Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XXXII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Év végi összesítő a nagyválogatott tagjaival.
- rész: az ideg-elme kategória nagyágyúja, Gavallér János — Dogfüggő utánérzéseivel
Gavallér János: Szél fú, dudorász…
Hallottátok? Ugató kutyák!
Hallottátok? Szél fú, dudorász…
Láncra vert vérebvicsorítás
ma minden hallható vonyítás,
gondolatot korbácsoló ukáz.
Hallottátok? Dalol a halál:
Nyomor-síkoltások viharát
sugdossa, rázza vak mámortestek
üres lelkét, tombol Sátánteste.
Jön a vihar. Fú a szél. Dudorász…
Sikátorokat seper ki a szél…
álmok, vágyak válnak semmivé,
patkányok bújnak latrinákban,
tör-zúz az elég…lelkek kopognak…
urnákba zárt porszemek zúgnak,
bájt simogató tükrök sikolya
reszket, igazság-ájer duzzad,
nesz surran, fú a szél, dudorász…
– valahol dalol egy vén indián-,
s porszem akad a torkotokra!
Hallottátok a vén indiánt?
A szél elfújta a fák árnyékát,
csak keselyűk vadásztak lelkekre,
mikor megállt és sírt a végtelen…
Üvöltő porszemek dudorászták
minden fülnek a halál sikolyát,
egy-egy igaz könnycsepp végviharát
szárította odútestű dögök
szemgolyó csarnokába…, a hüllők
rendjének álságos valóságát.
A szél fúj. Sok-sok indián motyog.
Ég a tűz, sok-sok méreg rotyog.
Álmok, vágyak válnak semmivé,
mammon-koporsója mindenkié…
Szél fú, dudorász… Hallottátok?
Meg nem született gyermekek sírja
táncol örökké álmaikban…
zörögnek a bűntelen csontok,
kísértnek, a meg nem született álmok:
Sátán megláncolt kutyái sírnak.
Dogfüggő: Fél szú, dudor, ász
Hallottátok? Nyögdöső velő
rázza üveges nyelőcsövek
odvas libikókáin a jövőt!
Hallottátok? Részeg bánatok
ontanak habzó mosómedve-vért!
Sikoltó fűrész szú-testet metél,
forrongó nyálában hörgő lég-dudor…
Bár volna, bár volna mégis zsebtelep…
De késő már, itt szennyes álmú, kitint
lihegő bifidusz ma az ász, hiába a tágra nyílt,
süket vombatszemek kattogó bűze a radiátoron.
Gavallér János: Az életért
Lelkembe bőröződött sikoly
tombol legbelül: Dögszag-ájer.
Hebegő vén, őszdadogásom,
jövőt büfög, temetőt, vesztet.
Nyomorult alkut kötött ősök
gyáva sóhaja lelkem búja,
megfeszített emberharangok
hazájának testháborúja.
Kívánalom, – Jézustisztesség-,
őrzi nyomorom, magyar vagyok.
S ha kihány a silány világ,
vagy megfeszít, magyar maradok.
Zúgjatok szelek, zord viharok,
otthonom, apáink földje véd,
utolsót, majd büszkén harcolok,
s meghalok e földért, az életért.
Dogfüggő: Kormalac
Gyalog, járják-e földed meztelen talppal, Hazám, fajtalan gazok? Szennytermő csecsen hízott fajtalan fajok, sosem borulnak lábad elé, lemosni az út porát?
Kába moslékkal fertőzött dogmamagolók, ideák posvány valóságlovagjai, küldetéstudattal hempergőző szajhák, hüllők, állatok, férgek, vagy emberek küldöttei
vagytok? S akarjátok-e arcotokról levakarni a szarupikkelyeket?
Az ördög örök szemlesütő bélyegét, lelketek boldogsággátját, örökre öröklitek?
Cipelnek bűntitkot, ciripelő cinkéknek festett varjak s a halálindulót dúdolóinak bőre alatt
fekete hús van. Egyen puffadtság öli meg a humánmorált!
Baj, s jaj zászlót hordoz körbe a földön a kalóz-angyalok hada.
Miért borult a földig virító virágok virágzó angyalhadserege?
Nyikorgó hangok fojtogatják, a megtermelt javak keserű valóságát s nyalják Kánaán nektárját,
– vihar előtti porfelhőben fürdik az elit-, varázsszőnyeg talajukon sámán táncukat járják,
háttal a tükörben vergődő léleksikolyoknak, szájukból áfium-kámfor illan az agyig
s minden-minden egyre nagyobbra fújt gagyi.
Meneküljön, aki teheti; mezőre, rétre ki,
emberek lélegzetét a struktúra megeszi!
