megmutatni
a téli hűvös oldalát
az arca sötét maszkot ölt
az is lehet az égitestekkel pörölt.
Elfordul a világtól a fénye
Kérheti az Úr Isten, hogy térjen vissza végre.
Feljött a nap az égre.
Csorog a sugarából fénye.
Mosolyogva néz le az emberiségre.

 

Dogfüggő: Kacsák

Felszállt az égre a Hold

talán csak ma szomorú napja volt

Sírva omlik a Földre jéghideg fénye

nyújtózkodik remélve

hogy orcámat elérje

Gyermekkoromban kacsákat is láttam

de elszálltak a légben szárnyaik repülve

Egymagamba állok a hideg hegyek bércén

ormait csipkés csúcsok borítják

de Isten végül rámtekint talán

és megvirrad az új reggel hajnalán

 

Végül, de tényleg utoljára egy komolyabb munka Mosonyi Gyuri bácsitól:

„Ki lajstromozza majd a számokat?”

Hogy nem ért hozzá?! Nem számít.
A politikus csak ámít.
Míg a Világ halad,
A sínek itt, felszedés alatt.
A bankszektorban akárhány év.
Bankoknál van a halom pénz.
Kiteheti otthonából,
Megfoszthatja családjától,
Elűzheti Hazájából.
Chavez csak-csak erőlködik,
De, az „Amik” nem engedik.
Kényszer-vállalkozó voltál,
Kicsi a céged, csupán csak holtág.
A nagytőke terjeszkedik,
A kicsit, a nemzetit szétverik.
„Kicsi a torta” szól az álnok
Libást cserbenhagyó milliárdos.
De hogy most is torta jut eszébe?
Gürcölő, sanyargató évben!?
Mikor kenyér sincs mindenki kezében!
Szövegüket az emberek nem hiszik!
Hisz a 10- és 100milliót is elviszik!
Míg a pókerarcból a szöveg kiszálldos,
Elmesélné, Kinek a bőrén lett milliárdos?!
A rendőrséget is foltoznák,
A szocializmust is toldoznák.
Azt is meg kellene nézni,
Ki az, ki november 4-ét, a terrort védi?!
Jusson eszedbe Horn Gyula beszéde:
Akkor a fennálló rendszert védte!
Pufajkában és álorcában,
A szabadnak hazudott Magyarországban.
Aki a szovjetet képes volt behívni,
Abban ma meg lehet bízni?
Hol rab az eszme, rab a szabadság,
Míg uralkodik a rabtartó gazság.
’49-es Alkotmánnyal,
Kettéválasztó börtönráccsal.
De pirkad már! Felkél a nap!
A magyar, az ember, így lesz szabad!

 

Dogfüggő: Ki ostromozza majd a betűket?

A rádióban kedden bemondták,

Hogy Szlovákoknál hátrább került Magyarország!

Szinte kiáltanék, mikor ilyet kell halljak,

Hogy a Hazám, már megint anyagi bajban van!

Persze tudnivaló, hogy miért ért e nagy baj,

Hogy a Szlovákok, sőt Románok is lassan

Hátrafele „integetnek” ránk, gúnyos kacajjal!

Mert nálunk a vezetők mind nemzetellenes emberek,

Ki a Népünk ellopott pénzében nagy kéjjel hentereg!

És rossz, az iskolarendszer is ezenkívül,

Amely, a Hazaszeretetre oktatva nem bővül!

A sok gyermek, és fiatal  erkölcse csak elzüll,

Nem hall olyat, amitől Hazáját boldogan építő, felnőtté enyhül!

Ráadásul ma mit láttam a boltban!

Lejárt szafaládét próbáltak eladni suttyomban!

Zöld volt már egészen, mégis az volt rajta dátum olvasható,

Hogy Október Másodikán, még megeheti a fogyasztó!!

Visszatérek még az oktatás kérdésére,

Mert azt is olvastam, az „Analfabéták”, többen lesznek jövőre!

Aki a betűt már el sem olvassa,

Mert nem tudja, hogy az, a műveltségét adja!

Akik a Magyar fiatalokat fáradsággal oktatják,

Gondoljanak erre, Őket intem most, olvassák!

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16516960-6a3032b802513' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16516960&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16516960-6a3032b802513&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16516960-6a3032b802513' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>