Gavallér János: Aratás
Média felfujt szőrszálak
pergelt szaga, borzol mindent,
védőernyők, sötét árnyak,
paraván fantom szelleme
költözik surranó pályán
az agyba…- felháborító
mocskot spriccelve világgá-,
ártatlanokat fojtogat.
Véresre festett gondolat
a ki nem mondott szó. Hazug-
burokba fúl a nemzet-magzat!
S csend figyeli a haldoklót.
Delejt font körénk víg határ,
táncot járó rongy show biznisz,
s ropja révületben… halált
megidéző bűbáj-írisz
pillantását… fetreng nekünk.
Hozzánk költözött kaloda,
s mi boldogan belébújunk.
Derekán lóg arcunk skalpja.
Mi végre vagyunk mi? Hazám,
meddig kell tűrni? Izzó vas…
szívünk mindent elnyelő láng,
Isten büntetése e harc!
Fiaink! Előre! Bátran!
Magyar az égen a csillag…
Isten fénye ragyog ránk…
Aki árt, halált arat!
S a poklok kapui nyílnak…
elnyelik a bűnokádókat.
Dogfüggő: Garat ás
Kecsketőgy-okádó, habzó garat
túrja fel titkon a zsíros vetést,
szekerce-szántotta csecsemőmirigy
sikoltó szemgödrébe fúlt a Végzet!
Évszázadok csaholnak bégetve
Nyáj-bordélyok bűnrágta köd-porába!
Zakatoló szennyár borítja
vinnyogó angyalszárny-könnyeink.
Kínnal kivarrt mongúzkoponyák
sárgulva röhögő pokol-gereblyéin
Nemzet és ország harács-kómában gagyog.
Dögbűzbe pállott mókusok zihálják
a vörhenyvar-tépte alvadt Rögvalót.
Kandisznó-cafatok hörgő sárlepénye
pestis-fekéllyé köpte Jelenünk.
Induljatok hát, hős vitézek!
A szennyár ellen hív a Hon!
Árpád-sávos Jézus daloljon
Legyőzhetetlen ajkakon!
Magyar az Isten!
Titeket csókolnak
Piros-fehér-zöld angyalok!
És a Föld gyomrában lakó vörös ördögök
elvisznek, ha ezen röhögtök!
Szép kis válogatás. Valaki írhatna már arról egy tanulmányt, mi az összefüggés a bigott, konzervatív, nacionalista nézetek és az ízlés teljes hiánya között. A jobbostibik valahogy csak a giccset tudják értékelni, ld. még operett, magyarnóta, Wass Albert (tisztelet a kivételnek). És ahogy jobbfelé haladunk, egyre csak romlik a helyzet, a „nemzeti rock” meg szkinhed zenekarok már zeneileg is teljesen értékelhetetlenek.
A durva az, hogy nemsokára bekommentel ide is pár ízlésficamos, hogy ez maga a Magyar Nemzeti Kultúra és dögölj meg, hogy ezt le meredt szólni, hungarofób köcsög.
„szekerce-szántotta csecsemőmirigy
sikoltó szemgödrébe fúlt a Végzet!”
wtf?wtf?
Ez ugye most csak valami vicc? UGYE? Mondja már valaki, hogy ez csak vicc….
@insert random: Igen , tanképpen az ilyen gyűjtemények arra is szolgálnak, hogy provokálni a barmokat, gyönnek (ugye a szarból jönnek föl és ha ezt az orruk alá dörgöljük, mégmókásabban mérgesednek be és méginkább elragadtatják magukat.
És akkor az igaz, hogy mi impotensek vagyunk és a legjelentősebben nem csinálunk semmit, de a Költötske Miháljokk hergelésével kontrasztban állva úgy néz ki, mintha valakik lennénk.
Mintha attól emelkedne az erkölcsinagyságom (vagy az intelligenciám, amit ismert erdei jógyerek körökben a műveltséggel szoktak keverni), hogy nyitok egy orrtúróblogot amiben lefotózom autóstársaimat, ahogy az orrukat túrják.
Esetleg szelektíve csak a nammmammarországmatricás autók orrtúróit fotóznám és ez is jó kontraszt lenne.
Eszembe Jut még a 237 pld-ban sem elkelő Magyar Fórum azzal az ordenáré (egyébként Surányi Györgyöt fikázó, [2009. ápr.]) címlapjával, amiről 2379 jógyerek tudósított, persze címlapfotóval és így összesen 317916 ember látta azt -Köszönjük Vincent és Emese, neked is!
Fáj az agyam. Ellenben megihletett:
Mészárlás
Felkelt ádáz reggeletek,
a nap már a kutyaház tetejét üti,
gyilkos sugárral a tyúkól mellett
tojásokon ugrál kéjjel.
Ébredjetek! A kakas utolsót
rikkant, gennyes, keléses torka
mélyén döglik, rohad az éjszaka.
A hajnal a szennyes, taknyos
fényét szertehányja az udvaron.
Feni késeit a lélekböllér,
pengeéles vér csöpög lassan
a hátsóudvarszennyes gyöpre.
Meddig kell még véres reggeleken
disznószíveken lépdelnetek?!
Meddig meredtek véreres szemmel
a butykosmeleg, kaparó Kínra?!
Minek hörpöltök égő Szenvedést
stamperlimély Álmotok helyett?
Miért jó a rohadt gyümölcs
pokolforró katlanán kelt öröm?
Meddig kell még kiontott belekbe
önteni a habzó vérű húst?!
Én már vicsorgó disznófejekbe hányok,
torkom kimarja bűnös Áldozatotok.
Lázálommanó-gyötörte poshadt szúnyogkoponyamélyről felhörgedett pokollelkületű félrebeszédcsokor.
Marhaságokat én is tudok írni…
Ki tartja el ezeket az embereket? Ilyenkor mindig ez jut eszembe…
@Humperdickk: ha minden második versszakba valahogy belevennéd azt is, hogy Magyar, szép karriert futhatnál be ezekben a körökben 🙂
Az az utolsó dadaista izé egyáltalán egy vers? Úgy néz ki. mintha két vers részleteit rakták volna össze.
Ezek a versek teljesen kész vannak, azt hiszem, megvan, ki a költő a dorogi szénmedencében.
engem azért kicsit megkönnyeztetett… a röhögéstől.
ilyenkor eszembe jut, hogy a magyar patetikus, és angol pathetic szavak ugyanabból a pátosz szóból származnak, mégis mennyivel más a jelentésük. előbbi a versek szándéka, utóbbi az eredménye.
paráznabillegető: miért?
miért kell ilyen szarokat írni?
miért kell ilyen szarokat közzétenni?
miért kell ilyen szarokat elolvasni?
miért? miért??? MIÉRT?????????
Je, nem is tudtam, hogy en is kolto vagyok! Ennel szarabbat mondjuk nem is nagyon lehet irni.
blog.poet.hu/kicsimajorkutya/a-videki-kancsi
Nem megmondtam nektek, hogy inkább Frady Endrét olvassatok?! 🙂
Ezek a rettenetek visszaadják az önbizalmamat… :)))
fradyendre.blogspot.com/
Humperdickk, Dogfüggő:
feldobtátok a napomat. Rég röhögtem ilyen jóízűen ennyi faszságon. Köszönöm!
ezt a dögszag-ájert magamra tetováltatom:D
amúgy simán fel lehetne használni ezeket valami pszichothrillerben.
VIDÁMSÁG
Magamra haragított fellegekből
Lágyan szörcsögő mélybarna
Leveket ereget az alkonyi lég.
Boldog vagyok és mélybarna.
Utam során kígyózó csimpánzok
Kezéből akolmelegségű levest
És kaktuszfűvet lófoggyökérrel
Eszem és iszom. Mármint a levest.
Itt állok, ahol a horizont lecsap
Mint ványadt sirály a caplató
Felhők árnyából a Hold mögé.
Ez a Hold zöld, kövér és caplató.
Vidám vagyok…Ég veled világ!
ÖNFELEDT VIDÁMSÁG
Lelkemben csúszó magányszagú iszap
Felkavart levében fagyottan ülök
Szomorba korbácsolt lét-bikák dobognak
S bú-napsugár rostélyán sercegődve sülök
Nagyívű lét-agyag szürkés repedésén
Zöld ízzel illatoz százhárom virág
Az üresség vas-szagú rozsdamája mögött
A rettenet csigája minden árnyat kirág
Riadthajú fellegek csócsálnak megfáradt cipőket
S a kivasalt fásultság rózsaszín hernyói dübörögnek
Bágyadtan…
Fáradtan…
Jaj de jó ez az önfeledt vidámság!
– Akkor azt mondja meg nekem: mi az a proletárdiktatúra?
– Azt tudom! Amikor a prolik diktálnak. Ezt sem érti?
– Na és a három funkciója?
– Én egyet tudok. Az ellenforradalmár, fasiszta, nyilas bandát – ütni kell.
– …ütni…kell! És a másik kettő?
– Miért? Ez nem elég?
Dogfüggő for President!!!!!
🙂
a kormalac, a kormalac
http://www.youtube.com/watch?v=714-Ioa4XQw
„süket vombatszemek kattogó bűze a radiátoron”
Én ezért a sorért adnám az aranyérmet Gavallér Jánosnak. Mert én egy gavallér vagyok.
Kár, hogy aztán a kommentelők bebizonyították, hogy sorozatban lehet ilyen esztétikai elmeháborodottságokat gyártani. Úgyhogy nem ér a nevem.